CastleStorm: Free to Siege mobilos teszt

Ha nem ismeretlen számodra a CastleStorm neve, akkor nagyjából tudod, mire számíts Androidon vagy iOS-en. Ha nem, hát elmondjuk: egy végletekig polírozott, ékes magyar felirattal élvezhető tower defense programról van szó, amely korábban sikeresen vette be a Steamet és a konzolokat. Az új platformon viszont free-to-play modellt használ az alkotás, de ne ijedj meg, minden küldetés valódi pénzmag befektetése nélkül is végigtolható és csak a türelmetlenek kényszerülnek különféle boostok megvásárlására. A Zen Studios egyike kishazánk legsikeresebb fejlesztőstúdióinak, eddig leginkább a flipperjátékokban jeleskedtek, de azért a budapesti brigád más műfajokban is kipróbálta magát – nem is rosszul.


A CastleStorm: Free to Siege remekül kihasználja az érintőképernyő adta lehetőségeket, a célzás játszi könnyedségű, senki sem gondolná, hogy korábban mindezt a kurzorral viteleztük ki. Habár oldalról látjuk az eseményeket, voltaképpen egy 3D-s világ tárul a szemünk elé (pontosabban 2.5D-s), minden misszió előtt szereplőink különféle poénosnak szánt átvezetőben értekeznek a világ nagy dolgairól. A srácok humorával nincs gond, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy-két poén túlságosan erőltetettnek hat, azonban a könnyed hangulat így is garantált. A történet szerint a múltban két szomszédos királyság hadakozott egymással, mígnem két védelmező drágakő véget vetett a csetepaténak, ám amikor az egyik eltűnik, súrlódások veszik kezdetüket. Kezdetben vikingek és farkasok portyáznak a várkapuinknál, később más népek is csatlakoznak a játszmába - gyors iramú csaták várnak ránk, még akkor is, ha csak öt perc szabadidőnk van.  Minden kampányban más frakciót irányítunk, a tartalomból nincs hiány, csupán a változatosságba törhet bele a bicskánk.


A játékban a legtöbb időt a várunk védelmezésével töltjük, pontosabban a hajítógépek kezelésével. Nem kell nagy dologra gondolni: kiválasztjuk a kívánt lövedéket, becélozzunk az ostromlókat és várjuk a végkifejletet. Az ellenség pedig folyamatosan özönlik, püföljük is rendesen a képernyőt, időnként varázslatot is bevethetünk pl. egy jól irányzott villámcsapással tizedelhetjük meg a csapatokat, de lesz itt meteoreső és minden más is. Természetesen a mágiát csak bizonyos időközönként süthetjük el, meg kell várnunk míg újratöltődnek, inkább a hagyományos módszerek (értsd. balliszta) lesznek túlsúlyban. Minden megölt enemy után bizonyos számú élelmiszer üti markunkat, amiből katonákat toborozhatunk, s kiküldhetjük őket a várból, egyenesen a harcmezőre. A sima gyalogosok gyengék, de nagy számban képesek meglepetést okozni, az íjászok fontosságát nem kell ecsetelni, aztán ott vannak a paladinok, akik lassúak, de legalább erősek. S ez még csak a kezdet, ahány nép, annyiféle katonatípus, gólem és miegyéb.


A hősöknek is nagy szerep jut, őket manuális is irányíthatjuk, ilyenkor a játék átvált egy sima oldalnézetes beat’m uppá. Karakterünk többféle támadástípusra képes, ám ha védekezünk, tutira ő kerül ki győztesen az összecsapásokból. De térjük vissza a várfalra! Ballisztánkba többféle lőszert tölthetünk: a szigonyokkal fejlövésekre is törekedhetünk, pontosabban csak így hatásosak, amúgy nem túl nagyot sebeznek. A sorozatlövésekkel szépen lehet aprítani, a szikladarabok szépen elsodorják a delikvenseket, ám az igazi poén a bárány, talán a legveszedelmesebb töltet a játékban. Időnként az ellenség várát is célba vehetjük, igazi pusztítást végezve, ha sikeresen eltaláljuk a kritikus pontokat. Minden sikeres küldetés után pénz üti a markunkat, amiből a várunkat és az egységeinket fejleszthetjük. Valutából nincs túl sok, így alaposan meg kell gondolnunk, hogy mire költünk. Várunk elrendezését is testre szabhatjuk, új helységekkel bővíthetjük, melyek bizonyos bónuszokat adnak, illetve a szerkezet variálásával jobban ellenállhatunk az ostromoknak.


Egyedül az a zavaró, hogy a játék elindításakor és két misszió között folyamatosan ajánlatokkal bombáznak minket, a pár száz forintos VIP-tagság esetén ezek a kényelmetlen tényezők megszűnnek, és még hetente némi arany és drágakő üti a markunkat. A CastleStorm: Free to Siege a látványosabb mobilos címek közé tartozik, részletes környezet és karikatúraszerű karaktermodellek várnak ránk, ráadásul az optimalizáció is kiválóra sikerült, az anyag reccenéstelenül futott a négymagos készülékemen, minimális töltésidők mellett. Ha egy tempós és átgondolt, több kampányon végigívelő tower defense-re vágysz, a CastleStorm magasan kiemelkedik a mezőnyből. Tesztidőszak alatt naponta visszatértem a váram menedzseléséhez (ennek persze nem volt köze a napi jutalomhoz, dehogy) – manapság sokan dobálóznak a „letehetetlen” kifejezéssel, de még szigorú szemmel nézve is, ez a CasteStromra tökéletesen ráillik.

A CastleStorm: Free to Siege-t az ASUS PadFone 2 készülékén teszteltük, melyet az ASUS Magyarország biztosított számunkra.