Az EA Sports játékai évről-évre megörvendeztetik a nagyérdeműt, most sincs ez másképpen – jelen esetben az észak-amerikai profi jégkorongliga licenszével rendelkező sportstuffal sem – ám a két rész között eltelt egy év vajon képes lesz-e érdemleges fejlődésre, avagy újabb rókabőrrel vagyunk kénytelenek takarózni? Erre keressük most a választ!
A multiplatform fejlesztéseknél az ember fia elvárná, hogy a jó öreg gépezetre ugyanazt az élvezetet kapja, mint konzolos társainál, nos az EA Sports ezt már régóta másképp gondolja sportsorozatai esetében, az eltérés a Nextgen masinák és a PC-között ég és föld, ami nem csupán a grafikát súrolja, hanem bizony gyökeres játékmenetbeli eltéréseket is. A billentyűzet ezért már eleve hátrányból indul a kontrollerhez képest, ám miután beruháztunk egy jobb zizegőbe, máris úgy ülhetünk le játszani, mint a televíziók előtt gubbasztó sorstársaink. Na itt kapjuk az első pofont! Nincs mese: az NHL 08 látványvilágát tekintve jobban hasonlatos a már idejétmúlt technológiát képviselő PS2-es változattal, míg a Microsoft és a Sony pénznyelőjére írt diskeken már a látványvilágért felelős gigabájtok nagyobb hangsúlyt kapnak, ami természetesen a maga orgazmusközeli valójában is megmutatkozik a képernyőkön.
Első ránézésre a 2007-es és a 2008-as változat semmiben nem különbözik egymástól. Jó, a menü, a zenék és más, körítésszámba menő változásokon kívül még a legfanatikusabb rajongó sem mondaná meg elsőre, hogy nem az NHL 07-tel játszik. Az igazi eltérések a részletekben mutatkoznak meg és azok is jó pár lejátszott meccs után. Először is az igazi ütőkártya, a skill stick – a realisztikus korongkezelést és lövéseket elősegítő vezérlés – is elsősorban kontrollerrel előhívható, ha eddig nem mondtam volna, kizárólag billentyűzettel játszani az NHL 08-at esélytelen, hacsak nem volnánk mi is zongora-, ill. polipujjú risárd klejdermanok. Az Open Ice Control-t már két rész óta folyamatosan erőltetik ránk a készítők, ám a hardcore hokisok – már több éve kiépített – taktikáját ezen opció használata, valamint nem használata semmiben nem fogja befolyásolni. Ami pár éve még jópofának tűnt, mára már mindenki eldönthette, hogy kell-e neki a nyertes mérkőzésekhez, avagy sem.
A játékmenet továbbra is gyors, ekképpen kell tehát felállítani a saját stratégiánkat is, tény, hogy a gép ellen virgonckodók tetemes hányada figyelmen kívül hagyja a védelmet, pedig ez is elég fontos a győzelemhez, hacsak nem easy-n bohóckodó casual-ok volnánk, épp ezért én alaposan átkalibráltam kedvenc csapatom alaphelyzetben jégre kívánkozó bekkjeit, akár több cserénél ugyanazokat a sztárokat hagyva, mivel a fáradság modellezése nem igazán a játék erőssége. Támadásnál lényegében kapáslövéseknél tudtam érvényesülni, mivel az ellenfél kapusai hatványozottabban (!) jobban szorgoskodnak mint a mieink, ezzel kitöltve a játék MI-jének hiányosságait, leplezve azt, ami miatt harmadokat viszonylag könnyen lehet hozni. Nem vicc: csaknem háromnegyed éve tettem le a 07-et és kapásból egy 5-1-es nyertes meccset tettem le az asztalra. Gyökeres fejlődésnél ilyen szóba sem jöhetne!
