Broken Sword - Shadow of the Templars: Reforged teszt

1996-ban jelent meg a Revolution Software kétdimenziós point-and-click kalandjátéka, a Broken Sword - Shadow of the Templars ami történelmi-összeesküvéssel átitatott történetével igyekezett kitűnni a LucasArts hasonló stílusú játékai által uralt mezőnyből. Ez több mint valószínű össze is jött neki, ugyanis azóta megjelent még négy felvonás, illetve 2009-ben az első részt is újra kiadták. A Director's Cut alcímre keresztelt kiadás bár sikeres volt, inkább volt egy remake semmint remaster, emiatt nem teljesen az eredeti játékot hozta el modern rendszerekre. Ezt a csorbát küszöböli ki a jelen kritika tárgyát képező Reforged, ami az eredeti, 1996-os játék feljavított kiadása. Ezen változat újrarajzolt grafikát, újrafelvett hangokat és modern kezelhetőséget ígérve igyekszik kedveskedni a régi rajongóknak, illetve próbal újakat is szerezni. Hogy ez mennyire sikerült neki az a kritikából kiderül.

De kezdjük szépen az elején. Akinek kimaradtak a korábbi iterációk (mint pl. nekem) annak elöljáróban felvázolom a történetet: a játék főszereplője egy amerikai turista, George Stobbart, aki éppen Párizsban tölti őszi vakációját. Amikor az egyik kávézó teraszán üldögél furcsa látványnak lesz szemtanúja: egy idős úr érkezik egy aktatáskával, nem sokkal utána pedig egy bohóc. Az utóbbi felkapja az aktatáskát és hátrahagy egy pokolgépet, levegőbe röpítve a kávézót és megölve az öregurat. Gyorsan megérkezik a francia jard, hogy kinyomozza a történteket, azonban nem hisznek Georgenak, amikor elmondja mit látott. George ezért úgy dönt, hogy az inkompetens rendőrök helyett inkább a fotóriporter és ügyeletes tomboy Nicole Collard segítségével majd saját maga fogja elkapni a bohócterroristát. Ekkor viszont még nem is sejti, hogy egy több száz éves lovagrendet övező globális összeesküvés közepébe csöppent.

A pozitívumokat illetően, ami legelőször szembetűnik az nem más, mint a grafika, amit, ha egy szóval kéne jellemeznem azt mondanám: gyönyörű. Kiváló munkát végeztek ezen a téren a feljavítást illetően, mesésen néznek ki az újrarajzolt hátterek, ez pedig rengeteget ad az élményhez. Mindegyik helyszín csodálatosan fest, legyen az egy jelmezbolt, egy múzeum vagy egy templom. És ekkor még csak Párizsnál tartunk, a játék folyamán ugyanis ellátogatunk Írországba, Szíriába, Spanyolországba majd végül Skóciába és mindegyik hely gyönyörűen néz ki. Az zöld ír dombok, Szíria sziklabarlangjai, a spanyol riviéra, mind-mind csodásak és látszik rajtuk, hogy nagy odaadással készítették el őket. Továbbá a szereplőket is újraalkották, akik szintén sokkal pofásabban néznek ki az eredeti, igencsak pixeles megjelenésükkel ellentétben.

Szintén az új kiadás érdemeit gyarapítja a könnyű kezelhetőség, amitől a játékmenet igencsak gördülékennyé válik. Sőt, a játékot két módban lehet játszani, ebből az egyik a klasszikus élményt nyújtja, míg a másik egy könnyítettebb gameplayt kínál, így mind a régi motorosok, mind az új jövevények jól érezhetik magukat játék közben. Valamint azt is be lehet állítani, hogy szeretnénk-e segítséget kapni, ha esetleg elakadnánk, ami egy hatalmas pozitívum, ugyanis nagyon sokszor nekem is szükségem volt rá egy-egy fejtörő esetében. Igaz, a hírhedt kecskés-puzzlet ez sem könnyíti meg.

