DRAGON BALL: Sparking! ZERO teszt

Ráadásul mindezt egy minden korábbinál nagyobb karakterfelhozatalból csemegézve tehetjük meg, amibe az eredeti Budokai Tenkaichi játékokat is fejlesztő Spike Chunsoft összesen 182 harcost préselt bele. Mondjuk azért az igazsághoz az hozzátartozik, hogy ezt az elképesztően nagy számot csak némi csalás árán sikerült elérniük, hiszen a nagyobb nevek több változatban is képviseltetik magukat a választóképernyőn. Emiatt első ránézésre biztos röhögünk majd egy sort a temérdek Goku, Vegeta, vagy épp Gohan variánson, de jobban belegondolva a főbb karakterek ilyen formában történő szétdarabolása teljesen logikus lépés, mivel ezáltal a történet adott pontjain végbemenő fejlődési szakaszok sokkal fajsúlyosabban éreztetik majd magukat a fő attrakcióként szolgáló Episode Battleben.

Ez tulajdonképpen nem más, mint az itteni sztorimód, ahol összesen nyolc különböző történetszálat élhetünk újra, méghozzá kisebb-nagyobb meglepetésekkel kiegészítve. Miközben ugyanis emlékezetes harcok tömkelegét kell abszolválnunk az átvezetőkkel gazdagon meghintett fejezetek alatt, időnként döntési helyzetekbe kerülünk, amiknél korábban soha nem látott irányba is elvihetjük a történéseket. Sőt, amennyiben normál nehézségen játszunk, illetve sikeresen teljesítjük a titkos követelményeket, akkor ez a „Mi lett volna, ha” jelenség akár az összecsapások alatt is beaktiválódhat, ily módon taszítva át minket egy teljesen ismeretlen, alternatív idővonalra. Természetesen az effajta pontok megtalálása és aktiválása korántsem lesz egyszerű feladat, hiszen ezekhez többnyire idő előtt kell végeznünk a szinte mindvégig túlerőben, illetve erőfölényben lévő ellenfeleinkkel szemben, amiket elsőre valószínűleg még egy tapasztalt Budokai Tenkaichi játékos sem tud majd sikeresen abszolválni.

Gondolom a játékosok zöme legkésőbb ekkor fog a menüben elérhető segédletek felé fordulni, de hosszabb távon sokkal jobban jártok azzal, ha ahelyett, hogy hamis biztonságba kergetnétek magatokat, inkább belevágtok az igencsak részletes tutorial szekcióba. Itt ugyanis lépésről-lépésre mutatja be a játék a harcrendszerben rejlő összes finomságot, beleértve a most bevezetett újdonságokat is. Utóbbiak miatt a sorozat rajongói számára is ajánlatos errefelé kezdeni a játékkal való ismerkedést, mert a fejlesztők behoztak pár olyan extra lehetőséget, amik alapjaiban változtatják majd meg a harcokhoz való hozzáállásunkat. Ilyen például a több irányba is beadható vetődés, vagy épp az ellenfél csapásai közben behozható ellentámadás, amit, ha sikerül a tökéletes pillanatban végrehajtanunk, akkor elképesztő látványorgia mellett kerekedhetünk a nemezisünk fölé.

A Spike Chunsoft csapata tehát nem tétlenkedett az elmúlt 17 évben, ettől függetlenül azonban a játékmenet alapjai változatlanok maradtak. A piszkosul élvezetes és elképesztően látványos összecsapások ezúttal is hatalmas, nyílt terepeken zajlanak majd, ahol összevissza cikázva, földön, vízen és levegőben próbálhatjuk meg egyedül, vagy akár többedmagunkkal kiverni a szuszt az aktuális ellenfeleinkből. Ehhez alapból kapunk két támadást, valamint egy Ki szintet, amit vagy ezekkel, vagy pedig koncentrált töltéssel növelhetünk, hogy aztán ezt felhasználva erősebb képeségekkel lepjük meg az ellent. Összesen 4+1 trükk lehet a tarsolyunkban, melyekből kettő support, kettő támadó, egy pedig amolyan ulti, amit kizárólag csak akkor tudunk elnyomni, ha az öt részre osztott Ki sávunkat másodszor is teletöltjük. Ilyenkor ráadásul az extrán elsüthető és jóval komolyabb pusztítást végző skillünk mellett még passzív bónuszokat is kapunk, amik rövid időre ugyan, de hatalmas erővel ruháznak fel minket.

