Monster Hunter Wilds teszt

A 2018-ban megjelent Monster Hunter World, valamint a később elérhetővé vált fantasztikus kiegészítője, az Iceborne bebizonyította, hogy nemcsak az ázsiai régióban népszerű a franchise, hanem a nyugati piacnak is igénye van a nagy múltra visszatekintő szörnyvadászos játékra. Ezt az érzést tovább erősítette az eredetileg Nintendo Switchre megjelent Monster Hunter Rise, nem csoda hát, hogy a Capcom gőzerővel dolgozott a széria soron következő teljesértékű folytatásán. Erre ugyan közel 7 évet kellett várnunk, ám végre megérkezett a Monster Hunter WIlds, mely minden eddigi résznél nagyobb és befogadhatóbb lett. Ehhez azonban olyan kompromisszumokat kötöttek a fejlesztők, melyeket a veterán vadászok nem annyira fognak díjazni…

A széria korábbi részeihez hasonlóan itt is egy kellőképp kidolgozott karakterkészítő fogad minket, ahol a vadászunkat, illetve hűséges macskaharcosunkat is megtervezhetjük. Minden eddiginél több és részletesebb beállítási lehetőség közül választhatunk, melynek köszönhetően minden új és harcedzett vadász testre szabhatja a játékélményt. Ezúttal is egy hatalmas, élettel teli világot kapunk játéktérnek, melynek Forbidden Lands a neve. A vészjósló terület számos veszélyt és titkot rejt majd, felkutatásuk pedig legalább olyan izgalmas, mint a korábbi részekben.

A World egyik legjobb része az abszolút koherens, hihető és működő ökoszisztéma-rendszer, melyben a szörnyek nemcsak a játékossal, hanem egymással, valamint a környezetükkel is interakcióba lépnek. A Monster Hunter WIlds nemcsak tovább vitte ezt a szisztémát, hanem még rá is tett egy lapáttal. Lényegesen több NPC szörny bóklászik a környezetben, nyomon követhetjük a csordák vándorlását, ahogy a kicsinyek egymással játszanak az itatónál, vagy akár hátradőlve nézhetjük végig, ahogy a csúcsragadozók prédára vadásznak. Mindezek mellett a váltakozó napszakok, valamint a folyamatosan változó környezeti elemek (homokvihar, áradás) tovább mélyítik az immerziót. Ahogy a játékos, úgy az élővilág is alkalmazkodik a változó viszonyokhoz, mindezek összhatása pedig egy kiélezett vadászat során sosem látott pillanatokat tud szülni.

A Wilds tökéletesen visszaadja azt a klasszikus szörnyvadászos élményt, amely miatt oly sokan a franchise rajongóivá váltak. Az alap játékmechanika nem sokban változott, ugyanúgy küldetéseket teljesítünk, melyek során szörnyeket vadászunk, az értük járó nyersanyagokból pedig egyre erősebb fegyvereket és felszerelést készítünk magunknak, hogy utána még nagyobb fenevadakkal vegyük fel a harcot. A fejlesztők ezt a játékélményt igyekeztek minél inkább befogadhatóbbá, és az új játékosok számára gördülékenyebbé tenni, ennek megvalósítása azonban hagy némi kívánni valót maga után.

Az első nagyjából 20 óránk a történet végigjátszásával fog telni, mely során a játék kézen fogva végigvezet minket az alapmechanikákon, valamint látványos átvezetővideókon és akciódús jeleneteken keresztül mutatja be az éppen aktuálisan levadászásra váró fenevadakat. A sztori felépítése és minősége nagyon hasonló a Worldben látottakhoz, azonban itt sokkal idegesítőbb karakterekkel találkozhatunk, akik megítélésén a gyenge írás csak tovább fog rontani. Az erőltetett jelenetek és párbeszédek során az a frusztráló gondolat fog kavarogni a fejünkben, hogy „Miért is kell nekem ezt néznem ahelyett, hogy szörnyekre vadásznék?”. Természetesen sosem a sztori volt a Monster Hunter-játékoknak az erősségük, azonban itt a tisztes iparosmunka helyett egy összecsapott, idegesítő és erőltetett kerettörténetet kapunk a játékmenethez. 

