A next-gen konzolok nyitócímeit hálátlan dolog
tesztelni. Nyilván a PlayStation 4-től és az Xbox One-tól mindenki hatalmas
előrelépést vár, de a beavatottak az elmúlt generációhoz képest csak minimális
grafikai fejlődésre számítottak. Nos, a Killzone: Shadow Fall kezdő képsorait
végigülve – pontosabban tátott szájjal bámulva – a távolságtartó magatartás egy
csapásra szertefoszlott. A Guerrilla Games shootere a valaha készült legszebb
játék eddig a percig. Pont. Bizony,
ezért a címért megéri a Sony konzolját választani, de vajon a játékmenet terén
is a jövő tárul elénk? Ennél a pontnál már előjön belőlünk a kritikus, de hosszú távon mindenképp jól járunk az új
Killzone-nal.
A
PS4-ünkön még mindig érezzük az új termékekre jellemző műanyagszagot,
ujjlenyomatokkal is vigyázunk, miközben lassan beszippantja a lemezt a
meghajtó. Minden olyan simán megy, a menü gördülékeny, a telepítés első pár
perce után már nyúzhatjuk is a single kampányt. Itt van nekünk a drága hardver,
ideje hát, hogy elkápráztasson, hiszen nem véletlenül fizettünk érte százharmincezer
magyar forintot. Új élmények tömkelege ostromolja érzékszerveinket, a kezdő
képsorok felcsengnek, mi pedig kapkodjuk a tekintetünket ide-oda. Izzad a
tenyér, pocakban a bejgli, szapora a pulzus, kortyolunk egyet a kötelezően
magunk mellé készített nedűből, a cukorból nyert energia szétárad a testünkben–
mégiscsak egy új korszak köszöntött ránk.
Harminc
évvel járunk a Killzone 3 eseményei után, helyszínünk a Vekta bolygó. Miután a
Helghan planétája lakhatatlanná vált a robbanás után, az ISA megengedte a helghast
túlélőknek, hogy a Vekta felét gyarmatosítsák. Egy hatalmas biztonsági
erődítmény, a Fal választja ketté a két civilizációt, de mindenki sejti, hogy a
béke csupán ideiglenes, az ellenségeskedést nem lehet sokáig elfojtani. Mindkét
fél rutinszerűen piszkálja a másikat, a titkos hadműveletek és a szabotázsakciók
mindennaposak. Abban a reménykednek, hogy a háború egyszer csak véget ér, mindkét
frakció egymást okolja a vérontás kipattintásáért, a helyzet viszont fokozódik.
A játék 2370-ben veszi kezdetét, néhány évvel a Fal építése után. Michael
Kellan és fia, Lucas megpróbál átszökni New Helghanba, útközben találkoznak
Sinclairrel, aki egy rendíthetetlen Shadow Marshall, ám az események nem várt
fordulatot vesznek. Az ellenség megöli az apát, s Sinclair is csak nagy
erőfeszítések árán veri vissza az ellenállást. A fickó megígéri Lucasnak, hogy
nem hagyja cserben és meg fogja keresni. Az ígéretet tettek követik: főhősünk,
Lucas sikert sikerre halmoz a Shadow Marshall Academyn, idővel belőle is
teljes jogú Shadow Marshall válik, s közvetlenül Sinclair parancsait teljesíti.
PlayStation 4-et akarsz? Várnod kell januárig!
A
konfliktus 2390-ben tetőfokára hág. Lucas már egy minden hájjal megkent kurafi,
aki úgy szökik át New Helghanba, mintha csak kirándulni menne. A kémkedés és
fejvadászat már mindennapos tevékenységnek számít. Maga a helyszín egészen
bámulatos: a napsütötte Vektan bolygóról nem mondjuk meg elsőre, hogy ott egy
durva háború zajlik: meleg fények simogatják arcunkat, s olykor elvakítanak,
megnyúló árnyékok közt haladunk, dús vegetációjú részek keverednek hideg
űrállomásokkal és bázisokkal. Az első percekben csak a szemünket legeltetjük,
nem is foglalkozunk az ellenséges tűzzel. A pályák tágasak, annak ellenére,
hogy scriptelt eseményekkel találkozunk, de legalább nem annyira kötött az
egész, mint a korábbi részekben. Az irányítás gyorsan kézre áll, simább és
fogyaszthatóbb, mint korábban, melyben nagy szerepe van a jelentős átalakuláson
átesett DualShock 4-nek.
