Korábban már megírtuk, hogy a Final Fantasy XVI a brit toplistákon is letarolt mindenkit a pályáról, azonban úgy néz ki, hogy nem is akarja abbahagyni a száguldást! A kiadó Square Enix a mai napon nyilvánosságra hozta, hogy a legújabb számozott Final Fantasy-videójáték máris megugrotta a hárommilliós eladási számot.
Ebbe a statisztikába beleszámították a fizikai és a digitális eladásokat is a videójátékból, ami egy héttel a megjelenés után még így is fantasztikus eredmény. Az örömteli bejelentést a játék hivatalos Twitter-oldalán olvashatjuk!
A Final Fantasy XVI június 22-én jelent meg PlayStation 5-re, de még a videójáték demója is elérhető.
Én nem tagadom hogy szeretem az ilyesmit nem véletlen van az hogy imádtam Tolkien és G.R.R Martin világát is olvasn, vagy ott van a WarCraft Ősők háborúja és a Napkút Trilógia amit szeretek
A harcról annyit hogy abban igazad adok hogy eleinte kicsit kevés benne a változatosság, de ahogy játszol vele úgy ez elég hamar megváltozik.
Ha igaz, amit a lore-ral kapcsolatban emlegettek, akkor inkább írhattak volna könyvet, a Final Fantasyt pedig meghagyhatták volna játéknak. Úgyis olyan regényekre vadászok, amik kicsit is idézik a klasszikus FF hangulatot. Mondjuk ránézésre ezzel pont mellélőnék.
Régen is sztoriközpontú volt a széria, de tudták milyen a megfelelő egyensúly, és megteremtették azt. Viszont én ugyanazt érzem a demó után, amit tyber is ecsetel, hogy abban a 120 percen is rendre megakasztott a "történet". Még a mocsaras helyszínre se lehetett elbaktatni, csak odateleportáltunk. Cserébe kaptunk 2,5 harcot, ami a nem túl emlékezetes és a so-so között ingázott. Ezeket betudtam a prológus kötöttségének, és gyerekbetegségeinek. A harcról annyira írja mindenki, hogy milyen jó. Hajlok rá, hogy fog az fejlődni, ahogy haladunk előre, és érdekesebb lesz, de az elején nagyon minimális eszköztárat kaptunk. Nem éreztem át, hogy jók az alapjai, míg egy DMC-ben már a kezdetekkor tudod, hogy mivel lesz dolgod. Az eikonos railshooter harcra meg nem tudok mit mondani. Két QTE vagy dodge jelenet között másodpercekig a célkeresztet kerestem, mert közben próbáltam valamit látni az egészből is, ha már a harc érdemi részében úgyse csinálhatok semmit. Nálam ez teljesen kapufa, pedig én aztán szeretem a látványosan japános gigaharcokat. De akkor vagy harcoljuk meg őket, vagy nézzük, mint egy valamire való átvezetőt.
Az nagyon rendben van, hogy családfákról, meg királyságokról olvasgathatunk. Mindig örömteli, ha egy játék hátterét kidolgozzák, tök jó volt anno a klasszikus Resi játékokban is naplóbejegyzéseket olvasni meg minden, csak ne ezen legyen a hangsúly. Egy játéknál úgyis az első benyomások döntenek igazán -habár az Enslaved a lezárásra érett be teljesen-, aztán hiába írnak enciklopédiákat a háttérről, ha az embert nem érdekli majd. Például a már említett RE játékokban örömmel olvastam ezeket, de egy Bioshockan teljesen hidegen hagytak, hogy a TLoU vagy a Mass Effect írásai megint csak érdekeljenek. Tehát attól nem lesz jobb, ha terjengősen kifejtik a világot. Az majd akkor ér valamit, ha a játék maga megfogja a játékost. Az pedig jócskán egyénfüggő.
Ez a Trónok harca példálózás is aggasztó. Az a baj, hogy manapság a legtöbb fantasy kimerül középkoros settingben, a mágia tiltott/elfeledett, és nagyrészt intrikákról szól az egész, hogy ki miért b*ssza át a másikat. Nincs már egy letisztult fantázia, egy a végső fajtából, amire csettintesz, és azt mondod, hogy EZ IGEN.
