Red Dead Redemption

John arra eszmélt fel, hogy a postakocsi hangos zörgéssel száguldott tova, lenn az utcán. Krákogott egyet, feltápászkodott, majd meggyőződött róla, hogy a gúzsba kötött ledér hölgyemény száját nem vágta be a kötél, még a végén elcsúfítaná pofikáját...

A fogadóban nem sokan voltak ilyen korai órán, csupán a mosogatófiú csörgeti a kelleténél hangosabban a tányérokat. Szétnézett a helyiségben: ripityára tört, amúgy is ócska fabútorok, zsíros ujjlenyomatoktól barna foltos pókerkártyák szerteszét, és a kifolyt sör élesztős szaga. Kezdte összerakni fejében a tegnap esti történéseket. Köpött egyet. A vadnyugat unalmasnak nem mondható, ámbár átlagos hétköznap reggele.


Hősünk lovas fickó, nem autós fickó – szögezte le nemrégiben a Rockstar Games fejese, s valóban így is van, de az összehasonlítás elkerülhetetlen. Mindazon stílusjegyeket, melyek a Grand Theft Auto 4-re jellemzőek voltak -elsősorban a mérhetetlen szabadságérzet egy olyan közegben, ahol minden egyes kirakódarabka a helyén van- a Red Dead Redemptionban is megtalálhatjuk. Egyedül hősünk személye az, ami éles ellentétet mutat Nico Belicével. Alapjáraton John Marston sokkalta jobban fél a törvény lesújtó erejétől, családos ember, van becsülete – mindaddig, míg a tisztelt játékos át nem veszi az irányítást. Pont jókor, a cowboyok szerepe már lejárt, de az igazságosztóké még nem. A vadnyugat egyre jobban beerősít, pontosan akkor, amikor csillaga leáldozóban van. E téma köré építeni tisztességes (sandbox) videojátékot még nem mondható elcsépelt kezdeményezésnek. A Gun nem volt felkészülve a generációváltásra, a szimpla és instant lövöldék persze ezután is hullámszerűen érkeztek, ám a mércét most a Rockstar San Diego-i bázisa állította fel. Nagyon magasra.


Fogd ezt a görbe tükröt és megmondom, hogy ki vagy, a magam szarkasztikus, szókimondó módján. Jelen esetben egy mogorva, sebhelyes arcú, kalapos fickó tekint vissza ránk. A Rockstar neve egyet jelentett a mélyről gyökerező társadalmi kérdőjelek kifigurázásával, mindennapos témákkal, melyet jobb megtűrni, mint megoldani. A San Diego-i divízió számít a Rockstar fekete bárányának, munkásemberei gályamunkához hasonló fejlesztési körülményeről panaszkodtak a nagyvilág felé, melyet az anyastúdió menedzserei kényszerítenek rájuk. A nehézségek szerencsére nem látszanak meg a végeredményen. A százmillió dollárt is meghaladó költségvetés minden tekintetben elégnek bizonyult a nehézségek csillapítására, s egyúttal egy új zsánerbeli mérföldkő felállítására. A stílus már beérett két éve, a Redemption „csak" tökéletesítette a normákat.


A vadnyugati revolverhősök ideje lejárt az 1900-as évek elejére, az ipari vívmányok, a robbanómotorok ugrásszerű elterjedése leváltotta a patás jószágok hátán lovagló banditák utazási szokásait. Vidéken persze más a helyzet, ott a polgárok még esküdnek a konzervatívabb megoldásokra és a lejegyzett törvények határait is igyekeznek kitolni, a becsületességet, az emberséget és a morális kérdéseket még biztos jackpot reményében sem tennék fel kártyán. John Marston is változtatni szeretett volna, egykor maga is törvényen kívüliként hajtott a gyors meggazdagodásra, felrúgta a szabályokat, ám megelégelte a veszélyeket, lecsillapodott, megnősült és gyereket nemzett. Mindaddig, míg a szövetséges ügynökök el nem rabolták családját, mondván addig nem láthatja őket élve, míg néhai bűntársait fel nem kutatja. John elfogadta az ultimátumot, felcsatolta marhabőr övét, leporolta halálosztó hatlövetűit. Egykori barátai most ellenségei lettek, s a törvényen kívüli vidéken csak saját, berögzült módszereire hagyatkozhat. Már az indulás sem megy simán a vonattal érkező hősünk számára. Hamarosan ápolásra szorul, szerencsére egy formás farmerlány a segítségére siet, ám újra kell tanulnunk mindent: lőni a hölgy zöldségeskertjét dézsmáló tapsifülesekre, nyeregben érezni magunkat a lovak hátán. S persze ekkor még csak álmodhatunk tettestársaink felkutatásáról, de szerencsére maga a környezet pont elég nagy volumenű ahhoz, hogy megfeledkezzünk pillanatnyi célkitűzéseinkről.