Már
normál fokozaton is képes meglepni minket a Killzone: Shadow Fall, főleg, ha esztelenül
gyalogolunk bele a sűrűjébe, mondván, a reflexeinkkel a legnagyobb
ellenállás is megtörhető. Milyen rosszul tesszük! A játék olykor könnyű, máskor
bitang nehéz – a Guerrilla egy kiegyensúlyozatlan nehézségi görbével
szembesített minket. A mesterséges intelligencia már távolról kiszúr, sokszor
hamarabb, mint ahogy a játékos észrevenné az ellenséget. Ha nem ma kezdted a
szakmát, és sűrűn alkalmazod azt a képességet, amellyel a környezetedet
térképezheted fel, nagy baj nem érhet. Ez némi taktikai ízt ad a játéknak, s az
adott körülményeknek megfelelően oldhatod meg a feladatokat. Olykor a lopakodás
és a csendes gyilkolás segít, máskor pedig a meglepetés ereje. A D-Pad megfelelő
gombját lenyomva aktiválhatjuk, s így narancssárgán virítanak majd az
ellenségek. A megfelelő útvonal és az alkalmazott harcmodor kiválasztása csak
rajtunk múlik, a durvább nehézségi szinteken már elég sokat kell kísérletezni.
Viszlát, ingyenes DLC-k!
A
nyolc-tíz órát felölelő egyjátékos mód ugyan többnek próbál meg látszani, mint
amilyen valójában. Nyugodtan mondhatjuk, hogy áll-leejtős pillanatokból nincs
hiány. A Guerrilla sokat tanult a Call of Dutyra jellemző, ámbár túlzásba vitt
filmszerű pillanatokból, gyakran alkalmazza azokat a saját gyermekén is.
Egyfajta társadalomkritikának is felfoghatjuk az egészet, nem nehéz észrevenni
a szélsőjobboldali utalásokat a Helghanon, de az ISA-t sem kell félteni, ha
piszkos eszközökről van szó. A szokásosnak mondható Killzone-feeling minden
korábbi próbálkozásra rákontráz – nincs ezzel baj, sokkal inkább azzal, hogy a
puskapor elfogy a végére. A narratíva kissé elül, de feszültségből és
meglepetésekből nem volt hiány – függetlenül attól, hogy számítottunk-e rájuk,
vagy nem - legtöbbször az utolsó opció a helytálló. A játékmenet magva viszont
változatlan maradt: belépünk egy új területre, hullámokban jönnek a vörösen
izzó szemű fenyegetések, szépen levadásszuk őket egytől-egyig, hiába sulykolják
azt belénk, hogy változatos és nagyon hivatalos misszió keretében járunk el. Az
utolsó küldetések pedig egyenesen frusztrálóak, de a becsület kedvéért mégis
végigizzadjuk.
A
harcmezőn nagy segítségünkre lesz a személyes drónunk, az OWL. Nem csupán a
helghan ellen küldhetjük harcba, hanem utasíthatjuk, hogy ideiglenesen kábítsa
el az ellenfelet. Utóbbi főleg a kampány vége felé jön jól az erős páncéllal felvértezett
gazfickók ellen. Az OWL sokszor nélkülözhetetlen lesz, amikor egy-egy számítógépet
kell meghackelnünk, vagy ha elérhetetlennek tűnő pontokat kell megközelítenünk, a drón kifeszít egy kötelet és máris elhárul az akadály. Ha rendelkezünk
szteroidokkal, az OWL újra is éleszthet bennünket, vagy golyónyelő pajzsot
generálhat a feszesebb pillanatokban. Hasznos
társ a mindennapokban, még szerencse, hogy az utasítások kiadása egyszerű (a
DualShock 4 tapipadján játszi könnyedséggel válthatunk a négy parancs között).
