Az eredeti True Crime: Streets of L.A. egy igazán érdekes játéknak ígérkezett még annak idején. A fejlesztők több ígéretüket is bebírták tartani a játék megjelenésekor, mint a szinte tökéletesen lemodellezett Los Angeles városa, de néhány ötlet, melyek papíron jól mutattak a játékban egy kicsit balul sültek el. A lövöldözés túl könnyű volt, a verekedés jól nézett ki, de nem lehetett normálisan irányítani, a harci technikák kifejlesztése érdekessé tette, de ez egyben idegesítő is volt a megszerzésük miatt. A karakterek, pedig nem voltak túlságosan egyediek és jól kidolgozottak, mint más játékokban.
Miközben a Luxoflux egy méltó folytatást hozott össze a PS2 és az Xbox-ra, addig a PC-re való portolást az Aspyr végezte. Sajnos, úgy tűnik a cég csak egy kicsit változtatott a PC-és változat átportolt változatán, és egyáltalán nem raktak a programba semmilyen rendszer beállító részt, vagy egyszerűen csak egész konzolos sorokat hagytak a játékban (pl.: Nyomd meg az X gombot…). Összefoglalva, a játék gerince tökéletesen át lett másolva a konzolos verziókból, de PC-és átírás teljesen hazavágja a játékot.
Marcus felügyelő
A játékban Marcus bőrébe bújhatsz, akinek az apja, Isaiah, egy nagy maffia vezér volt. Néhány áruló bandatag gyorsan végezni akart Marcus-szal és az apjával, hogy utána könnyedén átvehessék a birodalmukat. Csak azt nem vették számításba, hogy Marcus-ék életben maradtak és azonnali bosszúra vágynak. Ezzel kezdődik a játék, ahol átvéve az irányítást le kell mészárolnod az egész bagázst. Hirtelen ezek után öt év telik el, ahol egy közeli ismerős felmentett a vádak alól, csatlakoztál a rendőri erőkhöz és az apád egy „fényűző" cellában tengeti napjait (kábel TV-és, fotelos cella). Ezek után ismerősöd, aki a vádak alól is annak idején felmentett tisztázatlan körülmények között meghal, a cél az, hogy rájöjj mi történt vele igazából, miközben pár drog maffiát, pénzmosó bandákat is felszámolsz.
A küldetések és a történetek furcsa jeleneteik és helyszíneik ellenére nagyszerűen vannak összefűzve, tehát soha nem fogod elveszteni a fonalat játék közben. A legjobb része a True Crime: New York City-nek még is a rend elkötelezett őreként megvédeni New York-ot, a veszekedő bandáktól, a prostiktól és az elmebeteg fegyverrel hadonászó emberektől. Ezek a véletlenszerű küldetések tökéletesen illeszkednek a játékba, és soha nem érezzük őket fárasztónak sem. Emellett érdemes még megemlíteni a különleges al-nyomozásainakat is, ahol illegális autóversenyeket és verekedéseket kell kinyomoznunk és beszüntetnünk. Ezek is annyira jól sikerültek, hogy elmehetne a játék rendőr szimulátornak is. Például az illegális autóversenyek góréját, csak akkor kaphatjuk el sikeresen, ha titokban beépülünk, majd a szamárlétrán felküzdve magunkat elkapjuk a grabancát.
Max Payne vs GTA
A fő küldetések alapjába véve abból állnak, hogy berohansz egy épületbe, amiben egy csomó rosszarcú srác vár, majd miután mindet hűvösre tetted, ki kérdezheted a tanúkat. Sajnos nincs akkora változatosság bennük, mint a GTA-ban, de néha nem is fog ez annyira zavarni. Néha persze vannak különleges küldetések, mint amikor egy limuzin tetején állva le kell kaszálnod a motorosokat, kocsikat és a páncélozott járműveket, hogy megvédd a limo utasait, de a legtöbb feladat persze „a berontok, lövök, és utána kérdezek" sémára épül.
