Sajnos egészen napjainkig nem kaptunk teljességgel kielégítő választ arra, vajon hogyan is alakulhatott ki az élet a bolygónkon, hogyan lettünk mi, emberek. Van, aki isten teremtő kedvének tudja be a dolgot, van, aki a Darwini elméletet követi, s vannak olyanok, akik szentül meg vannak győződve arról, hogy minden az ufók műve! Kinek van igaza? Nem tudjuk. De talán nem is fogjuk már soha megtudni. Ami viszont tény, hogy a civilizációnk oda jutott, ahol most leledzik. Teljes valójában, velünk, emberekkel és a csodálatos növény, no meg állatvilágunkkal.
Teremtés, és ami mögötte van
A többféle verzióból mi most válasszunk ki egyet, mégpedig azt, hogy egy szimpla egysejtűből lettünk a föld domináns fajává. Beláthatjuk, hogy igen izgalmas és mozgalmas kis történet lehetett, hiszen megannyi környezeti behatás ért minket, melyek következményeként elnyertük mai formánkat. De vajon mi lett volna akkor, ha mindez másként alakul? Milyen lények lennénk ma? Egyáltalán a mi fajunk lenne a domináns a planétán? És egyébként is, hogyan néznénk ki?
Ezzel az izgalmas témával foglalkozik Will Wright, a Sims játékok szülőatyjának legújabb sikervárományos játéka, a SPORE, melyet az Electronic Arts segítségével nemrégiben sikerült személyesen is, működés közben letesztelni, méghozzá Nagy-Britannia első számú metropoliszában, a szépséges Londonban.
Tévedni emberi dolog
Töredelmesen bevallom, mielőtt részt vettünk volna a játék prezentációján, én részletesen utána olvastam, miről is szól a Spore, megnéztem a videókat és a képeket is áttanulmányoztam, majd magamban arra az álláspontra jutottam, hogy nem ez a játék lesz a következő kedvencem, amit a „must have" kategóriába sorolok. Ezen véleményem még a prezentáció végéig is kitartott, viszont a játék élesbeni kipróbálásának második percében mindezen gondolataim szertefoszlottak, s nézőpontom gyökeresen megváltozott. Immáron a kötelező jellegű játékok közé lépett. Azt hiszem, ez az igazi teljesítmény, hiszen két perc alatt 180 fokos pálfordulatot elérni nálam nem semmi!
Játszunk istent egy kicsit (az úgyis olyan izgalmas és kreatív dolog)
Az alcím nem véletlenül ez, hiszen a játék valahol erre a pontra összpontosít. Történetünk folyamán öt különböző szinten (tavacska fázis, teremtmény fázis, törzsi fázis, civilizációs fázis, űrkorszak fázis) teljes mértékben szükségünk lesz minden kreativitásunkra és ügyességünkre, hogy sikeresen létrehozhassuk a saját lényünket, melyet a sima egysejtű létformától egészen a galaxis végtelen határainak meghódításáig elkísérünk!
A játék jelenlegi béta verziójának tesztelése alatt idő hiányában sajnos csak az első két fázist volt alkalmunk kipróbálni, de már ez is bőven elég volt ahhoz, hogy átérezzük, egy nagyon jól kitalált és átgondolt alkotással van dolgunk.
Egy jópofa és látványos intró után fejest ugorván, azonnal az egysejtűnk elkészítéséhez foghatunk, melynek olyan fontos részei vannak, mint a száj, szem, farok, illetve tüske. Mindezt egy nagyon egyszerű és könnyen kezelhető felülettel megáldott szerkesztő részben tudjuk véghezvinni, ahol egy perc alatt sikeresen elkészítettük mi is az első egysejtűnket, a későbbi világ urainak magvát.
