Sunset Overdrive teszt

Megérkezett. Október utolsó napjaiban megjelent végre a Microsoft és az Insomniac Games sokat várt exkluzívja, a Sunset Overdrive. A játék ujjal mutogatva röhög pofán minden zombis túlélőhorrort és műkomolyságú katonai akciót, a vérfoltos páncélzatban szörnyeket aprító tengerészgyalogosok ideje rég lejárt. Helyüket a színtiszta szórakozás vette át, egy szabályok nélküli világban mi más is jelenthetne jobb kikapcsolódást, mint egy szabályok nélküli, kiadós mészárlás. És ezt értsd pontosan úgy, ahogy mondom. A Sunset Overdrive fittyet hány mindenre, amit eddig megszoktunk, az apokalipszis a legkirályabb dolog, ami valaha történhetett unalmas, hülye városunkkal. Ideje hát útnak indulni, és kiélvezni a káosz minden pillanatát.


A kór egyetlen nap alatt elpusztított mindent. A Fizzco vállalat energiaitala undorító mutánssá változtatta az embereket, az Overcharge Delirium XT nem csak a legrosszabb, legcukrosabb lötty, amit valaha kóstoltál, de a leggyilkosabb is. Mindenhol csak ezt a szart reklámozták, a tévé és a rádió tele volt a felhívásukkal, igyál, igyál, igyál, a mértéktelenségnek pedig meg is lett az eredménye. Sunset City lakossága egymást kezdte el felzabálni, a végítéletet egy maréknyi ember élte túl csupán, és köztük vagy te is. Te jelentéktelen kis senki, aki eddig aljamunkával kereste pénzét, hogy fizethesse azt a szánalmas kis lyukat, amit albérletnek hazudnak egyesek, az időd viszont elérkezett. Akrobatikus képességeid segítenek meglógni a szörnyek elől, az utcákat járva pedig egyetlen célod maradt csupán. Olyan gyorsan elhúzni innen, ahogy csak lehet.


A feladat nem egyszerű azonban. A város határait lezárták, az utcák tele vannak mutánsokkal, ráadásul a túlélők is elkezdtek bandákba verődni. És bizony néhányan közülük nem éppen a baráti segítségnyújtás példaképei. Hanem a fosztogatásé, és a balhéé. A játékban hősünket külső nézetből irányítva túl kell élnünk a ránk leselkedő veszélyeket, a kijutáshoz vezető útra viszont nehezen találunk csak rá. Előtte egy halom szívesség vár még ránk, együtt kell működnünk a többi túlélővel, segítséget tőlük csak akkor kapunk, ha azért mi is teszünk valamit. A történetfolyás a Grand Theft Auto küldetésalapú eseményvezetésére épül, a szabadon bejárható nagyváros különböző pontjaira ellátogatva mindig vár ránk valaki, hogy újabb instrukciókkal lásson el előmenetelünkkel kapcsolatban. Mi pedig ahogy haladunk előre, úgy kerülünk egyre közelebb a célunkhoz is.


A játékmenet különleges érzékkel vegyíti a Jet Set Radio, a Crackdown, a Dead Rising és a Prototype legjobb elemeit. Hősünk gyaloglás helyett akrobatikus mutatványok sorozatával szeret átvágni a városon, a járdára lépve hamar körbevesznek minket a fertőzöttek; a legjobb, ha korlátokon és kábeleken csúszkálva, a háztetőkön át nyerünk egérutat. A mindent behálózó áramvezetékeknek köszönhetően pedig ez nem is lesz nehéz feladat, csak fussunk neki, és a megfelelő gomb megnyomása után hősünk már csúszik is előre, mintha sínen vezetnék. A játék a stílusát tekintve teljesen elrugaszkodott a valóságtól, hősünk nem csak megmászni, és meglovagolni tud bármit, de képes falon futni, vízen csúszni és air dashelni is. Az autók teteje, és a boltok napernyői ugródeszkaként segítik őt eljutni a magasba, ahonnan a mutánssereg tizedelése is könnyebb már, ellenségeink legyilkolásának leghatékonyabb módja, ha csúszás közben kezdjük őket szórni.


A különleges játékélményhez nem mindennapi körítés is társul. Míg a hasonló témájú játékok sötét, rothadó világokat mutatnak be, addig Sunset City-ben hétágra süt a Nap. Mindenhol élénk színeket, és vidám arcokat találunk, kalandjaink során rengeteg vagány emberrel fogunk megismerkedni, míg a képregényes stílus mindennek tökéletes külsőt is ad. A készítők nagyon odatették magukat, amikor ezt az egészet megálmodták, a világ leglazább mutánsölőjének pedig még fantasztikus humorérzéke is van. Ha odafigyelünk arra, amit mond, akkor elképesztő poénokat csíphetünk el, a játék elején például van egy rész, amikor egy narrátor vezet át minket az alapvető dolgokon. A hős megáll, majd annyit mond: „Kösz szépen, ijesztő hang a semmiből”. Annyira hülye, hogy nem igaz, imádom őt.