Az egyik legnagyobb újítást mégis a True Crime játékmenetét érte. Sokkal jobban a pontosabb célzásra épülnek a tűzharcok, a játék a szabadcélzás (pl.: Max Payne) és az auto célzás lehetőségeit vegyíti (pl.: GTA). Teljesen szabadirányítás alatt áll Marcus, hogy ez által könnyebben végezz ellenfeleiddel. Ha mégis automatikusan be szeretnéd célozni ellenfeled, csak annyi a dolgod, hogy lenyomod a célzás gombot; elengedve pedig, egyből újra szabadnézetben tolhatod. És ha ez még nem lenne elég, belső nézetbe is válthatsz, de ezt nagyon ritkán kell használnod.
A célzó rendszer is sokat fejlődött, olyannyira, hogy maga a játékos választhat a két stílus között. Ha nézd a hátam stílusban, akarod vinni a játékot, csak használd a szabadnézetet. Ha úgy szeretnél lövöldözni, mint a GTA-ban tettük anno, nyomj le egy megfelelő gombot a billentyűdön. Nagyszerűen kombinálja a program a két stílust, és egyiket sem kell kötelezően alkalmaznod. Te játékod te döntésed.
A Fluxos srácok tényleg javítottak a tűzharcok irányításán, de mi a helyzet a közelharccal. A legnagyobb újítása ennek a kódnak a „becélzás" mód, ahol azt az embert verheted, amelyik a legközelebb van hozzád. Habár ez eléggé rémisztően hangzik, az előző True Crime-ben is voltak ezzel már problémák, ahol abba az irányba kezdett el a hősünk csapkodni mancsaival, amerre ellenfél sem volt… Rövidebben csak annyit, hogy ha egy kicsit is az ellenfél mellé céloztál az emberünk az ütéseket a gonosz arcok melletti légüres térbe adta le. Miközben az előző játékban ez nagyon frusztráló volt, addig ebben a részben úgy érzed, hogy jobb ilyennek kell lennie egy hátul nézetes akciójátékban a verekedés. Igaz nem kapnának Oscart a megoldásért, de ez már nagydolog tőlük.
A másik újítást, a fejlesztési rendszert érte. Mint a jobb autók vásárlása, verekedési és lövési technikák gyakorlása. Ezen túl könnyebb dolgunk lesz a megszerzésükben, megszerezni őket egyszerűen csak a megfelelő ranggal vagy pénz mennyiséggel tudjuk. Nem kell többet semmiféle tesztet végrehajtanod mindegyik megszerzésért, ez a változat sokkal kellemesebbé teszi a játékot, mivel nem kell külön az extra tesztekkel bajlódnunk.
Ami igazán kicsit változott az a jó zsaru, rossz zsaru séma. Miközben előzőleg a jó és a rossz döntéseid eldöntötték a történet menetét és a játék többféle képpen végződhetett, a True Crime: New York City egy sokkal egyszerűbb utat választott, biztosítva azt, hogy a játék most már sokkal letisztultabb lesz, és egy kis szabadságot is ad ez által, így nyugodtan lehetünk gonoszak, mindenképpen ugyan azt a befejezést kapjuk.
A játék, és ami mögötte van
True Crime: New York City egy nagy, hatalmas nyitott városban játszódik, és ha fogalmazhatnék, jobban akkor azt mondanám, hogy egy masszív városban. Nehéz a nagy San Andreas-t hasonlítgatni, L.A. Utcáihoz vagy más nagyobb nevű játékokhoz, de ebbe a játékba beledigitalizálták egész Manhattant, ezt még elképzelni is nehéz. Könnyedén 10 percedbe (vagy többe) is kerülhet, mire a város egyik feléből a másikba jutsz, még a leggyorsabb kocsival is. Szerencsére foghatsz taxit vagy akar használhatod a városi metrót, amik nagyon megkönnyítik a városban való utazást. Nagyon király a város kinézete tehát, de hamarosan te is rájöhetsz, hogy taxizni könnyebb, mint autót vezetni.
