2027-et írunk, a helyszín egy képzeletbeli amerikai város, Sunset City. A metropoliszt a FizzCo. nevű óriásvállalat uralja, elsősorban gazdasági értelemben: itt minden a FizzCo.-tól függ, és mivel rengeteg munkát ad a helyieknek, tulajdonképpen mindenki azon dolgozik és mindenkinek az az érdeke, hogy a cégnek jól menjen. Meg aztán a FizzCo. látszólag még jó fej is, mikor piacra dobja az Overcharge Delirium XT nevű energiaitalát, óriási partit rendez a városban. A bajok akkor kezdődnek, mikor kiderül, hogy az energiaitallal valami nincs rendben, ugyanis mindenkit, akit ivott belőle, mutánssá változtatott; és mikor te, a játék főhőse megérkezel, hogy a FizzCo. takarítójaként rendet rakj a buli után, csak csúnya szörnyekbe botlasz. Nyilván az első dolog, ami átfut az agyadon, a következő: nincs többé főnök, nem kell befizetni a számlákat, és vége a szar életednek - Sunset City csak a tiéd, és te vagy a legnagyobb király!
A Sunset Overdrive egyáltalán nem akarja komolyan venni magát, és te se vedd komolyan. Tudom, nehéz, az ember nehezen veri ki a fejéből a villogó WTF? feliratot, de hát ennek a játéknak pont ez a célja: bemutatni a játékosoknak a totális káoszt úgy, ahogy eddig nem tapasztalhatták meg. Igazából a fejlesztő Insomniacon belül is eltartott egy darabig, míg a Sunset Overdrive üzenete átment. A két ötletgazda, Drew Murray és Marcus Smith a Resistance 3 óta dolgozik a projekten, a céljuk a kezdetektől fogva az volt, hogy egy klasszikus Insomniac-stílusjegyekkel, popkulturális utalásokkal és punk rockkal teletömött játékot készítsenek, ami egyúttal kifigurázza a posztapokaliptikus címeket is. Kezdetben viszont, mikor a Sunset Overdrive még csak gondolatban létezett, ezt még a munkatársaknak is nehéz volt megmagyarázni. A Tank Girl című képregénytől a The Young Ones tévésorozaton át Iggy Popig minden és mindenki előkerült ihletforrásként, amire a többiek nem igazán tudtak mit reagálni, már azon kívül, hogy megkérdezték: “Srácok, ti mi a májról beszéltek?”
De komolyan: a fejlesztők beszámolói szerint animációról animációra haladva győzték meg a csapatot arról, hogy ebből a játékból lehet valami, és rengetegen kételkedtek ugyan a Sunset Overdrive koncepciójában, végül csak eljutottak idáig. Persze a kiadókeresés sem ment könnyen! Ha a játékot magát meg is tudták emészteni a cégek döntéshozói, az már nemigen tetszett nekik, hogy az Insomniac ragaszkodott ahhoz, hogy a játék jogait megtarthassa magának. Furcsa, hogy végül pont a Microsofttal sikerült dűlőre jutniuk, igaz, állítólag ez a megbeszélés is vicces volt: a legendák szerint a tárgyalást az MC5 Kick Out the Jams című nótájával indították, és úgy ért véget, hogy Murray egy széken állva egyensúlyozott, hogy bemutassa, mi történik majd a játékban. Mindezt persze a Microsoft hadseregnyi vezetője előtt, és mikor azt hitték volna, hogy ennek már annyi, a redmondiak meglepő módon rábólintottak a játékra. Így lett a Sunset Overdrive Xbox One-exkluzív cím, és így vált az Insomniac első olyan nagygépes projektjévé, ami nem fog megjelenni PlayStationre.