Hősünk kinézetét és stílusát egyébként magunk szabhatjuk meg. Választhatunk, hogy lány vagy fiú legyen-e, adhatunk meg testalkatot, bőrszínt, majd a megfelelő arc és frizura kiválasztása után fel is öltöztethetjük őt, vagy hagyhatjuk alsóneműben, ahogy tetszik. A tanga egy férfin nem ciki, ha az férfitanga. De ennyire őrültek a fegyvereink is. Kapunk pajszert, pisztolyt, fasz alakú shotgunt, ami flaming compensator néven fut, fagyasztót, diszkoszvetőt, bowlinggolyó-kilövőt, illetve lehet kraftolni is. Különböző alkatrészekből mindenféle őrült stukker építhető meg, az első például egy porral oltó, egy köteg dinamit és egy plüssmackó keresztezéséből létrejött gránátvető. Egy TNTeddy. Aminek egyébként végig az egyik legnagyobb hasznát fogjuk venni.


A szörnyeken és a gazembereken kívül szembe kell majd néznünk robotokkal is. A Fizzco az apokalipszis után megpróbálja eltussolni az ügyet, a várost egy hatalmas kupolával lezárva, és robotokat vezényel be, hogy azok tüntessenek el minden bizonyítékot. A vállalat küldi ránk ráadásul az első igazi főellenséget is, egy hatalmas lebegő robotbábu formájában, azt hisszük, hogy egy héliummal töltött reklámbaba ő, de hamar kiderül, hogy ennél sokkal több. Érdekesség pedig, hogy lesznek területvédő küldetéseink is. Nyáron a Gamescom közvetítésnél pont egy ilyet próbálhattam ki, a dolog lényege pedig, hogy hullámokban támadó ellenségek próbálják bevenni a bázisunkat, a mi feladatunk mi más is lehetne, mint a megállításuk. A szörnyek egyre nagyobb csoportokban rohamozzák meg a kerítéseket, irtanunk kell őket, míg van skúlónk, majd miután betörtek, az energiaforrásunkat kezdik ostromolni. A transzformátor köré különböző csapdákat rakhatunk le, amik szuperül darabolják is a belesétálókat, ha pedig gépezetünk él a visszaszámláló lejártáig, akkor egy belőle kiáramló, hatalmas energialöket fog kipusztítani mindent a környéken. Pontot téve az ügy végére.


A játékmód egyébként multiplayerben a Chaos Squad nevet kapta, barátainkkal közösen kell védeni a területeket, a néha az egyik, néha a másik irányból támadó horda ellen. A játékosok osztoznak a megszerzett felszereléseken és pontokon, tényleg szuper az egész, nem úgy, mint a maradék. A többjátékos módok ezt leszámítva nem nyújtanak nagy élvezetet, inkább nem is beszélek róluk, csak egy későbbi DLC-ben bízom.


Jó hír viszont, hogy a játékban van fejlődési rendszer. Minél stílusosabban játszunk, és minél több ellenséget küldtünk át a másvilágra, annál több badge üti a markunkat, ezek a különleges kitüntetések pedig overdrive vásárlásokra használhatóak. Utóbbiak akrobatikus képességeinket, tűzerőnket, vagy a magunknál hordható töltények maximális számát növelik, míg speciális tulajdonságokat, például robbanó pajszerütést ampokkal nyerhetünk. Mindkettő rendkívül jól segíti előrejutásunkat, és nem utolsó sorban egyre izgalmasabbá, látványosabbá teszi a csatákat is. De szuper, hogy a játék rendkívül könnyen irányítható is. Hősünk nem esik le mutatványozás közben, még ha egy-két méterrel melléugrunk célunknak, akkor is egy pillanat alatt felkapaszkodik és folytatja útját, a mozgás könnyű és gyors, nem lesz vele gondunk. Ez a lazaság kell hát, hogy egy teljesen komolytalan akciójáték tökéletesen élvezhető legyen, na meg rengeteg rockzene. 


Awesomepocalypse. Ez az a szó, ami a Sunset Overdrive világvége hangulatát jellemzi, a multiplayer módokon kívül viszont van még egy dolog, ami beárnyékolja a játék tökéletességét. Ez pedig a respawn rendszer. A halálnak itt nincs súlya, hiába patkolunk el, azonnal újjászületünk ugyanott, talán csak fél perccel az előző állás előtt, vagy még annyival se. Így pedig nincs nagyon miért izgulnunk, másba viszont már tényleg nem tudok belekötni. A Microsoft jól összehozta az idei karácsonyt, először jött a Forza Horizon 2, aztán most itt a Sunset Overdrive, és már úton van a Halo: Master Chief Collection is. Az Xbox One ezzel beelőzte most a Playstation 4-et, már ami az exkluzívokat illeti. És ez az elmúlt éveket tekintve nagyon, de nagyon nagy szó.

Kapcsolódó cikkek

• GC 2014: Sunset Overdrive próbakör
• Sunset Overdrive előzetes