Epekedve vártuk a Final Fantasy VII: Advent Children film Blu-Ray változatának megjelenését. Hogy miért? Nem csak azért, mert az egyik kedvenc játékunk animált változatának csodálatos kiadását kaparinthattuk kezeink közé, hanem azért is, mert a 20000 forintért Magyarországon is megvásárolható legnagyobb, legdrágább Complete Ediiton mellé járt egy extra lemez is, melyen a következő felirat állt: Final Fantasy XIII demó!
Számomra hihetetlen, hogy a több millió játékos által várt gigászi japán fejlesztések ennyire elhúzódnak, elég csak a másik hasonló cipőben járó megaprojektre, a Gran Turismo 5-re gondolni. Az autós játékok királyán persze annyiből nagyobb a nyomás, hogy a Sony (a Metal Gear Solid és a God of War mellett) tőle várja a Playstation 3 jókora elmaradásának lefaragását az Xbox 360-al szemben. Habár a Final Fantasy XIII érkezik mindkét újgenerációs konzolra (ki gondolta volna ezt a PS2 idején?), azért Japánban ez a sorozat még mindig egyenlő a Sony konzoljával. Ráadásul a Square sem hagyta teljesen cserben a hazai cég által készített játékplatformot, a nagyon sötét hangvétetű Final Fantasy Versus XIII ugyanis már teljesen PS3 exkluzív.
Persze a brutálisan hosszú fejlesztési időre általában megvan a magyarázat, hiszen a Final Fantasy-sorozat korábbi részei akár több száz órára elegendő játékidővel kecsegtettek, amit a legmagasabb technikai színvonalon elkészíteni még a Square-Enix több száz, évtizedes tapasztalattal rendelkező szakemberének is eszméletlen mennyiségű munka. Ennyi év barkácsolás után most viszont úgy döntöttek, hogy nem kínozzák tovább a rajongókat, s ahogy a GT5-be is belekóstolhattunk jóval a megjelenése előtt a Prologe kiadásnak köszönhetően (ami számomra hatalmas csalódás volt egyébként), most a FFXIII demóval körülbelül egy egész órát tölhetünk el ebben a varázslatos sci-fi világban.
A Final Fantasy XIII története számomra nem teljesen egyértelmű egyelőre, a felvezető videóból körülbelül annyit lehet leszűrni, hogy kalandjaink ezúttal a Pulse néven futó világban játszódnak, ahol egy különleges ősi faj, a fal'Cie spéci erőket kapott a bolygón fellelhető kristályokból. Ezt az erőt arra használták, hogy létrehozzanak egy paradicsomot az emberiség lakhelyéül. Nos ez a paradicsom nekem speciel eléggé furcsa (lehet, hogy a japók tényleg ilyen helyen szeretnének élni), ugyanis egy hatalmas, technomán városról van szó, mely Cocoon néven fut, és minden felhőkarcolójánál akad még egy magasabb felhőkarcoló. Cocoonban a Sanctum uralkodik, akik aztán elkezdenek beparázni a városon kívül eső (értsd, a bolygó többi részén található) dolgoktól és erőktől, s azokról, akikről úgy gondolják, hogy a Pulse energiája megfertőzte őket, egyszerűen kinyírják, vagy jobb esetben a bolygófelszínre száműzik. A fal'Cie-k persze mindezt kezdik rossz szemmel nézni, egy idő után pedig úgy gondolják, itt lenne az ideje küldeni valakit, aki egy kicsit seggbe rúgdossa az elszemtelenedett emberiséget, és visszatéríti a jónépet a helyes útra. Az akarata ellenére kiválasztott ügynök egyik főszereplőnk egy helyes leányzó, akit a fantáziadús Lightning néven anyakönyveztek, s egyébként az őskedvenc FF7-es Cloud hasonmása, mind külsőre, mind belsőre – csak éppen csaj verzióban. Küldetését egy társ segítségével kezdi meg, ő Sazh, a számos korábban kiadott képen is látott mikrofonhajú feka (azt hiszem nem kell mondanom, milyen röhejesen néznek ki egymás mellett, de ezek a japán fejlesztők már csak ilyenek, ha karakterekről van szó).