Miután nevet is adtam a kicsikének (Emitron), azon nyomban elkezdtem a fejlődés útjára lépni, ami annyit tett, hogy a vízben lévő növényeket szisztematikusan becéloztam, majd jókedvűen elfogyasztottam azokat. Ennek segítségével szépen fejlődtem is, s bőszen gyűjtögettem azon DNS pontok számát, amivel a játék az erőfeszítéseinket jutalmazza. Mikor a kis lényünk elér egy bizonyos szakaszt, lehetőségünk nyílik „ápgrédelni", mikor is újabbnál-újabb tesztrészeket rakhatunk rá, melyektől gyorsabbak leszünk vagy épp több fajta élelmet tudunk elfogyasztani (így gyorsabban fejlődni). A döntés teljesen a mi kezünkben van.
Ezen a pályaszakaszon eltöltött két perc után jött rám a fent említett érzés, miszerint ezt a játékot azonnal be kell szerezzem, amint megjelenik. Az egész játéknak a témája és hangulata itt már átütött minden kételkedésemen. Ennek megfelelő lelkesedéssel folytattam lényem táplálkozását, amit azért más, hozzám hasonló kisebb-nagyobb lények próbáltak ugyan húsevő szájaikkal és támadó tüskéikkel megzavarni, de nem hagytam magam! Rendületlenül fejlődtem, csaj fejlődtem, mígnem egyszer csak eljutottam oda, hogy a második fázisba léphessen lényem… és akkor elhagyjuk a tengert, majd a szárazföldre lépünk.
Két illetve több lábon a földön, de még mindig istent játszva
Mivel szívemet már az első lénykreálási rész is teljesen meghódította, ha lehet mondanom, a második fázisba lépéskor ez még tovább fokozódott. Immáron lényünk a szárazföldi megpróbáltatások elé néz, így ehhez szüksége van többnyire lábakra és karokra is. Talán a megfelelő szó ennek a leírásához az, hogy „és akkor elszabadult a pokol"! Természetesen a szó maximálisan pozitív értelemben. Kreativitásunknak és elménk szabadságának határait túllépve olyan lényeket hozhatunk létre, amit még komolyan mondván ember még nem látott. Az élmény, melyet ez a szabadság ad nekünk, leírhatatlan. Érdekes, kreatív és 100 százalékig szórakoztató. Sokunk ezen a részen időzött el a legtöbbet és igen heves nevetések, röhögések közepette vettük szemügyre egymás műveit.
Ezek után fura lényünkkel belevetettük magunkat a már komolyabb kihívásokkal rendelkező szintnek, ahol már nem csak a táplálékszerzés volt a fontos, hanem hogy más, a bolygón levő lényekkel kapcsolatba lépjünk, és valamilyen módon azokat meghódítsuk. Itt mindenki magának döntheti el, hogy harciasságát fitogtatva megtámadja és csúcsragadozóként elfogyasztja őket, avagy egy barátságosabb úton, dalolászással, tánccal megpróbál diplomatikusabb úton dűlőre jutni.
Én személy szerint a békésebb utat választottam, hiszen olyan testrészeket tettem magamra, melynek segítségével nagyon jó énekhangokat tudtam kibocsátani, így hamar megkedveltettem magam a környező lényekkel és sikerrel tudtam venni a második pálya akadályait is. Természetesen itt is, mint az első pályán és a játék végéig, a fő meghatározó elem a szerkesztő rész, ahol fejleszthetjük lényünket az adott testrészekkel, a már meglévő és megszerzett DNS pontjaink fejében. Sajnos nagyon hamar vége lett ennek a szakasznak is, és át kellett adjam a helyemet egy lengyel kollégának. Kár, pedig ellettem volna még egy pár órát a játékkal.