Illetve, bár ez nem a remaster érdeme, hatalmas pozitívum még a fentebb említett történet is. Jómagam amúgy is szeretem az olyan narratívákat, amik rejtélyesen kezdődnek és aztán valami világmegváltó befejezésre futnak ki, így már csak emiatt is nagyon tetszett. A templomos lovagokat övező legendák és rejtélyek pedig kiváló alapanyagként szolgálnak egy ilyen kaliberű sztorihoz, ezekről ráadásul rengeteg mindent meg is tudhatunk, emiatt a játék ezen aspektusa nem csak magával ragadó és izgalmas, de roppant informatív is. További pozitívum még a humor szerepe, ami főképp a karakterek személyiségében és viselkedésében nyilvánul meg. Sajnálatos módon viszont néha már úgy éreztem, kicsit túltolják a bicajt és a történet komoly hangvételét tekintve furcsán hatott amikor a főszereplő ellőt egy-egy cinikusabb poént.

Amik még furcsán hatnak azok a történetet érintő, a játékmenetből adódó logikátlanságok. Ebből az alábbi példát szeretném felhozni: amint már említettem a történet középpontjában egy rejtélyes összeesküvés áll, a játék folyamán pedig nagyon sok szereplővel találkozunk. Ezek közt vannak olyanok, akik részei az összeesküvésnek, ez viszont csak a játék felénél derül ki. Na és itt kezdődik a probléma: a főszereplőt irányítva ugyanis olyan módon is szerezhetünk információkat, ha a nálunk lévő tárgyakról kérdezzük az NPC-ket, az egyik ilyen tárgy pedig egy középkori kézirat, ami nagyon fontos a történet szempontjából. Erről megkérdezhetjük azokat az embereket is, akik részei az összeesküvésnek és amúgy nagyon szeretnék megkaparintani az kéziratot (ezt persze ilyenkor még nem tudjuk) és ők ez ellen nem tesznek semmit! Még a játék felénél sem, amikor már kiderül a turpisság és kihallgatjuk őket egy titkos gyülekező közben, amikor éppen arról beszélnek, vajon hol lehet a kézirat és egyikük sem említi meg, hogy "hát ott van annál a turistánál, még mutogatta is nekem".

Ez csak azért furcsa mert amúgy rengeteg egyéni interakció van a játékban, például arra is gondoltak a készítők, hogy a karakterek felismernek tárgyakat, így amikor el akarsz adni egy szobrot az egyik turistának, de az még nincs összemaszatolva, akkor közli, hogy ő ezt nem veszi meg mert nem autentikus. Miután már összemocskoltad és úgy viszed oda hozzá, akkor pedig megjegyzi, hogy ez nagyon szép, de tök ugyanúgy néz ki, mint az előző szobor és magyarázatot követel. Tehát ez egy felemás aspektusa a játéknak, néha nagyon logikusan gondolkodnak a szereplők, néha azonban olyan mintha amnéziások lennének.

A legnagyobb negatívum azonban a hangminőséghez köthető, ugyanis nem minden esetben, de elég gyakran pocsék minőségű volt az audio. Annak ellenére, hogy állítólag ez is felújításon esett át olyan hatást keltett, mintha hozzá se nyúltak volna és sokszor fülsértően kásás, zajos és recsegős volt, így amíg a grafika esetében remek munkát végeztek, addig a hangokról ezt sajnos nem lehet elmondani. Szintén a hangokhoz köthető a másik nagyobb negatívum is: a szinkronszínészek munkája. Ez is roppant felemásra sikerült és míg sok esetben tényleg nagyszerű munkát végeztek, szintén nagyon sokszor olyan volt, mintha 0 beleéléssel olvasták volna fel a sorokat. Semmi hangsúly, semmi tagolás, semmi érzelem, egyszerűen csak felolvasták a szövegüket azt jónapot, a színészi játék effajta hullámzó teljesítménye a humorhoz hasonlóan sajnos nem tett jót az összképnek.

Végezetül a Broken Sword - Shadow of the Templars: Reforged egy nagyszerű remaster lett, ami kisebb kellemetlenségei ellenére egy igencsak szórakoztató élményt tud nyújtani és bár vannak hibái, szerencsére nem annyira zavarók és eltörpülnek a pozitívumok mellett. Akiknek tetszett az eredeti, vagy csak szeretik a point-and-click kalandjátékokat és A Da Vinci-kód és A nemzet aranya-szerű történelmi-összeesküvéses kalandokat azok nyugodtan tegyenek vele egy próbát.

A Broken Sword - Shadow of the Templars: Reforged szeptember 19-én jelent meg PC, Xbox Series X/S, Playstation 5 és Nintendo Switch platformokra, mi PC-n teszteltük.