A
Rockstar nagyon ért a digitális világok építéséhez. Elég csupán pár percig
belefeledkezni a játékba, máris azon kapjuk magunkat, hogy a részévé váltunk.
San Andreas részletgazdagsága abszolút lenyűgöző, még a legjelentéktelenebb
papírgalacsin is a helyén van. Amikor a Los Santost határoló dombokon letekintettem
az éjszakai fényben tündöklő városra, valami megfoghatatlan érzés lett úrrá
rajtam. Máskor hosszú percekig bámultam a napfelkeltét a tengerparton a hippik tábortüze mellett, majd
beszálltam a tűzpiros sportkocsimba és elhajtottam. Soha nem tudhatom előre,
hogy mi vár rám legközelebb, a Grand Theft Auto V még tucatnyi játékóra után is
meg tud lepni. Ha akarom, elvállalhatok egy újabb mellékküldetést, vagy egy
gombnyomásra becsatlakozhatok az online módba, ahol a hús-vér játékosokkal
ökörködhetek egy sort. Vagy folytathatom a társadalomkritikával teletömött
történetet a három bűnözőm valamelyikével. Csak rajtam múlik, hogy mit szeretnénk a GTA-tól,
amit nagy eséllyel meg is kapok.
Pedig
a kudarc ott lebegett a levegőben. A fejlesztők megengedhették volna maguknak,
hogy félkész portot adnak ki a kezükből, mint tették azt a Bully és a
GTA IV esetében, akkor is vinnék a játékot, mint a cukrot, ez nem vitás. Szerencsére erről szó sincs, az átirat minősége teljesen
rendben van, elvégre a Max Payne 3 PC-s verziójával már bizonyított vancouveri
részleg rakta össze. A teljes pompának persze ára van, de egy átlagos, 5-6 éves
konfiguráción is eldöcög a játék. A tengernyi lehetőség összefügg a játék
méretével, a GTA V rekordnak számító 65 gigabájtot telepít fel, ám ezt nem
éreztem túlzónak, tudván azt, hogy itt tényleges tartalomról van szó, nem pedig
sallangról. Mióta korunk videojátékait előre telepíthetjük, már nem is kell
hosszú órákat várnunk a premier napján.
A
történetet ezúttal máshogy próbáltam végigjátszani, mint legutóbb az Xbox
360-as verzióban. Ahol lehetett, eltérő karaktert választottam, a rablásokat is
alternatív módszerekkel teljesítettem, így merőben másfajta élmény kaptam a
kampánytól. Michael, Trevor és Franklin meséje még mindig lehengerlő, a Rockstar
írói brillíroznak, ha szerethető antihősökről, polgárpukkasztásról, poénokról és
erőszakról van szó. Hihetetlenül magával ragadó a narratíva, noha amit csak
lehetett, túlzásba vittek a fejlesztők, de pont ez volt a cél, elvégre az
amerikai társadalom hemzseg a kifigurázásra váró dolgokban. Egy ilyen terep
pedig a bűnözők melegágya, ahol némi rátermettséggel az egész világ a lábaik
előtt heverhet. Ami pedig a mellékszereplőket illeti, van itt minden a korrupt
politikusoktól kezdve, a szenzációhajhász médiaszemélyiségeken át, egészen a
kisstílű dílerekig. Los Angeles legtöbb nevezetessége visszaköszön a képernyőn,
mindig találunk valami érdekességet, főleg céltalan bolyongásaink során.
Lehetünk
egyszerű utcai versenyzők, teniszezhetünk, vicces drogmámorba eshetünk,
repkedhetünk egy vadászgéppel, vagy alapos tervezést megkövetelő rablásokat
hajthatunk végre. A Grand Theft Auto V egy igazi terülj-terülj asztalkám. A nyitott világ nem csupán díszlet, ahol ugyanolyan unalmas
feladatok ismétlődnek újra és újra, mint a Ubisoft évenkénti címeiben. A
Rockstar évtizedek tapasztalatával a háta mögött megtalálta a történetmesélés és a sandbox-játékmenet közti fontos egyensúlyt. Noha a küldetéstípusok behatárolhatók,
mégsem válnak egysíkúvá, hiszen a készítők figyeltek a részletekre. Mindig sikerült némi fűszert belevinni a korábban
már látott feladatokba, miközben a szabadságérzeten sem esik csorba. Úgy
közelíthetjük meg az adott missziót, ahogy szeretnénk: durrbele taktikával,
szitává lőve mindenkit, vagy lopakodva (a lebukás sem jelent azonnali kudarcot),
esetleg távolról mesterlövészkedve, vagy éppen elegánsan, némi cselt is bevetve. Nem
leszünk béklyóhoz kötve, nem a fejlesztők elképzeléseit kell szolgai módon
követnünk, én úgy hiszem, ez a sandbox-játékok lényege. Persze a kampány néhány
scriptelt eseményt is felvonultat a filmszerűség kedvéért, és aláírom, még
mindig sok az unalmas autókázás, továbbá a mesterséges intelligencia sem a legjobb,
de a hangulat cserébe mindenért kárpótol.