A hatalmas, egybefüggő terület bejárásához egy új raptor-szerű lényt kapunk, mellyel gyorsan és hatékonyan szelhetjük át a változatos tájat. Ki kell emelni a mozgásanimációk minőségét, a gyors irányváltásokkor érezni lehet a lény súlyát, a sűrű környezetben való navigálás során pedig pazarul festenek az akrobatikus mozdulatai. Az előző részekkel ellentétben itt már nincs egy központi gyülekezőpont, ahonnan elkezdhetjük a küldetéseinket. Ehelyett minden régióban kapunk egy alaptábort, ahol a szükséges előkészületeket elvégezhetjük, továbbá a térkép számos pontján felhúzhatunk mobil sátrakat, melyeknek köszönhetően a gyorsutazás használatával pillanatok alatt eljuthatunk az aktuális célpontunkhoz.

Számos játékmechanikán egyszerűsítettek a fejlesztők. Most már nem szükséges a nagyobb vadászatok előtt komoly energiát fordítanunk a felkészülésre. Nem muszáj nyersanyagokat gyűjtenünk, hisz szinte minden elérhető a kereskedőtől. Nem muszáj minden vadászat előtt bónuszokat szolgáltató ételeket ennünk, egyrészt ezek elfogyasztása után a hatásuk tovább marad aktív, továbbá akár a vadászat során mi magunk is elkészíthetünk bármilyen ételt, nem csak a legalapvetőbb harapnivalókat. Nem szükséges tanulmányoznunk a soron következő szörny szokásait, vagy gyengepontjait sem, ugyanis a játék első fele a tapasztalt szörnyvadászoknak egyszerűen nem tartogat kihívást.

A játék sztorija lényegében egy felhígított és elnyújtott tutorial rész, mely túlontúl megköti a játékos kezét, és számos olyan játékmechanikát visszatart előle, ami egy Monster Hunter-játékot azzá tesz, ami. Én kifejezetten szerettem a korábbi részekben, hogy a Low Rank küldetések is tartogattak kihívást számunkra, hogy egy-egy szörny bizony alaposan el tudta látni a bajunk, ha nem voltunk megfelelően felkészülve az összetűzésre. Akkor bizony fejleszteni kellett a fegyverünket, és sokszor speciális páncélokat is készítenünk kellett, amikhez a szükséges nyersanyagokért a korábban megismert és megölt szörnyeket újra le kellett terítenünk. Tulajdonképpen ez adta a játék sava-borsát, emiatt volt értelme sokszor órákat grindolni egy-egy ritka darabért, és ezáltal érezhettük azt, hogy erősebbé válunk. Ezért az érzésért szerettem bele a szériába régen, és amikor a sok befektetett munka meghozza gyümölcsét, és elterül a lábunk előtt az addig legyőzhetetlennek hitt szívós szörny, egyszerűen leírhatatlan.

Ez az élmény azonban hiányzik a Monster Hunter Wilds első feléből. Bizonyára a kiadó így akarta elérni, hogy minél szélesebb körhöz juthasson el a játék, ezt a célt szolgálják a játékmechanikák egyszerűsítése is. Így azonban hamis kép alakul ki a játékosban, és aki hasonló élményre számít az endgame során teljesíthető High Rank küldetésekben is, az bizony csúnyán megütheti a bokáját. Mindemellett a veterán szörnyvadászokkal is kitoltak ezáltal, hiszen kihívás nélkül kissé súlytalanná válik a játék, mely benyomáson csak az új szörnyek és harci mechanikák tudnak valamelyest javítani. 

Új szörnyekből nincs hiány, nem lehet okunk panaszra sem a változatosság, sem pedig a kreativitás terén. Nagyon kemény harc vár ránk a játék borítóján látható Arkveld ellen, de kiemelendő Lala Barina, a kecses, pókszerű lény, aki tánca közben bénító virágokat enged a levegőbe, valamint a fekete tűzben égő, polipra emlékeztető Nu Udra is. A korábbi részekből visszatérő szörnyek között azonban találhatunk néhány fájóan hiányzó lényt, akik vélhetőleg később kerülnek be a játékba. Az első ilyen szörny a tavasszal érkező MIzutsune lesz.