Maga a mese érdekes, húsz órás nettó játékidejével maga a bourbon whiskey-re fogyasztott ópium. Cselszövések, ármánykodás; jó tett helyében jót ne várj, John tisztában van ezzel, csak a játékos nem. Így aztán érhetik meglepetések. Szigorúan motivációs szempontból elég kérdéses, hogy mi hajtja hősünket afelé, hogy bármilyen útszéli szeszkazánnal jó viszonyt tápláljon, ahelyett, hogy bandája után eredjen. A válasz egyszerű: az RDR jó érzékkel, észrevétlenül szippantja magába az embert, mint egy bűzös mocsár Louisianában. De aki a történetre koncentrál, ismét jól jár: mesteri átvezetők és tökéletes rendezés teszik teljessé az élvezetet, a végkifejlett sem az lesz, amire számítani lehetet. A megoldás maradandó, az élmény leírhatatlan, de az addig tartó út szövevényes, az inspiráció minden pillanatban megkörnyékez. A játék észrevétlenül tárja fel előttünk ezer arcát, s az már csak rajtunk múlik, hogy melyikre mosolyodunk vissza.


Az RDR az USA és Mexikó határánál elterülő hatalmas határvidékének hangulatát, jellegzetességeit adja vissza tökéletes élethűséggel, fojtogató porral a sivatagban, a hegygerinceken, a fák között lenyugvó nap lágy színeivel. Még távol a világ zajától, egy magányos tábortűz fényénél, kavargó gondolatok sokaságával, maga a természet lágy öle az, amivel a játék és játékos közti kölcsönhatás több, mint egy sima vonzalom. Inkább szerelem? Meglehet. New Austin térsége leginkább az hely, aminek a vadnyugatot elképzeljük, egy régmúlt kultúra hagyományőrző fellegvára, széles földutakkal, füstös kocsmákkal, bankkal és postahivatallal, míg West Elizabeth-et már elérte a megvilágosodás, egyre több motorizált jármű cirkál az útjain. A táj változatos és eltérő hangulatot teremt: a távolban meredek szurdokokkal teli hegyvidék magasodik elénk, persze nem csak díszlet gyanánt, itt nincsenek elérhetetlen pontok, minden csupán türelem kérdése. Nuevo Paraiso a mexikói sivatag itteni megfelelője, sombrerós bevándorlókkal, szél táncoltatta ördögszekerekkel, kaktuszokkal, nyílt pisztolypárbajokkal. Nem is szólva az ezeket összekötő vadonról, mint teljesen logikusan működő ökológiai rendszerről, ahol a medvékkel, farkasokkal vívott harc sokkalta valószínűbb, mint útonállókba botlani.


John Marstonnak az életbenmaradás sokkalta nehézkesebb, mint azt képzelnénk. Előbb-utóbb mellékes elfoglaltságok után kell néznünk, részévé kell válni a táj vérkeringésének, élni a magányos fegyverhősök életét. Kincskeresés tétova szóbeszédek és megkopott térképek alapján, rakoncátlankodó lovak betörése, körözési plakátokon található gazfickók felkutatása élve, vagy holtan a csinos kis vérdíj fejében, vagy éppen marhaterelés -elvégre a cowboy szakma itt a legelterjedtebb. Szerencsénket és készpénzünket próbára tehetjük pókerezéssel, de vigyázz, mert ha csaláson kapnak, hamar kés állhat a hátadba! De a vadonban is busás haszonra tehetünk szert, akár véletlenül is. Farkasfalka támadt meg pár félszeg utazót? Nosza, segítsünk rajtuk, az elhullott jószágok prémjét pedig nyúzzuk le, de akár céltudatosan is indulhatunk vadászatra, legyen az grizzly, keselyű, puma, szarvas, bölény, borz, vagy csörgőkígyó – az értékesebbeknek nagyon fognak örülni a helyi szűcsök, még ha a zsigerelés közben a kamerára is csapódik az állatok testnedve. Szép lelkületű pisztolyhősök (ide sorolva a Túl a barátságon c. film homokos cowboyait) még különféle virágokat is gyűjtögethetnek. A játék nagy erénye az, hogy további szintre emeli -a mi befolyásunk nélkül is- az élő környezetet, a városokat dolgozó emberek róják, bármikor külső szemlélői lehetünk banditák közti összecsapásoknak, vagy akár magunk is beleszólhatunk a pillanatnyi történésekbe. Minden apró eseményere ügyeltek, ami sokkal életszerűbbé teszi előttünk a Redemption világát, mindig tud újat mutatni a játék, a véletlenek gyönyörködtetnek.