A felvezető videó egyébként brutálisan fest, a Square filmes csapata elérte azt a szintet, hogy nincs többé különbség az egész estés renderelt mozifilmek, és a játékokhoz készített átvezetők között. Ami azt illeti, maga a játék is eszméletlen grafikával rendelkezik, komolyan nem sokkal marad el az intró minőségétől. Cash bátyám a Resident Evil 5 tesztelése közben elmélkedett arról, vajon milyen messze vannak még a játékok a valóságtól, nos… úgy gondolom, hogy a Square még a Capcom remekművénél is egy fokkal tovább lépett. Az intróban látott vonatszabotázs után bele is vethetjük magunkat Cocoon egy külső régiójának felfedezésébe, s körbe nézve rácsodálkozhatunk a hihetetlenül részletgazdag, élő, lélegző világra. A hangulat, az atmoszféra, a hangok, egyszerűen minden olyan minőséget ad át a képernyőn, hogy az valami félelmetes.
Amire a Final Fantasy XII kissé felemás fogadtatású harcrendszere után mindenki kíváncsi volt, hogy vajon a fejlesztők ezúttal hogyan oldják meg az agresszív véleménycsere kérdéskört. Míg az ex-FF brigád által készített Lost Odyssey maradt a jól kitaposott, teljesen körökre osztott ösvényen, megbolondítva azt egy kis gyűrűharcos okossággal, addig az FF13 tovább viszi a 12. rész "vonalas" valós idejű megoldását, hozzáadva egy taktikus rendszert, melyet Time Gauge-nak kereszteltek el. Nos, vonalak már nincsenek, és klasszikus értelemben körök sincsenek az akcióban, van viszont három feltölthető rublika, és egy csík, ami a feltöltődést mutatja. A különböző támadások különböző mennyiséget fogyasztanak el a három egységből: míg egy sima csapás csak egyet, addig egy speciális támadás lezabálhatja akár egyszerre mind a hármat is. Ennek megfelelően komolyan át kell gondolnunk, mit is szeretnénk csinálni, hiszen amennyiben teljesen kiürül a Time Gauge, úgy várnunk kell, mielőtt feltöltődik, s addig semmit nem tudunk csinálni. Ez persze nagyjából megfelel a Lost Odyssey vagy a Dragon Quest VIII klasszikusabb rendszerének, ahol bizonyos támadásokat bizonyos mennyiségű körön át kell kasztolni, mégis sokkal pörgősebbnek és akciódúsabbnak érződik a harc, ráadásul lehetőséget adott a fejlesztőknek egy spéci kombó-szisztéma kialakítására. Arról van szó, hogy különböző támadásokat egymás után linkelhetünk, s aztán egyszerre egy gombnyomásra süthetjük el őket.
Bizonyos mennyiségű sikeres kombó bevitele után az ellenfél meggyengül (pirossá változik) és bekerül az úgynevezett "brake" állapotba. Ilyenkör egyrészt sérülékenyebb, másrészt pedig különböző extra mozdulatokat vihetünk véghez rajta, melyekből a demó egyedül a levegőbe repítést tartalmazza. Ezek az extra, ha úgy tetszik kivégzőmozdulatok a kombórendszerrel és a Time Gauge-al társítva hihetetlenül élvezetes, pergős, mégis taktikus küzdelmeket nyújtanak, ráadásul a készítők ígérete szerint a végleges változat ennél még sokkal összetettebb és komolyabb lesz.