Ugyan nem kapunk új fegyvertípust, azonban a korábbi részekből ismert 14 egymástól gyökeresen eltérő harci eszköz mind megtalálható a Wildsban is, amelyekhez új feloldható kombókat is kapunk a játék későbbi szakaszában. Újdonság, hogy a szörnyeken már olyan sebeket is ejthetünk, amelyek gyengepontot fognak képezni a lény testén. Az ilyen pontokra fókuszált támadással nemcsak óriási sebzést oszthatunk ki, hanem ki is zökkenthetjük a bestiát az egyensúlyából, mely újabb erős támadásra adhat esélyt számunkra. 

További újdonság az úgynevezett „tempered” szörnyek megjelenése is. Ezek a félelmetes fenevadak már számos küzdelmet megéltek, leterítésük pedig óriási koncentrációt és kitartást igényelnek. Az utánuk járó nyersanyagokból tudjuk elkészíteni a játékban jelenleg elérhető legjobb felszereléseket és fegyvereket, így a vadászatuk különösen fontos szerepet tölt majd be a végjáték során. Alapvetően elmondható a játék ezen részéről, hogy kiválóan működik, és legalább annyira élvezetesek a High Rank küldetések, mint a korábbi részekben. Mindig elégedetten fogunk csettinteni, ha sikerült két nagy bestiát egymás ellen fordítanunk, vagy amikor a környezetünket kihasználva óriási sebzést viszünk be a prédánknak, vagy épp csapdába ejtjük azt.

A vadászatoknak nekieshetünk egyedül, a hűséges palico társunk oldalán, vagy többedmagunkkal multiplayer módban. Végre teljes cross-play támogatást kapott a játék, így platformtól függetlenül összeülhetünk barátainkkal egy kis közös vadászatra. Ezúttal lehetőségünk lesz gép által irányított társakat is segítségül hívni, akik meglepően kompetensek a harcok során, és remekül kisegítenek minket, miközben látványos összjátékkal terítjük le a fenevadat. 

Nem szabad azonban szó nélkül elsiklani a játék grafikája felett. A Monster Hunter Wilds a Capcom sokat bizonyított játékmotorját, az RE Enginet használja. Nagyon sok szép játékot láthattunk már, amely alatt szintén ez a motor dolgozott, azonban a Wilds nem ilyen. Három grafikai beállítás található benne, a Performance módban 60fps-t célozza meg, Fidelity módban a 30fps-t, míg Balanced módban a 40fps-t (ez utóbbi 120Hz-es kijelző megléte mellett ajánlott). Én az utóbbi mellett játszottam, ám ez a mód sem tökéletes, gyakran teljesítményproblémákkal küzd a játék. A performance módban nagyon alacsony felbontású, mosott textúrákat kapunk, ezt a Fidelity mód valamelyest orvosolja, azonban a teljesítményproblémák itt is tetten érhetők, az fps lock bekapcsolása mellett is. Mindezek mellett számtalan grafikai bug és egyéb anomáliák torzítják az összképet, technikai szempontból nagyon rossz állapotban jelent meg az alkotás.

Összességében a Monster Hunter Wilds minden hibája ellenére sem egy rossz játék. Még ha az első fele nem is tartogat sok kihívást a széria régi rajongói számára, az alap játékmechanikák, valamint a vadászat élménye visszahozza azt a klasszikus Monster Hunter-érzést, amely miatt oly sokan szeretik a franchise-t. Az újítások többsége jól sikerült, továbbá ez lett a legkönnyebben megközelíthető darab a szériában, így tökéletes beugrópont lehet az új játékosok számára. Mindemellett a veteránoknak pedig kellő kihívást és szórakozást tartogat a végjáték során. Viszont ez sem tudja feledtetni a pocsék grafikát, számtalan bugot és a silány teljesítményt, amivel a játékos szembe találja majd magát, amint belép a Forbidden Land kapuján.

A Monster Hunter Wilds már elérhető PC-n, PlayStation 5-ön, valamint Xbox Series X/S-en. Mi PlayStation 5-ön teszteltük.

Kapcsolódó cikk

• Húsz cím, amivel játszanod kell 2025-ben