Crysis 3 teszt

Hat évvel az első rész megjelenése után véget ért a Crysis-trilógia, számot vethetünk, és bedobhatjuk a milliódolláros kérdést: mit adott ez a sorozat a játékiparnak? Noha a közönség szereti a Crysis-játékokat techdemónak csúfolni, ettől azért messze többről van szó. A Crysis által nyújtott szabadság és taktikus játékmenet már 2007-ben is ritkaságnak számított, és hiába áldozott fel a Crysis 2 ebből nem keveset a látvány és a hangulat oltárán, mondhatni luxus módon panaszkodtunk a jól ismert formula megcsonkítására. Az igazság az, hogy a Crysis-széria játékmenete még így is mélyebb, mint amit az FPS-ek többségében láthatunk manapság, ráadásul a Crytek tanul is: ahogy a kis német vállalkozás világszerte kilenc stúdiót üzemeltető fejlesztőóriássá nőtte ki magát, úgy érett meg a Crysis is, a CryEngine pedig egyszerű benchmark programból olyan eszközzé vált, amivel élményt lehet kreálni.

És a Crysis 3 erre kétségkívül remek példa. A trilógia befejező része egyszerre igyekszik visszanyúlni az első rész szabad játékmenetéhez, valamint a második epizód történetmeséléséhez és hangulatfokozó látványelemeihez, miközben itt-ott próbál újdonságot csempészni a koktélba, és sok tekintetben mélyebb, illetve kifinomultabb is lett. Profi munka, mondhatnánk, és az is, nagy kár azonban, hogy egyetlen dolog irgalmatlanul visszarántja: gyakorlatilag még mindig nincsen története, mert nem is volt mire építeni.

2047-ben járunk, huszonnégy évvel a Crysis 2 történései után. A CryNet, végső soron pedig a Hargreave-Rasch Biomedical által terelgetett C.E.L.L. gőzerővel szorgoskodik a világuralom megszerzésén, és mint tudjuk, a ceph-technológiát igyekszik hasznosítani, amivel persze annak rendje és módja szerint felébreszti a kétmillió éve itt állomásozó idegeneket. A csakugyan ceph-alapanyagra épülő Nanoruhákat tesztelő Raptor-csapat két túlélője, Prophet és Psycho, egy ellenállási mozgalommal a hátuk mögött most visszatérnek a karantén alá vont New Yorkba, hogy megállítsák a C.E.L.L.-t. A feladat nemes, de korántsem ilyen egyszerű: a probléma jóval mélyebben gyökerezik, és nem is lehet helyrehozni…

Nem durran túl nagyot, igaz? Tényleg nem. Leszámítva, hogy már az alapkoncepció is dögunalmas, a történet még fordulatokat sem tartalmaz, ami megpróbálná kiaknázni a témában (esetleg) rejlő lehetőségeket. Ez viszont nem a Crysis 3 hibája, hanem a teljes trilógiáé. Mint ismert, a Crytek eleve háromrészesre tervezte a sorozatot, vélhetően a sztori kapcsán is előre megfogalmazódott benne ez-az, így joggal vártuk el (rendben, lehet, naiv vagyok), hogy a Crysis 3 hatalmas csattanóval, gyönyörűen keretbe foglalja a történetet, mi pedig ámulunk és bámulunk majd. Ez viszont nem következett be, mert a teljes trilógia sztorija maximálisan felületes és kiszámítható, ráadásul a játékost végig az köti le, hogy próbálja megjegyezni a folyamatosan záporozó az évszámokat meg a cégneveket, hogy összerakja a fejében, ki mit csinált.

Félreértés ne essék, a Crytek azért próbálta menteni a becsületét, a Crysis 3 a történetmesélés és a karakterek terén egyértelműen a sorozat legjobbja. A Crysis átvezetői sosem voltak ennyire izgalmasak, a karakterek párbeszédei fantasztikusak, annyi érzelem és indulat van a játékban, mint az eddigi Crytek-címekben összesen. Prophet állandó örlődése, a Nanoruhájától megcsupaszított Psycho bizonyítási kényszere vagy az ellenállásban fontos szerepet betöltő Claire ellenszenve hősünkkel szemben egytől-egyig gondoskodnak arról, hogy a felszínes sztori ellenére is érdeklődést és persze érzelmeket váltsanak ki a játékosból. Sikerül is, ehhez nem kicsit tesz hozzá a remek szinkron, és az aláfestő muzsika is nagyon jó, érdemes visszahallgatni.

