Lost Planet 2

Húzták, halasztották, majd egyszer csak bejelentették a megjelenés dátumát, amit meglepő módon előrébb toltak, majd még előrébb, és hipp-hopp, már itt is volt. A Lost Planetet nem is olyan régen az első igazi nextgen játéknak neveztem itt a Gamekapcson, lássuk hát, felér-e a folytatás a nagy elődhöz.

Sokan vannak közöttünk, akiket a Lost Planethez különösen szép emlékek kötnek, számomra ez a játék több mint döbbenetes élményt nyújtott. Emlékszem még sima CRT TV-n teszteltem le a demót, és hangosan kurjongattam a szemem elé táruló hihetetlen látványnak köszönhetően. Majd mire megjelent, már HDTV-n élhettem át újra ezt az élményt, amit még a mai napig semmi sem tudott felülmúlni. Éppen ezért voltak különösen nagyok az elvárásaim a folytatással kapcsolatban, amit sajnos még csak megközelítőleg sem sikerült kielégíteni. A Lost Planet második része csúfosan megbukott nálam szinte minden szempontból. No, de ne menjünk ennyire előre!
 

Először had ejtsek pár szót a pozitívumokról, amikből sajnos nincsen olyan sok, mint kéne. Az első legszembetűnőbb maga a látvány, ami még annál is döbbenetesebb, mint amire számíthattunk. Az új Framework engine nagyon szépen muzsikál, még a legizzasztóbb, processzorgyilkos jeleneteknél sincsen szinte egyszer sem akadozás, vagy bármi zavaró tényező. A környezet kidolgozottsága, a vizuális orgia magáért beszél, ezt egyszerűen látni kell. A Lost Planet öröksége és fénylő csillaga újra büszkén ragyog, a Capcom saját motorja fantasztikusra sikeredett.
 

Ahogyan ígérték, akár négyen egyszerre is küzdhetünk a végtelen számban jelentkező ellenfelek ellen, a csapatmunka nagyon fontos ebben a játékban, ami sajnos azt eredményezi, hogy ha nincsenek jól bejáratott co-op cimboráink, valószínűleg csúfosan el fogunk bukni. Amit nem csak az idegeink, de a környezetünkben lévő berendezési tárgyak, legfőképpen a kontrollerünk fog durván megérezni. Az se nagyon segít a folyamatos idegösszeomlásunkon, hogy elég egy komolyabb hiba, aminek köszönhetően akár az egész fejezetet is elölről kell majd kezdenünk. Nincsen külön co-op és egyszemélyes kampány, a kettő egy és ugyanaz, tehát ha egyedül akarunk nekivágni a kalandnak, szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy a társainknak megírt AI nagyjából olyan, mintha egy különösen lassú felfogású debil irányítaná őket. Szerencsére az ellenfelek intelligenciájára se fordítottak túl sok figyelmet a készítők, aminek köszönhetően egy hangyányi esélyünk azért van arra, hogy akár magányosan is végezni tudjunk a kampánnyal. Ezt viszont senkinek sem ajánlom, mert négyen együtt tolni a hatalmas nagy móka, köszönhetően a rengeteg közös opciónak (pl. olyan VS, amibe egyszerre akár hárman is beleszállhatunk). Ezért hatalmas piros pont jár a Capcomnak!
 

