Sziasztok!

Eltelt egy kis idő, a legutóbbi filmblogom óta, de újra itt vagyok és szeretném újra megosztani veletek mind a tapasztalataimat, mind pedig az élményeimet a következő tíz filmmel kapcsolatban. Nem is nagyon húznám tovább a bevezetőt, kezdjünk rögtön bele.

Az első amivel kezdeni akarom, az nem más mint a Hangya (Ant-Man). Megannyi jót hallottam róla, és hosszú idő óta, a legjobb Marvel filmnek titulálták, én még sem voltam annyira elájulva tőle. Persze, nem kritizálni akarom, mert tetszeni tetszett, de azt hittem, valami hasonlót vittek végbe, mint anno az Avengers-el. Nekem, ott a karakterfejlődéstől megkezdve, a történet apró csavarjai és az idióta poénok is tetszettek. Itt azonban, bármennyire is próbálták elhitetni velem, a karakterfejlődést is, az utolsó húsz percben, SPOILER amikor a fő gonosz is felvette a maga kicsinyítő ruháját, és abszolút jobban kezelte mint a főhősünk aki egész film alatt erre készült, pedig addig még sosem volt rajta, tönkretette számomra ezt a részét. A szereplők és a főszereplő szimpatikus volt, és különös kép a filmmel sem volt bajom, de a nagy hipe miatt, tény ami tény, jobbra, ütősebbre számítottam.

Aztán ott a Bosszuállók: Ultron Kora is(Avengers: Age Of Ultron) ami szintén nem hozta, az első résszel felállított színvonalat. Valamiért, mintha kezdene sok lenni a szuperhősökből egy filmben. Lényegében, ha jobban belegondolok, akkor nekem ezért is nem tetszett sosem igazán az X-Men sorozat sem. Mintha kicsit kilátástalan lenne a helyzet ellenük. Persze, vizuális orgia volt rendesen, és számomra a többi, mint a színészi játék, történet és minden más, ilyen filmeknél másodlagos, viszont pont a fentebb említettek hiánya miatt, nem is emelkedett ki a film a Marvel filmek közül, sőt még az első részt sem ütötte meg.

És még mindig nem álltam le a szüperhős filmekkel és megnéztem az Amerika Kapitány: A Tél Katonája (Captain America: Winter Soldier) című filmet. Kicsit kezdem már unni, azt hogy még a féreglyukból is Morgan Freeman és Samuel L. Jackson folyik. Ne értsetek félre, szeretem én SJacksont is, csak kicsit már sok belőle. Ettől, nekem bejön a Nick Fury-s szerepe és tényleg, csak amolyan szőrszálhasogatás ez már részemről, mivel kicsit mintha sok lett volna, hirtelenjében a szuperhősfilmekből. A Winter Soldier egyébként, tetszett. A Kapitány, kimért és kicsit hideg modorán és stílusán, legtöbbször elmosolyodom. A liftes rész megvan? Amikor rákérdez a többiekre, hogy várjanak e még valakire, vagy nekikezdhetnek? Na ezekre gondolok. Scarlett Johansson idomaira, még mindig felfigyel a férfi, de mintha kicsit ez is kezdene már megfakulni.

Azt hiszem, kénytelen vagyok a Galaxis Örzői-vel (Guardians Of Galaxy) befejezni, a képregény adaptációs filmjeimet ebben a blogban. Nehéz helyzetben vagyok, mert senkit sem akarok magamra haragítani, és ugyan erről a film nem tehet, de a Hipe miatt itt is valami nagyon, nagy durranásra számítottam. Nem volt meg. Jó film volt, de poénokat láttam jobbakat már, a történet pontosan annyira volt sablonos, amennyire csak lehetett. Ha kicsit gondolkodott az ember, a film nézése közben, akkor tudta a következő öt percben, mi fog történni. Valójában azonban a korhatárral volt bajom, mert felnőtt filmnek gyerekes volt, gyerekfilmnek azonban nem mondanám. Úgy éreztem végig, mintha egy nagyon jó ötletekkel rendelkező filmnek a cenzúrázott, leegyszerűsített változatát láttam volna.

Aztán jött a Gravitáció (Gravity). Gondoltam magamban, azért vagyok annyira elégedetlen a filmekkel, mert valami komolyabbra van szükségem. Nos, nem ez volt az. Sok jelenetnél, hangosan felkacagtam (révén azzal jött a sok rajongó, mekkora realitása van a filmnek). Komolyan mondom SPOILER amikor George Clooney visszatért és beült a kabinba, majdnem kinyomtam a filmet, annyira felbosszantott. Még szerencse, hogy vártam egy kicsit a magyarázattal. SPOILER.
Viszont, ami tény, hogy a látvány pazar. Komolyan mondom srácok, hogy néha még így sima HD mellett is csak pislogtam a látványon. Mi lett volna, ha ezt tényleg 3D-ben nézem meg? Tuti kemény lesz, és tuti az is, hogy ezzel a filmmel fogom letesztelni a TV-m 3D tudását, már ha elérek arra a szintre, hogy beújítok egyet.

