Megannyi várakozást kiböjtölve végre játszható formátumba került Clive Barker horror-atyaúristen legújabb delejes kreálmánya, a Jericho, melytől ezúttal a falat fogjuk kaparni, már ha lesz bátorságságunk hozzá. A demo jött, ahogyan az írva vagyon, semmi csúszás, semmi mellébeszélés, csak színtiszta gigabájthalmaz - fel is csúsztattuk azon nyomban a GK tesztgépére.
Már a főmenüben megtapasztaljuk, hogy most nem akármivel van dolgunk. Semmi felesleges cicoma, leszámítva a háttérben izgő-mozgó véres zsigereket, melynek forrásának kiderítésére itt még lehetőségünk nem adódik. Az opciók ötletesen elrendezve, ne habozzuk a Bevezetőre kattintani, ami után magáról a játékról kapunk némi információmorzsát egy jól összevágott videó formájában, megismerjük a szereplőket, azok speckó képességeit, a színhelyül szolgáló város múltját, valamint annak csatornarendszerét, mivel a kipróbálható verzió is ott veszi fel a fonalat. Az Introduction-t végigülve már szívünk hevesebben ver a torkunkig kapaszkodva, mígnem el nem indítjuk magát a demopályát. Nos a designra vall, hogy teljes mértékben értékes személyiségre bízták megalkotását, nevezetesen Barker úrra, aki nem is lottón nyerte tehetségét, nemhiába van háta mögött tucatnyi regény, film és egyéb találmány, ennek köszönhetően az atmoszféra hihetetlenül magával ragadó és hátborzongató, amit maga a pályatervezés hűen át is ad. Míg egy lépést sem tettük karakterünkkel, csupán gyönyörködünk a színhely morbid szépségében, a maga megfoghatatlan valójában, melynek minden sarkában ott az a beteges, tébolyi légkör, ami csak a névadó úriemberre jellemző.
A sztoriról már mindenki értesülhetett úton-útfélen, akár a korábbi előzetesünkből, most mégis frissítsük fel némileg az emlékezetünket. Al Khali városát többen kutatták már a sivatagban, de még a legbátrabbakat is elhagyta szerencséje, ugyanis nyomuk veszett, miután betették oda a lábukat. Senki nem is sejti, hogy mi lehet az évszázadok óta időről-időre felbukkanó város múltja, egyáltalán mi mozgathatja a szálakat, tény, hogy mindeddig megőrizte titkát. Ám a modern, szenzációhajhász korban senki nem engedheti meg magának, hogy egy ilyen sötét hely csak úgy felbukkanjon és jelenlétével csak úgy ontsa magából a gonoszságot. A Jericho csapattal hatolunk be a városba és utána eredünk az előttünk pórul jártaknak, ezzel együtt talán a titokra is fényt deríthetünk. Talán most.
A város csatornarendszere hűen tükrözi Al Khali elfajzottságát, a demoban három katona bármelyikét irányíthatjuk, hogy túlverekedjük magunkat rajta. Érdekes, hogy a három tagból, kettő a gyengébbik nemhez tartozik, ami már rögtön plusz pontot ad az értékeléshez. Kezdjük az egyszem férfiúval, aki Frank Delgado névre hallgat, igazi marcona alak. Hű bajtársa egy ormótlan minigun, amivel nem rest derékból szórni a démonfattyakat, ám ennél is érdekesebb azon, pszichikus képessége, hogy jobbjából tekintély parancsoló tűzorkánt tud előcsalni és azzal szénné égetni a már amúgy is oszladozó ellenfeleit. Delgadonak minden eshetőségre van egy macsós beszólása, továbbá ő lehet a lányok kedvence, mivel mikor éppen kicsit kidől a harc hevében, a perszónák rögtön kétségbeesett jajveszékelésbe kezdenek. Billie Church egy szemrevaló kis ázsiai ninjalány, ám kétszer is meggondolnánk mielőtt randit kérnénk tőle, amikor meglátjuk baljában szorongatott katanáját, amivel igazi vérgőzös kaszabolást rendezhet az elátkozott teremtmények között, akiket ha éppen távolabb vannak mint pengéje vége, csak egyszerűen sorozatlövésre is alkalmas pisztolyával kínálja meg. Speciális képessége, hogy némi vért csal elő tenyeréből, amit ha a földre csorgat, az felizzik és egyaránt megbénítja és tűzbe borítja a kiszemelt Crusandert. Tűzmágia rulz! Végül ebben a verzióban még helyet kap Abigail Black, a csinos kis fekete szépség, gránátvetővel kombinált, távcsöves puskájával. Érdekesség, hogy néhány pillanatig a kilövéstől számítva befolyásolhatjuk a golyó útját, így ha szerencsénk van és ügyesen irányítjuk a lövedéket, egyszerre három ellenféllel is végezhetünk. Jól jön Black telekinézis képessége, ha el akarjuk lökni magunk elől a túl közelre merészkedett rémséget, vagy csupán a csapatunk útját elzáró sziklákat szeretnénk arrébb taszítani. A végleges verzióban egyébként hét squad member kap helyet, ennek töredékét ismerhettük meg csak most.