A hangulatfokozásban természetesen megkérdőjelezhetetlen szerepe van a látványnak. A CryEngine 3 még mindig remekül vizsgázik, és bár a valódi arcát csak a legdrágább PC-konfigurációkon mutatja meg, általánosságban véve elmondható, hogy a szerényebb vasakon, így a konzolokon is remekül fest. Az első textúrától az utolsó effektig minden tökéletes, és ezt a játék igyekszik a lehető legjobban kihasználni. Noha a nanokupola alatt eldzsungelesedett New York egyes helyszínei korántsem különülnek el olyan markánsan egymástól, mint azt a fejlesztők ígérték, az kétségtelen, hogy az összkép rendkívül hatásos, és az engine minden oldalát megmutatja. A romos toronyházakat és a kipusztult utcákat visszahódította a természet, a méteresre nőtt aljnövényzetben megbújó ellenfeleket csak akkor látod szabad szemmel, ha belefúj a szél, a hírhedt gátrobbantásos jelenet láttán nem tudod eldönteni, hogy inkább csobbannál a kiömlő vízben, vagy még többet robbantanál, a nagyobb nyílt összecsapásokat pedig legszívesebben a távolból néznéd, ha éppen nem a világot kellene megmentened. (Hopp, spoiler!) Ha ehhez hozzávesszük az éjszakai pályákat, és az ott pásztázó reflektorokat, majd hozzátesszük a kiváló animációt és fizikát, nem túlzás azt mondani, hogy a Crysis 3 jelenleg a piac leglátványosabb játéka, és nem csak technikai értelemben nyűgöz le, hanem végig ízléses is marad.

Érezhető, hogy a fent leírtak a Crysis 2 koncepcióját erősítik, a fejlesztők viszont azt ígérték, a játékmenet tekintetében inkább az első részhez nyúlnak vissza, már ami a szabadságot illeti. Nos, ha nem is maradéktalanul, ez megtörtént, és talán ez a legfontosabb dolog, ami kiemeli a Crysis 3-at a többi FPS közül. Azt hiszem, egyértelmű, hogy felesleges olyan nyílt terepekre számítani a romos New Yorkban, mint amilyeneket a Crysis első részének (vagy akár a Far Cry 3) trópusi szigetén járhattunk be, és bár ez nem jelenti azt, hogy nincsenek ilyenek, alapvetően meg kell elégednünk a szűkösebb helyekkel. Csőfolyosókról azért nincs szó, a játék pályatervezése úgy néz ki általában, hogy két-három alternatív útvonalon közelíthetünk meg egy-egy nagyobb bázist vagy más területet, ahol már strázsálva várnak minket az őrök.

És ezen a ponton kínál nekünk igazi szabadságot a játék, innentől kezdve jóformán rajtad múlik, hogy mit csinálsz. Bekeményíted a páncélodat, berontasz, és szétszedsz mindenkit, vagy inkább komótosan, mindent előre eltervezve okozol meglepetést a rosszarcúaknak? Akárhogy is, a Crytek sosem titkolta, hogy a Crysis 3-ban felértékelődik a lopakodás szerepe, ezt több újdonsággal is erősítette. Egyfelől megjelent a hackelés képessége, így a Visor, azon belül pedig egy ügyességi minijáték segítségével akár a távolból is megbütykölhetjük az ellenséges számítógépeket, lőtornyokat és aknákat, másfelől a jól megszokott lőfegyverek és a különböző ceph-mordályok mellé kapunk egy íjat, amivel csendben, feltűnés nélkül gyilkolhatunk.

Játszd bárhogy a Crysis 3-at, jól fogsz szórakozni! Ha a lopakodást és a taktikázást kedveled, állj meg egy pillanatra, mérd fel a terepet a Visorral, jelöld meg az ellenfeleket, majd hackeld meg a körülöttük forgó ágyút, ami azonnal elkezd tüzelni rájuk. Ők persze fejvesztve rohannak, jó eséllyel bele a korábban szintén meghackelt aknamezőbe, te pedig a káoszt kihasználva kényelmesen körbeszaladhatsz, hogy láthatatlanul kitekerd a még életben maradt tagok nyakát. Az íjad végig hűséges társ marad: a többi fegyverrel ellentétben ez maximálisan csendes, akkor sem leplez le, ha láthatatlanul lősz vele, sőt robbanó- és elektromos töltetű nyilat is használhatsz, utóbbival érdemes tesztelni “a víz vezeti az áramot” című fizikai alapvetést is. Mindettől függetlenül persze a belemenősebb játékot kedvelők is megtalálják majd a számításukat, nekik segítség, hogy a futás már nem szívja le a Nanosuit energiáját, úgyhogy szóljatok Forrestnek, hogy fusson csak.

