Ha valaki már megfordult internetes játszótereken és ne adj isten éppen az FPS a kedvenc műfaja biztos találkozott már a Battlefield sorozat – BF1942, vagy a BFVietnam – valamelyik darabjával. Rengetegen játszanak velük mind a mai napig is, játszhatóság szempontjából kevés vetélytárssal rendelkeznek. Mindig van hová fejlődni, jól tudták ezt a fejlesztők is, így a szilárd alapokat megpróbálták feltupírozni tekintélyes mennyiségű újdonsággal, hogy megfeleljenek a mai igényeknek. A világ jelenkori konfliktusairól a híradók beszámolóiból mindenki értesülhet és ez a környezet kétségtelenül vonzóbb támpontot biztosít a játékok atmoszférájának, mint az elcsépelt második világháborús, valamint a Vietnámos témaválasztás. Persze ez nem a DICE-nek jutott eszébe először, sokkal inkább a BF1942 „amatőr" moddereinek, akik nem voltak restek összehozni egy Desert Combat nevű konverziót, melynek sikeressége elgondolkodtatta az alapjáték készítőit egy hasonló típusú új epizód elkészítéséről. Több mint egy éve sanyargatták fájó szívünket az új darab után az előzetes képek és videók elhintésével, ha a játékmenet újdonságairól még nem is tájékoztattak bennünket, a brutális grafikától már az állunkat kapkodtuk. Az elhalasztott megjelenési dátumok jöttek-mentek, pár hónapja aztán beköszöntött a demo, amely kellően felcsigázta azokat, akiknek lehetősége volt erős vasat rakni alá, másokat (pl. engem) gépfejlesztésre sarkallott. A messiásként érkező végleges változatot kivesézve már most, elöljáróban állíthatom, hogy ha valaki, akár kicsit is kedveli a muli-FPS-eket, mindenképpen be kell szereznie a Battlefield 2-őt, mert… nincs mert! Kötelező és kész!
Három szemben álló fél oldalán vehetjük fel a harcot. Az USA olyan állandó résztvevő minden térképen, mint az előző részekben a németek és a vietkongok. A legfejlettebb haditechnika az ő kezükben, ám ez még nem jelenti azt, hogy előnyben vannak az ellenségeikkel szemben. A második oldal az Egyesült Arab Koalíció – azaz MEC – névre hallgat. Derék turbánosok az iszlám dzsihad szellemében és import stukkerek segítségével próbálja megkeseríteni a szent földet megsértők életét. Kínai Népköztársaság oldalán harcolva megízlelhetjük az erősen szovjet beütésű fegyverek előnyét, de azért a saját hadiiparuk gyöngyszemei közül is válogathatunk. A három fél közötti erőegyensúly tökéletesen kiegyenlített, nem lesz olyan érezésünk, hogy a másik fél előnyt élvez, ám tény, hogy mindenkinek megvannak a saját előnyeik és hátrányaik. Miért is harcolunk? Az elődök után továbbra is azért, hogy megszerezzük és megvédjük a pályákon fellelhető kontollpontokat, azaz a zászlókat. Ha minél több bázist elfoglalunk és megtartunk, annál gyorsabban küldhetjük padlóra (értsd: pontjait a nullára) az ellenséget, mivel egyrészt részesülünk az adott kontrollpont kínálta ellátmányból (tehát tankokat, helikoptereket, terepjárókat kapunk), másrészt ott éledünk újjá halálunk esetén. A terepek, azaz a pályák szerencsére igencsak változatosak: közel-keleti helyszínekkel éppúgy harcolhatunk, mint kínai városokban, erdőkben és gyönyörű ipari létesítmények mellett. A számuk ugyan mindössze 12, ennek ellenére jól játszatóak (vége tehát a CS-ben tapasztalt állandó de_dust-ozásnak). A pályaszerkesztők munkája kellő hozzáértésről tesz tanúbizonyságot, mivel hatékonyan ki tudjuk használni a terep nyújtotta előnyöket (egy óriási darut megmászó Sniper kellően tud fentről aprítani).