Az előzetes videókban látottak sokakban aggodalmat keltettek, mivel túlságosan is akcióközpontú játéknak tűnt a Jericho, melyben a folyamatos darálás miatt elveszti paráztatós hangulatát. Nos bebizonyosodtunk, hogy ettől tartani nemigen kell, mert az ugyan igaz, hogy olykor csak úgy özönlenek az ellenfelek és nem győzzük használni a képességeinket, vagy éppen igyekezünk újratárazni, míg belénk nem harap az egyik hiányosfogazatú kriptaszökevény, de elég sokszor úgy kívánja meg a helyzet, hogy egyedül bolyongjunk egy hullaszagú helyszínen. Ilyenkor a cucc egyszerre csap át hideglelős, zseblámpával világítós, minden neszre fejünket odakapós horrorstuffá, melyben a félelemfaktorunk az egekbe szökell. Mint ahogyan Church-csel is így teszünk, mikor csapatunk továbbhaladását egy zárt ajtó nehezíti, amit az ellenkező oldalról lehet csak kinyitni, ilyenkor a leggimnasztikusabb egyénen lesz a feladat, hogy ezt szűkös kerülő úton, kezdve egy sziklafal megmászásával, majd később olyan ügyességi feladatokkal, mint pl. egy kürtőn való leereszkedéssel, ahol a felvillanó jelek alapján kell a kurzorbillentyűket leütnünk, ha egyszer is hibáztunk, akkor marad a reload. Persze ennél a jelenetnél sem marad el a meglepetés! Ilyen és ehhez hasonló minigamekkel bizonyára többször is össze fogunk futni a teljes változatban.
Hogy végül a technikai részről is ejtsünk néhány szót, megemlíteném, hogy a Jericho grafikája igazán megindító és bizony rendesen oda is ver a konkurenciának, a shaderek sokasága feszít a pálya szinte összes objektumán, az ilyen típusú játékoknál bizony megkövetelhető a korrekt fény-árnyék effektek, nos a demo itt is kitűnőre vizsgázott és akkor még hangokról és a zenéről szó sem esett. Minden hörgés és halálsikoly, illetve a fegyverek és a mágia zörejei teljesen átadták a beteg hangulatot, amit a játék képvisel. A zene dinamikus, harc közben pezsdít, parás részeknél pedig lassan, fokozatosan vakarja le rólunk a bőrt, a menü alatt pedig felkészít minket a rémálomra.
A gépigényt tekintve bizony nem nagyon ismer kompromisszumokat a játék, vas kell alá nagyon, máskülönben nem igazán jön vissza az a képi világ, amit Barker szeretett volna elénk tárni. Bár közép-felső kategóriás vasakon bőven játszható szinten maradt a sebesség. Hibának felróható, hogy ez a nyúlfarknyi pálya bizony eléggé lineáris volt, gyakorlatilag nem igen lehetett eltévedni, bízom benne, hogy az október végén, november elején érkező végleges változatban sokkal több döntési szabadságunk lesz bolyongásaink során. Egy szó, mint száz a Jericho demo meggyőző képet festet előttünk és itt alighanem büntetés lesz a horror FPS-ek műfajában, pedig láttunk már eddig egy BioShock-ot is. Clive Barker para-projektét egy tartalmas kivesézésnek vetjük alá hamarosan!
A sztoriról már mindenki értesülhetett úton-útfélen, akár a korábbi előzetesünkből, most mégis frissítsük fel némileg az emlékezetünket. Al Khali városát többen kutatták már a sivatagban, de még a legbátrabbakat is elhagyta szerencséje, ugyanis nyomuk veszett, miután betették oda a lábukat. Senki nem is sejti, hogy mi lehet az évszázadok óta időről-időre felbukkanó város múltja, egyáltalán mi mozgathatja a szálakat, tény, hogy mindeddig megőrizte titkát. Ám a modern, szenzációhajhász korban senki nem engedheti meg magának, hogy egy ilyen sötét hely csak úgy felbukkanjon és jelenlétével csak úgy ontsa magából a gonoszságot. A Jericho csapattal hatolunk be a városba és utána eredünk az előttünk pórul jártaknak, ezzel együtt talán a titokra is fényt deríthetünk. Talán most.
