
A Telltale Games 2004-ben szállt be a játékipar viszontagságokkal teli világába több ex-LucasArts-os taggal a fedélzetén. Nagyon sok címet és egy minőségileg hullámzó karriert tudhat maga mögött. Fejlesztett póker játékokat, készített félezer közepes vagy annál rosszabb CSI adaptációt, ezen felül pár klasszikus kalandjátékot is újragondolt. Legnagyobb sikere a The Walking Dead képregény alapján készült azonos című játéka, mely nemrég a második évadát kezdte meg, de ezek a srácok voltak azok is, akik megmutatták, hogyan is működhet jól az epizodikus megjelenés (ugye, kedves Valve?). Mostanában több címen is dolgoznak, többek között várhatunk tőlük egy saját stílusukban készült Borderlandset és egy Game of Thrones-játékot. Viszont kanyarodjunk vissza kicsit a jövőből a jelenbe, a The Wolf Among Ushoz, mely a zombik helyett most a mesék világába kalauzol el minket.
A The Wolf Among Us Bill Willingham 2002-ben indult 14 Eisner-díjat bezsebelő képregénye, a Fabulák (vagy angol címén, Fables) nyomán készült. A játék előzményként szolgál, 30 évvel a Fabulák eseményei előtt játszódik, valahol a ’80-as években. Ahogy a képregény, úgy a játék esszenciáját is az adja, hogy a történet szerint a klasszikus mesehősök a mi világunkban élnek, Manhattanben. Évszázadokkal ezelőtt a Fabuláknak el kellett hagyniuk Mesevilágot, és az akkor még gyarmati Amerikába menekültek, ahol megalapították Mesevárost. A gazdagabbak varázserőt tudnak vásárolni, mellyel elrejthetik valódi énjüket az átlagemberek, azaz a mondénok elől, a szegényebbek pedig egy kevésbé barátságos helyre, a Farmra kerültek. Mindenki tiszta lappal kezdhet, így lehet az, hogy főhősünk, az Ordas Farkas, vagy mostani nevén Bigby Wolf lehet Meseváros sheriffje. Mellette több klasszikus szereplőről is megtudhatjuk mire jutottak New Yorkban, például Hófehérke a közösség jótékony segítője, míg a favágó a Piroska és a Farkasból egy mindig részeg csavargó lett.
A történet tehát előzmény, de mégis a képregény első kötetét idézi, és ahogy ott, itt is egy gyilkossági ügy felgöngyölítése vár Bigbyre. A játék remekül elkapja a klasszikus noiros krimik hangulatát, vagyis a mesefigurák ellenére egy felnőtt sztoriba csöppenünk. A Fabulák világa egyáltalán nem gyerekes, nem idegen tőle az erőszak és a szex, kicsit olyan, mintha gyerekkorunk mesehősei felnőttek volna velünk együtt. A Telltale Games itt is jól bánik a cselekménnyel, a fordulatok meglepőek, a párbeszédek jól megírtak, lesznek cselekményt befolyásoló döntések. Kicsit féltem, hogy a fejlesztőcsapat egy újabb The Walking Deadet próbál majd lenyomni a torkunkon, csak más háttér sztorival, és bár a játékmenet szempontjából ez félig-meddig meg is történt, a hangulat és az újdonság varázsa mindezt teljesen elfeledteti.
Mivel újból egy képregény alapján készült a játék, a Telltale maradhatott a cel-shaded megjelenítésnél és régi engine-jénél, melynek hiányosságait így valamelyest elpalástolja a látvány stílusa. Nem azt mondom, hogy nem fejlődött - mert a nem emberi karakterek animáció például egészen jól sikerültek -, de a látványbeli fejlődés inkább az új környezetnek köszönhető. Szóval nem ronda a játék, de az új konzolok érkezésével elgondolkodhatnának egy motorcserén, mert a Game of Thrones játékukat nem szeretném már rajzokon keresztül megismerni.
A játékmenet továbbra is a klasszikus point and click és akciójáték elemeket keveri. Helyszíneket kutatunk át, végigkattintgatjuk a tárgyakat, majd ha felforrósodik a helyzet, jön egy kis QTE-rész. Közben beszélgetünk a karakterekkel, Mass Effect-szerű tárcsán nekünk tetsző válaszokat adunk, és persze nézzük az átvezetőket. Igen, a The Wolf Amoing Us is inkább egy játékkal teli átvezető, mint egy átvezetőkkel teli játék, de a hangulata annyira elkapja az embert, hogy megbocsátja ezt a hibáját. A The Walking Deadben kitalált játékmeneti mix talán itt állt össze a legjobban, nincsenek üresjáratok, a zene, a látványvilág és a történet elkápráztatja a játékost. Igazi hangulatbomba a The Wolf Among Us, és a hozzám hasonló noirra fogékony lelkeket azonnal megragadja és a végéig nem ereszti el. Mindezt megkoronázza a zene, melyet a Telltale-játékok eddigi zenei felelőse, Jared Emerson-Johnson követett el, és olyan muzsikákkal kényezteti a fülünket, melyeket még napok múlva is dúdolni fogunk.
A háttértörténetet kevésbé ismerők is meg fogják érteni a játékot, a főmenüben kisebb leírásokat olvashatunk a megismert karakterekről és helyszínekről, így egy óra után mindenki képben lesz. Bárkinek bátran ajánlhatom a The Wolf Among Ust, aki kedvelte a The Walking Dead játékmenetét annak azért, aki valami egyedi történetre vágyik, annak azért, a képregény rajongóinak pedig egyenesen bűn lenne kihagyni. Nem tagadom, vannak hiányosságok, de emiatt kár lenne kimaradni Bigby és a többi mesehős kálváriájából.
Amúgy a The Walking Dead-hez jól illett ez az újfajta pörgősebb játékmenet mint a hagyományos lassabb hangvételű klasszikus point&click-elgetés. Bár kezdetben kicsit bánkódtam miatta, de beláttam hogy oda ez kellet. Viszont a The Wolf Among Us-ban csalódtam. Mikor először hallottam róla hogy játékot készít a Fables-ből a Telltale nagyon megörültem, mert már korábban olvastam a képregényt és jó alapanyagnak tartottam egy klasszikus kalandjátékhoz. Arra számítottam hogy a ezzel a játékkal visszatérnek a hagyományos point&click vonalhoz és ezt az újfajta játékmenetet csak a The Walking Dead második évadában viszik tovább, de sajnos csalódnom kellet.
Na de hát ez van. Ha a játékmenet nem is de legalább a jól kidolgozott karakterek, a remekül megírt párbeszéd és az ütős történet megmaradtak és ennek azért lehet örülni.
De ezenkívűl rendkívűl jó, számomra jobb mint a WD.
#3: már sokszor el lett neked mondva, milyen tudatlan fafej vagy, miért nem tanulsz belőle és nem írsz baromságokat?
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.