Vanquish demóteszt

A nem is oly távoli jövőben hatalmas energiaválság sújtja világunkat. Az eddig ismert technológiákkal lehetetlenné vált az emberiség megsokszorozódott igényeinek kielégítése, a nemzetek pedig már egymást kezdték ölni a készletekért, amikor az Egyesült Államok belefogott az eddig lehetetlennek hitt tervének megvalósításába. Gigászi nap-űrerőművet bocsátottak Föld körüli pályára, a rendszer pedig összeállt, és tökéletesen működött. Az itt összegyűjtött energiát lesugározták a földi fogadóállomásokra, ott a már meglévő elektromos hálózaton szétszórták az előfizetőknek, a világ rendje pedig már éppen helyreállt volna, amikor az oroszok megunták a kapitalista világtól való függőséget, és döntő lépésre szánták el magukat.


A vörös hadsereg megtámadta és elfoglalta az űrközpontot, és ha ez sem lett volna elég, az lesugárzót fegyverként használva még felrobbantották San Francisco teljes belvárosát is. Következő hullámként bevetették a gyalogos robotosztagokat, az offenzíva viszont nem maradt megválaszolatlanul, az Egyesült Államok védelmi serege, a DARPA teljes erővel indult feltartóztatni a hódító kommunistákat. A Vanquish az ő történetüket dolgozza fel. DARPA tisztként azt a parancsot kaptuk, hogy bármi áron is, de verjük vissza a támadást, és akadályozzuk meg, hogy az oroszok bevessék a fegyvert a listájukon másodikként szereplő New York ellen.


A játékban a Gears of War fedezékrendszeres támadó stratégiája találkozik a Lost Planet pörgős szörnyharcaival, annyi különbséggel, hogy locustok helyett itt orosz gyalogos robotokkal, földönkívüli óriásbogarak híján pedig hasonló méretű, de sokkal pusztítóbb háborúgépezetekkel kell szembe néznünk. S hogy mi lesz ebben segítségünkre? Az a különleges páncélruha, mely nem csak, hogy megvéd minket a gyilkos lövedékek sorozatától, de megtöbbszörözve képességeinket, igazi szuperemberré is avanzsál. Elég egy gombnyomás, és a beépített sugárhajtóműveknek köszönhetően egy pillanat alatt az ellenség mögött teremhetünk, de nem szabad megfeledkezni arról a térgörbítő berendezésről sem, mely az ilyen csúszások alkalmával lelassítja nekünk az időt, hogy itt is leadhassunk egy sorozatot.


Az ingyenesen letölthető demó egyenesen az invázió sűrűjébe dob minket. Egy katonai bázison vagyunk, melyet folyamatosan ostromolnak a robotok, nekünk pedig ki kell törnünk a fedezékből, és elüldözni a mocskokat. Egy kilencfős elit csapat tagjaként indulunk útnak, mindössze egy shotgunnal, egy gépfegyverrel, egy nagy kaliberű sorozatlövővel, illetve néhány gránáttal felszerelkezve, majd jön az akció, több tucatnyian viszonozzák a tüzet, sőt még néhány lépegető is feltűnik.


Pörgünk egyfolytában, repkednek a golyók, mellettünk felrobban egy teherautó, majdnem ránk is fordul, a modern katonai bázis nyers fém burkolata és neon lámpái már az epilepszia szélére taszítanak, feladni azonban nem lehet, a nemzet büszkesége a tét. Százasával lőjük a támadókat, még az erősítésként érkező két csapatszállító gépnek sem hagyunk esélyt, amikor Ivanova, a minket távolból segítő, szexis felderítőtiszt szokatlan jelekre hívja fel a figyelmünket. Azonban éppen amikor ezt kimondja, a föld megremeg alattunk, és egy óriási, minden irányba forduló, mozgásérzékelős gépágyúkkal felszerelt, pókszerű gép mászik ki a mélyből, azonnal végezve vagy egy fél tucat emberünkkel. Hősünknek persze nem is kell több, elpöcköli a félig elrágott marlbit, és újra beleveti magát a harcokba.


A távol-keleti kultúra és a sci-fi találkozása mindig is érdekes végeredménnyel zárult. Néha az az érzésünk, hogy a japánok egy teljesen más világ szülöttei, azt a csodát, melyet Asimov megálmodott, egy csapásra szétverik a lobogó hajú technopunk világukkal, az ő jövőképükben nincsen más, csak csöcs és háború. Drámai pillanatok, merev tekintetű, kőkemény főhős, szerelem, vér és fém, amerre csak a szem ellát.


A Bayonettát is jegyző Platinum Games munkatársai nem hagytak fel a tradícióval, most azonban félelmetesen ráéreztek arra, miként kell fűszerezni a stílust azért, hogy a nyugatiak is szeressék. Persze, a robotharc a Lost Planetre hasonlít, a főellenség nyakába ugró szuperhős a God of Warra hajaz, a számítógépes kiscsaj pedig olyan, mintha a Minority Report forgatásáról megmaradt díszletet használná, de ez mit sem von le abból, hogy a játék egy fantasztikus adrenalinlöket. Az agyunk felrobban tőle, a retinánk még a befejezés után is hosszú percekig vibrál, s hogy ez mennyire lesz izgalmas több tucat küldetésen keresztül, hamarosan azt is megtudjuk, a játék október 22-én ugyanis már a boltok polcairól fog visszalőni ránk.

Kapcsolódó cikkek

• Elbukó bajnokok - kiváló, ám rosszul fogyó játékok (2. rész)
• Vanquish teszt
• Vanquish