Viszont nem ez az egyetlen módja annak, hogy erősebbek legyünk a csaták alatt, hiszen, ha olyan karaktert választunk magunknak, aki át tud alakulni valamilyen életképesebb formába, akkor ezt kihasználva alaposan meglephetjük az ellenfeleinket. Sőt, bizonyos párosokkal akár fúziót is létrehozhatunk, aminek következtében a két harcos eggyé válik. Ugyan az így kapott új jövevényt akár a menüből is kiválaszthatjuk a csata előtt, viszont amennyiben így teszünk, akkor egy jóval gyengébb verziót kapunk kézhez, míg ezzel szemben a harctéri átalakulást követően egy több életcsíkkal és némi extra erősítéssel felvértezett karakter felett vehetjük át az irányítást. Ugyanakkor így sem szabad elbízni magunkat, mivel mindezekre a meglepően intelligens ellenfelünk is képes, szóval érdemes odafigyelni rá, nehogy kedvére töltögesse a saját Ki szintjét, mert könnyedén elszabadulhat a pokol, bár, hogy őszinte legyek, ebből a csodálatosan kimunkált démoni veremből valószínűleg senki sem szeretne majd önszántából kikászálódni.

Ez leginkább a hihetetlenül részletgazdag és az anime stílusát tökéletesen visszaadó megvalósításnak köszönhető, ami még azokban a koca rajongókban is játszi könnyedséggel elindítja a nosztalgikus nyálelválasztást, akik az 1999-es RTL Klubbos betiltásnál csatlakoztak le az eseményekről. Az Unreal Engine 5-ös motor által meghajtott cel(l)-shaded látványorgia ugyanis szó szerint, illetve átvitt értelemben egyaránt berobbantja a képernyőnket, ráadásul teszi mindezt úgy, hogy ez a hihetetlen effektparádé sosem válik idegesítővé, sőt, újra és újra elő akarjuk majd idézni. Külön kiemelném ezen a téren azokat a pillanatokat, amikor az ellenfelünkkel együtt sütünk el egy brutális képességet, hogy aztán QTE gombnyomkodás közepette döntsük el, mégis melyikünké a nagyobb Kamehameha. Az ilyen méregetésekből, főleg a játék legelején, rendszerint vesztesen kerültem ki, mivel a középen összpontosuló és folyamatos robbanások kíséretében gomolygó energiabomba olyan szinten szívott magába engem is, hogy mire felocsúdtam belőle, már régen rám robbant a mögöttem elterülő szikláshegység.

A játék telis-tele van efféle elképesztő pillanatokkal, mindeközben pedig nemcsak a dinamikusan változó és akár földig rombolható környezetben, hanem a tökéletesen megalkotott karakterekben is gyönyörködhetünk. Válasszuk bármelyiket is a grandiózus listából, biztosan nem fogunk csalatkozni, mert egytől-egyig aprólékosan ki lettek dolgozva, kezdve az animéket megidéző külső megjelenéstől, a harcok közbeni letisztult animációkon át, egészen a kifogástalan angol, illetve japán szinkronig. Itt szeretném megemlíteni azt a kifejezetten jópofa ötletet is, hogy a remekül megkomponált átvezetők alatt bármikor átválthatunk az aktuális főszereplőnk nézetébe, ahonnét aztán teljesen más szögből élhetjük át az éppen zajló eseményeket. A játék tehát megvalósítás terén egész egyszerűen hibátlan, ez azonban még korántsem lenne elég az üdvösséghez, hiszen egy gyönyörű borító is csak akkor ér valamit, ha sikerül mögé érdemi tartalmat kreálni.

