The Legend of Korra teszt

Az Activision megbízásából a Bayonetta sorozatot is jegyző Platinum Games készített beat’em up akciójátékot a magyar Nickelodeon csatornán is vetített Korra Legendájából. Az Avatár sorozat folytatásában egy fiatal lány, Korra kapja meg a hihetetlen erőt, mellyel képes uralni a világ négy nemzetének elemét. A Víz Törzsei, a Föld Királysága, a Tűz Népe és a Levegő Nomádjai egy emberként egyesülnek benne, a játék története a rajzfilmsorozat második és harmadik évadát hivatott összekötni, háromhétnyi kalandot mesélve el nekünk.


A The Legend of Korra messze van attól a minőségtől, amit a készítőktől megszoktunk, vagy akár a rajzfilmtől elvárnánk. Mondjuk ki nyugodtan már az elején, a játék egy igénytelen, monoton és fárasztó töltelékcím lett, amit csak azért csináltak, hogy lehúzzák az animerajongó gyerekek szüleit. A történet során hősünket külső nézetből kell irányítanunk, ugyanúgy kinéző ellenségek tucatjain átverekedve magunkat annyira unalmas helyszíneken, hogy ahhoz képest a Barátok közt Mátyás téri háza egy felfedezetlen császári aranypalota. Minden támadásunk, legyen az ütés, rúgás, vagy valamelyik elem alkotta különleges csapás, mind ugyanolyan, a játék tíz perc alatt elaltat bárkit - ha a négy-hat órás végigjátszást tényleg célul tűzted ki magad elé, akkor készülj fel rendesen. Mert ez lesz életed leghosszabb délutánja.


A történet szerint egyébként Korra elveszíti uralmát a négy elem felett, mikor Hundun, a gonosz démon visszatér világunkba. Kalandjaink során nem csak különleges képességünket kell újra visszaszereznünk, alapjaiból tanulva meg újra az elemek feletti erő kézben tartását, de le kell győznünk az emberiséget fenyegető gonoszt is. A hozzá vezető út pedig kicsit sem lesz kényelmes. Csatlósai, ahogyan lenni szokott, minden erejükkel azon dolgoznak, hogy minket megállítsanak, a rosszak viszont nem élvezhetik sokáig gaztetteik savanyú gyümölcsét, a jók hamarosan legyőzve őket, helyreállítják a világ egyensúlyát.


A játék harcrendszere a hagyományos verekedésen túl a négy elem használatára épül. A levegő gyorsabbá és jobb harcművésszé teszi hősünket, a víz távoli támadásokra használható, a földdel lassú, de erős ütéseket leszünk képesek bevinni, míg a tűz növeli Korra sebességét, és erejét a közeli összecsapásoknál. Kalandjaink során pedig nem csak a négy erőt tanulhatjuk meg használni újra, de össze is fűzhetjük őket egy hatalmas és pusztító kombóba, a rettegett Hondun hamarosan megbánja, hogy velünk húzott újat.


A grafika szörnyen néz ki még újgenerációs konzolokon is. Elnagyolt cell-shaded használat, kidolgozatlan és üres terek, ronda színek, ugyanúgy kinéző ellenségek és berendezési tárgyak jellemzik az összképet, bármerre is járjunk. Nincs a játéknak egy valamire való történetvezetése, véget nem érő monoton gyepálásra leszünk hivatottak csak, fásult és élvezhetetlen a rendszer, amit a pocsék kamerakezelés, illetve az idegesítő mini-játékok és boss harcok csak tovább rontanak. A filmek és mesék hivatalos játékfeldolgozásai szinte mindig olcsó kacatok, főleg ha az Activision keze is benne van, ez pedig erre halmozottan igaz. 


Viszonylag jó hír viszont, hogy a csatákat stabil 60fps-sel élhetjük át, így ha sikerült megbarátkozni a játékmenet fájdalmasan egyszerű és kihívásmentes mechanikájával, akkor legalább a bunyózni tudunk egy jót. Merthogy egész kellemes adok-kapok alakul ki a történet második felében, mire összegyűlik a speciális képességeink java, bár az is lehet, hogy addigra úgy hozzászoktam a játék minden hibájához és hiányosságához, hogy elkezdtem élvezni. De csak egy nagyon kicsit. Tényleg. Az eseményeket egyébként rövid rajzfilmbetétek kötik össze, melyek majdnem olyan szépek lettek, mintha csak a tévésorozatból emelték volna át őket, az atmoszféra, a szereplők, a hangulat mind el lett találva. Viszont ezek se mentik meg a játékot attól, hogy a kukában végezze.


A The Legend of Korra PC-re, Playstation 3-ra, Playstation 4-re, Xbox 360-ra és Xbox One-ra jelent meg még októberben, de csak most tudtam vele foglalkozni. Bár ne tettem volna. A készítők nem csak, hogy nem próbáltak meg minőségit alkotni, de még meg is szégyenítették mindazt, amit az Avatar világa az évek során eddig felépített. Szomorú. Kerüljétek el a játékot, pénzt ne adjatok érte, ha igazi manga-élményt akartok az életetekbe, inkább vegyetek egy nagy tál sushit meg pár könyvet vagy képregényt a következő Mondocon-on. Mi ott leszünk most is.