„Hier gehts zu Sunset Overdrive” - hirdeti egy apró tábla az idei GamesCom hatos számú épületében, az Xbox One nagyszínpadánál, valahol a Forza Horizon 2 és a Halo: The Master Chief Collection mellett. Nem én tévedtem el, a Ratchet and Clank és a Resistance sorozatokat is készítő Insomniac Games igazolt át a zöldekhez, új játékuk kizárólag a Microsoft konzoljára fog megjelenni. S bár messze még az október 31-i premier, a kiállításon már most, személyesen is kipróbálhattuk a kicsikét, ha kíváncsi vagy rá, hogy milyen lesz a generáció leglazább akciójátéka, maradj velem.
A Sunset Overdrive története 2027-ben játszódik. Kedvenc városunkat undorító, hólyagos képű mutánsok uralják, a FizzCo. nagyon mellé lőtt legújabb energiaitalával, az Overcharge Delirium XT minden élő embert szörnyeteggé változtatott. Egy maroknyi túlélő maradt csupán egészséges, a komor és sötét apokalipszist most viszont elfelejthetjük, a játék mindent poénnak fog fel. Nem kesergünk szomorú sorsunkon, és nem zengünk tengerészgyalogos eszméket, főhősünk rágót csámcsogva, elképesztő menőséggel durrantja seggen az ellenségeket.
A GamesCom tekergő sorait végigállva jutottam el a Sunset Overdrive kipróbálható változatához. A készítők ezúttal egy multiplayer demót hoztak nekünk, a korábbi videók és előzetesek igazak voltak, a játék annyira laza, hogy szavakat alig találok rá. A realizmus itt másodlagos, a játékmenet elképesztően pörgős, emberünk pedig olyan mutatványokra képes, mint senki más. Kocsitetőről katapultálva magát máris egy villanyoszlop tetején találja magát, onnan átsiklik a kábeleken a legközelebbi épület tetejére, közben sorra nyírja ki az utcákon tomboló mutánsokat, majd a jönnek a felhőkarcolók. Az üvegfalon futva húzza a ravaszt, míg egy fenevad is marad a környéken, nem lép félre, nem hat rá a gravitáció. Nem akarja, hogy komolyan vegyük őt. Sőt, direkt figurázza ki a közelmúlt minden világvége játékát.
Hullámokban támadó szörnyek ellen kellett megvédenünk a bázisunkat. A külváros családi házas, bevásárlós sétálóutcáinak egyik kereszteződésében berendezett terület két energiaforrásnak adott otthont, innen kellett akár az életünk árán is kipaterolni a folyamatos utánpótlással támadó rohadékokat. A játékmód a szokásos szabályokat vonultatta fel, ha az ellenség túl sokáig tanyázik a reaktoroknál, és csapkodja mocskos öklével a borítását, akkor az egy idő után túlmelegszik, és felrobban, ezt nem szabadott hagynunk.
A játékot egy fejlesztő vezette. A fickó füles-mikin folyamatosan beszélt hozzánk - deutsch oder english - kérdezte az elején, az utóbbi volt a helyes válasz, majd nagyjából felvázolta a játék lényegét, és már indult is a csata. Először jobbról kezdtek támadni minket, eleinte nem jöttek sokan, még mi is kezdtük megszokni az irányítást, nem volt nehéz, fél perc se kellett, és már úgy csúszkált mindenki a villanypóznák között, mint Tony Hawk a suli mögötti korlátokon. Nem kellett sok gombot használni. A bal kar irányította a hőst, az A volt az ugrás, a B az ütés, az RT a lövés, míg fegyvert választani az LB-vel lehetett. Minden másra, vagyis a mutatványokra ott volt az X, csak rá kellett tenyerelni, és a karakterünk már használta is a legközelebbi interaktálható cuccot.
Miután a jobbra eső utcákat megtisztítottuk, balról kezdett ránk jönni az horda. Minden alkalommal egyre keményebbek voltak, helyből ugrották át a kerítéseket és az autókat, egy részük az emberekre ment, másik részük pedig a reaktorokra. Csak rohantak előre, és támadtak, komoly intelligencia nyomát nem láttam rajtuk, vérengző szörnyek ezek, buta állatok, mire is számítottam. A fürge, de könnyen sebezhető emberszabásúak mellett pedig néha feltűntek az óriások is. Az ő lomhaságukat nehezen átlőhető bőrréteg, és keményen odacsapó, izmos karok ellensúlyozták, az AK-FuckYouUp 47-ről ekkor kellett TNTeddy-re váltani. De volt rajtuk kívül energiapuska, diszkosz, meg a fene se tudja még mi, a legviccesebb elnevezésekkel, ilyen felfordulásban te se jegyeznél meg mindent.
Felfordulás volt, mégse érezted úgy, hogy kicsúszik az esemény irányítása a kezed közül. A pálya könnyen átlátható és megjegyezhető volt, az irányítással nem kellett bajlódni, indult a csata, az ember pedig csak élvezhette a fék nélküli mészárlást. Egy meccs nagyjából 3 vagy 5 perces lehetett, nem tudom már, az utolsó kör viszont nagyon durvára sikerült. A legnagyobb támadást a szörnyek két irányból mérték ránk, még csapdákat is tudtunk lerakni, használhattunk propelleres pengét és automata gépágyút, jöttek az emberszabásúak és az óriások együtt, nem hittem a szememnek. Hétből harmadik lettem, nem is rossz elsőre.
A játékot nagyjából úgy kell elképzelni, mint a Dead Rising, a Prince of Persia, a Crackdown, a Gears of War, a Prototype és a Jet Set Radio keveredését, képregényes stílusban, nulla komolysággal. A kampányt sajnos nem lehetett kipróbálni, úgyhogy abban még csalódhatunk, de a hangulat és a játékélmény már most bizonyított. A Sunset Overdrive rohadt jó játék lesz. Színes, popcornos, röhögős, pont amire vágyunk.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.