A BioShock-sorozat az elmúlt tíz esztendő egyik legmeghatározóbb shootere, így gyakorlatilag elkerülhetetlen volt, hogy a szebb időket is megélt Irrational Games szériája egy kollekció formájában, némi pofozgatás után ismét a boltok polcaira kerüljön. A BioShock: The Collection ugyanakkor nem említhető egy lapon az elképesztően profin és alapos munkával összerakott Halo: The Master Chief Collectionnel, így jogosan merül fel a kérdés: mennyire van létjogosultsága a felszínes újrázásnak? Nos, a választ a célcsoportban kell keresni, a 2K Games egyértelműen az új konzolok tulajdonosaira lőtt a Blind Squirrel Games remastereivel. Nem véletlen, hogy mindazok, akiknek a Steam-fiókjában ott lapul az első két rész valamelyike vagy a Minerva's Den DLC, azok ingyen kapják meg a felújított játékokat, és talán az sem meglepő, hogy amíg a PC-s verzióval gondok voltak, addig a konzolos változatról csak mérsékelt mennyiségben érkeztek hasonló hírek.
A BioShock: The Collection szerencsére nem követi el azt a hibát, mint hasonszőrű társai, így a 2007-ben megjelent első részt, az azt követő direkt folytatást és a BioShock: Infinite-et is tartalmazza. Ráadásul az évek során megjelent összes egyjátékos kiegészítővel felvértezve együtt csomagolta össze a 2K az egyes részeket, így annak tartalmába nemigen lehet belekötni. Ami az utólagos munkálatokat illeti, ott viszont leginkább csak az első rész kapcsán történt komolyabb előrelépés. Az Infinite PC-s változatához például egyáltalán nem nyúltak hozzá a készítők, de a nagy renoválás a 2010-ben megjelent BioShock 2-nél is elmaradt. Mindez azt jelenti, hogy az 1080p és a 60fps mindhárom cím esetében teljesül, a feltuningolt textúrák és megújult bevilágítás viszont leginkább csak az egyébként baromi jól öregedő első rész esetében a legszembetűnőbb.
Szomorú, hogy a korábban beharangozott dokumentumfilm is csak az első részhez készült, pedig biztosak vagyunk benne, hogy a Ken Levine nélkül összerakott második részről is rengeteg érdekességet el tudtak volna árulni a készítők. Az interjúk sorozatából összeálló kulisszák mögött szekvenciákban egyébként pont a System Shock 2 atyja, Levine és a korábbi vezető művész, Shawn Robertson mesélnek. Ezeket a nagyjából 15-20 perces filmtekercseket nekünk kell megtalálni, méghozzá a történet végigjátszása közben.
Higgyétek el, érdemes rászánni az időt, mert mindegyik egy-egy különálló témára koncentrál, és ha igazi hardcore rajongó vagy, akkor most aztán tényleg rengeteg háttérinformációt tudhatsz meg a meglepően alacsony költségvetésből, cserébe viszont rengeteg kreativitásból készült játékról. Továbbá kapunk egy BioShock-múzeumot is, ahol egy olyan virtuális kiállításon vehetünk részt, ahol különböző, soha nem látott artworkök, karaktermodellek, soha meg nem valósuló ötletek és egyéb, a fejlesztési folyamatot jól bemutató extrák tekinthetőek meg.
Ahogy említettem, nagy kár, hogy csak az első epizód kapott értékelhető extrákat, míg a BioShock 2 és a BioShock: Infinite semmit. Előbib felújított változatából ráadásul a multiplayer módot is kivágták. Igen, tisztában vagyunk vele, hogy a széria sose a többjátékos szekciója miatt lett milliók kedvence és az is világos, hogy technológiailag valószínűleg komoly ráfordítást igényelt volna a játék ezen szegmensének felújítása, de azért igazán beleférhetett volna. Már csak azért is, mert a csomag legnagyobb problémája pont a technikai oldalról jelentkezik. A PC-s változat hiányosságairól már megemlékeztünk, de sajnos a konzolos verziók is megörököltek egy-két apróságot, legyen szó a váratlan framerate-zuhanásról, a játékmenetet olykor alaposan hazavágó szaggatásokról vagy az idegesítően hosszúra nyúlt töltési időkről. Ezeket egy remaster esetében illene kigyomlálni, hiszen nem véletlenül hívjuk a csomagot remasternek.
Ettől még abszolút hiánypótló csomag a BioShock: The Collection, persze leginkább annak, akinek valamiért évekkel ezelőtt kimaradt a játéktörténelem egyik legmeghatározóbb szériája. Ha közéjük tartozol, bátran ajánlom, hogy szerezd be a kollekciót, mert lehet, hogy akadnak technikai zűrök, és az is lehet, hogy az első rész harcrendszere messze jár a ma megszokott pergős akciótól, azt azonban senki sem vitathatja, hogy hangulatban és művészeti megvalósításban nemigen akad párja a trilógiának. Csak magadat fosztod meg egy szuper élménytől, ha kihagyod.
A BioShock: The Collection PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg - mi a Microsoft konzolján teszteltük.
Kapcsolódó cikkek
Most nem...de valamikor kell így 1-be.
Akinek kimaradt az pótolja, mert megéri idôt pazarolni rá!
A masodik resz egy ok jatek volt, lenyegeben ugyanaz csak mas storyval.
Ellenben az Infinite valahogy nem tetszett. Imadtam a hangulatot, imadtam a grafikat, de valamiert nekem a gunplay nem jott be es valljuk be az elegge sok volt benne. Kb a felenel eluntam es inkabb megneztem a storyt Youtubeon es be kell valljam, kicsit megbantam amit tettem, mert ha vegig viszi az ember az alapjatekot es melle a 2 DLC-t, akkor egy fantasztikus tortenetet kap. Lehet majd valamikor megprobalom az Infinite-t vegigjatszani, de anno nekem az valamiert nem jott be a lovoldozes szimplan nem adta.
Csatlakozom amúgy, az első rész engem sem fogott meg egyáltalán. Először. Meg másodszor se. Harmadszor pedig, bár akkor is lassan haladtam, amikor végre eljutottam addig a bizonyos plot twistig... Na utána nem tettem le, amíg be nem fejeztem. Az Infinite-t szidókkal ellentétben szerintem az első rész ugyanúgy gyenge volt játékmenetben is, de mint ahogy azt is, a sztori ezt is elviszi a hátán. Ezért nem vágyódom vissza: játszani nem volt túl szórakoztató. De a történetét sosem felejtem el.
( Nem, nem vagyok "kodos", világ életemben RPG / singleplayer fan voltam és vagyok most is.. )
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.