SOCOM 4: U.S. Navy SEALs teszt

Szerencsére tanultak a hibájukból, és gondolom a M.A.G.-nak köszönhető hatalmas sikerek után újra azok fejleszthették a legújabb részt, akiknek alapból kellett volna. Persze az is lehet, hogy eredetileg is ők dolgoztak volna a Confrontationön, csak éppen nem volt rá idejük a M.A.G. kalapálása közben, sajnos nem tudom a pontos hátteret. Itt most az a lényeg, hogy ezúttal a jó öreg Zipper állt neki, hogy helyrepofozza a PSP-s SOCOM-ok és az előző rész által szerzett csúnya szégyenfoltokat kedvenc sorozatunk becsületén.


Úgy gondolom, hogy a Sonynak nagy szerencséje volt abban, hogy a mindenki által a legnagyobb taktikai TPS-nek tartott Ghost Recon legújabb része lassan két éve csúszik. Biztos vagyok benne, hogy velem együtt már ti is nagyon ki vagytok éhezve egy kis taktikai lövöldére, legyen szó a kampányról vagy éppenséggel a haverokkal való multizásról. Eljött hát a nagy nap, az ugyancsak sokat csúszkáló SOCOM 4 itt van, és mi jól leteszteltük nektek vala!


A játék nem foglalkozik holmi fricskákkal és feleslegesen hatásvadász, mi-vagyunk-a-világ-legkirályabb-hősei-és-mindenkit-kinyírunk bevezető animációkkal, pillanatok alatt a történet kellős közepén fogjuk találni magunkat, majd pár perc múlva már meg is ismerkedhetünk az irányítás alapjaival. Pontosabban mondva csak ismerkednénk, ugyanis még a szakavatott tesztész-szemek sem tudnak döbbenet nélkül elsuhanni amellett, ami hirtelen az arcunk elé tárul. A grafika ugyanis döbbenetesen gyönyörű; igaz korábban már láthattunk hasonlót, hiszen leginkább az Uncharted 2 látványvilágára emlékeztet. Mondanom sem kell, hogy azon szerencsések, akik 3D-ben tolhatják, úgy nyilatkoztak felém, hogy ez idáig a legdurvább 3D-s látványvilág, amivel dolguk akadt. Valljuk be, hogy egy Motorstorm Apocalypse után ez bizony nagy szó.


A Killzone 3 tesztemben hiányoltátok a Move-os irányításról (nem) alkotott véleményemet, ezért feláldoztam magam a kedves olvasók oltárán, és kipróbáltam. Természetesen vén, begyöpösödött rókaként egyszerűen képtelen voltam normális, épkézláb ember módjára játszani vele, de kijelenteném, hogy ez semmit nem jelent. Egy óra után már éreztem, hogy ha valaki erre képes időt áldozni (mondjuk a Killzone 3 alatt már megtanulta), akkor felejthetetlen élményekben lesz része, hiszen megfelelően bekalibrálva a rendszert még talán a PC-s billentyüzet+egér kombót is kenterbe veri. Persze nem szeretnék izzó vitákat szítani, ezért inkább egyezzünk meg annyiban, hogy nagyon jól működik, az egésznek csak a birkatürelem és a sok-sok gyakorlás a titka.


Ezek után következik az alapvető taktikai parancsok ismertetése. Szerencsére a SOCOM 4-ben nem vitték ezt túlzásba, hiszen mindössze csak a D-Padra lesz szükségünk hozzá. A bal iránnyal tudjuk irányítani a kék csapatot (akik a közelharcban és fedezett tűzben jók), a jobbal pedig az aranyat (akik a távolsági célpontoknál és lopakodásnál lesznek hatékonyak). Az adott iránnyal tudjuk megmondani embereinknek, hogy melyik ponton táborozzanak le, illetve ugyanezzel az iránnyal tudjuk megadni nekik a likvidálandó célpontokat is. Ha mondjuk a bal D-Padot gyorsan egymás után kétszer nyomjuk le, akkor embereink nem lassan, lopakodva fognak odaslattyogni a célhoz, hanem futásnak erednek. A felfelé iránnyal tudjuk aktiválni a kiadott parancsokat (például a bejelölt célpontokra való lövést) a lefelé iránnyal pedig magunkhoz hívunk mindenkit.