Szerencsére ezzel a Spike Chunsoft csapata is tisztában volt, ezért aztán nem álltak meg a fentebb már emlegetett, számtalan alternatív idővonallal megspékelt Episode Battlenál. Ennek egyik legékesebb példája a Costum Battle lehetőség, ahol létrehozhatjuk álmaink összecsapásait, méghozzá úgy, hogy a harc összes elemét testreszabhatjuk. Beleszólhatunk a bevezető videóba, tilthatunk mozdulatokat, módosíthatunk karakterértékeket, de akár még egyedi győzelmi feltételeket is szabhatunk, az így kapott agymenéseinket pedig játszi könnyedséggel oszthatjuk meg az internet népével. És ha már itt tartunk, akkor természetesen kapunk egyéb online és offline többjátékos lehetőségeket is, ugyanakkor a helyi osztottképernyős mód esetében bizonyos korlátokra kell számítani. Itt ugyanis csak és kizárólag a Hyperbolic Time Chamber pályán mérkőzhetünk meg, ami nyilván azért lett így megoldva, mert a hatalmas üresség okán nincs megterhelve a rendszer a rombolható környezetből fakadó többletigénnyel, ami egyfelől érthető, de kissé azért zavaró. Szintén furcsa döntés a cross-play teljes mellőzése, azaz nemcsak a PC-sek és konzolosok nem tudnak együtt játszani, hanem még a PlayStation, illetve Xbox felhasználók sem.

Szintúgy kiemelendő a saját bajnokságok létrehozásának lehetősége, amiknél a Costum Battlehez hasonlóan ugyancsak temérdek állítható opciót kapunk, így alakítva ki a számunkra leginkább szimpatikus feltételeket. Egyébként offline is nyomhatunk ilyeneket, amik közül nekem a Yamcha Games volt a személyes kedvencem, ahol semmi sincs kőbe vésve, itt ugyanis a karaktereket és a módosítókat egyaránt véletlenszerűen sorsolják ki. Akármi mellett is döntsünk, mindenért kapunk valami jutalmat, ami az esetek többségében tapasztalati pont (profilunk szintjét növeli) és pénz (a helyi boltban tudjuk elkölteni mindenféle földi jóra), de néha feloldhatunk pár új skint, karaktert, bónuszokat biztosító kapszulákat vagy épp más csecsebecséket. Ezeket többnyire különféle kihívások teljesítése során érhetjük el, amikről nem szabad elfeledkezni, mert ily módon sárkánygömböket is szerezhetünk, amiket összegyűjtve kívánhatunk valamit a megidézett óriásoktól.

Ezenfelül itt van még nekünk egy enciklopédia is, ahol szinte mindennek utána olvashatunk és miközben a kifogástalanul kidolgozott karakterekben gyönyörködünk, bármikor belefülelhetünk Chichi, Bulma és Videl pletykáiba, akik néha érdekes, de többnyire inkább csak vicces háttérinfókat szolgáltatnak az aktuálisan kiválasztott harcos kapcsán. Természetesen az óriási felhozatal okán rengeteg ilyen anekdotát hallgathatunk végig, ami a későbbiekben csak tovább fog bővülni, hiszen a Bandai Namco már most DLC-k sorát jelentette be a játékhoz. Nagy szívfájdalmam, hogy a karakterek számát bővítő csomagok mellett ugyanilyen fizetős opció mögé rejtették el az animékből ismert zenéket is, azaz, ha valaki ezekre a számokra szeretné veretni, annak bizony bele kell nyúlnia a zsebébe.

Ettől függetlenül azonban a DRAGON BALL: Sparking! ZERO még így is a valaha készült legteljesebb, legszebb, legszórakoztatóbb és ezáltal legtökéletesebb Dragon Ball élmény, ami egy vérbeli rajongó számára kérdés nélkül maga a megtestesült álom. Egyetlen valódi hátránya csupán annyi, hogy úgy szívja magába az egyszeri ember szabadidejét, mint kósza csillagharcosok a parlagon heverő Ki energiát. Bár őszintén szólva, ha egy játék társaságában ennyire felgyorsul a napszakváltakozás, akkor az sosem egy rossz termék ismérve, hanem sokkal inkább olyané, amire érdemes rászánni az időt, mert a vele eltöltött közös pillanataink garantáltan felejthetetlen lesznek és örökre velünk maradnak.

A DRAGON BALL: Sparking! ZERO október 11-től érhető el PlayStationre, Xboxra és PC-re. Mi utóbbin teszteltük.