Valami Követ! (It Follows) Gondoltam magamba, ki a bánatnak juthat eszébe, egy olyan történet, amikor az átkot úgy hordozod magaddal, mint egy nemi betegséget. Szó szerint. Na természetesen, hogy az asszony ötlete volt, hogy megnézzük, hisz szerencsétlenségemre épp a Gamekapocs cikket olvasgattam, a horrorajánlóval, amikor ideszegődött mellém. Részben, tetszett a film, tehát ha abba tudtam hagyni magamban a kuncogást az alapötlet miatt és belegondoltam, milyen kegyetlen lenne menekülni tényleg valami elől, ami mindig rád talál és megállíthatatlanul csak jön utánad, akkor elég lelombozó hangulat járt át. Volt pár paráztatós pillanat, de nem az a fajta volt, ami megnézése után még legalább két rémálmon keresztül elkísért.

Ha már semmi nem jön be, próbáljunk olyan folytatást megnézni, ami valami oknál fogva eddig kimaradt. Így értünk el, a Star Trek: Sötétségben-hez (Star Trek: IntoThe Darkness). Most kicsit elmosolyodtam, mert nem akarom azt mondani újra, hogy ez sem tetszett, mert tetszett, de mégis végig azt éreztem, hogy az első rész nyomaiban bandukolgat a film. Ráadásul a beharangozott Kahn, akinél gonoszabbat és kegyetlenebb rossz fiút még nem látott a történelem, sem hozta számomra az igazi utálatost. Ettől független, hamar lement a két óra, és még élveztem is, bár mint mondtam, nem volt meg az első rész varázsa.

Pár éve, megkezdtem kedvelni, Matt Damon-t és így gondoltam pótolgatom a filmjeit, amit az addig kiváltott ellenszenve miatt, nem tettem. Kezdtem is a nagyra tartott Bourne-i Rejtélyel (The Bourney Identity). Vontatott, viszont mégsem unalmas filmnek mesélném el, ha más kérdezne róla. Az a kevés akció, ami volt a filmben, az pazarul meg volt csinálva, egy kivételével. A történetet nem ismertem, így engem is kíváncsivá tett, amnéziás főhősünk kiléte. Bár, a végén már itt is előre megmondtam, mint egy jövendőmondó, hogy mi fog történni, mégsem éreztem azt, hogy mindenképp szeretném már, ha vége lenne. Természetesen, a következő részeit is pótolni fogom.

Egy nagy meglepetés ért azonban, amiért most kollektív hurrogásra számítok. Hitman: A 47-es Ügynök (Hitman: Agent 47) Komolyan kíváncsi lennék, hogy hányan látták ezt a filmet, akik annyira lehurrogták. Nekem, nagyon tetszett. Persze, nem álszenteskedek, amikor a pár milis hajjal való képet megláttam, még a film bejelentése után, Ruppert-el én voltam az első, aki köpködött a cikkek alatt. Magam sem tudom, miért szántam rá végül magam, hogy megnézzem a filmet, de komolyan mondom, tetszett. A főszereplő ellenszenve, hamar szimpatizálássá változott. A történet, bár nem volt egy világrengető sztori, mégis érdekes és egyben csavaros is volt. Az akciójelenetek kissé meseszerűek, de még nem bosszantóan hülyének nézősek voltak. Tetszett, naaa...

És végül, egy olyan film, ami még nagyobb meglepetés volt, és rég láttam már ilyen jó filmet. A Védelmező (The Equalizer). Amúgy is szeretem Denzel Washingtont, de ezt a szerepet, mintha rá szabták volna. Egyszerűen, imádom ezt a filmet. Bár, kicsit lassan indul be, mégis aztán végig pörög. Folyamatosan kapcsolódsz be a történetbe, és a végéig mindig tud valami újat mutatni. A brutalitása a filmnek, kifejezetten tetszett, bár nem elsődleges nálam, nagyon örülök neki, ha valamit úgy próbál bemutatni a film, ahogy az az életben is kinézne, vagy legalább hasonlóan. Mindvégig a film alatt, két dolgon gondolkoztam. Az első az, hogy mennyire élvezem a filmet, DW karakterének, kimért, precíz stílusát. Végre egy film, amikben nem húsz éves takonypócok, vagy izomkolosszusok mentik meg a világot. A másik pedig az, hogy egy Ilyen HITMAN film, tuti sikeres lenne, és még csak nem is nagyon kellene megerőltetniük magukat a készítőknek. Örömmel hallottam, hogy készítik a folytatását a filmnek.

Ezek voltak a legutóbbi műsorlistán, ami azóta bővült már azért, de maradjunk a szokásoknál, és kerüljön csak tíz film bele a blogba. Nektek, hogy tetszettek ezek a filmek, és ha van amit ajánlanátok, szívesen olvasom. Ha kíváncsiak vagytok az előző írásaimra, a filmblogokat Itt megtaláljátok: 01, 02, 03, 04.

Addig pedig filmezzetek, vagy

Játsszatok!