Ami örvendetes tény, s amit az FF12 után jogosan el is vártunk, hogy az ellenfelek láthatóak a harc előtt, s amikor csatára kerül a sor nincs töltés, mindössze egy körülbelül másfél másodperces kis animáció tudatja velünk, hogy most akkor valóban egy adok-kapok kellős közepébe csöppentünk. Ezzel tehát vége a Lost Odyssey és a Dragon Quest (bocs, hogy mindig ezekkel példálózok, de talán ezek napjaink legnépszerűbb japán szerepjátékai az FF mellett) idegesítő random csatáinak, ahol a "megyünk az üres terepen, töltőképernyő, ránkront X mennyiségű random ellenfél, megverjük őket, töltőképernyő" végtelen ciklus joggal verte ki a biztosítékot jónéhány európai és amerikai játékosnál.
A program minden csata végénél értékeli a teljesítményünket öt csillagból valamennyivel, s persze megmutatja, mennyi időre volt szükségünk az életünkre törő felebarátaink jobb belátásra térítéséhez, valamint, hogy mennyi volt a leghosszabb kombó-sorozatunk. Bár a készítők elmondása szerint az értékelőablak még sokat fog változni a végleges megjelenésig, azért már a mostanival sincs semmi komolyabb probléma.
Habár demó a legjobb esetben is körülbelül egy órára elegendő játékidővel szolgál, azért még enged egy kis betekintést a történet másik oldalába is, ahol a főszereplő Lightning ellentéte, egy Snow névre hallgató, távolról kissé metroszexuális beütésű arc, aki négyfős brigádjával keménykedik az utcákon. Meglepő módon míg Lightning a tűzmágját képes irányítása alá venni, addig Snow a jeget uralja, ezzel is mutatva -ha nem lenne elég egyértelmű-, hogy ők bizony nagyon nagy ellentétek.
A Final Fantasy XIII már most eszméletlenül néz ki, brutálisan hangulatos, és hihetetlenül élvezetes, a megjelenésig pedig több, mint fél év még mindig hátra van. Toriyama elmondása szerint minden belekerül a végleges verzióba, amit a demóból hiányoltunk, így ezekre nem is érdemes külön kitérni. A demó esetében néhány ponton tapasztaltunk szaggatást is, de a fejlesztők listáján ez is elsők között található, mint megszüntetendő probléma, ráadásul belső információk szerint ez a verzió még egy tavalyi engine buildet használ, s a véglegesben minimum 30 FPS-t ígérnek natív 720P mellett. Sajnos nagyon úgy fest, hogy az európai, illetve amerikai kiadás megint fél évet csúszik a japán megjelenést követően, így míg a szigetország lakói már valamikor 2010 elején belevethetik magukat ebbe a mindent büntető cuccba, addig mindenki másnak további hat hónap pihenő. Valahogy csak túléljük!
Persze a brutálisan hosszú fejlesztési időre általában megvan a magyarázat, hiszen a Final Fantasy-sorozat korábbi részei akár több száz órára elegendő játékidővel kecsegtettek, amit a legmagasabb technikai színvonalon elkészíteni még a Square-Enix több száz, évtizedes tapasztalattal rendelkező szakemberének is eszméletlen mennyiségű munka. Ennyi év barkácsolás után most viszont úgy döntöttek, hogy nem kínozzák tovább a rajongókat, s ahogy a GT5-be is belekóstolhattunk jóval a megjelenése előtt a Prologe kiadásnak köszönhetően (ami számomra hatalmas csalódás volt egyébként), most a FFXIII demóval körülbelül egy egész órát tölhetünk el ebben a varázslatos sci-fi világban.