Az általad említett zenék is. Mintha kiveszni látszana az a fajta egyedi dallamosság, ami jellemző volt a jrpg-k betéteire. A helyét meg kezdi átvenni a youtube epic music mix emotion chorus part 1. Nem mondom, hogy borzalmas, csak kicsit jellegtelen, mint az ilyen 3 órás gyűjteményes mixek, pedig a FFXIV első pár Realm Reborn trailereiben is picit már ezek a jellemzőbbek, mégis rendre újranézem őket a zene/jelenetek miatt, hogy ihletet vagy motivációt gyűjtsek.
Ráadásul nem is mindig jól alkalmazzák őket. A demó elején volt egy csata, mielőtt a két eikon összecsap. Hárfát simogattak végig, azt is alig hallhatóan, mert a csatazaj elnyomta. Na azt a zenét mondjuk valamelyik minijáték menüjébe raktam volna. Ja hogy nincs minijáték egy FF címben? Mi van akkor? Mellékküldetések? Eredeti elgondolás. Akkor nem csoda, hogy az oda szánt zenét egy csata alá rakták be.
A FF16 volt az egyik nagy reménységem. Kár volt kipróbálnom a demót, mert így parkolópályára tettem, ugyanis ezt a vonalat nem szeretném teljes áron támogatni (igazából azért, mert kidobott pénznek érezném, ha beigazolódik a gyanúm).
Szeretem a sztoriközpontú JÁTÉKOKAT, de ne szuszakoljanak bele egy egész light novelt, hanem maradjon közben játék. Maradjon benne fantázia, de ne csak látványosság. És ne a sztori önmagában legyen az, ami odaláncol a képernyőhöz. Ne mástól vegyék át a történetmesélés fonalát. Nem szeretnék GOT és FF szavakat egy mondatban látni. Ebben reménykedve ülök majd a játék elé, amikor megtörténik.
Az más kérdés hogy ahhoz hogy ezt mélységében megértsd néha azért kicsit olvasni is kell, az a jó hogy mindenféle opciót megad a játék hogy megérthesd kezdve a családfáktól egészen a lezajló csatákig interaktív térkép stb, meg persze nem szabad elnyomkodni beszélgetéseket, meg az se baj ha azért erős angoltudásod van mert nem egyszerű a nyelvezete.
Összességében nagyon ritka az olyan játék amelynek ilyen részletes lore-ja van.
A sztorivezetése hibátlan sokan panaszkodnak arra hogy sok az átvezető, de valójában a megértést segítik ez egy történetközpontú játék.
A harcrendszer és a látvány pazar, a zenék is jók, mi kell még?
Gondolom ez rosszat nem jelent.
Amúgy az ilyen számok mögött különösebben nincsen szabályszerű skála, hogy mi számít mennyire jónak. Teszem azt, egy olyan játék, ami mondjuk össz-vissz csak egymillió dollárba került és 20 dollárért árulják (mondjuk indie), annak elég csak 50.000 eladott példány, hogy visszahozza az árát. Ha Steam-en adod el, és a Steam benyel 30%-ot, akkor 65.000-et kell eladni, hogy nullán legyél. Ha eladnak mondjuk 300.000-et, annál a játéknál és csapatnál az is marha jónak számíthat, mert eléldegélhetnek és fejleszthetik a következő játékot közben. Persze ez a dolog kicsit összetettebb, de példának talán megteszi.
Minden esetre ezért szoktam borzolni a szemöldököm, mint pl az egyik Tomb Raider játéknál, hogy eladtak belőle az első 1-2 hétben 3 milliót és hatalmas csalódás érte a kiadót, akik mondták is, hogy júúúúúúúúúúúúúúúúúj, hát ez nagyon kevés. Na ez miért van? Bizony, ahogy gondolni is lehet, ez azért van, mert ők sokkal többet akartak volna vele keresni. Ezért nagyon sokszor van az, hogy amit csalódásnak jelentenek be és mondják, hogy alulmúlta a várakozásokat az nem azt jelenti, hogy ráfizettek, hanem azt, hogy mondjuk csak a 2-3 szorosát keresét meg vele az első pár hétben és nem a 10 szeresét.
Egyébként a 3 millió az jó ? én nem nagyon ismerem ezeket az eladásokat csak annyit tudok, hogy 10 millió felett van a húha.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.