Vélemény, hiszen van olyan is (nem spore-olunk vele)
Nos, nézzük a tényeket. Maga a játék elképzelése remek, picit érezhető rajta a Sims minden beállítható és variálható érzése, de mivel ez a játék egyik fő pillére, sava-borsa, így teljesen jól ül a koncepció. Grafikára semmi panaszunk nem lehet. A látvány csodaszép, akár legyen az a vízben játszódó egysejtű fázis vagy már a szárazföldi megpróbáltatásaink színtere. Változatos, hangulatos és jól néz ki, pedig a gépigénynek nem hoztak ki sokat. Ahol a Sims 2 elfutott szépen, ott a Spore is el fog menni minden zökkenés nélkül. A hangok területén szintén ugyanezt tudom elmondani. Minden egyes effekt a helyén van, és ami a játék intrójának megtekintése alatt már feltűnt, és a játék előre haladtával megfogalmazódott bennem, a zene mesterien el lett találva. Ilyen összhangot zene és játék között legutóbb a Mass Effect-nél tapasztalhattam, de előtte nagyon sokáig sehol. A karakterek animálására és fizikájára pedig ismételten csak jót tudok elmondani. Borult elménk bárhová is teszi lényeire a lábakat, kezeket (akár hármat-négyet vagy többet is), minden esetben valósághű mozgást fogunk visszakapni a képernyőn.
Játékélményről is kéne valamit nyilatkozni, de ezen a téren csak annyit tudok mondani, amit már fentebb leírtam. Nem hittem volna, hogy egy ilyen játék ennyire kreatív és szórakoztató tud lenni. Ha engem így meg tudott lepni, akkor szerintem jócskán lesznek még hasonlóak a világon, akik egy próba után azonnal magukénak akarják tudni ezt az alkotást.
No persze magában mindezen szép és jó dolog leírva manapság már nem feltétlenül elég ahhoz, hogy világsiker is legyen a játék, így a készítők gondoltak egyet, s mindezen játék köré egy teljes körű internetes online közösséget is létrehoznak, ahová a saját lényeidet feltöltheted, másokkal megoszthatod, vagy ha kedved van, akkor mások lényét saját gépedre letöltve akár játszhatsz is velük. A lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen, így a szavatossága jelentősen megnő, amely korunk nagyon sok más címéről sajnos nem mondható el. Pluszként még azt is meg lehet említeni, hogy teljes mértékben kortalan az alkotás. A fiataloktól az idősebbeken át bárki remekül el tud majd szórakozni vele.
A többféle verzióból mi most válasszunk ki egyet, mégpedig azt, hogy egy szimpla egysejtűből lettünk a föld domináns fajává. Beláthatjuk, hogy igen izgalmas és mozgalmas kis történet lehetett, hiszen megannyi környezeti behatás ért minket, melyek következményeként elnyertük mai formánkat. De vajon mi lett volna akkor, ha mindez másként alakul? Milyen lények lennénk ma? Egyáltalán a mi fajunk lenne a domináns a planétán? És egyébként is, hogyan néznénk ki?
Ezzel az izgalmas témával foglalkozik Will Wright, a Sims játékok szülőatyjának legújabb sikervárományos játéka, a SPORE, melyet az Electronic Arts segítségével nemrégiben sikerült személyesen is, működés közben letesztelni, méghozzá Nagy-Britannia első számú metropoliszában, a szépséges Londonban.
Tévedni emberi dolog
Töredelmesen bevallom, mielőtt részt vettünk volna a játék prezentációján, én részletesen utána olvastam, miről is szól a Spore, megnéztem a videókat és a képeket is áttanulmányoztam, majd magamban arra az álláspontra jutottam, hogy nem ez a játék lesz a következő kedvencem, amit a „must have" kategóriába sorolok. Ezen véleményem még a prezentáció végéig is kitartott, viszont a játék élesbeni kipróbálásának második percében mindezen gondolataim szertefoszlottak, s nézőpontom gyökeresen megváltozott. Immáron a kötelező jellegű játékok közé lépett. Azt hiszem, ez az igazi teljesítmény, hiszen két perc alatt 180 fokos pálfordulatot elérni nálam nem semmi!
Játszunk istent egy kicsit (az úgyis olyan izgalmas és kreatív dolog)
Az alcím nem véletlenül ez, hiszen a játék valahol erre a pontra összpontosít. Történetünk folyamán öt különböző szinten (tavacska fázis, teremtmény fázis, törzsi fázis, civilizációs fázis, űrkorszak fázis) teljes mértékben szükségünk lesz minden kreativitásunkra és ügyességünkre, hogy sikeresen létrehozhassuk a saját lényünket, melyet a sima egysejtű létformától egészen a galaxis végtelen határainak meghódításáig elkísérünk!
