Dead or Alive 5 teszt

Bitang hosszú idő után – több mint hét év – a nagysikerű Dead or Alive visszatért, hogy újra elrabolja a nagyérdemű szívét. A sorozat igazi klasszikusnak számít a maga kategóriáján belül, hiszen egyike a három nagy címnek – Virtua Fighter, Tekken, Dead or Alive – amik háromdimenzióssá varázsolták a verekedős játékok 2D világát. Mint minden klasszikusnak, ennek a sorozatnak is már az elejétől fogva voltak a védjegyei, amivel igyekezett kitűnni a többi közül. 


Az első ilyen a „Dead Zone” nevű tényező, ami az aréna körüli veszélyes zónát jelenti, tehát sikerül kirúgnunk, kiütnünk, kidobnunk ellenfelünket az arénán kívülre, az nagyon durván meg fog sebződni. A másik fontos sajátossága a címnek az akkor még sose használt ellentámadások kiforrott és végtelenül egyszerűen kezelhető rendszere. Ennek a lényege, hogy a sima védekezésen kívül az irányok megfelelő használásával, kellő reflexszel és rutinnal vegyítve tudásunkat, képesek vagyunk ellenfelünk minden egyes támadását levédeni, sőt még ellentámadni is, ezzel jó sokat sebezve rajta, illetve csillogtatva felsőbbrendűségünket az ő harci tudása felett. Ez a két sajátosság bőven elég volt a sikerhez, az emberek imádták a játékot. Főleg, mikor a későbbiek során újabb egyéni vonással ruházták fel a sorozatot, mégpedig a kellemesen hullámzó, izgő-mozgó, végtelenül dús keblű csajszi szereplőkkel, akiknek a száma egyre csak nő. Ennek meg is lett a következménye, Dead or Alive Extreme néven, mely a bunyós játék kissé perverz, érthetetlenül bugyuta, mégis rendkívül élvezetes, minijátékokról és lobogó csecsekről szóló változata. Illetve nem szabad megfeledkeznünk a nagy sikerű Ninja Gaidenről sem, aminek meg Ryu a főszereplője.


Ekkora múlt után kissé furcsa lehet mindenki számára, hogy ilyen sokat kellett várni a folytatásra. Pedig ha jobban belegondolunk, nincsen ebben semmi érdekes, hiszen egy Street Fighter 4, Tekken 5-6 és Mortal Kombat után meglehetősen fel kell kötnie a gatyáját annak, aki sikert szeretne elérni eme szűk piacon. Lehet ez volt az oka a hosszú fejlesztésnek, lehet, éppen ez lesz az oka annak, ha megbukik a pénztáraknál.


Csecsek, nindzsák, robbanások, remek harcrendszer, kell ennél több? - Kérdezte  nemrég az egyik live-os cimborám, aki ritka nagy verekedősjáték-fannak számít manapság. Én amondó vagyok, hogy ennyi nagyjából elég is ahhoz, hogy élvezhető és haverokkal tolható legyen egy anyag, de a kiemelkedéshez ennél jóval több kell. Rengeteg újításra, ötletre, csiszolásra, tökéletesítésre, a szükséges pluszra, ami mondjuk egy Street Fighter 4-ben megvolt, és ennek meg is lett az eredménye siker terén.


A Dead or Alive 5 sajnos nem hozott túl sok újat a sorozaton belül, minden megmaradt a régiben, a számtalan újítás, amit a negyedik résznél megtapasztalhattunk ezúttal nem adott hozzá szinte semmit a nagy közöshöz. Maga a harcrendszer csupán két új mozdulattal bővült, az egyik ilyen a „critical burst”, aminek a lényege az eleve bevitt kombó mozdulat bővítése lenne egy végső, pusztítóan erős ütéssel. A másik pedig a „power blow” amit akkor tudunk alkalmazni, ha az életerőcsíkunk pirosan villog, ennek köszönhetően talán egyenlíteni tudjuk az esélyeket, alkalmazásához viszont tér és idő kell, úgyhogy alaposan gondoljuk át, mikor akarjuk használni. A grafika viszont sokat fejlődött, az anime stílus, mely mindig is a védjegye volt a sorozatnak, ezúttal még tovább csiszolódott, a szereplők szeme és mimikája döbbenetes, ezúttal még izzadni is fognak, amin azért lehetett volna még dolgozni, de újdonságnak mindenképpen jó. A teljesen rombolható és interaktív környezet döbbenetes, főleg, mikor kettő-három szinten keresztül folynak a bunyók. Meggyőző és igencsak impresszív a grafika, ezt be kell ismerni.