A szükséges játékmechanizmusok ismerősök lehetnek a GTA-sorozat rajongói számára. Minden teljesített küldetés után ment a játék, de a missziók között is sokkal több az ellenőrzőpont, ami a kudarc esetén hajhagymáinkat kíméli. Menedékházunkba térve alvásnál 6 órát ugrunk előre az időben, de akkor sincs nagy baj, ha a vadon közepén ér minket az éjszaka, nosza rakjunk egy kis hangulat-tábortüzet és már lehet is játékállást menteni. Az utazás természetesen lóval történhet, később persze élhetünk a városok közti gyorsutazás lehetőségével, persze csak akkor, ha már jártunk a célpontnál. Az aktuális feladatokat, megbízóinkat, főbb helyszíneket a mini-térkép jelöli, eltévedni senki nem fog. Ha pedig nincs a közelben ló, elég csak füttyenteni egyet, máris nyargal felénk a jószág, vagy időmilliomosok megpróbálhatnak betörni egy vadlovat is, amivel aztán simán caplathatunk, de vágtázhatunk is, figyelve arra, nehogy kifárasszuk az állatot, mert ez esetben könnyedén levethet a hátáról. Ha nagy bajt csapnánk, nő a körözési szintünk, a sheriff és az emberei üldözőbe vehetnek. A meglógás – hasonlóan a GTA4-hez – most is a térképen látható, villogó „észlelési körből" való kijutást és meglapulást jelenti.


Megítélésünk az emberek szemében nagyban függ viselkedésünktől, ezt frappáns eszközzel szemléltették a fejlesztők. Észrevétlenül kell döntéseket hoznunk erkölcsi kérdésekben, s ez alapján hírnevünk megítélése is változni fog jó, vagy rossz irányba. Részeg pojáca inzultálgat egy prostituáltat? Netán rablók támadnak meg egy postakocsit? Hagyod, hagy végezzék kisded játékaikat, netán a magad egyszerű módján szolgáltatsz igazságot? Minden jócselekedetedtől növekszik a moralitás-métered, így aztán később előfordulhat, hogy a polgárok sokkal szívélyesebben fogadnak és bizalmunk is megnő irántad, amit aztán a saját hasznodra is fordíthatsz. Lehet azért pofára is esni, az előbb megmentett koszos-rongyos pali megkér, hogy vigyük el a legközelebbi városig, mi persze belemegyünk, a fickó csak erre várt, szépen lecsap a lóról, majd elszáguld a patással. Véletlenszerű jelenetek, de komolyan mondom, ezek viszik el a játékot a hátukon. Persze a dolog fordítva az igazi, de ha ez az ára, hogy féljenek és egyben tiszteljenek, ne habozz véres és erkölcstelen döntéseket hozni, viszont ezzel a fegyverboltok kedvezményeiről is le kell mondanod. Minden óvatosságunk ellenére előfordulhat, hogy vérdíj van a fejünkre kitűzve az adott városban, mert például ártatlanokat lőttünk le, de nagy baj ekkor sincs: elég egy bocsánatkérő levelet (!) bemutatni a telegráf irodában, vagy a vasútállomáson.