Embereink intelligenciája több, mint kielégítő: remekül harcolnak, elesni is maximum csak akkor fognak, ha nem törődünk velük és hagyjuk, hogy minket követve a mező kellős közepén játsszák a Rambót. Ilyen esetben természetesen fel tudjuk éleszteni őket, és ha elég időt hagyunk társainknak, akkor ezt ők is megteszik helyettünk – ilyenkor azért nem árt fedezni a szerencsétleneket. A taktikázás remek dolog, nagyon jól működik, az egyedüli gond vele csak az, hogy normál fokozaton szinte sose fogjuk használni, mert a játék annyira könnyű. Aki játszott mondjuk az Advanced Warfighterrel, az pontosan tudja, hogy ott még normál szinten is nélkülözhetetlen rész jut a csapattársaink tudásának, a hard fokozatról nem is beszélve.


Nekem nagyon tetszett a különböző fegyverek gyúrása is, ami végtelenül egyszerűen működik, hiszen nem kell mást tennünk, mint ölni az adott csúzlival. Ha pedig elértük vele az ötös szintet, egy igazi kőkemény egyszemélyes hadsereggé tudunk válni általuk, a különböző kis felcsatolható extráknak köszönhetően, mint például a red dot site, az ACOG scope, a hangtompító, a gránátvető, és hasonlók. Természetesen lesznek gyűjtögetnivaló akták is azoknak, akik képtelenek ezek nélkül egy játékot végignyomni. A legnagyobb újítás mégiscsak a kínai származású, „45”-ös fedőnévre hallgató csajszika bevezetése volt: vele időnként egyszemélyes lopakodós küldetéseket kell teljesíteni, ahol szinte már Splinter Cell-magasságokba lehetne emelni az élvezhetőségi szintet. Az egyedüli gond ezzel csak a kellemetlenkedő kamerakezelés, hiszen valahogy mindig a lehető legrosszabb pontból fogjuk látni őt. Lejön, hogy nem fejlesztettek ki erre a stílusra egy külön rutint, egyszerűen csak az alap kamerát alkalmazták, ami egy ilyen sunnyogós pályán nagyon, de nagyon idegesítő tud lenni.


Multi terén a SOCOM 4 hozza a jól megszokott színvonalat. Adott egy csokor ötjátékos co-op küldetés azoknak, akik egy kicsit kommandózni szeretnének a haverokkal, s mindegyik egy igazi gyöngyszemnek számít, azon se csodálkoznék, ha idővel erre külön DLC-ket is kiadnának. Emellett persze ott van a jó öreg 32 játékos multi is. Azon kevesek akik valami megmagyarázhatatlan oknál fogva szerették a Confrontation multiját, pár apróbb kellemetlen meglepetésbe ütközhetnek, hiszen lesznek olyan játék típusok amiket ezúttal kihagytak, de a sokak által leginkább kedvelt, „egy életem egy halálom, fél órán keresztül nézem a többieket miután meghaltam” típusú multis játék itt is meglesz.


Úgy gondolom, hogy a SOCOM 4 méltó folytatása a nem véletlenül elhíresült PS2-es sorozatnak. Egy bíztató kezdet arra nézve, hogy további minőségi részeket várhassunk ezután. Sajnos azonban a legnagyobb és legszomorúbb tény a játékkal kapcsolatban, hogy a Move és a 3D-s támogatáson kívül az égvilágon semmi újdonságot nem volt képes felmutatni. Élvezetes a multi, élvezetes a kampány, de az utóbbi sajnos olyan rövid, hogy maximum csak kétszer fogunk nekifutni (egyszer normálon, egyszer pedig elite-en), aztán soha többé. Sajnos PS3-on olyan sok legendásan jó multis cím van (M.A.G., Killzone 3, CoD-ok, Uncharted 2, MGS4, LBP2. stb.), hogy nem vagyok biztos benne, hogy olyan sikereket fognak elérni online, mint annak idején a SOCOM II-vel. Majdnem tutira veszem, hogy a Future Soldier megjelenése után a feledés koromsötét homályába fog merülni. Addig viszont mindenképpen érdemes egy próbát tenni vele, mert megéri!