A játék jelenlegi béta verziójának tesztelése alatt idő hiányában sajnos csak az első két fázist volt alkalmunk kipróbálni, de már ez is bőven elég volt ahhoz, hogy átérezzük, egy nagyon jól kitalált és átgondolt alkotással van dolgunk.
Egy jópofa és látványos intró után fejest ugorván, azonnal az egysejtűnk elkészítéséhez foghatunk, melynek olyan fontos részei vannak, mint a száj, szem, farok, illetve tüske. Mindezt egy nagyon egyszerű és könnyen kezelhető felülettel megáldott szerkesztő részben tudjuk véghezvinni, ahol egy perc alatt sikeresen elkészítettük mi is az első egysejtűnket, a későbbi világ urainak magvát.
Miután nevet is adtam a kicsikének (Emitron), azon nyomban elkezdtem a fejlődés útjára lépni, ami annyit tett, hogy a vízben lévő növényeket szisztematikusan becéloztam, majd jókedvűen elfogyasztottam azokat. Ennek segítségével szépen fejlődtem is, s bőszen gyűjtögettem azon DNS pontok számát, amivel a játék az erőfeszítéseinket jutalmazza. Mikor a kis lényünk elér egy bizonyos szakaszt, lehetőségünk nyílik „ápgrédelni", mikor is újabbnál-újabb tesztrészeket rakhatunk rá, melyektől gyorsabbak leszünk vagy épp több fajta élelmet tudunk elfogyasztani (így gyorsabban fejlődni). A döntés teljesen a mi kezünkben van.
Ezen a pályaszakaszon eltöltött két perc után jött rám a fent említett érzés, miszerint ezt a játékot azonnal be kell szerezzem, amint megjelenik. Az egész játéknak a témája és hangulata itt már átütött minden kételkedésemen. Ennek megfelelő lelkesedéssel folytattam lényem táplálkozását, amit azért más, hozzám hasonló kisebb-nagyobb lények próbáltak ugyan húsevő szájaikkal és támadó tüskéikkel megzavarni, de nem hagytam magam! Rendületlenül fejlődtem, csaj fejlődtem, mígnem egyszer csak eljutottam oda, hogy a második fázisba léphessen lényem… és akkor elhagyjuk a tengert, majd a szárazföldre lépünk.
Két illetve több lábon a földön, de még mindig istent játszva
Mivel szívemet már az első lénykreálási rész is teljesen meghódította, ha lehet mondanom, a második fázisba lépéskor ez még tovább fokozódott. Immáron lényünk a szárazföldi megpróbáltatások elé néz, így ehhez szüksége van többnyire lábakra és karokra is. Talán a megfelelő szó ennek a leírásához az, hogy „és akkor elszabadult a pokol"! Természetesen a szó maximálisan pozitív értelemben. Kreativitásunknak és elménk szabadságának határait túllépve olyan lényeket hozhatunk létre, amit még komolyan mondván ember még nem látott. Az élmény, melyet ez a szabadság ad nekünk, leírhatatlan. Érdekes, kreatív és 100 százalékig szórakoztató. Sokunk ezen a részen időzött el a legtöbbet és igen heves nevetések, röhögések közepette vettük szemügyre egymás műveit.
Ezek után fura lényünkkel belevetettük magunkat a már komolyabb kihívásokkal rendelkező szintnek, ahol már nem csak a táplálékszerzés volt a fontos, hanem hogy más, a bolygón levő lényekkel kapcsolatba lépjünk, és valamilyen módon azokat meghódítsuk. Itt mindenki magának döntheti el, hogy harciasságát fitogtatva megtámadja és csúcsragadozóként elfogyasztja őket, avagy egy barátságosabb úton, dalolászással, tánccal megpróbál diplomatikusabb úton dűlőre jutni.
