Pillars of Eternity: The White March - Part II teszt

Az előzetes információkkal szemben az expanzió mégiscsak egyenes folytatása az eddig megjelent anyagnak, és a kezdő képsorokból már gyorsan kiderül: összességében tekintve sokkal többről van itt szó, mint egy kisváros megmentéséről. A történet szinte ott folytatódik, ahol abbahagytuk: az ogrékat kisöpörtük, a törp erődöt visszafoglaltuk, a Fehér Kohót beizzítottuk, Stalwart megmenekült. Hazatértünk után azonban egy éjjelen rémálmot látunk. Víziónk az egész világon végigsöprő, rejtélyes seregről szól, a végén pedig ezernyi szem tekint ránk, ami azért lássuk be, meglehetősen baljóslatúnak mondható - a látottak pedig White March vidékéről erednek, így ideje visszatérnünk, hogy rendet tegyünk.

Amíg távol voltunk, addig sem kerülte el a baj a környéket: a kohó újraindítása után Stalwart gazdasága erősen felpörgött, az ezzel együtt járó embertömeg szintén megérkezett. Azonban a kíváncsi tekinteteket vonzza a működésbe hozott műhely, és mit ad isten, pont egy hadsereg állomásozik előtte, szándékukat pedig - egyelőre - homály fedi.

Az már bizonyos, hogy feladatokban és nehézségben nem szenvedünk majd hiányt. A kiegészítő első részével nem voltam maradéktalanul elégedett: a középpontjában sokkal inkább a harc, mint a szerepjáték vagy az erős történet állt, nem túl eredeti ellenfelekkel, szituációkkal. A legendás törp erőd, Durgan’s Battery, melyet kipucoltunk és átadtunk a stalwarti népeknek, viszont nem más, csupán egy csali, beetetés: katalizátor a Part II eseményeihez.

A tízórás első fejezet tehát csak egy előkészítő prológusszerűség (bár annak túl nyögvenyelős és nem túl ütős) a folytatáshoz, amely viszont szinte teljesen más ligában játszik, mint elődje. A körülbelül 10-12 órás végigjátszás alatt ugyan most is számtalan alkalommal keveredünk csatába, legtöbbször túlerő ellenében, azonban az eddig hiányolt sztori és RPG-elemek is jelentős szerephez jutnak.

A cselekmény az eredeti kampány és a klasszikus számítógépes szerepjátékok legjobb pillanatait idézik, ami az első rész után számomra egy igen kellemes csalódás, persze azért az Obsidiant nem kell félteni. A történet folyamán összefutunk egy új NPC-vel, Manehával is, rá sajnos szintén nem jut elég idő, akárcsak a korábban bemutatott Carocra vagy Zahuára. Őt is vihetjük dyrwoodi kalandjainkra, az expanzió befejeztével. A The White March kiegészítő összességében teljesen beleillik egy friss végigjátszás közepébe, és talán emiatt érdemes lehet pontosan így belekezdeni - semmint visszatölteni egy állást az eredeti kampány végső ellenfele előttről.

Annak ellenére, hogy már másodszor járunk ezen a vidéken, szerencsére a készítők elkerülték azt a csapdát, hogy csak újrahasznosították az egyszer már legyártott terepet. Nem szükséges megint bejárni a már meglátogatott területeket, így nem válik monotonná tőle a játékélmény. Oké, Stalwartba nyilván elmegyünk, és a törp erőd egy részét sem kerülhetjük meg, de nagyjából 6-7 teljesen új zónát fedezhetünk fel kalandozásunk során. White March érintetlen erődjeibe, kolostoraiba tesszük be lábunkat, a pályadesignra nincs panasz.

A kiegészítővel egyben érkezett meg a mindenkinek elérhető 3-as főverziójú javításcsomag, amely számos újítást és frissítést hoz a játékmenetbe. Kiemelkedő változás ezek közül a Story Time Mode, amellyel átélhetjük a Pillars of Eternity által nyújtott élményt a harcok igazi nehézsége nélkül, illetve, hogy a mágusok immáron mestervarázslatokat is elsüthetnek - itt kevesebbszer használható, de csata után újratöltődő, gyengébb igékről beszélünk. A bestiárium sem maradt újdonság nélkül, eddig nem látott lényekkel találkozhatunk, a felhasználói felületen finomítottak, és számos skillt újragondoltak. Egy missziósorozattal is gazdagodtunk, melyben bebizonyíthatjuk, hogy tényleg jogosultak vagyunk erődünk, Caed Nua trónjára.

A The White March így, kompletten, egy kiváló és tartalmas kiegészítőcsomag, melyet azonban kár volt kettévágni, bár az nyilvánvaló, hogy a játék iránti érdeklődést csak így lehetett fenntartani. A közel 20-24 órányi tartalom bőségesnek mondható, a Part II-ben végül kibontakozó cselekményre és narratívára egyáltalán nincs panasz. A 3.0-s javítás pedig tovább polírozza és bővíti a játékmenetet és az opcióinkat, ami mindig dicséretes dolog. Bátran ajánlom azoknak is, akik esetleg vártak a kiegészítővel, illetve nincs jobb alkalom elkezdeni az alapjátékot sem, ha valaki eddig még nem próbálta!

A játékra adott végső értékelés során a kiegészítő mindkét részét figyelembe vettük. Az előző fejezetről szóló cikkünket ide kattintva olvashatod. A Pillars of Eternity kizárólag PC-re jelent meg.

Kapcsolódó cikk

• Pillars of Eternity: The White March - Part I teszt