A Crysis 3 nemcsak teret enged a játékstílusod szabad formálásának, de készségesen támogat is benne. A perkrendszer ennek megfelelően lényegesen egyszerűbb lett, a Nanoruha-frissítőcsomagok összeszedésével oldhatod fel a különböző képességeidet, amik más-más területen nyújtanak segédkezet. Egyszerre négy perk használható, majd három ilyen perkkombinációt gyorsítótárba is tehetsz, így két gombnyomással kiválaszthatod, melyik a legalkalmasabb az adott szituációban. Ez a fajta hozzáállás a Crysis 3 egyik legnagyobb erőssége, ezért lehet érdemes többször is nekifutni az egyjátékos résznek, hogy más-más módszert próbálj ki útközben. Sandbox FPS, mondja rá a Crytek - és tényleg.

Nagy kár viszont, hogy a Crysis 3 egyáltalán nem tud kinőni ebből a homokozó szerepből, az egyjátékos kampány minden próbálkozás ellenére vérszegénynek értékelhető összességében. Az, hogy nincs történet, rányomja a bélyegét a teljes játékra, a feladatunk mindig az, hogy eljussunk A pontból B-be, majd mikor rájövünk, hogy a B pont tulajdonképpen zsákutca, és még jól magunkra is haragítunk valakit az okvetlenkedésünkkel, irány a C pont, hogy helyrerázzuk a dolgokat. És ez így megy tovább szűk hat órán át, mire befejezed a játékot. Jól olvastad, a kampány nagyon rövid, én a lopakodós játékmenetet részesítettem előnyben, megcsináltam minden mellékküldetést, gyűjtögettem, amit lehet, de még így is hamar a végére értem. Ami ráadásul felteszi minderre a koronát: a játék közepe a rövid játékidő ellenére is borzasztóan leül, és hiába mondta a Crytek, hogy a Crysis 3 hét csodájaként hét egymástól gyökeresen eltérő helyszínt kapunk, a játék egy ponton meglehetősen monotonná válik. Ritka az olyan jelenet, ami megtöri ezt a repetitivitást, és ezen a kiszámítható mesterséges intelligencia sem segít.

A szavatosságot a multiplayer menti meg, ami meglepően jól sikerült, így innentől kezdve gyakorlatilag a közösségen múlik, hogy meddig tartja életben a Crysis 3 többjátékos részét. A multi nyolc játékmódját PC-n tizenhatan, konzolokon tizenketten játszhatják, és bár a fejlődés és testreszabás terén a már bejáratott játékelemekhez nyúl, a single-höz hasonlóan itt is nagy szerepet kap a taktika, ami feje tetejére állíthatja még a mezei Team Deathmatch játékmódot is. Az előző rész újdonsága, a Crash Site itt is visszatér, a Crysis 3 új játékfajtája pedig a Hunter mód, ami nagyszerűen ragadja meg a sokat emlegetett lopakodós, vadászós játékmenetet. Ebben egy maroknyi C.E.L.L.-katona próbál meg túlélni a nanosuitosok ellen, akik egyetlen íjjal indulnak csatába. A megölt C.E.L.L.-kommandósok maguk is Nanosuitot kapnak, a cél az, hogy mindegyikük így járjon, ellenkező esetben, a rendelkezésre álló idő elteltével a C.E.L.L. győz. Ez a játékmód sem túl eredeti, láttunk már ilyet, de mindenképpen remek szórakozás.

Összességében? A Crysis 3 harmadik résznek csalódás, nem érzem a katarzist, amit egy trilógia végén érezni szoktam, és ez talán a teljes sorozatról is elmond mindent: mindig azt mondtuk, hogy a Crysis szuper, de hiányzik belőle valami plusz, és ez bizony most ütött vissza leginkább. A játék viszont önmagában véve remek FPS, mondhatni tisztességes iparosmunka. Jó vele játszani, a látványtól elájulsz, a homokozós játékmenet is elég érdekes ahhoz, hogy túltedd magad a hiányosságain. Mint folytatás, csakugyan jól szerepel: ha a Crysis 2 bejött, ez is tetszeni fog, a Cryteknek sikerült megőrizni azt a filmszerű élményt, amit a második részben láttunk, és egyértelműen szabadabb lett a játékmenet is, hogy tisztelegjen az első epizód előtt. Vagy legalábbis megpróbálja. Rajongóknak kötelező a Crysis 3, a többiek pedig inkább próbálják ki az első részt, és majd eldöntik, kell-e nekik a folytatás!

(Utóirat: baromi hosszú a Credits, de azért érdemes megvárni a végét.)

Kapcsolódó cikk

• Crysis 3 multiplayer bétateszt