LawBreakers teszt

Cliff Bleszinski megosztó személy, és bár nem minden megnyilvánulásával lopja be magát a játékosok szívébe, kétségtelen, hogy őszinte arc. Azok után, hogy több ízben is kinyilatkoztatta, mennyire nem éri meg egyjátékos kampányt fejleszteni manapság, nem igazán lepődtem meg, hogy a multiplayer-vizek felé evezett vadonatúj csapatával, a dizájner múltját ismerve pedig az sem furcsa talán, hogy egy kőkemény arena shootert álmodtak meg a Boss Key srácai. A LawBreakers pont azt nyújtja, amit a műfaj rajongói elvárnának tőle - ami azt illeti, a fejlesztők talán túlzottan is szigorúan álltak neki a házinak, és ez rányomja a bélyegét a végeredményre.

Történjék bármi, a LawBreakersben kétszer öt fő veselkedhet egymásnak a Törvény vagy a Törvényszegők oldalát képviselve. Bármelyik oldalt dobja a gép, igazi nehézfiúkkal (és persze lányokkal) indulunk majd csatába, akik változatos eszközökkel igyekeznek megkeseríteni az ellenfeleik életét. A játék egy percig sem finomkodik, és bár leszakadó végtagokkal nem fogunk találkozni, vérből akad majd bőséggel, és az sem családbarát pillanat éppen, mikor közelharc címén arcon talpaljuk a szembejövő kollégát. Minderre a szédületes tempó teszi fel a koronát, a LawBreakersben rámegy pár köröd, mire megtanulod időben észrevenni a támadóidat - aggodalomra azonban semmi ok, a következő etap végére talán te is elkapod a ritmust, és még reagálni is tudsz rájuk!

Habár a Boss Key kétségkívül arra hajtott, hogy elcsípje a klasszikus arena shooterek lendületét, a játékmenetet igyekezett a mai trendekhez igazítani. Kasztok vagy fegyverek helyett például most is karaktereket választunk, összesen kétszer kilenc szereplő várja, hogy közelebbről is megismerjük. A felosztás nem véletlen: a fejlesztők csaltak egy kicsit, a kilenc szerepkörre mindkét oldal kap egy-egy hőst, így ezek páronként azonos felszereléssel és képességekkel próbálkoznak, mindössze külsőre különböznek.

A repertoár azonban teljes mértékben változatos, nincs két ugyanolyan fegyver vagy képesség a felhozatalban. Akadnak tankkarakterek, amelyek bőséges HP-val és egy különösen pusztító, ám lassú fegyverrel indulnak csatába; a Titan rakétavetője például lassan tüzel, a Vanguard minigunjának pedig kell egy kis idő, mire felpörög. Az Assassin és a Wraith az ellenkező oldalt képviseli, ők gyorsak és múlékonyak, cserébe rugalmasak, ugranak és csúszkálnak, ami kiválóan megágyaz a közelharci képességeiknek. Az arany középutat az Enforcerhez hasonló támadó karakterek jelentik, akik gyorsan tudnak viszonylag nagy sebzést összehozni, és van egy támogató szerepkörünk is: azonban nem is a LawBreakersről lenne szó, ha a Battle Medic csak gyógyításra lenne jó - nála is lesz fegyver, biztos, ami biztos.

A karakterek kiegyensúlyozottnak tűntek a teszt során, egyikük sem dominálta a játékot, bár az kétségtelen, hogy némelyiküket egyszerűbb megtanulni. A főszerep itt is a csapatjátéké, az a feladatunk, hogy a többiekkel összhangban válasszunk karaktert, és összehangolva a képességeinket a lehető leghatékonyabbak legyünk. A különleges kunsztok száma akár karakterenként is változhat, a funkciójuk pedig a szerepköröket erősítik: valaki védőfalat tud felhúzni, valaki sprintelni tud, más pedig egy taktikai késsel képes megjelölni az arra kószáló ellenfeleket. A képességek időlimitesek, tehát nem használhatjuk őket korlátlanul, a többség pedig Ultival is rendelkezik, amire perceket kell várni ugyan, de jól időzítve akár el is dönthetjük vele a meccset.

A képletet a pályák teszik teljessé. A körítésüket tekintve nem igazán különlegesek, azonban a készítők alaposan rágyúrtak arra, hogy ne csak horizontálisan, hanem vertikálisan is használni tudják őket a játékosok. Emiatt több kiemelkedő platform is helyet kapott a térképeken, ezeket pedig sokszor a zérógravitációs mezők segítségével érhetjük el. Talán ezen a ponton érződik leginkább, hogy a LawBreakers más szeretne lenni, mint a hasonszőrű címek: ezek a mezők sokszor kikerülhetetlenek, és meglehetősen furcsa dinamikát adnak a játéknak. Eleinte megszokást igényel, hogy itt tényleg bármilyen irányból lőhetnek ránk, az sem egyszerű, hogy kontroll alatt tudjuk tartani a szó szerint “lebegős” helyzetet, azonban komoly taktikai értéket képvisel, ha valaki tudatosan lubickol a súlytalanságban.