A város csatornarendszere hűen tükrözi Al Khali elfajzottságát, a demoban három katona bármelyikét irányíthatjuk, hogy túlverekedjük magunkat rajta. Érdekes, hogy a három tagból, kettő a gyengébbik nemhez tartozik, ami már rögtön plusz pontot ad az értékeléshez. Kezdjük az egyszem férfiúval, aki Frank Delgado névre hallgat, igazi marcona alak. Hű bajtársa egy ormótlan minigun, amivel nem rest derékból szórni a démonfattyakat, ám ennél is érdekesebb azon, pszichikus képessége, hogy jobbjából tekintély parancsoló tűzorkánt tud előcsalni és azzal szénné égetni a már amúgy is oszladozó ellenfeleit. Delgadonak minden eshetőségre van egy macsós beszólása, továbbá ő lehet a lányok kedvence, mivel mikor éppen kicsit kidől a harc hevében, a perszónák rögtön kétségbeesett jajveszékelésbe kezdenek. Billie Church egy szemrevaló kis ázsiai ninjalány, ám kétszer is meggondolnánk mielőtt randit kérnénk tőle, amikor meglátjuk baljában szorongatott katanáját, amivel igazi vérgőzös kaszabolást rendezhet az elátkozott teremtmények között, akiket ha éppen távolabb vannak mint pengéje vége, csak egyszerűen sorozatlövésre is alkalmas pisztolyával kínálja meg. Speciális képessége, hogy némi vért csal elő tenyeréből, amit ha a földre csorgat, az felizzik és egyaránt megbénítja és tűzbe borítja a kiszemelt Crusandert. Tűzmágia rulz! Végül ebben a verzióban még helyet kap Abigail Black, a csinos kis fekete szépség, gránátvetővel kombinált, távcsöves puskájával. Érdekesség, hogy néhány pillanatig a kilövéstől számítva befolyásolhatjuk a golyó útját, így ha szerencsénk van és ügyesen irányítjuk a lövedéket, egyszerre három ellenféllel is végezhetünk. Jól jön Black telekinézis képessége, ha el akarjuk lökni magunk elől a túl közelre merészkedett rémséget, vagy csupán a csapatunk útját elzáró sziklákat szeretnénk arrébb taszítani. A végleges verzióban egyébként hét squad member kap helyet, ennek töredékét ismerhettük meg csak most.
Az előzetes videókban látottak sokakban aggodalmat keltettek, mivel túlságosan is akcióközpontú játéknak tűnt a Jericho, melyben a folyamatos darálás miatt elveszti paráztatós hangulatát. Nos bebizonyosodtunk, hogy ettől tartani nemigen kell, mert az ugyan igaz, hogy olykor csak úgy özönlenek az ellenfelek és nem győzzük használni a képességeinket, vagy éppen igyekezünk újratárazni, míg belénk nem harap az egyik hiányosfogazatú kriptaszökevény, de elég sokszor úgy kívánja meg a helyzet, hogy egyedül bolyongjunk egy hullaszagú helyszínen. Ilyenkor a cucc egyszerre csap át hideglelős, zseblámpával világítós, minden neszre fejünket odakapós horrorstuffá, melyben a félelemfaktorunk az egekbe szökell. Mint ahogyan Church-csel is így teszünk, mikor csapatunk továbbhaladását egy zárt ajtó nehezíti, amit az ellenkező oldalról lehet csak kinyitni, ilyenkor a leggimnasztikusabb egyénen lesz a feladat, hogy ezt szűkös kerülő úton, kezdve egy sziklafal megmászásával, majd később olyan ügyességi feladatokkal, mint pl. egy kürtőn való leereszkedéssel, ahol a felvillanó jelek alapján kell a kurzorbillentyűket leütnünk, ha egyszer is hibáztunk, akkor marad a reload. Persze ennél a jelenetnél sem marad el a meglepetés! Ilyen és ehhez hasonló minigamekkel bizonyára többször is össze fogunk futni a teljes változatban.
Hogy végül a technikai részről is ejtsünk néhány szót, megemlíteném, hogy a Jericho grafikája igazán megindító és bizony rendesen oda is ver a konkurenciának, a shaderek sokasága feszít a pálya szinte összes objektumán, az ilyen típusú játékoknál bizony megkövetelhető a korrekt fény-árnyék effektek, nos a demo itt is kitűnőre vizsgázott és akkor még hangokról és a zenéről szó sem esett. Minden hörgés és halálsikoly, illetve a fegyverek és a mágia zörejei teljesen átadták a beteg hangulatot, amit a játék képvisel. A zene dinamikus, harc közben pezsdít, parás részeknél pedig lassan, fokozatosan vakarja le rólunk a bőrt, a menü alatt pedig felkészít minket a rémálomra.
A gépigényt tekintve bizony nem nagyon ismer kompromisszumokat a játék, vas kell alá nagyon, máskülönben nem igazán jön vissza az a képi világ, amit Barker szeretett volna elénk tárni. Bár közép-felső kategóriás vasakon bőven játszható szinten maradt a sebesség. Hibának felróható, hogy ez a nyúlfarknyi pálya bizony eléggé lineáris volt, gyakorlatilag nem igen lehetett eltévedni, bízom benne, hogy az október végén, november elején érkező végleges változatban sokkal több döntési szabadságunk lesz bolyongásaink során. Egy szó, mint száz a Jericho demo meggyőző képet festet előttünk és itt alighanem büntetés lesz a horror FPS-ek műfajában, pedig láttunk már eddig egy BioShock-ot is. Clive Barker para-projektét egy tartalmas kivesézésnek vetjük alá hamarosan!
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.