Én személy szerint a békésebb utat választottam, hiszen olyan testrészeket tettem magamra, melynek segítségével nagyon jó énekhangokat tudtam kibocsátani, így hamar megkedveltettem magam a környező lényekkel és sikerrel tudtam venni a második pálya akadályait is. Természetesen itt is, mint az első pályán és a játék végéig, a fő meghatározó elem a szerkesztő rész, ahol fejleszthetjük lényünket az adott testrészekkel, a már meglévő és megszerzett DNS pontjaink fejében. Sajnos nagyon hamar vége lett ennek a szakasznak is, és át kellett adjam a helyemet egy lengyel kollégának. Kár, pedig ellettem volna még egy pár órát a játékkal.
Vélemény, hiszen van olyan is (nem spore-olunk vele)
Nos, nézzük a tényeket. Maga a játék elképzelése remek, picit érezhető rajta a Sims minden beállítható és variálható érzése, de mivel ez a játék egyik fő pillére, sava-borsa, így teljesen jól ül a koncepció. Grafikára semmi panaszunk nem lehet. A látvány csodaszép, akár legyen az a vízben játszódó egysejtű fázis vagy már a szárazföldi megpróbáltatásaink színtere. Változatos, hangulatos és jól néz ki, pedig a gépigénynek nem hoztak ki sokat. Ahol a Sims 2 elfutott szépen, ott a Spore is el fog menni minden zökkenés nélkül. A hangok területén szintén ugyanezt tudom elmondani. Minden egyes effekt a helyén van, és ami a játék intrójának megtekintése alatt már feltűnt, és a játék előre haladtával megfogalmazódott bennem, a zene mesterien el lett találva. Ilyen összhangot zene és játék között legutóbb a Mass Effect-nél tapasztalhattam, de előtte nagyon sokáig sehol. A karakterek animálására és fizikájára pedig ismételten csak jót tudok elmondani. Borult elménk bárhová is teszi lényeire a lábakat, kezeket (akár hármat-négyet vagy többet is), minden esetben valósághű mozgást fogunk visszakapni a képernyőn.
Játékélményről is kéne valamit nyilatkozni, de ezen a téren csak annyit tudok mondani, amit már fentebb leírtam. Nem hittem volna, hogy egy ilyen játék ennyire kreatív és szórakoztató tud lenni. Ha engem így meg tudott lepni, akkor szerintem jócskán lesznek még hasonlóak a világon, akik egy próba után azonnal magukénak akarják tudni ezt az alkotást.
No persze magában mindezen szép és jó dolog leírva manapság már nem feltétlenül elég ahhoz, hogy világsiker is legyen a játék, így a készítők gondoltak egyet, s mindezen játék köré egy teljes körű internetes online közösséget is létrehoznak, ahová a saját lényeidet feltöltheted, másokkal megoszthatod, vagy ha kedved van, akkor mások lényét saját gépedre letöltve akár játszhatsz is velük. A lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen, így a szavatossága jelentősen megnő, amely korunk nagyon sok más címéről sajnos nem mondható el. Pluszként még azt is meg lehet említeni, hogy teljes mértékben kortalan az alkotás. A fiataloktól az idősebbeken át bárki remekül el tud majd szórakozni vele.
Kapcsolódó cikkek
Eyébként ez vicces, egyre több ilyen cikket látok hogy az író aszongya: "pff... engem nem érdekel." aztán egy hét múlva kipróbálja, egyből ostorozza magát és beáll a Spore-rend szerzetesének. :P
Ez tipikusan az a játék aminek az adja az örömét hogy te csináltál mindent.
Egyébként nem tudom tudtad e, de a zene az is procedurálisan generált, vagyis folyamatosan változik, az adott témához illő hangzással.
1: Tényleg kint volt Myko Alto a többi cikk íróval együtt.
Amúgy tényleg volt kint közületek valaki, vagy csak fordítás a cikk? :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.