Ha emlékeim nem csalnak, utoljára a Nokia E71 iránt éreztem olthatatlan birtoklási vágyat. Senki számára nem titok, hogy a finn gyártó az ultravékony, teljesen fém burkolatú QWERTY-s készülék megjelenése után nem sokkal lejtőre került, és érintőkijelzős próbálkozásai, kezdve az N97-től az N8-ig bezárólag valójában nem tettek mást, csak még egy jó nagyot löktek a szekéren. Most itt a kezemben az N9, és vele újra a birtoklási vágy. Elég sokkoló, hiszen mindig is a fizikai gombok híve voltam, az új Nokián viszont ebből csak három van, ráadásul azokat sem kell sűrűn használni.
Az N9 a Nokia egyik legnehezebb szülésének bizonyult, és ezzel most nem elsősorban a dizájnra utalok, hanem sokkal inkább a platformra, melyet a telefon alá raktak a finnek. A készülék a gyártó választékának egyelten MeeGo-s okostelefonja, és ez most már minden bizonnyal örökre így marad. A monolitikus Linux-kernelre épülő rendszer a 2009-ben létrejött Maemo-ból nőtte ki magát, olyannyira, hogy a Harmattan kódnevű, 1.2-es verziószámot viselő MeeGo-változat (ez fut az N9-en) eredetileg Maemo 6 néven jelent volna meg. A platform a Nokia és az Intel összefogásával valósult meg, de a fejlesztésébe később beszállt az AMD is, de éppúgy támogatja a projektet az Acer és az ASUS is.
Érdekel, hogyan sikerült a Nokia legújabb okostelefonja? A teljes tesztet a HWSW-n olvashatjátok el!
ráadásul egy jó hangvezérléssel és a hangos értesítésekkel iszonyat kényelmes kocsiban.
Így voltam anno a Samsung Wave -el is. Akartam venni egyet, mert nagyon bejött a teló, minden szempontból csak hát a Bada ugye.. Persze azt még nem ítélte halálra a Samsung de jelezés értékű, hogy mennyit foglalkozik vele..
Kár, hogy a Nokia nem az Android mellett tette le a voksát. Ahogy a Motorolát úgy őket is simán kihúzhatta volna a csávából.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.