Még szerencse, hogy bedobták a srácok ezt az elemet, mert egyébként nem igazán tudnék felhozni semmit, ami miatt a LawBreakerst ki tudnám emelni a hero shooterek egyre sűrűsödő tengeréből. A Boss Key ügyesen felmondja a leckét, a változatos karakterfelhozataltól a lootboxokig mindent belepakoltak a játékba, néha talán át is estek a ló túloldalára, mert egy-két karakter kínosan emlékeztet az Overwatch hőseire. De a zérógravitációs mezőkön túl semmi különlegeset nem villantottak, amiért nagy kár.

Továbbmegyek: a Boss Keynek sikerült összehalászni a zsáner vívmányait az elmúlt évekből, azonban épp azokat a fícsöröket hagyták figyelmen kívül (vagy nem tudták lemásolni), ami például a Blizzard lövöldéjét a tavalyi év egyik legjobb játékává tette. Az Overwatch sikerében kulcsszerepe volt annak, hogy a multiplayer-fókusz ellenére részletesen kidolgozott háttértörténet volt mögötte, gondosan megalkotott karakterekkel és olyan helyszínekkel, amelyek maguk is fontos szerepet játszottak a sztoriban. Itt ebből semmi nem köszön vissza, a LawBreakers maximálisan jellegtelen a körítését tekintve, a fejlesztők láthatóan arra mentek rá, hogy legyen picit darkosabb az összkép, de ez kevés. Pedig a Rise or Fall előzetes annyira jó volt!

A másik fájó hiányosság, hogy a készítők semmit nem tanultak a Blizzard “easy to learn, hard to master” filozófiájából. A LawBreakers rendkívül szigorú a játékosaival, ami egy ennyire intenzív játéknál egyet jelenthet az öngyilkossággal. A “hard to master” itt is megvan, de egyébként az az üzenet, hogy mindenki vágjon bele a játékba, ahogy szeretne, és majd csak lesz valahogy. A PS4-es verzió rajtjáról lecsúszott az oktatómód, ami most sem több egy gyorstalpalónál és néhány beégetett YouTube-videónál, de legalább ennyit kaptunk: ezeken és a karakterleírásokon kívül semmit nem találunk, ami segítene megérteni a játékot, úgyhogy marad a fájdalmas kísérletezés. Emlékezzünk, hogy az Overwatch milyen ügyesen egyengeti a játékos első lépéseit, világosan fel van tüntetve például, hogy melyek az egyszerűbb karakterek, és a csapat összeállításakor is kapunk figyelmeztetést, hogy min kellene változtatnunk. Apróságnak tűnik, mégis mennyit számít, nem igaz?

Amiért viszont újra és újra visszatérek a játékhoz, az a játékmódfelhozatal. Habár a LawBreakersből fájóan hiányzik egy Team Deathmatch, egyrészt ezt hamarosan pótolják a fejlesztők, másfelől pedig az volt a céljuk, hogy olyan játékfajtákkal rukkoljanak elő, amelyekkel máshol még nem találkoztunk - és nálam abszolút betaláltak. A Blitzball az amerikai foci (és a Capture the Flag) helyi megfelelője, a feladatunk az, hogy elkapva a labdát berohanjunk vele az ellenfél bázisára. Az Uplinkben egy adatállományt kell visszajuttatnunk a bázisunkra és addig őrizni azt, amíg fel nem töltődött a szerverünkre - az Overcharge, a kedvencem ezen annyit csavar, hogy egy akkumulátort kell töltenünk. Ha az ellenfelünk ellopja, nyilván az aktuális töltöttségével együtt viszi, és nincs is annál idegesítőbb, mikor 99 százaléknál csapnak le rá! Végül a Turf Warban három kontrollpontért folyik a küzdelem, a nehezítés az, hogy sikeres hódításnál az adott hely lezár, így jóformán egy lehetőségünk van pontot szerezni egy-egy körben.

A játékmódok iszonyú szórakoztatóak, és kiválóan passzolnak a LawBreakers játékmenetéhez: pörgősek és egy jól rögtönzött taktikával hatékonyan lehet bennük tarolni. Ezért az élményért mindenképpen érdemes egy próbát tenni a játékkal, az már más kérdés, hogy a LawBreakers jelen formájában nem lesz életed befektetése: úgy tűnik, a fentiek és a 30 eurós árcédula riasztó hatással volt a játékosokra, a LawBreakers szerverei ugyanis már most is konganak az ürességtől. A PC-s változat esetében számszerűen tudjuk, hogy mennyire kevesen játszanak a lövöldével, de a tapasztalatom szerint konzolon sem sokkal jobb a helyzet. Az legalábbis elég aggasztó, hogy sokszor perceket pörög a matchmaking, és még úgy sem sikerül játékosokat találni - képzelhetitek, mennyire tesz be egy csapatnak, ha valaki menet közben talál kilépni…

A LawBreakers PC-re és PS4-re jelent meg - mi konzolon teszteltük. Cliff Bleszinski épp a minap adott egy interjút a témában, amit itt kivonatoltunk.