A felkínált lehetőségek továbbra is adottak a játékmódokban szétnézve: a sima gyors mérkőzéseken kívül, újra üdvözölhetjük a Dynasty módot – az időmilliomos és a pepecselni imádó managerlelkületűek kedvencét, de továbbra is létrehozhatunk sima bajnokságot akár az európai elit ligák kötelékében, avagy az észak-amerikai profi liga belépőbajnokságában – az AHL-ben. Esetleg egy-egy baráti összejöveteleken néha elővehető a cucc free-4-all módja, melyben akár négyen is kergethetjük a pakkot egy időben, félpályán, olykor viccesnek mondott óriásfejű játékosokat megszemélyesítve. Ami viszont tényleg megmozgatta a fantáziámat, az a Shoot Out minigame, melyben minél több büntetőlövést kell a hálóban érvényesítenünk, ám lelkesedésem korán lelankadt, mivel szemtől-szembe kapura lőni nagyobb dió, mint gondoltam, s mire elsajátítottam egy viszonylag eredményes korongvezetési technikát, nagyjából meg is untam a későn jövő sikerek ellenére. Sims-es perverziókkal megáldott zsebhokisok kedvükre alkothatnak maguknak játékost, arcra, mellszőrzetre és egyéb külső jegyekre kitérve a Creation Zone-ban, hogy aztán saját, elkorcsosult valójukat, profi jégkorong játékosoknak kiadva szerepeltethessék egy neves csapatban, de ugyanitt lehetőségünk van a már élő, létező játékosokat is alakítgatni, avagy álomcsapatokban szerepeltetni. Kérdem én, hol van a beígért Kapus-mód, melyben Third Person nézetből vehetjük kezeink közé hálóőreink irányítását? Talán nem mondok túl nagy újdonságot azzal, hogy ez a lehetőség, mint sok más, csupán a konzolosok kiváltsága!
Persze szakavatott szemek könnyedén kiszúrhatnak új mozdulatokat és animációkat, akár egyedi mozdulatokat bemutatva sztárjátékosok tolmácsolásában, persze ehhez nagy hokifannak kell lenni, ha képesek vagyunk kiszúrni csak egy-egy sportolóra jellemző kombinációt. Ugyanígy kizárólag a hype része, hogy valósághűen lerenderelték nekünk a neves márkák sportkiegészítőit, kitérve a mezekre, korcsolyákra és kesztyűkre, noha első látásra itt sincs semmi szembeötlő, ha nem mondják, soha nem is tudtam volna meg. A továbbhangolt MI tudását csupán részletekbe menően tudjuk megcsodálni. Ha a Dynasty módban ügyelünk a körültekintő edzésprogramokra és kellő pénzt ráköltve fejlesztjük játékosainkat, az a mutatott teljesítményükön is meglátszik, stílusosabban fogják kergetni a korongot, ha viszont nem a megfelelően szórjuk a pénzt, nem vesszük figyelembe draftoltunk igényeit, kényelmét, produkciójuk is szemlátomást vissza fog esni.
Internetes örömökben a tavaly felkínált lehetőségek élnek most is, statisztikánkat eltárolja a program és a különféle online bajnokságok ranglistáin is viszontláthatjuk. De ha multiplayeres ambícióink kimerülnek pár lejátszott mérkőzésen, bármikor találhatunk magunknak játszópajtást néhány szóló meccs erejéig. Őszintén szólva az EASO-ra is ráférne némi tatarozás, urambocsá nem venném rossz néven, hogy különféle platformokon játszók is összemérhetnék tudásukat.
A grafikát érhetné pár panasz, ugyanis a jópár éve debütált engine dobog most is a szíve alatt, új fícsörök beépítésére nem került sor, leszámítva néhány, a korcsolyák által felszántott jégpermetet, amúgy minden maradt a régiben. A modellek bár részletesek, a low-poly színjáték 2008-ban bizony már szemet szúr és ezúttal az EA marketingesei már nem tudják lenyomni a torkunkon azt, amit már tavaly is, pláne úgy, hogy a „nagy" konzolok külcsín tekintetében magasan rávernek a szegényes PC-n kínáltra. A stadionok kialakítása, néhány cserélt textúrán túl másban nemigen különböznek és a szurkolók bár 3D-sek, baltaarcuk unottan tekint csak előre, még véletlenül sem az akció irányába. A két kommentátor mondanivalója csak néhány új hablattyal egészült ki, szinte már zavaró az évek óta hallott szöveg. Új átvezető animációkról álmodni se merjük most se. Habár a hanghatásokkal semmi baj nincsen, a stadionok zörejei és a korongok csattogása mind-mind autentikus. A zenét válogatott huszadrangú (és olcsón megszerezhető) rockbandák trackjei alkotják, a stílust kedvelők bizonyosan nem fognak csalódni. Erre azért mindig odafigyelt a kiadóóriás, ám régen ugye még hangzatosabbak voltak.
