Persze erről legkevésbé a játék tehet, hiszen Cloud Strife és társainak második újrázása továbbra is egy elképesztően monumentális, érzelmekkel teli mese, ami ráadásul sokkal szebb köntösben költözött át a számítógépek világába, mint tette azt az elődje, csakhogy mindez hiába, mert a többszörösére duzzadt gépigénye ellenére sem képes konzisztens teljesítményt nyújtani. Sajnos az én szórakozásomat is beárnyékolták a különféle mikrolaggok és érthetetlen megakadások, de őszintén szólva, a hatalmas csinnadrattával bejelentett élesebb textúracsomag sem hagyott bennem mély nyomot, főleg azért nem, mert annak áldásos hatását gyakran csak másodpercekkel később élvezhettem a későn betöltődő mivolta miatt. Természetesen az opciókban alaposan kibővült grafikai beállítások között szemezgetve azért némileg tudjuk árnyalni a monitorunkra kirajzolódó képen, illetve a DLSS támogatás is igyekszik ott segíteni, ahol csak tud, ugyanakkor érdemes arra felkészülni, hogy a játék jelenlegi állapotában akárhogyan is sáfárkodunk a PC-nk nyújtotta erőforrásokkal, sosem fog tökéletes és teljesen gördülékeny élményt nyújtani.
A legérdekesebb egyébként az volt számomra, hogy a fentebb emlegetett beröccenések nemcsak a beállításaimtól, hanem az aktuális játékon belüli eseményektől is teljesen függetlenül következtek be, azaz, sokszor olyankor is tapasztaltam őket, ha éppen egy teljesen üresen tátongó, egy négyzetméteres helység kellős közepén vártam a textúrák betöltődését. Azt azonban elismerem, hogy amint ez megtörténik, onnantól kezdve hihetetlen gyönyörben lesz részünk és ehhez még a 4K 120 fpses (az elődhöz hasonlóan ultra wide monitorokat továbbra sem támogat a játék) felső limitet sem kell feltétlenül elérnünk. A feljavított fényeffekteknek és a környezet sokkalta részletesebb kidolgozásának hála ugyanis grafika terén kétségkívül ez a Final Fantasy VII Rebirth valaha megjelent legszebb kiadása, bár, ahogyan az a fentiekből kitűnik, az optimalizációra azért ráfért volna még némi polírozás.
Azt azért gyorsan hozzátenném, jómagam nagyjából egy héttel a hivatalos megjelenés előtt próbálhattam ki a PC-s változatot, azaz könnyedén előfordulhat, hogy addigra kigyomlálják a szemünk előtt élesedő textúrákat, valamint az érthetetlen akadásokat, ugyanakkor a fejlesztőknek érdemes lesz belehúzni, mert még ezeken kívül is akad a játékban pár meglehetősen furcsa megoldás. Nemcsak a grafika fest magáról ugyanis felemás képet, hanem a PC-s átiratok másik sarokköve, vagyis az irányítás is. Félreértés ne essék, vannak itt jó dolgok, példának okáért a minden egyes vezérlőt támogató rendszer, vagy éppen a részletekbe menően személyre szabható kezelés, csakhogy ide is bekúszott egynéhány olyan probléma, amik sajnos hosszabb távon könnyedén alááshatják az önfeledt időtöltésünket.
Az egyik ilyen, hogy bár a játék tényleg minden egyes gépre dugható eszközt felismer a DualSensetől az Xbox kontrollerig, viszont azokkal ellentétben a számítógépes egér implementálását már korántsem sikerült maradéktalanul megoldani. Mindezt ráadásul rögtön a menübe érve megtapasztalhatjuk, ahol annak ellenére sem kapunk kurzort, hogy a cincogón elhelyezkedő gombok egytől-egyig be lettek fogva az opciók közötti navigálás céljából. El nem tudom mondani mennyire idegesítő az, amikor a bal gombbal leokézok mindent, a jobbal visszalépek, közben pedig reflexből rángatom szerencsétlen perifériámat, természetesen teljesen feleslegesen. Nyilván hozzá lehet szokni, ugyanakkor velem számtalanszor előfordult egy-egy hosszabb akciózást követően, hogy a menübe visszatérve ismét kellett pár kattintás, mire újra tudatosult bennem hőn szeretett kurzorom teljes mellőzése.
