Figyelem! Mivel egyre nehezebb kikerülni a korábbi részek spoilereit, én meg sem fogom próbálni, úgyhogy innentől csak saját felelősségre olvass tovább!
Általában egy tévésorozatot sem pörgetnek végig a készítői 120 százalékon, mindegyikbe kerül néhány olyan epizód is, amely relatíve lassú és kevésbé fordulatos. Így egyfelől pihenhetnek picit a nézők érzékszervei, másrészt pedig jut idő a történetmesélésre, illetve a karakterek aprólékosabb kibontására. Nincs ez másképp a Trónok harca esetében sem, és láthatóan hasonló felállásban gondolkodik a Telltale is, ami a játékadaptációt illeti. A probléma az, hogy míg ez a koncepció a tévében hibátlanul működhet, addig egy másfél-két havonta jelentkező, két-két és fél órás epizódokat felsorakoztató videojáték-szériára - ahol első kézből élvezheted a semmittevést - nem biztos, hogy ráhúzható. Ebből már kitalálhattátok: a szuper első és harmadik rész után a negyedik Game of Thrones-epizód is a másodikhoz hasonló csalódás volt nekem, egész egyszerűen túlzottan vontatottnak találtam a Sons of Wintert.
A sorozat nem meglepő módon az eddig megkezdett négy különböző, de párhuzamos történeti szálon halad tovább. Rodrik, miután megkapta a nyakába Gryff Whitehillt, és megtudta, hogy valaki elárulta őt a támogatói közül, minden korábbinál határozottabban szánja el magát, hogy szembeszáll ellenségeivel, a folytatásban pedig egy új szövetségesre is szert tesz. Azt viszont nem lehet mondani, hogy a nagy terv másik két része (a győzelemhez ugye sereg és pénz is kellene) problémamentesen halad előre. Miközben Myra a vasfaüzleten keresztül szeretné biztosítani a Forrester-család hátterét Királyvárban, elveszíti korábbi pártfogóit, Margaeryt és Tyriont, Asher pedig hiába jut el Daeneryshez, úgy tűnik, a Targaryen-lány nem akar neki feltétel (értsd: Meereen elfoglalása) nélkül segíteni. Eközben az is világossá válik, hogy Gared számára sincs visszaút: azzal, hogy megölte a családja varjúvá lett gyilkosát, halálos bűnt követett el, és immár nem csak a korábbi ígérete, de a közelgő kivégzése is arra sarkallja, hogy lelépjen a testvérektől, és megkeresse a North Grove-ot.
Játékmenet tekintetében a negyedik epizód semmilyen újdonságot nem hoz, azzal viszont, hogy egy újabb lassabb részt kaptunk, megint előtérbe kerültek a hosszabb, de ezzel együtt súlytalanabb párbeszédek. Félreértés ne essék, az akciójelenetek sem maradtak el, de az epizódvégi darabokat leszámítva egyik sem különösen érdekes közülük. Inkább a beszélgetésekkel kell(ene) beérnünk, de ezekkel sem voltam maradéktalanul elégedett, olyan érzésem volt ugyanis, hogy ezek a bájcsevejek nem vittek sehová, nem haladt miattuk a történet, és nem kényszerítettek bele olyan döntési helyzetekbe úgy, ahogy azt korábban tapasztaltuk.
Ennek az egy helyben toporgásnak persze kétségtelen, hogy megvan a maga előnye is, hiszen így több idő jut a kibontakozásra és néhány mellékszereplő megismertetésére. Habár biztosan akadnak majd olyanok, akik a Forrester-sztori szempontjából irreleváns karakterekkel kapcsolatos párbeszédeket is kihagyhatónak fogják találni, én a magam részéről örültem, hogy kicsit beleáshattuk magunkat a korábban látványosan zárkózott Beshka múltjába, és beleavatkozhattunk Sera szerelmébe. Őszintén szólva abban is bízom, hogy a hátralévő két epizódban ezeknek a jeleneteknek a mi szempontunkból is fontos következményei lehetnek.
Sőt ezt úgy általában is elvárnám a folytatástól. A negyedik rész már-már egy teaserre hasonlított, bármiről is volt szó, ott lebegett előttem a képzeletbeli “Hamarosan folytatjuk…” felirat. Bármiről beszéltünk, bármerre mentünk, lerítt róla, hogy ennek majd “valamikor” lesz következménye, de az nem most fog megtörténni. Ebből a szempontból a harmadik felvonás sokkal jobban vizsgázott, ott úgy sikerült ezeket a mini-cliffhangereket szétszórni, hogy közben a játékos elégedett lehetett, mert úgy érezte, jutott valamire, sikerült haladnia a feladat végrehajtásában.
Összességében ezt megint kevésnek éreztem két hónapnyi várakozás után, és ahogy arra a bevezetőben utaltam, a bő kétórás játékmenetet malmozással feltölteni nem biztos, hogy jó döntés volt a készítők részéről. Alapvetően úgy gondolom, jelen esetben ezeket a tempóváltásokat az egyes epizódokon belül kellene adagolni (valahogy úgy, ahogy az az első és a harmadik rész esetében is történt), de komplett fejezeteket beáldozni ebből a célból semmi esetre sem szerencsés. Ezzel együtt az a félelmem is kezd beigazolódni, hogy nem sok értelme volt megnyújtani a Game of Thrones-évadot - a kevesebb néha több, ugye.
Ha kimaradt, itt olvashatod el az első, a második és a harmadik epizód tesztjét!
A Game of Thrones negyedik epizódját az ASUS ROG Tytan CG8580 gamer konfigurációján teszteltük, melyet az ASUS Magyarország biztosított számunkra.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.