A napokban kaptam egy felkérést mindenki kedvenc főszerkesztőjétől, hogy látni szeretne az oldalon egy retrocikket, a hajdan szebb korokat is megélt játéktermi világról. Nálam senki se lehetne alkalmasabb erre a feladatra, hiszen hosszú éveken keresztül dolgoztam több ilyen teremben is, ha valaki, akkor én aztán tudom, milyenek voltak ezek az idők. Öveket bekapcsolni, ősidőkre felkészülni!
Aki ismer, az pontosan tudja, milyen régóta vagyok már fanatikus gémer. Sajnálatos módon a szüleim sose álltak anyagilag olyan helyzetben, hogy a koránt sem olcsó hobbimat finanszírozni tudják. Csak akkor sikerült kisírni egy Commodore C64-et, amikor már mindenkinek Amigája vagy PC-je volt. Szóval nem igazán tudtam teljes pompájában élvezni ezt a rekordsebességgel fejlődő, most már teljes értékű iparágnak nevezhető szenvedélyemet. Mindenkinek voltak haverjai, akik ilyen vagy olyan játékgéppel rendelkeztek, hosszú perceken, órákon keresztül kellett utazni ahhoz, hogy mondjuk egy Street Fighter 2-vel tudjak játszani. De mindig volt egy biztos pont, ahova menni lehetett, ha a legújabb és legminőségibb cuccokkal akarta tolni az ember. Akkoriban még elég volt csupán 20Ft pár percnyi élvezethez. De mondjuk nekem, mint megboldogult Mortal Team tagnak ez a pénzérme bőven elég volt ahhoz, hogy végigjátsszam minden idők legjobb Mortálját, a második részt, nem kicsi élvezetet okozva ezzel a hátam mögött tömörülő, 6 éves átlagkorral rendelkező nézőközönségnek. Gyakorlat tette a mestert, volt, hogy a saját szememmel láttam, ahogy egy kis ázsiai, szemüveges kölök egy 20-ast bedobva pörgette ki a Last Resortot, ami minden idők talán legnehezebb felülnézetes, őrületes lövöldéje volt.
Voltak otthoni gépek, az olcsóbb kategóriából, voltak játéktermek közepes felhozatalt produkálva, ott volt a vidámpark őrületesen nagy választékot felhozó terme, ahol legfőképpen flipperezni lehetett. De ott ismerhettem meg az első komolyabb beülhető automatát; ez egy Star Wars játék volt, teljesen egyszerű vonalakból alkotott vektorgrafikával, de maga a beülhetős élmény, a remegő karok és a csodálatos zene annyira magával ragadott, hogy pillanatok alatt ott tudtam hagyni az összes összekuporgatott pénzemet. Mondanom sem kell, hogy eredeti flipperrel játszani hatalmas nagy élmény volt, főleg, mikor évekkel később sikerült felfejleszteni ultramodern, beépített számítógéppel vezérelt színvonalra, amikor a golyós játéknak még saját története is volt. De mindez elhalványulni látszott, mikor megérkezett szerény fővárosunkba a Wizard’s nevezetű üzletlánc.
Ezek a termek rendkívül színvonalasak voltak, hatalmas választékkal, a legújabb és egyben régebbi címekkel. 360 fokban pörgő repülőgép szimulátorral, egyszerre négy, összekötött, kormányos-pedálos automatákkal, amiknek köszönhetően megismerhettük a co-op autózás játékélményét. Végül pedig, de nem utolsó sorban a Wizard’s hozta be először hazánkba a lézerharc fantasztikus élményét, ami pár évvel ezelőtt Barney Stinsonnak köszönhetően jött vissza a köztudatba. Az első munkahelyem egy Wizard’s-ban volt, mégpedig az oktogoni miniteremben. Négy összekötött Sega Rally, Time Crisis 1-2, négy összekötött GTI Club, pár Mortal automata, pár régebbi gép, és persze az elengedhetetlen Virtua Soccer, ami mind közül a legsikeresebb volt. Ez a pár maina bőven elég volt ahhoz, hogy eltartson négy alkalmazottat, nyereséget hozzon, és szinte folyamatos teltházzal üzemeltesse a mi kis világunkat. 
Kevés ahhoz fogható játékélményben volt részem, mint amikor három haverral karöltve a suli után beültünk egymás mellé Sega Rallyzni, vagy éppenséggel Nascarozni, vagy egymás mellett káromkodva toltuk a Time Crisist, House of the Deadet, Terminator 2-t, vagy esetleg az őrületes Apache Longbow-t. A nagy, Ferenciek terén lévő Wizard’s olyan különleges hangulattal rendelkezett, ami már elég volt csak egy szimpla látogatáshoz is. Rengeteg hasonló érdeklődésű embert tolta a játékokat, már csak azért érdemes volt benézni, hogy részese lehess a tömeghisztériának, vagy csak azt nézd, ahogy mások brillíroznak a Killer Instinct véget nem érő ultrakombójával, netán elcsípd, ahogy a zöld ruhás csajszi (Orchid) a mellét megmutatva végzi ki ellenfelét.