Az irányításban is sikerült pár olyan módosítást eszközölni, amik elsőre nagyon jó ötletnek tűnhetnek, de sajnos az akció hevében sokszor pont az ellenkezőjét fogjuk csinálni annak, mint amit szeretnénk. Az első változás a harmonizáló bevezetése volt, aminek az a lényege, hogy ha legyengültünk, képesek vagyunk életünket visszatölteni a start folyamatos nyomva tartásával. Ez rendben is lenne, csak éppenséggel ha folyamatosan lőnek minket meg se tudunk mozdulni, nem kevés idegeskedést okozva ezzel a szerencsétlen játékosoknak. A másik nagyon hasznos dolog, hogy ezúttal képesek vagyunk a T-Energiánkat magunkból kiadni, bután fogalmazva kilőni, amivel vagy ládákat tudunk majd nyitogatni, vagy éppenséggel a tesónkat tudjuk ellátni egy kis potya életerővel. Ez is nagyon jó dolog lehetne, ha éppenséggel nem mindig gránátot dobnánk ahelyett, hogy átváltanánk erre az opcióra. Ugyancsak remek dolog, hogy egy robotból kiszállva képesek vagyunk azt megjavítani, az „X" nyomogatásával. Fantasztikus, de sajnos ha nem a megfelelő távolságban vagyunk, akkor egy másodperc alatt ötvenszer fogunk csáklyázni javítás helyett, ami mondjuk egy halálos sebességgel száguldó szűk vonaton akár instant halálhoz is vezethet. Szóval, mint láthatjátok sok hasznos dolgot vezettek be a játékmenetbe, csak sajnos legtöbb esetben ezek használata pont az ellenkező hatást fogja elérni. Nagyon mérgesek voltunk!
 

Számomra már  a hírek is nagy csalódást okoztak, mikor megtudtam, hogy a történet nem Wayne kalandjaival fog folytatódni, hanem az eddig halomra mészárolt Hókalózokéval. Sajnálatos módon hamarosan rá fogunk jönni arra, hogy nem hogy érdektelen főszereplőkkel kell végigszenvednünk a játékot, de még fejezetenként is teljesen másfelé kalandozik a sztori, holmi véletlenszerű kasztba tartozó keményarcokkal a főszerepben, akiket éppen hogy csak meg fogunk kedvelni és már lapozhatunk is tovább. Nekem erőteljesen olyan érzésem volt, mintha a kampány csak egy hosszadalmas előjáték lenne a multihoz, ami egyértelműen a cím főattrakciója.
 

A Lost Planet multiját sokan szerették, szinte az egész világ ezzel tolta, a konzolosok közül mindenképpen, aztán persze szépen lassan jöttek a nála jobb anyagok, és mindenki elhagyta korábbi nagy kedvencét, de tény, hogy nem semmi emlékeket köszönhetünk ennek a játéknak. A Capcom célja szerintem az volt, hogy újra felidézze és visszahozza nekünk ezeket az időket. Gondolom azt mindenki sejti, hogy eme nemes küldetésnek a sikere több mint lehetetlen, még akkor is, ha az LP2 multija fantasztikusan jóra sikeredett. Rengeteg pálya, több válaszható kaszt, számtalan extra fogja várni a kedves játékosokat, olyan tartalmas és folyamatosan pörgő akcióval fűszerezve, amit csak az elveszett bolygó lakóinak segítségével élhetünk át. Szerény személyem és szerintem velem együtt még sokan mások viszont már pár nap múlva rá fognak unni erre is, hiszen nagyon elszoktunk már attól, ami itt folyik egy meccs alatt. A tipikusan LP-re jellemező legalattomosabb lagról nem is beszélve, mikor maga a meccs folyamatosan, szaggatásmentesen zajlik, de valahogy mégse hal meg senki akire lövünk. Hogy miért? Azért kérem szépen, mert akire pazaroljuk a golyót már rég nem ott van ahova mi célzunk. Ez persze nem a játék hibája, hanem a botrányos magyar internetszolgáltatóké, de sajnos ez a javarészt japán játékosokból álló közösséget nem igazán fogja meghatni.  
 

Aki szerette az első részt, annak ez is tetszeni fog, de koránt sem annyira, mint kéne. Hamar el fogjuk felejteni szegény játékot, főleg hogy egy héten jelent meg a zseniális Alan Wake-kel és egy hónapban az új Prince-szel. A fanatikus rajongók boldogok lesznek tőle, sokat tolják majd vele, de a legtöbb ember csak egy csillogó villogó csalódásként fog rá emlékezni, mert sajnos nem minden arany, ami fénylik…