A harc természetesen mindennapos kihívásokat jelent. A Red Dead Redemption a precízség oroszlánrészét leveszi a játékos válláról, de szó sincs arról, hogy a küzdelem elnagyolt lenne, sőt élvezetes és jól használható, köszönhetően a követendő irányításnak. Nem olyan nehézkes, mint Nico esetében – bár az automata célzás itt is jelen van. John készségesen fedezékbe húzódik és odavetődik a következőhöz, nem kell annyit forgolódni, mint a GTA4-ben. Az ellenfelek közti váltás sima, minden gyors hacacáré elintézhető ezzel – legyünk akár gyalogosan, vagy lovunk nyergében. Műértők kezében lehet hatásos lehetőség a jobb analóg stickkel előcsalható Dead Eye nevű funkció, mely lényegében lelassítja az időt, s megjelölhetjük vörös markerekkel az ellenséget, gyorsan és hajszálpontosan intézve el a pontosságot megkövetelő szituációkat. Összességében igazán komoly kihívást tűzharc terén csak nyomokban tartalmaz a játék, a gazfickók pedig az intelligenciáját is csak kockán nyerték. Durvaság még a lasszózás, lovunk nyergében kiválasztva a kötelet, ugyanúgy célozhatunk vele, mint egy puskával: kis rákészülés és hopp, delikvensünk legyen korábban bárhol, paci után húzva csúfos véget érhet pályafutása. A western játékok elmaradhatatlan eleme a pisztolypárbaj itt is jelen van, ám korántsem úgy, mint a Call of Juarez idegőrlő megoldása, a jó időzítés és a célzás itt is követelmény, ám mérföldekkel fogyaszthatóbb tálalásban. Manapság általánossá váló életerő-visszatöltődés a gyógyulás kulcsa, nincs health-bar, egyszerűen nyugton kell maradni egy kis ideig, s máris egészségesek leszünk.


A 16 játékost magába foglaló multiplayer mód tovább növeli a játék kihívásokkal teli, amúgy sem csekély szavatosságát. Lobby közben a résztvevők körben állnak, egymással szemeznek, mintha egy Sergio Leone filmben lennénk, hatalmas jóság! Az online kooperatív módon felül olyan kompetitív meccseket kínál a multi, ahol sima párbajokban vehetünk részt, továbbá kiforrott Capture the Flag rendszerben is mehet az összedolgozós csapatjáték. Bár a respawn-szisztéma kicsit félresikerült, a Free Roam játékmódban minden ellenvetésünk megenyhül. Itt megnyílik az egész egyjátékos térkép, s aztán már a játékosok fantáziáján múlik, mit kezdenek a szabadsággal. Vérre menő rivalizálást, közös vadászatokat, városelfoglalásokat, akármit.


Minden audiovizuális impulzus teljesen elvarázsolja az érzékszerveink kényeztetésére fogékonyakat. Teljesen részlet gazdag, változatos vadnyugat tárul a szemeink elé, nagy műgonddal összeválogatott jellegzetességekkel, hozzáértő színekkel operálva - főleg a táj domborzata figyelemreméltó. Legyen szó kopár fennsíkokról, erdőkről, népes városokról, szikkadt kősivatagokról – az egész életre kel a betöltés után, szinte drogként sulykolva belénk ennek az elmúlt időszaknak a hangulatát. Mindezt markáns technikai színvonallal alátámasztva: rögtön azt fogjuk gondolni, a RAGE engine szinte erre született. Az animáció követendő példa, az Euphoria most is brillíroz, egyetlen játékban sem láttunk még olyat, hogy ló és lovasa ilyen összhangban legyen egymással, ráadásul a fizika teljesen a realitás talaján marad. Látva a bejárható terep nagyságát azt hiszem attól eltekinthetünk, hogy bizony nem mindig kiegyenlített a textúrafelbontás minősége. A madarak zajonganak, az emberek beszélgetnek, kurjongatnak, átkokat szórnak, a lódobogás tökéletes, a patak csobog, az elsült fegyverek hangjától minden közelben tartózkodó megretten. A zenei betétek mindig is Rockstar nagy erősségeinek számítottak, most sincs ez másképpen, azonnal megszerethető, autentikus darabok.


A fejlesztők végre elérték azt, amit legutóbbi munkájukkal elkezdtek: a szabadságra vágyók számára nyújtani a lehető legjobb alternatívát. Bizony, függetlenül a western környezettől a sandbox stílus új követendő példáját hozták el nekünk. Nem ócska közhelyekkel vonzza a tekinteteket, hanem mély, tartalmas vadnyugati játszóteret biztosít, amely az első perctől kezdve bebörtönöz. A Rockstar újfent egy jobb világot alkotott, egy letűnt kor világát – életszerű kérdéseket felvetve, de nem megválaszolva. A válaszadás magára a játékosra hárul, segítői átkozottul eltalált karakterek lesznek, a fegyver szava és a józanész diktálta cselekedet dönt, akár a single, akár a multi terepén – abszolút nem általános tendencia ez. A Red Dead Redemption könnyedén meglasszózott bennünket és maga után húzott a porban.