Az elmúlt években zsákszámra dobáltak minket a fejlesztők posztapokaliptikus játékokkal, amiben az emberiség szenvedéséről szól minden. Az Insomniacnak ebből lett elege, ők inkább valami szórakoztatót és poénosat szerettek volna letenni az asztalra, és az volt a céljuk, hogy ezeknek a játékoknak megteremtsék a paródiáját. Így született meg az “awesomepocalypse” fogalma, és a gondolat: a Sunset Overdrive-ban az emberek a halálba bulizzák magukat, és a játék főhőse sem azon kesereg, hogy mi történt körülötte, inkább egy óriási poénnak fogja fel az egészet, és élvezi, hogy végre bármit megtehet. Mindehhez pedig nyilván a grafika is asszisztál: az Insomniac saját motorjára építő látvány mindenben megfelel a srácok korábbi munkáinak; a vicces figurák, a rajzfilmes animáció és az elképesztő színvilág is visszatérnek, hogy megágyazzanak a játék hangulatának.
“Szórakozás a realizmus előtt.” Ez volt a jelszava a fejlesztőknek a játékmenet tervezése során, mert hát nyilvánvaló, hogy itt is szembemennek az árral. A Sunset Overdrive TPS lesz, viszont a manapság divatos fedezékben bujkálás helyett a belemenős játékot díjazza a program, sőt, kifejezetten buzdít arra, hogy őrjöngj: itt pont akkor szúrsz ki magaddal, ha egy helyben toporogsz vagy céltalanul szaladgálsz az utcán. A Sunset Overdrive ennél sokkal jobb alternatívát kínál, megengedi, autóról autóra, napernyőről napernyőre ugrálj, fuss a falon, és csúszkálj a házak között kifeszített vezetékeken, mindezt persze olyan sebességgel, hogyha éppen nem energiaitaltól begőzölt mutánsokra lőnénk eszeveszetten, csak forgatnánk a szemeinket miatta. A Sunset Overdrive a Prince of Persia, a Tony Hawk’s Pro Skater és a Jet Set Radio szerelemgyerekének tűnik, de a Prototype-ot és az inFamoust is megemlíthetném, ha olyan játékokat kellene mondanom, amiben hasonló mozgáskultúrával rendelkezett a főhős.
Sunset City szabadon bejárható, és nemcsak horizontálisan fedezhetjük fel, de vertikálisan is. A teljes játékvilág úgy van felépítve, hogy bárhova nézz, találj majd magadnak olyan felületet, amire ráugorhatsz és amin végigcsúszhatsz. Persze itt nem az Assassin’s Creed-féle egygombos parkourra kell számítani, az Insomniac platformjátékos múltjából adódik, hogy egy kis ügyesség is kell ahhoz, hogy mindenhová feljussunk, ugyanakkor az is igaz, hogy nem büntet annyira a játék: ha leesel, visszateleportálsz a legközelebbi biztonságos helyre, és próbálkozhatsz újra. Hogy ennek nincs semmi valóságalapja? Kit érdekel! A játék amúgy is rugalmasan kezeli a haláleseteket, ha meghalsz, némi pénzért cserébe azonnal feltámadsz (mondjuk egy repülőcsészealj hoz vissza), de hasonló felfogás mentén korlátlanul futhatsz a falon, akár egy komplett házat is körbeszaladhatsz, és a fegyvereidet sem kell újratölteni, addig tüzelsz, amíg van lőszered.
Persze attól sem kell tartanunk túlzottan, hogy kifogynánk a munícióból, ahogy a fentiekkel, úgy ezzel is az a készítők célja, hogy bátorítsanak: egy percre se állj meg, daráljál, lőjél le mindenkit, aki csak a szemed elé kerül, ne is érje a lábad a földet! Természetesen így sem lesz könnyű dolgod, a program bőven kompenzál majd ellenfelekkel; ezek között mindenféle méretű és formájú mutáns lesz, az egyszerűbb, folyamatosan tóduló fajtáktól kezdve egészen a főellenfelekig, köztük egy hatalmas, életre kelt lufival, akit Fizzie-nek hívnak. Természetesen a városban akadnak más túlélők is, a FizzCo. emberei mellett különböző frakciókat képviselő arcokkal futhatunk össze, akik küldetéseket is adhatnak nekünk - egyelőre el nem tudom képzelni, hogy a cserkészek vagy az RPG-játékosok milyen feladatokat tudnak majd kitalálni nekünk.