A Final Fantasy XIII története számomra nem teljesen egyértelmű egyelőre, a felvezető videóból körülbelül annyit lehet leszűrni, hogy kalandjaink ezúttal a Pulse néven futó világban játszódnak, ahol egy különleges ősi faj, a fal'Cie spéci erőket kapott a bolygón fellelhető kristályokból. Ezt az erőt arra használták, hogy létrehozzanak egy paradicsomot az emberiség lakhelyéül. Nos ez a paradicsom nekem speciel eléggé furcsa (lehet, hogy a japók tényleg ilyen helyen szeretnének élni), ugyanis egy hatalmas, technomán városról van szó, mely Cocoon néven fut, és minden felhőkarcolójánál akad még egy magasabb felhőkarcoló. Cocoonban a Sanctum uralkodik, akik aztán elkezdenek beparázni a városon kívül eső (értsd, a bolygó többi részén található) dolgoktól és erőktől, s azokról, akikről úgy gondolják, hogy a Pulse energiája megfertőzte őket, egyszerűen kinyírják, vagy jobb esetben a bolygófelszínre száműzik. A fal'Cie-k persze mindezt kezdik rossz szemmel nézni, egy idő után pedig úgy gondolják, itt lenne az ideje küldeni valakit, aki egy kicsit seggbe rúgdossa az elszemtelenedett emberiséget, és visszatéríti a jónépet a helyes útra. Az akarata ellenére kiválasztott ügynök egyik főszereplőnk egy helyes leányzó, akit a fantáziadús Lightning néven anyakönyveztek, s egyébként az őskedvenc FF7-es Cloud hasonmása, mind külsőre, mind belsőre – csak éppen csaj verzióban. Küldetését egy társ segítségével kezdi meg, ő Sazh, a számos korábban kiadott képen is látott mikrofonhajú feka (azt hiszem nem kell mondanom, milyen röhejesen néznek ki egymás mellett, de ezek a japán fejlesztők már csak ilyenek, ha karakterekről van szó).
A felvezető videó egyébként brutálisan fest, a Square filmes csapata elérte azt a szintet, hogy nincs többé különbség az egész estés renderelt mozifilmek, és a játékokhoz készített átvezetők között. Ami azt illeti, maga a játék is eszméletlen grafikával rendelkezik, komolyan nem sokkal marad el az intró minőségétől. Cash bátyám a Resident Evil 5 tesztelése közben elmélkedett arról, vajon milyen messze vannak még a játékok a valóságtól, nos… úgy gondolom, hogy a Square még a Capcom remekművénél is egy fokkal tovább lépett. Az intróban látott vonatszabotázs után bele is vethetjük magunkat Cocoon egy külső régiójának felfedezésébe, s körbe nézve rácsodálkozhatunk a hihetetlenül részletgazdag, élő, lélegző világra. A hangulat, az atmoszféra, a hangok, egyszerűen minden olyan minőséget ad át a képernyőn, hogy az valami félelmetes.
Amire a Final Fantasy XII kissé felemás fogadtatású harcrendszere után mindenki kíváncsi volt, hogy vajon a fejlesztők ezúttal hogyan oldják meg az agresszív véleménycsere kérdéskört. Míg az ex-FF brigád által készített Lost Odyssey maradt a jól kitaposott, teljesen körökre osztott ösvényen, megbolondítva azt egy kis gyűrűharcos okossággal, addig az FF13 tovább viszi a 12. rész "vonalas" valós idejű megoldását, hozzáadva egy taktikus rendszert, melyet Time Gauge-nak kereszteltek el. Nos, vonalak már nincsenek, és klasszikus értelemben körök sincsenek az akcióban, van viszont három feltölthető rublika, és egy csík, ami a feltöltődést mutatja. A különböző támadások különböző mennyiséget fogyasztanak el a három egységből: míg egy sima csapás csak egyet, addig egy speciális támadás lezabálhatja akár egyszerre mind a hármat is. Ennek megfelelően komolyan át kell gondolnunk, mit is szeretnénk csinálni, hiszen amennyiben teljesen kiürül a Time Gauge, úgy várnunk kell, mielőtt feltöltődik, s addig semmit nem tudunk csinálni. Ez persze nagyjából megfelel a Lost Odyssey vagy a Dragon Quest VIII klasszikusabb rendszerének, ahol bizonyos támadásokat bizonyos mennyiségű körön át kell kasztolni, mégis sokkal pörgősebbnek és akciódúsabbnak érződik a harc, ráadásul lehetőséget adott a fejlesztőknek egy spéci kombó-szisztéma kialakítására. Arról van szó, hogy különböző támadásokat egymás után linkelhetünk, s aztán egyszerre egy gombnyomásra süthetjük el őket.