Térjünk
rá a PC-s verzió jellegzetességeire, elvégre ezért kattintottál erre a cikkre.
Mindent megkapunk, amit a tavaly ősszel megjelent Xbox One-os és PS4-es változatban, illetve az azóta kijött DLC-ket, beleértve a Heist-missziókat is. A tartalom egy dolog, de nem mindegy,
hogy milyen a tálalás. Itt megemlíteném az FPS-módot, ami ugyan nem újdonság, de
itt tényleg van értelme, ráadásul egy rajongói moddal még a látószög is
növelhető. A lövöldözést, az autóvezetést és a telefonunk nyomkodását
tisztességes animációkkal valósították meg, ráadásul a továbbfejlesztett
látványnak hála közelről nézve sem feltűnőek a silányabb textúrák.
Magyarul: shooterként is megállja a helyét a GTA V, főleg a gunplay során, bár egy kicsit
szokni kell, ha előtte csak külső nézetben terelgettük hőseinket. És igen, még
a Far Cry 4 is elbújhat mellette.
A
GTA Online alaposan kitolja a szavatosságot, bár a partnerkereső egy picit
fapados és akadtak kényelmetlenségek, ám valódi emberekkel játszva teljesen más
élményt kapunk a pénzünkért. Az ismerős terepen ezúttal 32 játékos osztozik. Elsőként a saját karakterünket kell megalkotnunk, kitérve a nemre, a
rasszra, az arc és a test formájára és az öltözékre. Az online módban nyert
pénzt fegyverekre, autókra és kozmetikai cuccokra fordíthatjuk. Többségük
felesleges divatcucc, de poénosan mutat a képernyőn egy ádáz harcot vívó fekete szemüvegkeretes
hipszter, vagy egy fullcapes néger gengszter. Kezdő bűnözőként még eléggé
ügyetlenek leszünk, ám idővel fejlődni fogunk, a fegyvereket precízebben
kezeljük, hosszabban sprintelhetünk és ügyesebben vezetjük az autókat. Ha
szeretnénk, kötetlenül gyilkolhatjuk a rivális játékosokat, objektumokat
védhetünk, vagy támadhatunk, versenyezhetünk egymás ellen, netán összeállhatunk a cimborákkal
némi kooperatív móka erejéig. Játékmódokkal el vagyunk látva, beállíthatjuk, hogy milyen napszakban és
autókkal versenyezzünk, és milyen fegyvereket használjunk.
A
kooperatív móka talán a legösszetettebb lehetőség a multiban. A Heist mód –
hasonlóan a kampányban látottakhoz – itt is pontos tervezést igényel.
Mindenkinek megvan a saját szerepe, amihez tartania kell magát, máskülönben
gyorsan kudarcot vallunk. Számos kiélezett helyzetben volt részem, remegve vártam,
hogy mikor kerül rám a sor. Tényleg úgy éreztem, hogy megszenvedtem a sikerért,
ilyenkor nincs is jobb, mint lazulni egyet az in-game lakásunkban, és nézni más
játékosok videóit a tévén. Az ökörködés és a kergetőzés egy dolog, de a GTA Online-ból hiányzik egy mindent
átfogó és felhasználóbarát keret, valamint a folyamatosság, ezért sem tekinthető teljese értékű MMO-nak. A kezelőfelület sem
a legjobb, és ha nincsenek igazi barátaink, nem tudni, hogy milyen alakokkal
kerülünk össze a co-op során. Feleslegesnek tartom a Social Clubot is, elvégre
a Steam is bőven elég a közösségi funkciók eléréséhez, arról nem is beszélve,
hogy a bejelentkezési folyamat roppant unalmas. A partnerkereső hibáktól
hemzseg, mind a mai napig találkoztam laggal, ráadásul a program a textúrákat
sem mindig tölti be időben. Úgy látszik, a Rockstar nem tanult a konzolos debüt
hibáiból, ám remélem, a helyzet pár héten belül megoldódik majd.
