The Walking Dead: S2 E1 - All That Remains teszt

Valahol 2012 áprilisában kezdődött el a Telltale Games sikersztorija The Walking Deaddel, mely remekül lovagolta meg a sorozat körüli népszerűséget. Utólag persze könnyű ezt mondani, de akkor egyáltalán nem tűnt biztos vállalkozásnak. A játékmechanika, melyre épült, a Back to the Future: The Game esetében közepesen, míg a Jurassic Park: The Game-nél kifejezetten gyengén muzsikált, bár forgatókönyvírói képességüket azokban is megcsillogtatták már.



A The Walking Dead ügyesen kijavította ezeket a hibákat, jól keverte a kaland- és akciójáték elemeket, mindezt pedig megdobta egy drámával és szerethető vagy éppen könnyen meggyűlölhető karakterekkel teli történettel. Több mint egy éve várjuk a folytatást, mely egy új főhőst, de mégis egy régi ismerőst helyez a történet középpontjába.

A játékvilágban kevés jó gyermek karakter van, de Clementine, az előző évad főhőséhez csapódott kislány talán az egyik legszerethetőbb. Okos és bátor volt mindig, mégse éreztük úgy, hogy egy kisnövésű felnőtt mászkál mellettünk, mert megvolt benne a gyermeki tisztaság és játékosság. Nos, jó hírem van. Clementine nem csak, hogy feltűnik a második évadban, de ő lesz a főhős, az általunk irányított karakter. A fentebb említett gyermeki báj annak ellenére sem tűnik el, hogy innentől a játékos választja meg a dialógusait, mert az emberre valahogy ráragad a kicsikre jellemző naivság és azon kapjuk magunkat, hogy mi is átérezzük, milyen lehet egy ilyen szörnyű világban felnőni.



A történet amúgy ott folytatódik ahol abbamaradt, egy incidens folytán Clem elszakad a többiektől és egy kis időre egyedül kell boldogulnia. Ezek az epizód egerősebb jelenetei, átérezzük a kiszolgáltatottságot, a pusztulást, és próbálunk túlélni abból, ami megmaradt, ahogy az alcím is utal rá. A történet második felében viszont kapunk egy rakat új karaktert, valaki szimpatikus, valaki kevésbé, de ezek alapján nehéz még megállapítani hova fogunk kilyukadni a következő részekben. Mindenesetre ezen a téren senki ne várjon reformokat, haladunk a zombik által már oly sokszor kitaposott ösvényen, talán szappanoperákra jellemző elemek hathatnak újdonságként, de hogy ez jól fog-e elsülni, az megint csak a jövő zenéje.

Játékmechanika terén nem sokat változott az új évad. A kalandjáték elemek még egy lépéssel hátrébb szorultak, a szabadon bejárható terek annyira beszűkültek, hogy egy agyonszkriptelt lineáris FPS is nagyobb szabadságot nyújt lassan. Ennek hozományaként az QTE részek száma megnőtt, bár szerencsére most sem az idegőrlő, „hatodik próbálkozásra sem sikerül” típusból kapunk, így kellemesen belesimulnak a játékba. Továbbra is vannak választási lehetőségeink a játékmenet és a párbeszédek során, melyek, ha nem is változtatják meg gyökeresen az események kimenetelét, még mindig jól színesítik történetet. Főleg hogy eddigi döntéseinket áthozhatjuk az előző évadból. És bár a játékmenet még mindig jól működik, én hiányoltam az újdonságokat, illetve ahelyett, hogy korlátozzák, inkább növelhetnék a szabadságot és az interaktivitást.

A játék továbbra is a cel-shaded megjelenítést használja, így most is olyan, mintha egy képregény lapjai elevenednének meg szemeink előtt, sőt talán részletesebb kicsit és a színek is kevésbé fakók. Erőszak és vér terén pedig sosem finomkodott a sorozat, bár ebben az epizódban nálam kicsit túllőttek a célon. Amikor premier plánban nézhetjük végig, ahogy az egyik karakternek összevarrjuk a sebét, az nem kicsit durva, valljuk be…

Egy sorozatnál elég, ha a következő évadra bedobnak pár új szereplőt, új helyszíneket mutatnak és folytatják a történetet. Azonban úgy gondolom, egy játéknál több kell ahhoz, hogy egy jó folytatás szülessen, valami újdonságot kell csempészni a játékmenetbe. Sajnos a The Walking Dead második évada meg sem próbál újítani, ami azért aggasztó, mert eddig sem volt jellemző, hogy az évad közben történnének radikálisabb változások, tehát a nyitó résznél lehetett volna számítani erre. Kicsit csalódott vagyok emiatt, ami meg is látszik a pontszámon, bíztam benne, hogy felfrissítik kicsit a formulát, de ez nem történt meg. Magát az epizódot értékelve pedig azt mondhatom, nem rossz, de távol áll az első évad nyitásától. Rajongóknak így is kötelező vétel, de többieknek azt ajánlom, várjanak pár részig, hogy megtudjuk hova is jut el a történet.