Igaz nincs sok műemlék a városban, de miközben mész az utcán más-más házak mellett mehetsz el. Ha tudnám milyen, lehet Manhattan, akkor megerősíthetnélek benneteket kinézetileg, de mivel még nem nagyon vitt arra a sorsom, így az is máskorra marad (Nyugodtan lehet adományokat küldeni, és akkor írok érdekességeket is más országokról :D Lásd Új Mexikó)
De sajnos akár mennyire is nagy a város, a PC-és verziós True Crime: NYC frusztráló a sok grafikai bug miatt. Előugrás a legnagyobb baja a játéknak itt is, nem csak azért, mert eléggé kis távolságot láthatunk be, hanem a tárgyak is különböző időközönként pattannak be. Lehet, meglátsz egy jó kocsit előtted az úton, amikor is hirtelen egy kocsi jelenik meg a „verda" és közted. Néha pedig egyszerűen a karakterek használnak David Copperfieldes trükköket, és szemünk láttára eltűnnek.
Az NPC-ék grafikája is eléggé silányra sikerült, 30-40 poligonból álló, össze-visszamixelt figurákat láthatunk csak. Példának mondok is egy esetet, Egy nő sétál el melletted felsővel és egy szoknyában, és amikor megfordulsz, hogy megnézd hátulról is a csaj egy barna öltönyös férfivá változott. Olyan idegesítő kisebb bugokkal találkoztam, amiket egyből észre lehetett volna venni és javítani is lehetett volna őket. Pár példa a kedvenceim közül: árnyékok előpattannak, az átvezetőkben néha a kamera elcsúszik, rossz irányba mutat, elmarad a robbanás, beakadnak a fickók, stb. stb.. Simán úgy néz ki az egész, mint egy csiszolatlan gyémánt.
Sajnos volt az egész játék végig vitele alatt egy olyan vicces érzésem, minta egy régi ismerőssel találkoztam volna csak másképpen öltözködik. Ez a különösen művészi szólásom rögtön értelmet is nyer, hiszen az előző rész sokat ígért és keveset tudott felmutatni. Tehát arra célzok, hogy a játék főbb alkotó elemeit már láthattuk ezelőtt, True Crime ereje a jól összerakottságon támaszkodik.
Így van ez a második résszel is, amely könnyedén jó PC-és játékká avanzsálhatta volna magát, de sajnos a gagyi konzolos hibák miatt. Grafikai hibák, mint az előpattanó tárgyak, problémák az árnyékokkal és a többi grafikai malőr, és a PC-és finomhangolások hiánya miatt is fáj a szívem.
Törvényszéki Ítélet
True Crime: New York City sok jó dologban remekel, de nem sok vizet zavar. Amit ki akartam fejezni az, hogy a játék kemény, de sok kellemes percet biztosan nem fogsz eltölteni vele. Az erőszak és a műfaj kedvelői biztosan megőrülnek majd érte. Ha eleged van a GTA-ból már és akarsz egy kicsit „alvilági" játékot, lehet ez a játék nem fog neked megfelelni. Nem akarok senkit se lebeszélni róla, TC: NYC egyszer érdemes megnézni...
Marcus felügyelő
A játékban Marcus bőrébe bújhatsz, akinek az apja, Isaiah, egy nagy maffia vezér volt. Néhány áruló bandatag gyorsan végezni akart Marcus-szal és az apjával, hogy utána könnyedén átvehessék a birodalmukat. Csak azt nem vették számításba, hogy Marcus-ék életben maradtak és azonnali bosszúra vágynak. Ezzel kezdődik a játék, ahol átvéve az irányítást le kell mészárolnod az egész bagázst. Hirtelen ezek után öt év telik el, ahol egy közeli ismerős felmentett a vádak alól, csatlakoztál a rendőri erőkhöz és az apád egy „fényűző" cellában tengeti napjait (kábel TV-és, fotelos cella). Ezek után ismerősöd, aki a vádak alól is annak idején felmentett tisztázatlan körülmények között meghal, a cél az, hogy rájöjj mi történt vele igazából, miközben pár drog maffiát, pénzmosó bandákat is felszámolsz.
A küldetések és a történetek furcsa jeleneteik és helyszíneik ellenére nagyszerűen vannak összefűzve, tehát soha nem fogod elveszteni a fonalat játék közben. A legjobb része a True Crime: New York City-nek még is a rend elkötelezett őreként megvédeni New York-ot, a veszekedő bandáktól, a prostiktól és az elmebeteg fegyverrel hadonászó emberektől. Ezek a véletlenszerű küldetések tökéletesen illeszkednek a játékba, és soha nem érezzük őket fárasztónak sem. Emellett érdemes még megemlíteni a különleges al-nyomozásainakat is, ahol illegális autóversenyeket és verekedéseket kell kinyomoznunk és beszüntetnünk. Ezek is annyira jól sikerültek, hogy elmehetne a játék rendőr szimulátornak is. Például az illegális autóversenyek góréját, csak akkor kaphatjuk el sikeresen, ha titokban beépülünk, majd a szamárlétrán felküzdve magunkat elkapjuk a grabancát.