Az már más kérdés, hogy nyugtázza-e. Sajnos nem mindig.
Látszik,
hogy az új kontroller tervezésénél a lövöldözős játékok kiemelt napirendi témát
képviseltek. Soha ilyen simán még nem szórhattuk a golyót PlayStationön – az előző
generáció darabja csupán levélnehezéknek jó a mostani mellett. A ravaszról már
nem csúszik le az ujjunk, sőt a kontrollerbe épített hangszórón keresztül a
zsákmányolt audionaplókat is meghallgathatjuk. És igen, a korábban beígért fícsőr
is megfelelően működik, azaz az aktuális életerőnknek megfelelő színben
pompázik majd a kontroller elején látható LED. Magyarán, ha közel állunk a
halálhoz, akkor vörösen, szóval ideje fedezékbe húzódni. Összességében a DualShock
4 egy hardcore FPS-nél is remekül vizsgázott, formája gyorsan szokható,
kényelmes még hosszú órákon keresztül is.
Készíts el saját Killzone-előzetesedet!
A
multiplayer hozza a kötelezőt, s a képfrissítés is gyorsabb, mint a single esetében - előbbinél igyekeztek 60fps-t, utóbbinál 30fps-t tartani. Amire szükség is van, hiszen a többjátékos
harcmezőn már a tömény, állatias küzdelmek dominálnak. Jó hír, hogy offline-ban
is begyakorolhatjuk a térképeket, ám ilyenkor be kell érnünk a botok elleni
harccal. Változatos, teljesen testre szabható kasztokban érvényesülhetünk a már
ismerős játékmódokban, a taktikai echó (azaz a környezet feltérképezése) a
single öröksége, s az online meccsek során is remekül használható. A tágas és
változatos mapokon kívül a PS4 felhasználói felülete is megfelelő táptalajt
biztosít az online karrierünknek. A barátaink meghívása és megtalálása soha nem
volt még ilyen gyors és könnyű. A multi elsőre talán egyszerűnek tűnik, de
idővel rájövünk arra, hogy a kutya a részletekben van elásva. Szavatos és
stabil szórakozási lehetőséget kínál a veteránok számára is, ráadásul minden flottul testreszabható: pár perc alatt, különféle változók megadásával saját
játékot hozhatunk létre. Olyanná formálhatjuk, amilyenre csak szeretnénk – a baráti
társaságunk legnagyobb örömére.
A
PlayStation 4 nyitójátékai közül a Killzone: Shadow Fallt két lábon, de kissé
imbolyogva áll, de ettől eltekintve, ha konzolvásároláson töröd a fejed, a
játékot tartalmazó bundle-t bátran ajánlhatjuk. A kissé elnyújtott, egyenetlen
nehézségű kampány csak a szükséges főpróba a masszív multiplayer előtt. Megvillantja, mire lesz képes az új generáció, bár grafikai minősége nem egyenletes, és az igazi, húsodba mélyedő harapás még
várat magára. Habár a játékmenet a szokásos
mederben hömpölyög, egy-két újító ötlet azért befigyel: az OWL, a taktikai echó
és a DualShock 4 kényelmi funkcióinak személyében. A Killzone-rajongókat vélhetőleg nem kell
sokat győzködni, a laikus friss vásárlók öröme pedig úgyis önfeledt lesz,
miután mozgásban is meglátják az első pályát. A Guerrilla még tapogatózik az új
generációban, de kétségtelen, hogy jó úton jár.
Kapcsolódó cikk
Ezúttal a vad hentelés helyett, sok helyen megálltam.
Már rögtön az elején, mikor a kis csávóval nyomod, ahogy körbenéztem a lakásban leesett az állam mennyi cucc elkerülte a figyelmemet!!!
Mennyi kidolgozottság végig, te jó ég.
Annyi a gamma és az ember sokszor csak úgy átrohan.