Ennek
ellenére (és a halasztások miatt), a készítőknek jutott idő az optimalizálásra
is, bár így is rengeteg kisebb-nagyobb bug maradt a programban. Ahogy azt
már a bevezetőben említettem, technikai szempontból a Grand Theft Auto V még a
középkategóriás vasakon is jól érzi magát, de még az integrált VGA-val
vitézkedő laptop-tulajok is bepróbálkozhatnak vele. Ami nagyon fontos, lévén a
játékosok többségének is átlagos konfigja van, így aztán ilyen gépen teszteltük (AMD Phenom II X4 955-ös proci, 8 GB RAM, GeForce GTX 660). A menübe
lépve tengernyi opció áll a rendelkezésünkre, némi kísérletezéssel még az automatikusan
felajánlott beállításoknál is magasabbra húzhatjuk a grafikát framerate-csökkenés
nélkül. A lényeg az, hogy ne lépjük túl a VRAM mennyiségét! Én például
visszavettem egy kicsit az élsimításból és a post-FX-ből, és máris highra
húzhattam a textúrákat 2 GB videomemória mellett, és csak a nagyobb
csetepatéknál köhögött egy kicsit a játék, máskor simán hozta a 60 fps-t. Természetesen
egy valamivel jobb masinán már a very high beállítás sem elképzelhetetlen 1080p
mellett, ám a 4K-felbontás sokaknak még így is hiú ábránd marad.
A
PC-s verzió mellett szól még a beépített és könnyen kezelhető filmszerkesztő
is, amellyel egyedi körülmények között rögzíthetjük, vághatjuk és publikálhatjuk
a saját klipjeinket, hasonlóan a PS4 és az Xbox One rögzítő és megosztó funkcióihoz. Ha van
egy jó történetünk, amit elmesélnénk, a felkínált eszközökkel és némi
kreativitással bárki megvalósíthatja azokat. Ha rászánjuk az időt, és az öltet
is megvan, akkor nagy eséllyel a közösség is ráharap. A netet is elárasztották
a Director móddal összerakott rajongói alkotások, szerencsére az értékelések
alapján szűrve nem kell sokáig keresnünk a minőségi darabokat.
A
teszt végére érve, megint csak azt tudom hangoztatni, amit már a bevezetőben is.
A Grand Theft Auto V számítógépes verziója a legteljesebb mind közül, egy olyan
falat, amire már régóta fájt a Master Race foga, és most végre jóllakhatott. Higgyétek
el, a konzolos 30 után a 60 fps-es sebesség önmagáért beszél, az irányítás sokkal finomabb, a
grafika pedig a PC-specifikus extráknak hála tényleg lehengerlő, pedig egy
lassan kétéves játékról beszélünk. Tartalom tekintetében nincs ok a panaszra: a
kampány és az online mód együttesen bőven 100 óra játékidővel kecsegtet. Ha még
most is ráncolod a szemöldöködet a pozitív jelzők láttán és nem érted, hogy
mire ez a nagy felhajtás, lévén semmi forradalmi dolog nincs a játékban, én akkor
is igazat adok neked. Ha mindent ízekre szednék, láthatjuk, hogy a Rockstar
semmi különlegeset nem csinált, de ettől még imádnivaló a játék.
A PC-s változatnál is tartjuk magunkat az eredeti kiadás pontszámához, az Xbox 360-as verzióról írt tesztünket itt olvashatjátok el!
Kapcsolódó cikkek
#53: Valszeg nem, de sose tudni. Nemrég a Win8 EULA-ját olvastam, abból pl. az derült ki, hogy ingyen használható legálisan is. Persze ekkor a MS Corp. nem garantál semmit, és a frissítések sem járnak.
"Az MSAA az egyik legkedveltebb élsimítási forma, de sajnos egy deferred leképzőt használó motorról van szó, amelybe ezt az opciót nem is sikerült túl jól implementálni, így még aktiválva is maradnak szűretlen élek. Sajnos ezzel együtt kell élni, mivel a Rockstar implementációjával van probléma."
http://prohardver.hu/teszt/milyen_vasat_rakjak_a_gta_v_ala/grafikai_beallitasok.html
lehet fikazni meg orjongeni ahogy kedves gyulank teszi de hogy egy jatek araert kapj egy kb 100 oras tartalmat es egy majdhogynem MMO-t azert nem gyakori szvsz, szoval csillagos otos a rockstarnak!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.