A különböző küldetésekért és mellékküldetésekért pénz jár, ezeket pedig fegyverekre költheted. Egyszerre nyolc különböző fegyver lehet nálad, gördülékeny a váltás közöttük, itt is az a cél, hogy használj minél többet belőlük, próbáld ki mindet, hogy megtaláld a hozzád leginkább illőket. Az Insomniacot természetesen nem kell félteni ezen a téren sem, a Sunset Overdrive arzenálja tömve van egyedi (és persze hülyébbnél hülyébb) fegyverekkel. A High Fidelity például pengeszerűen viselkedő hanglemezeket lő ki magából, a TNT Teddy olyan plüssmackókat, amiket bombával szerelt mellénybe öltöztettek, míg a Hover Turret olyan játékhelikoptert takar, amire pisztolyt erősítettek. Érdemes lesz sűrűn cserélgetni őket, már azért is, mert a játék úgynevezett "stílusmérője" az alapján töltődik majd fel, hogy mennyire vagyunk mozgékonyak, mennyire játszunk változatosan és stílusosan. Ha feltöltődik, akkor úgynevezett Ampekre csaphatunk le, ezekkel a karakterünk és a fegyvereink viselkedését módosíthatjuk. A gépfegyverünk például meglepetésszerűen miniatombombákat köpködhet, de azt is beállíthatjuk, hogy minden ugrásunkkal tűzgolyókat hagyjunk magunk után.
Te döntöd el, milyen fegyvereket cipelsz magaddal, és ezeket még kedvedre kombinálhatod is mindenféle Amppel. Jól hangzik, pedig ez csak a testreszabási lehetőségeink egy része! A játék főhőse tényleg te vagy. A főszereplőnek nincs neve, te határozhatod meg, hogy milyen neme, bőrszíne és testalkata legyen, utána pedig változatos göncökbe öltöztetheted. Persze ne a mezei poló-farmer kombóra gondolj, az Insomniac igyekezett mindenféle giccses holmit, kiegészítőt és tetoválást összerángatni, hogy úgy öltöztesd fel a szereplődet, ahogy akarod. A fejlesztők nagyon egyszerűen gondolkodtak: a stílus legyen kortárs, de onnantól kezdve bármi, a punktól a hiphopig minden belefér a ruhatárba, elvégre világvége van, úgysem nézi senki, hogy milyen idiótán fest a főszereplőd.
Maximum az a másik hét játékos, akivel a multiplayer módban játszol együtt. Bizony, ilyen is lesz a Sunset Overdrive-ban: ha belépsz a város egyik fényképező fülkéjébe, a játék összehozza a karaktered más hús-vér játékosokkal, akikkel a Chaos Squad módot nyúzhatjátok. Ebben több különböző játékfajta lesz, amik közül a Night Defense-t mutatták be eddig a készítők: ebben a csapatnak Overcharge-tartályokat kell megvédeniük a hullámokban érkező mutánsoktól, és a feladat során minden fegyverüket bevethetik majd, illetve csapdákat is használhatnak. A "káoszmérő" a csapat korábbi tevékenysége alapján töltődik majd, és bár egyre nehezebbé teszi a multit, egyre több jutalmat is ad a játékosoknak. Noha a többjátékos rész alapvetően kooperatív, kompetitív elemek is lesznek benne az ígéretek szerint.
Az Insomniac az október 31-én esedékes megjelenés után sem tétlenkedik majd - a single és a multiplayer is kap majd friss tartalmakat a jövőben.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.