Nem vagyok egy nagy sportjátékos, azonban az NBA Ballers egy olyan új, üde színfoltot vitt a stílus megszürkült világába, hogy gondoltam, a sorozat legújabb része már tényleg nem kerülheti el a Gamekapocs tesztlaborját. Hogy milyen lett a Midway labdadobálós produkciója, a Chosen One? Pocsék. De miért? Azonnal kiderül!
A történet kezdetekor megismerjük a legendás Chuck D rappert, aki az NBA Ballers műsorvezetője, és egyben az est házigazdája is. Az ő vezénylése alatt folynak a Chosen One meccsek, melyben az idei NBA szezon legjobb játékosának járó díjért megy a küzdelem. Újoncként kerülünk az élmezőnybe, karakterünk először vesz részt ezen a különleges rendezvényen, a cél pedig, hogy leiskolázva az összes ászt, megkaparintsuk a legjobbnak járó serleget.
Egy az egy, egy a kettő, illetve kettő a kettő elleni meccsekkel kell bizonyítanunk, a végső cél eléréséhez pedig – ha minden igaz – nem kevesebb, mint 65 NBA szupersztárt kell lealáznunk kosárban. Ellenfeleink közt olyan nagy nevek vannak, mint Dwight Howard, Al Horford, Allen Iverson, Carmelo Anthony, Chris Paul, Dirk Nowitzki, Dwayne Wade, Gilbert Arenas, Kevin Garnett, Kobe Bryant, Lamar Odom, vagy LeBron James, de említhetnék még jó párat, a kosárlabdavilág megszállottainak biztosan mind ismerősen csengene az összes.
A játékmenet pergős és mozgalmas, bár amíg az irányítást nem sajátítja el az ember, addig bizony igen sokat fog káromkodni. A gombok memorizálása után viszont már fel lehet venni a meccs ritmusát, és akinek ez sikerül, az felkészült, hogy mindenféle látványos kombóval egyenként alázza le a sztárokat. A meccsek amúgy kiegyensúlyozottak, eleinte, amíg bénák vagyunk, addig az ellenfél se nagyon pattog, majd ha már beleadunk apait-anyait, és nem csak találomra töfködjük a gombokat, akkor ő is bekeményít.
A kombórendszert csúnyán elrontották a készítők. Látványos trükköket ugyanis úgy tudunk előcsalni, ha a kombó megkezdése után sorra lenyomjuk a képernyőn megjelenő gombokat. Eközben a karakter automatikusan trükközget, de mivel nem közvetlen őt irányítjuk, így az egész nem hogy nem ér semmit, de még a játékélményt is csúnyán elcseszi.
A hangulat se valami megnyerő számomra, valahogy nem élvezem, hogy Hummerekkel teli parkolóban, magánrepülő mellett, vagy tetőtéri luxuslakásban, több tucat újgazdag, üvöltöző, ágyékát szorongató fekete fickó társaságában zajlanak a meccsek. Talán érdemesebb lett volna inkább az NBA Street világa felé elmenni, és akkor legalább annak is lenne konkurenciája, ezt a stílust az amcsikon kívül nem hiszem, hogy sokan szeretik.
A grafika is megérdemel pár negatív jelzőt, a RenderWare alapú motor nem sikerült a legszebbre, a részletek kidolgozatlanok, a textúrák mattak és maszatosak, a tárgyak szögletesek, a karakterek arcán kívül minden el lett nagyolva. Ritka csúnya az összkép, talán ez is az egyik oka, hogy a Chosen One kapta a legrosszabb értékelést az NBA Ballers történelme során. Míg az első részt, a Phenomot és a Reboundot 7-8 pontokra értékelte mindenki, a Chosen One átlaga 5.5-5.9 lett.
Ha ennyi hiba nem lett volna elég, kénytelenek vagyunk levonni még néhány pontot a standard definition videók, a karakterek szögletes, ügyetlen mozgása, a helyszínek ötlettelensége, és alacsony száma, valamint a mesterséges intelligencia butaságai miatt. Az egész játék frusztráló és idegesítő, nem csodálkoznék, ha még az NBA megszállottak között is bőven akadna olyan, aki azonnal továbbcseréli ezt a förtelmet – én részemről nem tudtam pár óránál többet játszani vele. Kukába az ilyennel!
Egy az egy, egy a kettő, illetve kettő a kettő elleni meccsekkel kell bizonyítanunk, a végső cél eléréséhez pedig – ha minden igaz – nem kevesebb, mint 65 NBA szupersztárt kell lealáznunk kosárban. Ellenfeleink közt olyan nagy nevek vannak, mint Dwight Howard, Al Horford, Allen Iverson, Carmelo Anthony, Chris Paul, Dirk Nowitzki, Dwayne Wade, Gilbert Arenas, Kevin Garnett, Kobe Bryant, Lamar Odom, vagy LeBron James, de említhetnék még jó párat, a kosárlabdavilág megszállottainak biztosan mind ismerősen csengene az összes.
A játékmenet pergős és mozgalmas, bár amíg az irányítást nem sajátítja el az ember, addig bizony igen sokat fog káromkodni. A gombok memorizálása után viszont már fel lehet venni a meccs ritmusát, és akinek ez sikerül, az felkészült, hogy mindenféle látványos kombóval egyenként alázza le a sztárokat. A meccsek amúgy kiegyensúlyozottak, eleinte, amíg bénák vagyunk, addig az ellenfél se nagyon pattog, majd ha már beleadunk apait-anyait, és nem csak találomra töfködjük a gombokat, akkor ő is bekeményít.
A kombórendszert csúnyán elrontották a készítők. Látványos trükköket ugyanis úgy tudunk előcsalni, ha a kombó megkezdése után sorra lenyomjuk a képernyőn megjelenő gombokat. Eközben a karakter automatikusan trükközget, de mivel nem közvetlen őt irányítjuk, így az egész nem hogy nem ér semmit, de még a játékélményt is csúnyán elcseszi.
A hangulat se valami megnyerő számomra, valahogy nem élvezem, hogy Hummerekkel teli parkolóban, magánrepülő mellett, vagy tetőtéri luxuslakásban, több tucat újgazdag, üvöltöző, ágyékát szorongató fekete fickó társaságában zajlanak a meccsek. Talán érdemesebb lett volna inkább az NBA Street világa felé elmenni, és akkor legalább annak is lenne konkurenciája, ezt a stílust az amcsikon kívül nem hiszem, hogy sokan szeretik.
A grafika is megérdemel pár negatív jelzőt, a RenderWare alapú motor nem sikerült a legszebbre, a részletek kidolgozatlanok, a textúrák mattak és maszatosak, a tárgyak szögletesek, a karakterek arcán kívül minden el lett nagyolva. Ritka csúnya az összkép, talán ez is az egyik oka, hogy a Chosen One kapta a legrosszabb értékelést az NBA Ballers történelme során. Míg az első részt, a Phenomot és a Reboundot 7-8 pontokra értékelte mindenki, a Chosen One átlaga 5.5-5.9 lett.
Ha ennyi hiba nem lett volna elég, kénytelenek vagyunk levonni még néhány pontot a standard definition videók, a karakterek szögletes, ügyetlen mozgása, a helyszínek ötlettelensége, és alacsony száma, valamint a mesterséges intelligencia butaságai miatt. Az egész játék frusztráló és idegesítő, nem csodálkoznék, ha még az NBA megszállottak között is bőven akadna olyan, aki azonnal továbbcseréli ezt a förtelmet – én részemről nem tudtam pár óránál többet játszani vele. Kukába az ilyennel!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.