The Evil Within előzetes

A tehetetlen áldozat száját kétségbeesett sikoly hagyta el. Sebastian majd’ belesüketült az üvöltésbe, halotta, amint a fém lefaragja a húst a csontról, inak szakadnak el, vér spriccel a Hentes mocskos bőrkötényére, aki láthatóan kielégülten liheg. Aztán csend lett, csupán a döglegyek zümmögése keveredett az áthatolhatatlan bűzzel. Shinji Mikami visszatért a gyökerekhez, vagyis a túlélőhorror műfajhoz, ami ugyanúgy áll neki, mint a baseballsapkája: jól. A japán játékfejlesztés Vujity Tvrtkója egy frissen alakult tokiói csapat, a Tango Gameworks élén vezényli le a korábban Projekt Zwei munkacímen futó The Evil Withint, melyhez a Bethesda adja a szükséges dollármilliókat. A Resident Evil atyja legutóbb a szintén groteszk Shadows of the Damneddel tette le a védjegyét, próbálkozott a sci-fi shooterek bizonytalan talaján is lábra állni a Vanquish-sel, de ha őszinték akarunk lenni, mindig is a horrorjátékokban volt otthon. A váll feletti kamerával operáló produktumokat szintén neki köszönhetjük: a Resident Evil 4 használta elsőként ezt a megoldást, bőven az első Gears of War előtt. Cikkünk a Gamereactor magazin előzetesére támaszkodik.


A Tango Gameworks minimalista stílusú irodája nem messze található a Tokió-öböltől és Rainbow Bridge-től, a tengerre néző teraszon dohányzó játékfejlesztőket találunk. Az ipari városrész falai azonban sötét titkot rejtenek: itt készül a The Evil Within, az utóbbi évek egyik legígéretesebb alkotása. Masato Kimura producer (Okami, Devil May Cry) elmondta, hogy munkálatok elején rengeteg ötletük volt, Mikamival korábban már dolgozott együtt a Capcomnál, így rögtön megtalálták a közös nevezőt. Hamar rájöttek, hogy egy vérbeli túlélőhorrort akarnak csinálni, majd lassan megszülettek a The Evil Within első elképzelései. Nem nehéz észrevenni, hogy az alkotás sokat merít a Resident Evilből, ami abszolút az előnyére válik.


Főszereplőnk egy rendőrségi nyomozó, név szerint Sebastian, aki szerény külsővel megáldott fickó, nem egy izomkolosszus, enyhe hipszterbeütést ad neki a fekete SZTK-keretes szemüvege. Könnyen tudunk azonosulni vele, elvégre nyegle alak, mint mi. Társa egy Joseph nevű forma, ám egy fiatal hölgy is erősíti a jók csapatát, akire Kölyökként hivatkoznak. Egy brutális gyilkosság ügyében nyomozva érkeznek egy kastélyhoz, ahol vérfagyasztó eseményekkel találkoznak: csomó halott szerteszét, a szürke égbolt bágyadt fénnyel világítja meg a környéket, az eső folyamatosan zuhog. Elhagyatott rendőrautókat találnak az úton, melyekből minden fegyver és lőszer hiányzik. A három detektív a közeli kórházba siet, amely tele van halott betegekkel, rendőrtisztekkel és az intézmény megboldogult dolgozóival. A biztonsági kamera felvételeinek gyors megtekintése közben Sebastianék egy láthatatlan ellenfélbe botlanak, ám feleslegesen ürítették ki a tárat, gyorsan alulmaradnak. Hősünk elveszti az eszméletét.


Ezután a fenti bevezetőben taglalt jelenet következik a Hentessel, de hogy miként szabadul ki a patthelyzetből, arról még nem szól a fáma. A játékmenet során egyaránt találkozunk tágas, lepukkant vidéki farmházakkal tarkított szabadon bejárható területekkel, és szűk helyszínekkel, ahol könnyedén ránk törhet a klausztrofóbia. A kameranézet sokkal jobb, mint a Resident Evilökben, Sebastian szűk, gyér fénnyel megvilágított folyosókon menekül a láncfűrésszel hadonászó Hentes elől. Hősünk képes csendben lopakodni is egyetlen gombnyomással, amikor el akarja kerülni a lebukást. Akár egy szekrényben is elbújhat, máskor pedig egy üvegpalackot elhajítva vonhatja el az üldözője figyelmét. A The Evil Within tehát magán viseli a lopakodós játékokra jellemző stílusjegyeket, és nem is áll rosszul neki. Mikami-san elmondta, hogy az inspirációt nem feltétlen a Capcom zombis sorozatából merítette, hanem az olyan nyugati játékokból, mint a Splinter Cell, vagy a Dishonored. A játékban nincs számottevő különbség az átvezetők és a játékmenet között, folyamatos, filmszerű narratívát szeretnének, amely a beleélés szempontjából is fontos tényező. A szenzációhajhász fordulatok helyett az állandóan nyomasztó légkörre gyúrnak, mindezt megkoronázva egy teljesen felhasználóbarát irányítással és egy letisztult HUD-dal, amely csupán az életerőcsíkunkat, az aktuális interakciót jelző gombot és fegyverhasználatnál a muníció számát jelzi.