Aztán gombamód nőttek ki a földből a bevásárlóközpontok, kezdve a Pólus Centerrel, amikben természetesen olyan hatalmas játéktermeket húztak fel, amik saját étteremmel, kaszinóval, billiárdszalonnal esetleg még bowlingpályával is rendelkeztek, ezzel kinyírva a kisebb vállalkozásokat. Ekkor már felsejlett a jövő, az a jövő, amiben a mai napokban élünk, hiszen ekkor már eléggé gyakoriak voltak az ötvenessel vagy éppenséggel 2x100 forintossal működő automaták. Ekkor döntött a gémerek többsége úgy, hogy ha már megteheti, inkább vesz otthonra egy konzolt vagy egy ütősebb PC-t, hiszen nem ritkán fordult elő, hogy egy komolyabb teremlátogatással az ember elvert tíz-, de akár húszezer forintot is – ha mondjuk evett is valamit. 
A bevásárlóközpontos termek még a mai napig megvannak, de évről évre látni lehet, hogy egyre nagyobb teret kaptak a vendéglátós egységek a billiárd és a bowling. Nem vesznek új gépeket, nem fejlesztik, nem tartják karban a régieket, hazánkban egyértelműen hanyatlik ez az iparág. Miközben a játékok melegágyában, Japánban teljes pompájában működnek ezek a termek még úgy is, hogy egy átlag japánnak minimum kettő konzol figyel az otthonában. Ők valahogy nem tudták, vagy egyszerűen csak nem akarták megfosztani magukat ettől az élménytől, mi magyarok pedig - mint szinte mindenben – befordultunk, és a saját otthonunk melegében akarjuk élvezni a játékokat, amik alapvetően közösségnek lettek kitalálva.
Valahol sajnálom azokat a fiatalokat, akik kimaradtak ebből a korszakból és nem kísérhették figyelemmel a játékipar döbbenetes fejlődését. Ők azok, akiknek a grafika a minden, akik soha nem fogják megtapasztalni milyen az igazi játékélmény, amit nem feltétlenül csak a külcsín tesz különlegessé, hanem a mellettünk álló emberek arcáról leolvasható, izgatottsággal vegyített felhőtlen boldogság. Ezt az élményt talán csak a local co-op képes visszaadni, de ott is otthon ülünk, és nem vesz minket körül olyan atmoszféra és hangulat, amit a fényektől szikrázó, hangzavarban tomboló tömeg adhatna meg nekünk.
Kapcsolódó cikkek
http://mamedev.org/ itt le tudod tölteni az emulátort
http://www.rom-world.com/dl.php?name=MAME itt pedig a játékokat hozzá.
1.csomagold ki a mame rar fájl-t Kapsz 1 mappát,nyisd meg.Lesz 1 csomó minden, de a lényeg a parancsikon és a roms nevű mappa.
2. ha már töltöttél le játékot 2. link akkor azokat ne csomagold ki hanem úgy ahogy van rakd át a roms mappába.3.inditsd el az emulátort a mameui exével 1 szines ikon.
4.azután options menü-directories nyisd meg elő jönn 1 ablak,ott kered (broswe) meg a Roms mappádat ahová a játékokat másoltad az előző pontban,és okézd le.
Aztán van ott 1 hosszu játék lista keresd ki a játékot és GAME. remélem tudta segíteni
http://www.youtube.com/watch?v=I1itQgK6bFY&feature=related
http://chris.polymathic.net/cabinet/
Missile Command ami idén tölti 32 évét velem együtt :-)
http://www.youtube.com/watch?v=N2-g3b6aMzc
http://www.youtube.com/watch?v=_6eZao9Nkt0
http://www.bmigaming.com/games-video-new.htm
A játékgépes korszaknak én csak a legvégét, a hanyatlást láttam, egyik délután House of the Dead 2 arcade szopató lehúzó verzióhoz volt szerencsénk, bedobtuk a két 100-ast, haverom kivette a pisztolyt, az eltörve, szigszalaggal ragasztva, és nem is működött, én az enyémmel lőttem 3-at és kiírta rögtön hogy Continue? :D Hát nagy élmény volt :D
Mi is suli után,ha sikerült egy kis pénzt tarhálni muttertól,mentünk Frenbe,mindent végignyomtunk,de főleg Tekkeneztünk+lézereztünk,komplett bajnokságokat rendeztünk!:D
aztán sorba tüntek el a gépek,a legfelső szint ki lett pucolva,egyre több lett a billiárdasztal és a végén már csak 1 kocsma lett csocsóval+billiárddal:(
sajnálom,hogy sorba tűnnek el,de annak örülök,hogy én még beletartozhattam abba a korosztályba,akiknek megadatott,hogy ennek még a részese legyen:)
M.invisible: Voltak ilyenek is igen, de a cikkben leginkább a játéktermekre igyekeztem helyezni a hangsúlyt.
Azt nem említetted itt a cikkben, de biztos neked is ismerős a téma, hogy az arcade korszak akkor indult hanyatlásnak, amikor hazánkban is elterjedtebbek lettek a konzolok, de mivel ezeket sem tudta mindenki megfizetni voltak ilyen video-játék klubok, amik általában video tékák kibővített részét képezték, majd később játék és gép kölcsönzés is szerepelt a portfóliójukban. Ilyen helyeken is rengeteget toltuk a játékokat.
Csak azért venni fogok egy olyan gépet, hogy utána szétverjem és elégessem.
Én első arcade gép amivel játszottam egy William's pinball gép volt.Utoljára egy Marvel vs Capcom 2 játékgéppel játszottam.Egyszerűen ezeknek a gépeknek lelkük van.Minden gép mesélni tud.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.