Max Payne vs GTA
A fő küldetések alapjába véve abból állnak, hogy berohansz egy épületbe, amiben egy csomó rosszarcú srác vár, majd miután mindet hűvösre tetted, ki kérdezheted a tanúkat. Sajnos nincs akkora változatosság bennük, mint a GTA-ban, de néha nem is fog ez annyira zavarni. Néha persze vannak különleges küldetések, mint amikor egy limuzin tetején állva le kell kaszálnod a motorosokat, kocsikat és a páncélozott járműveket, hogy megvédd a limo utasait, de a legtöbb feladat persze „a berontok, lövök, és utána kérdezek" sémára épül.
Az egyik legnagyobb újítást mégis a True Crime játékmenetét érte. Sokkal jobban a pontosabb célzásra épülnek a tűzharcok, a játék a szabadcélzás (pl.: Max Payne) és az auto célzás lehetőségeit vegyíti (pl.: GTA). Teljesen szabadirányítás alatt áll Marcus, hogy ez által könnyebben végezz ellenfeleiddel. Ha mégis automatikusan be szeretnéd célozni ellenfeled, csak annyi a dolgod, hogy lenyomod a célzás gombot; elengedve pedig, egyből újra szabadnézetben tolhatod. És ha ez még nem lenne elég, belső nézetbe is válthatsz, de ezt nagyon ritkán kell használnod.
A célzó rendszer is sokat fejlődött, olyannyira, hogy maga a játékos választhat a két stílus között. Ha nézd a hátam stílusban, akarod vinni a játékot, csak használd a szabadnézetet. Ha úgy szeretnél lövöldözni, mint a GTA-ban tettük anno, nyomj le egy megfelelő gombot a billentyűdön. Nagyszerűen kombinálja a program a két stílust, és egyiket sem kell kötelezően alkalmaznod. Te játékod te döntésed.
A Fluxos srácok tényleg javítottak a tűzharcok irányításán, de mi a helyzet a közelharccal. A legnagyobb újítása ennek a kódnak a „becélzás" mód, ahol azt az embert verheted, amelyik a legközelebb van hozzád. Habár ez eléggé rémisztően hangzik, az előző True Crime-ben is voltak ezzel már problémák, ahol abba az irányba kezdett el a hősünk csapkodni mancsaival, amerre ellenfél sem volt… Rövidebben csak annyit, hogy ha egy kicsit is az ellenfél mellé céloztál az emberünk az ütéseket a gonosz arcok melletti légüres térbe adta le. Miközben az előző játékban ez nagyon frusztráló volt, addig ebben a részben úgy érzed, hogy jobb ilyennek kell lennie egy hátul nézetes akciójátékban a verekedés. Igaz nem kapnának Oscart a megoldásért, de ez már nagydolog tőlük.
A másik újítást, a fejlesztési rendszert érte. Mint a jobb autók vásárlása, verekedési és lövési technikák gyakorlása. Ezen túl könnyebb dolgunk lesz a megszerzésükben, megszerezni őket egyszerűen csak a megfelelő ranggal vagy pénz mennyiséggel tudjuk. Nem kell többet semmiféle tesztet végrehajtanod mindegyik megszerzésért, ez a változat sokkal kellemesebbé teszi a játékot, mivel nem kell külön az extra tesztekkel bajlódnunk.
Ami igazán kicsit változott az a jó zsaru, rossz zsaru séma. Miközben előzőleg a jó és a rossz döntéseid eldöntötték a történet menetét és a játék többféle képpen végződhetett, a True Crime: New York City egy sokkal egyszerűbb utat választott, biztosítva azt, hogy a játék most már sokkal letisztultabb lesz, és egy kis szabadságot is ad ez által, így nyugodtan lehetünk gonoszak, mindenképpen ugyan azt a befejezést kapjuk.