Számtalan játékmód közül válogathatunk majd. Első körben ott lesz a sztori mód, ami remek lehetőség arra, hogy felvegyük a fonalat a történetben, ki hol helyezkedik el, kinek mi a szerepe, mik történtek az elmúlt évek alatt. Illetve minden egyes harc előtt kapni fogunk egy instrukciót ahhoz, hogy fokozatosan megtanuljunk verekedni. Mert a sztori mód egyben tutorial is, tehát az lenne a célja, hogy egy totál kezdő is megtanuljon játszani vele. Sajnos ezek az instrukciók harmatgyengék, nehezen értelmezhetőek és a későbbiek során szinte teljesíthetetlenek is lesznek, főleg hogy mindig csak egy körünk lesz a feladatra. Szerencsére megcsinálni őket nem kötelező, szimplán másodlagos cél, a fontos csak annyi lenne, hogy győzzünk, és hogy élvezzük a sztorit, mely kicsit bugyuta és gyerekes, de azért szórakoztató.


Miután ezzel végeztünk és elérhetővé tettünk egy csomó karaktert, eljött az ideje, hogy kipróbáljuk az árkád játékmódokat, olyanokat, mint maga az Arcade, a Time Attack és a Survival. Ezeket a módokat már mind ismerjük, nincsen bennük semmi különleges vagy újdonság, csupán a játék szavatosságát hivatottak némileg növelni, viszont azt kellő sikerrel teszik, főleg, ha meg akarjuk szerezni az összes acsit. Ha valaki még bizonytalannak érzi magát a mozdulatokkal kapcsolatban, annak ott lesz a gyakorló mód is, ahol szépen leírják nekünk minden egyes karakter - több mint 100 – mozdulatát, amiket gyönyörűen be tudunk gyakorolni, ráérezve a játék fizikájára, sebességére és technikai lehetőségeire. Ha akarunk, felvételt is csinálhatunk egy-egy jobb bunyóról, amiket újranézve akár fotókat is készíthetünk a gyűjteményünkbe, ennyi választható bögyös maca között bele se merek gondolni, milyen alkotások fognak készülni.


Ha már kellően tapasztaltak lettünk, eljött az ideje, hogy mások ellen, avagy élő emberekkel nyomuljunk. Erre ott lesz természetesen a „Versus”, a „Tag Team” és az „Online” játékmódok lehetősége. Az első kettőről nem hinném, hogy olyan sokat kéne beszélnem, a harmadikról viszont már annál inkább. Minden verekedősjáték-fanatikus tudja, hogy ez a legfájóbb pontja egy ilyen címnek, hiszen igencsak jó nettel kell ahhoz rendelkezni, hogy akadásmentesen, lag nélkül lehessen vele nyomulni. Az új Mortal és a Street Fighter 4 ebben például katasztrofális teljesítményt nyújtott. Szerencsére a Dead or Alive 5 kifejezetten kellemes csalódást okozott ezen a téren. A szerverpark felkészült, nem kellett komolyabb szaggatással találkoznom, van némi késés az eredetileg nyomott gombokhoz képest, de nem olyan vészes a helyzet. Kifejezetten kellemes volt vele nyomulni, az ellenfeleink tudásszintjéről inkább nem beszélnék. Gondolom, sejtitek mennyi esélyem volt egy fanatikus 12 éves ellen … nem sok!


A Dead or Alive 5 hozta az elvárt szintet, de annál semmivel sem többet.  Nem sok újdonságot véltem felfedezni az előző részhez képest, a gyönyörűre csiszolt grafikán, a döbbenetesen interaktív környezeten illetve a két új mozdulaton kívül. A rajongók nagyon fognak neki örülni, aki viszont esetlegesen egy új címre akarja cserélni nagy kedvencét, az tovább fog várni valami másik csemegére, mondjuk a Injustice-ra, hátha az jobban sikerül majd!

Kapcsolódó cikk

• Dead or Alive 5: Last Round teszt