Érdekes eleme még a játékmenetnek a csapdák használata. A mezei zombik ellen a nyílt konfrontáció is működőképes, de mi a helyzet azokkal a szörnyekkel, akik jóval nagyobbak nálunk? A már említett Hentes mellett egy soklábú, sokkarú teremtménnyel is szembe kell néznünk. Ha kezd forróvá válni a talaj, s találunk taposóaknákat a környéken, akkor tőrbe csalhatjuk őket egy okosan elhelyezett csapdával. A megmaradt rémeket pisztolyunkkal iktathatjuk ki, de vigyázzunk, hiszen a műfaj sajátosságaiból adódóan folyton lőszerhiánnyal küszködünk. Persze ellenfeleink is tanulnak a hibáikból, az előző eseményt látva taktikát választanak és utána az ablakokból rontanak ránk. A csapdákba mi is beleszaladhatunk, ha nem vigyázunk. Szóval nem árt nyitott szemmel járni.


A Silent Hillekből ismerős, valós időben átalakuló, rémálomszerű helyszínek a The Evil Withinben is tetten érhetőek. Bár a világ realisztikusnak tűnik, Sebastian soha nem lehet biztos abban, hogy a képzelete űz-e tréfát vele, vagy az események mögött álló gonosz hatalom állítja-e próbatétel elé. Mivel a csapat még újoncnak számít a szakmában, viszonylag nagy szabadságot kapnak, nincsenek rajongóik, akik a régi emlékeket szeretnénk visszakapni. Így aztán szárnyalhat a kreativitás és a műfajok mixelése, ugyanakkor bizonyos értelemben véve teljesen új játékot szállítanak. A művészeti vezető, Naoki Katakai úgy fogalmazott, hogy bár a zombis játékokat tekintve a piac telített, igazi horrorcímekből hiány mutatkozik. Ki is vagyunk éhezve rá, ráadásul a The Evil Within next-gen játék lesz, így a műfajt is egy következő szintre emelheti – ez az, amiben Mikamiék reménykednek.


Vajon mik azok a konkrét dolgok, amikre csak a következő generációs konzolok képesek? Ezekről a Tango Gameworks mélyen hallgat, annyit azonban sikerült a srácokból kicsikarni, hogy az audiovizuális szempontból mindenképpen előrelépésnek számít a játék. „A környezett teljesebb és részletgazdagabb lesz” – tette hozzá Katakai. A produktum alatt az id Tech 5 engine-je duruzsol, a MegaTexture-eljárással, amely már a Rage-ben is bizonyított. Kétségtelen, hogy az új konzolok teljesítménye lehetővé tesz egy olyan filmszerű látványvilág megszületését, amely a maga rettenetes stílusában is elkápráztatja az arra fogékonyakat. Ha mindezek mellé feszültséggel teli, vagy olykor elkeserítő muzsika társul, akkor bizonyára nem fogunk mellé, ha bizalmat szavazunk a játéknak.


Mikami szerint a horror műfaj soha nem kopik ki a köztudatból, él és virul. Az emberek imádják a misztikumot és a félelmet. A japánok a stílus egyik legjobb követői, náluk a kultúra része, nagy hagyománya van a rémisztő történeteknek, a Kaidan szellemhistóriáknak. A The Evil Within egy kísérlet arra, hogy visszahozza a legtisztább gyerekkori rettegéseinket, olyan sötét és titokzatos dolgokat, amik mélyen gyökeret vertek bennünk, s csupán egy videojáték szükséges ahhoz, hogy újra a felszínre törjenek. A The Evil Within 2014-ben jelenik meg PC-re, PS3-ra, Xbox 360-ra és next-gen konzolokra.

Kapcsolódó cikkek

• The Evil Within teszt
• Kihaltak a jó horrorjátékok?