Transport Fever 2 teszt

A svájci székhelyű Urban Games tycoon típusú játékokra szakosodott, és az utóbbi időben bizonyára nem panaszkodhatnak a kereslet hiányára. Az elmúlt években újra reneszánszát éli a stílus, elég csak a rendkívül sikeres Cities: Skylinesra, Planet Coasterre vagy Planet Zoo-ra gondolni, de ide sorolhatjuk az olyan újító jellegű címeket is, mint a Frostpunk. Nem csoda tehát, hogy az Urban Games fejlesztői úgy döntöttek, hogy folytatást készítenek a 2016-os Transport Feverhez.

A játékban egy szállítmányozó vállalat irányítását vehetjük a kezünkbe, a célunk pedig az, hogy beindítsuk a térképen lévő városok fejlődését, valamint az ipar működését. Minden településnek szüksége van valamilyen termékre a növekedéshez, melyeket – jobb esetben – a közelében lévő ipari létesítményekben állítanak elő. A gyárakat a működéshez először bizonyos nyersanyagokkal kell ellátnunk ahhoz, hogy működni tudjanak, így általában érdemes innen kezdeni a hálózatunk kiépítését.

A legegyszerűbb ellátási láncok kialakításához elég mindössze három helyszínt összekötni: például ha egy városnak kenyérre van szüksége, akkor keresünk és összekapcsolunk vele egy kenyérgyárat, az üzemhez pedig valamelyik közeli farmról szállítjuk a gabonát. Ez azonban tényleg csak pár termékre jellemző. A legtöbb esetben már magának a gyártósornak is szüksége van két alapanyagra, és néha végül még ezeket is többféle ércből állítják össze.

A láncok kialakításához a játék rengeteg eszközt biztosít. Közúton, vasúton, vízen és levegőben is szállíthatunk, de ez nem jelenti azt, hogy minden esetben a legdrágább a legjobb megoldás. A vasúti szerelvényekkel hiába tudunk gyorsabban és több árut szállítani, ha magas a fenntartási költség. Nem érdemes tehát például a közeli erdő és fűrészmalom összekötését kiépíteni, ha a szükséges mennyiséget picit lassabban ugyan, de sokkal olcsóbban, négy kamionnal is megoldhatjuk. A teherszállítmányozás mellett egyébként magunkra vállalhatjuk a MÁV és Volánbusz szerepét is. Meglepően sok lehetőséget kapunk, pedig érezhetően nem erre van kihegyezve a játék, de akár egy-egy város helyi tömegközlekedését is megszervezhetjük.

A játékba került egy kampánymód, mely három idősíkon át vezet be minket a szállítmányozás történetébe, valamint a játék működésébe. Igazából elég unalmas történetek ezek, gyengécske szinkronnal és sok-sok felesleges dumával. A kampány inkább egyfajta oktatómódként és keretként szolgál, hogy az új játékosok könnyebben felvegyék a ritmust. Számomra – és valószínűleg a legtöbb hosszútávra tervező játékos számára – a szabad játékmód sokkal nagyobb szórakozást fog majd nyújtani. Itt rengeteg beállítási lehetőséget igénybe véve, véletlenszerűen összerakott térképeket alkothatunk, valamint a nekünk tetsző korban és miliőben (Európa, USA, Ázsia) kezdhetünk neki az építkezésnek. Picit fura, hogy akár egy trópusi szigetekből álló alternatív Németországban is működhetünk, de tényleg minden lehetőséget megkapunk a térképalkotáshoz.

A Transport Fever 2-vel kapcsolatban két nagyobb negatívumot tudok kiemelni, melyek, ha nem is teszik tönkre teljesen az élményt, azért bizonyos játékosokat elriaszthatnak. Először is a kezelőfelület elég csúnya és átgondolatlan, nem szerettem használni. Az Endless Space 2 csodálatosan animált és gyönyörű UI-ja után, a Transport Fever 2-t elindítva olyan, mintha az ember visszarepülne a 2000-es évekbe. A másik probléma, hogy a folytatás túlságosan is hasonlít a három évvel ezelőtti első részre. Az újításokat nagyítóval kell keresni, mert még a grafika sem lett látványosan szebb. A rajongók jogosan érezhetik átverve magukat, ha kifizetik a 40 eurót érte, mivel igazából egy közepes DLC-be, ne adj’ isten javításba is elfért volna ez a kontent.

Számomra nagyon hiányzott, hogy a játék meg sem próbál reagálni korunk problémáira, mint a például a környezetszennyezés. Adja magát a téma egy ilyen cím esetében, hogy a logisztikai problémák megoldása mellett a környezetre is odafigyeljen a játékos, de a fejlesztők semmi ilyesmivel nem próbálkoztak.

És ha már grafika: a Transport Fever 2 hozza a kötelezőt, amit egy ilyen játéktól elvárhatunk. A járművek részletesek és szépen animáltak, de a térképre is jó ránézni. Nekem elég gyengécske gépem van, egy régi 2 gigás videokártyával, de általában a modern címek nagy része még el-eldöcög rajta. A Transport Fever 2-nek azonban sikerült megfektetnie, és ahogy a fórumokon olvastam, az enyémnél jóval erősebb géppel rendelkező játékosoknak is akadt gondja vele. Sajnos a játék zenei anyaga kifejezetten hallgathatatlanra sikerült, ajánlom a mielőbbi kikapcsolását. Nálam, mint minden ilyen típusú címnél, a klasszikus SimCity 4-soundtrack jó aláfestésnek bizonyult.

Ha nem játszottál még ilyen típusú játékkal, de érdekelne ez a szállítmányozós téma, akkor érdemes lehet ránézni a Transport Fever 2-re. A bénaságai ellenére a kampány jól felzárkóztatja a kezdőket, ráadásul nem nehéz kiismerni a játékot. Sajnos az újdonságok hiánya és a kihagyott ziccerek miatt a 40 eurót nem éri meg, de egy leárazáskor jó vétel lehet.

A Transport Fever 2 kizárólag PC-re jelent meg.