Sajnos az EA Sports mostanra eljutott arra a szintre, hogy ez már, így ebben a formában kevés. A tavalyihoz megszólalásig hasonló programmal, minimális újdonságokkal felvértezve én személy szerint már nem eszek meg. Félreértés ne essék, a játék továbbra is zseniális hokiszimuláció, de hogy idén is megegyük ugyanazt, amit tavaly – erős túlzással -, arra már nem vagyunk vevők. Igazi reform kéne már a sorozatba, amiben már a konzolos elvtársak már régóta fürödnek, így hát reméljük, hogy jövőre talán teljes engine és játékmechanizmusi csere lesz.
Első ránézésre a 2007-es és a 2008-as változat semmiben nem különbözik egymástól. Jó, a menü, a zenék és más, körítésszámba menő változásokon kívül még a legfanatikusabb rajongó sem mondaná meg elsőre, hogy nem az NHL 07-tel játszik. Az igazi eltérések a részletekben mutatkoznak meg és azok is jó pár lejátszott meccs után. Először is az igazi ütőkártya, a skill stick – a realisztikus korongkezelést és lövéseket elősegítő vezérlés – is elsősorban kontrollerrel előhívható, ha eddig nem mondtam volna, kizárólag billentyűzettel játszani az NHL 08-at esélytelen, hacsak nem volnánk mi is zongora-, ill. polipujjú risárd klejdermanok. Az Open Ice Control-t már két rész óta folyamatosan erőltetik ránk a készítők, ám a hardcore hokisok – már több éve kiépített – taktikáját ezen opció használata, valamint nem használata semmiben nem fogja befolyásolni. Ami pár éve még jópofának tűnt, mára már mindenki eldönthette, hogy kell-e neki a nyertes mérkőzésekhez, avagy sem.
A játékmenet továbbra is gyors, ekképpen kell tehát felállítani a saját stratégiánkat is, tény, hogy a gép ellen virgonckodók tetemes hányada figyelmen kívül hagyja a védelmet, pedig ez is elég fontos a győzelemhez, hacsak nem easy-n bohóckodó casual-ok volnánk, épp ezért én alaposan átkalibráltam kedvenc csapatom alaphelyzetben jégre kívánkozó bekkjeit, akár több cserénél ugyanazokat a sztárokat hagyva, mivel a fáradság modellezése nem igazán a játék erőssége. Támadásnál lényegében kapáslövéseknél tudtam érvényesülni, mivel az ellenfél kapusai hatványozottabban (!) jobban szorgoskodnak mint a mieink, ezzel kitöltve a játék MI-jének hiányosságait, leplezve azt, ami miatt harmadokat viszonylag könnyen lehet hozni. Nem vicc: csaknem háromnegyed éve tettem le a 07-et és kapásból egy 5-1-es nyertes meccset tettem le az asztalra. Gyökeres fejlődésnél ilyen szóba sem jöhetne!
A felkínált lehetőségek továbbra is adottak a játékmódokban szétnézve: a sima gyors mérkőzéseken kívül, újra üdvözölhetjük a Dynasty módot – az időmilliomos és a pepecselni imádó managerlelkületűek kedvencét, de továbbra is létrehozhatunk sima bajnokságot akár az európai elit ligák kötelékében, avagy az észak-amerikai profi liga belépőbajnokságában – az AHL-ben. Esetleg egy-egy baráti összejöveteleken néha elővehető a cucc free-4-all módja, melyben akár négyen is kergethetjük a pakkot egy időben, félpályán, olykor viccesnek mondott óriásfejű játékosokat megszemélyesítve. Ami viszont tényleg megmozgatta a fantáziámat, az a Shoot Out minigame, melyben minél több büntetőlövést kell a hálóban érvényesítenünk, ám lelkesedésem korán lelankadt, mivel szemtől-szembe kapura lőni nagyobb dió, mint gondoltam, s mire elsajátítottam egy viszonylag eredményes korongvezetési technikát, nagyjából meg is untam a későn jövő sikerek ellenére. Sims-es perverziókkal megáldott zsebhokisok kedvükre alkothatnak maguknak játékost, arcra, mellszőrzetre és egyéb külső jegyekre kitérve a Creation Zone-ban, hogy aztán saját, elkorcsosult valójukat, profi jégkorong játékosoknak kiadva szerepeltethessék egy neves csapatban, de ugyanitt lehetőségünk van a már élő, létező játékosokat is alakítgatni, avagy álomcsapatokban szerepeltetni. Kérdem én, hol van a beígért Kapus-mód, melyben Third Person nézetből vehetjük kezeink közé hálóőreink irányítását? Talán nem mondok túl nagy újdonságot azzal, hogy ez a lehetőség, mint sok más, csupán a konzolosok kiváltsága!
