Indiana Jones and the Staff of Kings

Spielberg 1981-ben az első Indiana Jones filmmel valami egészen elképesztőt alkotott. A semmiből hozott létre egy fantasztikusan eredeti és mesterien szeretnivaló történetet, melyet később három további mozi, egy bájosan hibátlan sorozat, és számtalan játék követett.

Egy ekkora rajongótáborral és történelmi hátérrel rendelkező mítosz esetében igencsak bátor, de legfőképpen botor dolog belevágni egy új sztoriba, a siker szinte biztosan halálra van ítélve…


Persze voltak ellenpéldák, a Fate of Atlantis vagy éppenséggel a Lego Indiana Jones „személyében", de ezek igencsak ritkaságszámba mennek manapság. A történet 1939-be kalauzol el minket, egészen pontosan az Utolsó Kereszteslovag történései után egy évvel járunk, amikor is a nácik (természetesen) első kézből értesülnek a királyok botjának - ami utoljára Mózes tulajdonában volt – tartózkodási helyéről. Gondolom, nem kell elmondani senkinek, hogy ez az egyszerű sétapálca mire képes, milyen hatalommal bír. Szerencsére mindenki kedvenc Indyje is a bot nyomába ered, és tisztában van vele, hogy nem kevés akadály áll majd a siker útjába.


A történettel nem is lenne különösebben semmi gond, ha nem ugrálnánk egyik helyszínről a másikra, és ha pontosabban leírnák nekünk, hogy miért is vagyunk ott, ahol vagyunk és miért jó az nekünk, ha mindenkit laposra verünk a cél érdekében. Itt jön a képbe az első és talán legfájdalmasabb pontja a PSP verziónak, mégpedig az, hogy minden Tomb Raider és Prince of Persia alapjául szolgáló hősünk kalandjai ezúttal legfőképpen csak abból fognak állni, hogy megjelenünk valahol és jól szétrúgunk pár hátsót. Igaz, hogy elég szép számban lesznek majd kombók, meg szinte mindent felhasználhatunk a környezetünkben testi épségünk megvédésére is. Használhatjuk a legendás ostort is, no és persze a jó kis pisztolyt sem felejtette otthon kalandorunk, de képesek leszünk mindenkit ledobálni vagy éppenséggel kidobálni – helyzetfüggő – mindenhonnan, egészen szép számban állnak majd rendelkezésünkre változatosabbnál változatosabb gyilkolási módszerek. De egy idő után már bele fogunk fáradni az örökös verekedésbe, hiszen az ember nem azért vesz meg egy Indiana Jones játékot, hogy állandóan csak bunyózzon –arra ott van a Mortal, meg a Street Fighter-, hanem azért, hogy egy hatalmas, izgalmas, logikai feladványokban gazdag kaland részesévé válhasson.


Sajnálatos módon ebben nem lesz részünk, ahogyan misztikus és elgondolkodtató labirintusokban való bolyongásban sem. Persze mit is várhatnánk, hiszen ez csak egy PSP, mondhatná az ember joggal, hol is férne el ez a sok minden. De könyörgöm, azért a pályánként legtöbbször csak egy képernyő, még a kevésnél is kevesebb, vagy tévedek? Nagy ritkán előfordul, hogy több szobáig is kiterjed egy labirintus, de ekkor már láthatóan csak az adott helyszínek ismétlődnek újra és újra, maximum más kameranézetből lesznek elénk tárva. Rettenetes!


Az irányítás nem is lenne annyira rossz, hiszen eleinte még egészen intelligensen követ minket a kamera, de a későbbiek során, ami elsőre jónak tűnt, leginkább csak mérhetetlenül frusztrálóvá válik, hiába van ott nekünk a D-Pad, amivel forogni is tudunk, a legtöbb esetben már túl késő lesz hozzá lenyúlni. A bunyó jól ki van dolgozva, rengeteg fajta ütéskombinációval fogunk találkozni. Az ostor és fegyverhasználat is egészen kényelmesen meg lett oldva, de ezek mit sem számítanak, ha idegesítő a kamerakezelés, és ha szinte öt percenként egy új helyszínen leszünk, majd kezdődhet a verekedés elölről. Az ember nem ezt várja egy Indy franchise-tól!


Ha ennyi esetlegesen nem lenne elég, akkor az is rögtön fel fog tűnni mindenkinek, hogy a gamma grafikája sem nevezhető éppen erősnek. Persze mi, itt a Gamekapocsnál nem sokat adunk a külsőségekre, ha a hangulat és a játékélmény viszi a pálmát, gondoljunk csak a Pataponra, LocoRocora, vagy éppenséggel az N pluszra. Egyiknek sem a grafika szerezte meg a több százezres eladásokat, de ebben az anyagban még ez is rettenetes. Nem sok jó dolgot tudok mondani erről a hatalmas csalódásról. Kipróbálása kizárólagosan csak a háziorvosunk tanácsára ajánlott, de ha ilyet mondana, se hallgassunk rá…