Nézelődtem én is sokat XD
Eddig egy jó nagy adag "hmm" a játék. Azt olvastam a legtöbb helyen, hogy a fejlesztkre hatással volt a CoD széria, és ennek köszönhetően rengeteg álleejtős pillanatban lesz részünk, ami a CoD sorozat egyik ismérve...nos...hát...4 chapter után eddig én még egy ilyen momentummal se találkoztam. :-D Vannak momentumai, amik nem rosszak, de messze vannak még a gyengébb CoD részek legjobb momentumaitól is. Maga a játékmenetben nincs semmi extra, a pályák felépítése átlagos és számomra helyenként kissé uncsi is. Az átkötő videókban nincs élet, ásítva néztem végig eddig az összeset. Na nem mondom, hogy megbántam a megvételét (főleg, hogy olcsón szereztem be), de nagyon messze van ez az álleejtős dolgoktól. Legyen az játékmenet vagy átkötő videók vagy történet stb. stb. Szépnek szép, de ennyi egyelőre. engem kicsit a Crysis sorozatra emlékeztet. Azokat is fapofával toltam végig és a külcsínt leszámítva, egy totál átlagos FPS-nek tartom az összes részét.
Nagyon tetszett! :)
Még 8 pont fölé is tolnám kicsivel. :)
Az "Olykor könnyű, máskor túl nehéz" negatívumot, pedig törölném.
Én sosem játszom könnyű fokozaton, inkább nehezen, hogy ha már fizettem egy játékért, minél tovább tartson. Na, már most, ha azok a részek, amik normál fokozaton a "máskor túl nehezek"-be esnek nem lennének, az egész játék nem ütne. A vége felé a platform védelmezés, amíg a nagy ágyúra várunk, hogy hozzánk mozogjon, vagy a 9-es fejezet vége kb csak normálon teljesíthető ép ésszel, olyan ütős. Ha a könnyű részek is ilyenek lennének, ki tolná végig? :)
Vért izzadnánk... :D
Érdemes megvenni.Nem korszakalkotó program de jó progi.
Jó, hát egy COD pontszámhoz képest tényleg furán néz ki, de nem a KZ kapott túl keveset, hanem a COD túl sokat:)
Melyik lövöldözős játékban nem?Édes iseten ilyen negativumokat felhozni inkább ne irtál volna oda semmit.
Nem érdemes az embereknek semmi minőségit és egyedibbet egyátan készitni ez is azt mutatja.össze hányni valamit gyorsan meg szarul pl call of duty aztán kész már vezeti is a listákat. igen a számok azt mutatják mi jók vagyunk hehe! majd jön az ezredik neeed for speed meg a call of .de jó lesz és nem leszenk unalmasak de nem ám.erre meg ideraktok 8 pontot egy tényleg nextgen játékra.szánalmas.
jaj izlések és pofonok tudom
üdv
http://wgf.hu/index.php?meghid=8058
http://wgf.hu/index.php?meghid=8058
http://wgf.hu/index.php?meghid=8058
http://wgf.hu/index.php?meghid=8058
http://wgf.hu/index.php?meghid=8058
http://wgf.hu/index.php?meghid=8058
http://wgf.hu/index.php?meghid=8058
http://wgf.hu/index.php?meghid=8058
http://wgf.hu/index.php?meghid=8058
Viszont 7 pont felett szinte minden lehet jó és egyénfüggően kedvenc. :)
Szerintem a Far Cry 3 nagyon jó lett. Főleg ha azt nézzük, hogy a közelmúltban, amikor is nem volt túl sok jó játék, csak max a Tomb Raider, a Bioshock Infinite, a GTA 5, a TloU, Gears of War: Judgment, Starcraft 2 - HoTS meg még 1-2 másik, akkor meg kiemelkedő egyenesen.
Azért nem egy tré Cry3 vagy CoD. :)
Mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy neki mi tetszik, és, hogy hány pontot érdemel.
Egy a teszteken 4 pontot kapó játék is tetszhet valakinek jobban mint egy a teszteken 9 pontot kapó játék.
FC3-ból csak a Blood Dragon spin-off van meg, az viszont nagyon beteg :D
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.