Bizonyos mennyiségű sikeres kombó bevitele után az ellenfél meggyengül (pirossá változik) és bekerül az úgynevezett "brake" állapotba. Ilyenkör egyrészt sérülékenyebb, másrészt pedig különböző extra mozdulatokat vihetünk véghez rajta, melyekből a demó egyedül a levegőbe repítést tartalmazza. Ezek az extra, ha úgy tetszik kivégzőmozdulatok a kombórendszerrel és a Time Gauge-al társítva hihetetlenül élvezetes, pergős, mégis taktikus küzdelmeket nyújtanak, ráadásul a készítők ígérete szerint a végleges változat ennél még sokkal összetettebb és komolyabb lesz.
Ami örvendetes tény, s amit az FF12 után jogosan el is vártunk, hogy az ellenfelek láthatóak a harc előtt, s amikor csatára kerül a sor nincs töltés, mindössze egy körülbelül másfél másodperces kis animáció tudatja velünk, hogy most akkor valóban egy adok-kapok kellős közepébe csöppentünk. Ezzel tehát vége a Lost Odyssey és a Dragon Quest (bocs, hogy mindig ezekkel példálózok, de talán ezek napjaink legnépszerűbb japán szerepjátékai az FF mellett) idegesítő random csatáinak, ahol a "megyünk az üres terepen, töltőképernyő, ránkront X mennyiségű random ellenfél, megverjük őket, töltőképernyő" végtelen ciklus joggal verte ki a biztosítékot jónéhány európai és amerikai játékosnál.
A program minden csata végénél értékeli a teljesítményünket öt csillagból valamennyivel, s persze megmutatja, mennyi időre volt szükségünk az életünkre törő felebarátaink jobb belátásra térítéséhez, valamint, hogy mennyi volt a leghosszabb kombó-sorozatunk. Bár a készítők elmondása szerint az értékelőablak még sokat fog változni a végleges megjelenésig, azért már a mostanival sincs semmi komolyabb probléma.
Habár demó a legjobb esetben is körülbelül egy órára elegendő játékidővel szolgál, azért még enged egy kis betekintést a történet másik oldalába is, ahol a főszereplő Lightning ellentéte, egy Snow névre hallgató, távolról kissé metroszexuális beütésű arc, aki négyfős brigádjával keménykedik az utcákon. Meglepő módon míg Lightning a tűzmágját képes irányítása alá venni, addig Snow a jeget uralja, ezzel is mutatva -ha nem lenne elég egyértelmű-, hogy ők bizony nagyon nagy ellentétek.
A Final Fantasy XIII már most eszméletlenül néz ki, brutálisan hangulatos, és hihetetlenül élvezetes, a megjelenésig pedig több, mint fél év még mindig hátra van. Toriyama elmondása szerint minden belekerül a végleges verzióba, amit a demóból hiányoltunk, így ezekre nem is érdemes külön kitérni. A demó esetében néhány ponton tapasztaltunk szaggatást is, de a fejlesztők listáján ez is elsők között található, mint megszüntetendő probléma, ráadásul belső információk szerint ez a verzió még egy tavalyi engine buildet használ, s a véglegesben minimum 30 FPS-t ígérnek natív 720P mellett. Sajnos nagyon úgy fest, hogy az európai, illetve amerikai kiadás megint fél évet csúszik a japán megjelenést követően, így míg a szigetország lakói már valamikor 2010 elején belevethetik magukat ebbe a mindent büntető cuccba, addig mindenki másnak további hat hónap pihenő. Valahogy csak túléljük!
Kapcsolódó cikk
am az Advent Children sztem nagyon üt, nekem nagyon bejött^^ énis tegnap előtt néztem meg
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.