Persze szakavatott szemek könnyedén kiszúrhatnak új mozdulatokat és animációkat, akár egyedi mozdulatokat bemutatva sztárjátékosok tolmácsolásában, persze ehhez nagy hokifannak kell lenni, ha képesek vagyunk kiszúrni csak egy-egy sportolóra jellemző kombinációt. Ugyanígy kizárólag a hype része, hogy valósághűen lerenderelték nekünk a neves márkák sportkiegészítőit, kitérve a mezekre, korcsolyákra és kesztyűkre, noha első látásra itt sincs semmi szembeötlő, ha nem mondják, soha nem is tudtam volna meg. A továbbhangolt MI tudását csupán részletekbe menően tudjuk megcsodálni. Ha a Dynasty módban ügyelünk a körültekintő edzésprogramokra és kellő pénzt ráköltve fejlesztjük játékosainkat, az a mutatott teljesítményükön is meglátszik, stílusosabban fogják kergetni a korongot, ha viszont nem a megfelelően szórjuk a pénzt, nem vesszük figyelembe draftoltunk igényeit, kényelmét, produkciójuk is szemlátomást vissza fog esni.
Internetes örömökben a tavaly felkínált lehetőségek élnek most is, statisztikánkat eltárolja a program és a különféle online bajnokságok ranglistáin is viszontláthatjuk. De ha multiplayeres ambícióink kimerülnek pár lejátszott mérkőzésen, bármikor találhatunk magunknak játszópajtást néhány szóló meccs erejéig. Őszintén szólva az EASO-ra is ráférne némi tatarozás, urambocsá nem venném rossz néven, hogy különféle platformokon játszók is összemérhetnék tudásukat.
A grafikát érhetné pár panasz, ugyanis a jópár éve debütált engine dobog most is a szíve alatt, új fícsörök beépítésére nem került sor, leszámítva néhány, a korcsolyák által felszántott jégpermetet, amúgy minden maradt a régiben. A modellek bár részletesek, a low-poly színjáték 2008-ban bizony már szemet szúr és ezúttal az EA marketingesei már nem tudják lenyomni a torkunkon azt, amit már tavaly is, pláne úgy, hogy a „nagy" konzolok külcsín tekintetében magasan rávernek a szegényes PC-n kínáltra. A stadionok kialakítása, néhány cserélt textúrán túl másban nemigen különböznek és a szurkolók bár 3D-sek, baltaarcuk unottan tekint csak előre, még véletlenül sem az akció irányába. A két kommentátor mondanivalója csak néhány új hablattyal egészült ki, szinte már zavaró az évek óta hallott szöveg. Új átvezető animációkról álmodni se merjük most se. Habár a hanghatásokkal semmi baj nincsen, a stadionok zörejei és a korongok csattogása mind-mind autentikus. A zenét válogatott huszadrangú (és olcsón megszerezhető) rockbandák trackjei alkotják, a stílust kedvelők bizonyosan nem fognak csalódni. Erre azért mindig odafigyelt a kiadóóriás, ám régen ugye még hangzatosabbak voltak.
Sajnos az EA Sports mostanra eljutott arra a szintre, hogy ez már, így ebben a formában kevés. A tavalyihoz megszólalásig hasonló programmal, minimális újdonságokkal felvértezve én személy szerint már nem eszek meg. Félreértés ne essék, a játék továbbra is zseniális hokiszimuláció, de hogy idén is megegyük ugyanazt, amit tavaly – erős túlzással -, arra már nem vagyunk vevők. Igazi reform kéne már a sorozatba, amiben már a konzolos elvtársak már régóta fürödnek, így hát reméljük, hogy jövőre talán teljes engine és játékmechanizmusi csere lesz.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.