A játék, és ami mögötte van
True Crime: New York City egy nagy, hatalmas nyitott városban játszódik, és ha fogalmazhatnék, jobban akkor azt mondanám, hogy egy masszív városban. Nehéz a nagy San Andreas-t hasonlítgatni, L.A. Utcáihoz vagy más nagyobb nevű játékokhoz, de ebbe a játékba beledigitalizálták egész Manhattant, ezt még elképzelni is nehéz. Könnyedén 10 percedbe (vagy többe) is kerülhet, mire a város egyik feléből a másikba jutsz, még a leggyorsabb kocsival is. Szerencsére foghatsz taxit vagy akar használhatod a városi metrót, amik nagyon megkönnyítik a városban való utazást. Nagyon király a város kinézete tehát, de hamarosan te is rájöhetsz, hogy taxizni könnyebb, mint autót vezetni.
Igaz nincs sok műemlék a városban, de miközben mész az utcán más-más házak mellett mehetsz el. Ha tudnám milyen, lehet Manhattan, akkor megerősíthetnélek benneteket kinézetileg, de mivel még nem nagyon vitt arra a sorsom, így az is máskorra marad (Nyugodtan lehet adományokat küldeni, és akkor írok érdekességeket is más országokról :D Lásd Új Mexikó)
De sajnos akár mennyire is nagy a város, a PC-és verziós True Crime: NYC frusztráló a sok grafikai bug miatt. Előugrás a legnagyobb baja a játéknak itt is, nem csak azért, mert eléggé kis távolságot láthatunk be, hanem a tárgyak is különböző időközönként pattannak be. Lehet, meglátsz egy jó kocsit előtted az úton, amikor is hirtelen egy kocsi jelenik meg a „verda" és közted. Néha pedig egyszerűen a karakterek használnak David Copperfieldes trükköket, és szemünk láttára eltűnnek.
Az NPC-ék grafikája is eléggé silányra sikerült, 30-40 poligonból álló, össze-visszamixelt figurákat láthatunk csak. Példának mondok is egy esetet, Egy nő sétál el melletted felsővel és egy szoknyában, és amikor megfordulsz, hogy megnézd hátulról is a csaj egy barna öltönyös férfivá változott. Olyan idegesítő kisebb bugokkal találkoztam, amiket egyből észre lehetett volna venni és javítani is lehetett volna őket. Pár példa a kedvenceim közül: árnyékok előpattannak, az átvezetőkben néha a kamera elcsúszik, rossz irányba mutat, elmarad a robbanás, beakadnak a fickók, stb. stb.. Simán úgy néz ki az egész, mint egy csiszolatlan gyémánt.
Sajnos volt az egész játék végig vitele alatt egy olyan vicces érzésem, minta egy régi ismerőssel találkoztam volna csak másképpen öltözködik. Ez a különösen művészi szólásom rögtön értelmet is nyer, hiszen az előző rész sokat ígért és keveset tudott felmutatni. Tehát arra célzok, hogy a játék főbb alkotó elemeit már láthattuk ezelőtt, True Crime ereje a jól összerakottságon támaszkodik.
Így van ez a második résszel is, amely könnyedén jó PC-és játékká avanzsálhatta volna magát, de sajnos a gagyi konzolos hibák miatt. Grafikai hibák, mint az előpattanó tárgyak, problémák az árnyékokkal és a többi grafikai malőr, és a PC-és finomhangolások hiánya miatt is fáj a szívem.
Törvényszéki Ítélet
True Crime: New York City sok jó dologban remekel, de nem sok vizet zavar. Amit ki akartam fejezni az, hogy a játék kemény, de sok kellemes percet biztosan nem fogsz eltölteni vele. Az erőszak és a műfaj kedvelői biztosan megőrülnek majd érte. Ha eleged van a GTA-ból már és akarsz egy kicsit „alvilági" játékot, lehet ez a játék nem fog neked megfelelni. Nem akarok senkit se lebeszélni róla, TC: NYC egyszer érdemes megnézni...
többet járőrőztem mint a sztorit vittem
és hatalmas manhatten is (35perc volt az út hosszába)
Kissé mondjuk túlzottan brutális és egy icipicit unalmas.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.