Egyébként azért fordulhatott velem ez elő ilyen gyakran, mert magában a játékmenetben bizony használva van az egerem ilyesfajta funkciója, sőt, akár még célkeresztet is állíthatunk a képernyőnk közepére, ezáltal tovább nyomatékosítva bennünk a kezünk ügyében pihengető társunk létjogosultságát. Mondjuk a végeredmény itt sem nyerte el a tetszésemet, mert bár a harcok közötti szakaszok könnyedén levezényelhetőek, amint hirigre kerül a sor, a rendszer egész egyszerűen megbicsaklik. A fő probléma ugyanis az, hogy a játék automatikusan kijelöli nekünk azt az ellenfelet, akire nézünk, azonban több szörny esetén a váltást nem gombhoz, hanem az egér mozgatásához kötötték, aminek hála elég egy felelőtlen mozdulat és máris úgy felpörögnek az események, mintha csak egy fénysebességgel zakatoló ringlispílre váltottunk volna jegyet. Persze, az általunk manuálisan aktiválható fix befogással csökkenthetünk az epilepsziaveszélyen, viszont ez a megoldás a magányosan támadó bossokat leszámítva csakis arra jó, hogy körülményesebbé tegye a crowd controlt.
A Square Enix úgy tűnik továbbra is hadilábon áll a Final Fantasy számítógépes átirataival, azt viszont muszáj megjegyeznem, hogy a Rebirth még a fentebb taglalt megannyi hibája ellenére is egy jóval szebb, élvezhetőbb és kényelmesebb (egy kontroller azért erősen ajánlott hozzá) portot kapott, mint elődje. Azzal szemben ugyanis itt legalább érezhető az, hogy próbálták kihozni a lehető legtöbbet a PC-kben rejlő többletteljesítményből, ami bár mindent összevetve nem sikerült százszázalékosan, de szerencsére legalább a különféle grafikai, illetve optimalizációs anomáliák egyike sem olyan horderejű probléma, amit ne tudnának pár javítócsomaggal rendbe rakni. Ettől függetlenül azért megrögzött PC-sként mindig is örülni fogok annak, hogyha egy korábban konzol exkluzív nagyágyú akármilyen formában is, de végre átköltözik szeretett platformomra. És aztán ki tudja, ha ilyen minőségjavulás mellett folytatják a japánok a portolást, akkor talán a harmadik és egyben befejező részre végre olyan átiratot kapunk majd, amelyet ez a csodálatos trilógia valóban megérdemel.
A Final Fantasy VII Rebirth január 23-tól érhető el PC-n, ahol mi egy i7-10700, 32 GB RAM és egy RTX 3060 TI társaságában teszteltük le.
Kapcsolódó cikkek
Annyit tennék hozzá, hogy a teljesítmény problémák egészen bizonyosan a portolás hibái, ugyanis ps5 -ön semmilyen problémát nem tapasztaltam. Idővel valószínűleg pc -n is csökkennek a problémák.
Így ez a dolog, hogy anno a Dark Souls 1 legendásan ótvar portja, vagy a Resident Evil 4 legendásan ótvar portja végül is azt "mondta" a játékosnak, aki fizetett a játékért, hogy "vegyé gamepad-et" az ugyan olyan atrocitás, mint ha azt mondaná ma a Call of Duty játék a PS, vagy Xbox playernek, hogy vegyé hozzá bill-t meg egeret, mert gamepad-del csak egy szerencsétlenkedés az egész.
Nyilván, adja magát a kontrolleres megoldás, de ettől függetlenül jó, ha tisztában vannak vele a kizárólag csak egeret és billentyűzetet használók, hogy mégis milyen élményre számíthatnak ezektől az átiratoktól.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.