A választható kasztok száma is kibővült a BFVietnam óta, amire szükség is volt a megfelelő, ütőképes csapatok összeállítása végett. A Special Forces a személyes kedvencem, alapfegyverük egy távcsővel felszerelt karabély (az USA-nál M4), sokoldalúságuk azonban nem ebben rejlik, hanem hogy rendelkeznek C4-gyel, amit bármelyik ellenséges páncélosra, vagy stratégiailag fontos célpontokra (hidak, radarok) rá tudnak erősíteni, majd a távolból felrobbantani. A Sniper-ek fontosságát nem kell ecsetelnem, ők a távolban meglapulva, orvlövészkedve mutatják meg igazi valójukat. Tűzerejüket ugyan csökkentették a fejlesztők, így nem lettek olyan hatékonyak, mint korábban. Assault-ok az igazi „alapszériák" a programban, gránátvetővel felszerelt karabélyuk és füstgránátuk igénybevételével okoznak kellemetlen meglepetéseket az ellenség számára. Ha utóbbiakat megtámogatjuk egy-két Support-al, akik dédelgetett nehézgéppuskájukkal, hasalva fedezik társaikat, nincs az az ellenőrzőpont, amit ne tudnának együttesen bevenni. Ezen felül lőszerutánpótlást is ők nyújthatnak (nincs többé a pályákon elhelyezett muníciós láda, sőt még elsősegély láda sem). Mivel nem vagyunk sérthetetlenek, így a program talán legnagyobb jelentőségű kasztjának számít a Medic. A felcserek egy alap karabélyt szorongatnak a kezükben (pl. M16, AK47), elsősegély dobozkájukat kezükbe véve pedig automatikusan gyógyítják a közelben tartózkodó csapattársaikat. Elhullanánk a csata hevében? Semmi gond, a Vészhelyzet sorozatból ismerős defibrillátorral még a harcképtelen, respawn-ra váró bakákat is képesek visszahozni az életbe, sőt ha a dokik lőszerhiányban szenvednének, még fegyverként is használhatják elektromos életmentő ketyeréiket. Sajnos elég sokszor fordul elő, hogy ütőképes járművünket leamortizálja a pimasz ellenség. Ilyenkor jönnek képbe az Engineer-ek, avagy utászok. Elsődleges durrogó dióverőjük egy sörétes puska, igazából csak a javítani kívánt járművek, hidak, radarállomások közelében tartózkodó gyalogosok ellen hatékony, viszont franciakulcsuk előkapásával rögtön hatványozódik jelentőségük. A javítás mellett szorgosan pakolhatnak aknákat is a talajra. Már csak az Anti-Tank-ok maradtak ki a felsorolásból. A tankelhárítók arzenáljából a géppisztoly mellett a rakétavetőjük a leghatékonyabb, túlzottan nem is kell kihangsúlyozni utóbbi jelentőségét. Itt még megjegyezném, hogy nem csupán páncélozott járművek burkolatának levakarása ürügyén vethetjük be, hanem ha egymáshoz közel álló gyalogos csoportot fedezünk fel a közelben, bőszen durrantsunk közéjük egy rakétát.
Hiába harcolunk a csatában többen egy oldalon, ha nem működnénk együtt a cél érdekében. Nos ezt elég nehezen lehet megvalósítani 32 játékos egyidejű hadakozása közepette, éppen ezért jelentő újdonságnak könyvelem el, hogy szakaszokat hozhatunk létre. Ahhoz, hogy létrehozzunk egy szakaszt nem kell mást tennünk, mint rátenyerelni az Enter billentyűre és a Squad menüpontra kattintva, néhány beállítást elintézve mi lehetünk a szakaszvezetők, ami után pár játékost meginvitálhatunk osztagunkba. Nekik aztán a Caps Lock lenyomásával parancsokat oszthatunk, megadhatjuk nekik a térképen a támadni, ill. védeni kívánt célpontokat stb. Ha viszont mi csatlakoztunk egy csapatba (látszik a menüben, hogy van-e éppen hely nekünk valahol), igyekezzünk minél jobban elvégezni a ránk bízott feladatokat. Parancsokat még a mezei katona is kiadhat a Q gomb leütésével, egy relatíve könnyebben és gyorsabban kezelhető rendszerrel.
Másik nagy újdonság, a Commander mód. Ahhoz, hogy valaki parancsnok legyen először is a játék közben jelentkeznünk kell erre a posztra, majd ha a többiek ebben támogatnak minket, elnyerhetjük ezt a felettébb felelősségteljes megbízást. A Commanderek mindenek előtt vonuljanak jó messzire a csata hevétől, mert tevékenységi körük egy műholdas, taktikus képernyőre fog korlátozódni, így nincs lehetősége abban aktívan részt vállalni, annál inkább kell összehangolni a többi szakasz munkáját. A parancsnokok, hasonlóan a szakaszvezetőkhöz, kiadhatják az ukázt az elfoglalandó, vagy megvédendő pontokra. A Commander-képernyőn (Caps Lock) kérhetnek felderítést, tüzérségi támogatást, vagy nem utolsó sorban utánpótlás ledobását a kritikus területekre. Minden lehetőség kiaknázásához természetesen épnek kell lennie a főbázisunkhoz tartozó radarállomásnak és a hangároknak.
A Battlefield sorozathoz méltóan ismét előtérbe kerülnek a vezethető járművek. Szerepük talán sokkal nagyobb, mint más játékokban. A mostani epizódban sincs ez másképp. Tankok, dzsippek, buggy-k helikopterek, motorcsónakok, vadászgépek csak arra várnak, hogy a szakavatott kezekben halálos fegyverré váljanak. Irányíthatósági szempontból a földi és vízi járművekkel eddig sem volt gond, a légi harceszközökkel már annál inkább. Botkormány gépre csatlakoztatásával érezhetően könnyebb dolgunk lenne, de ez a játék mégiscsak FPS, így bár az előző részek óta sokat fejlődött a terelgetésük egérrel, billentyűvel, még most sem az igazi. Minden jármű fizikája kiforrottabb lett, tankok felrobbanásakor végre elfelejthetjük az idegesítő pattogást. A guruló járművek útfekvése – kerekesek és lánctalpasok egyaránt – problémamentes, akár szimulátorokba is elmennének.
A Single Player küzdelmek igazából csak a pályák, valamint a fegyverek és járművek megismerésére jók, annak ellenére, hogy a botok intelligenciája is sokban fejlődött. Olykor még taktikus harcmodorra is képesek, célozni magasabb nehézségi fokozatokon jól tudnak, ugyanakkor pofátlan módon nem törődnek a járművek épségével, valamint a kontrolpontok védelmével, mi több bizonyára GTA-kon nevelkedtek, mivel előszeretettel ütik el csapattársaikat. Az egyszemélyes játékmód legnagyobb hátránya mégis csak az, hogy kizárólag 16 fős csatákban vehetünk részt. Nem titok, a multiplayer mód miatt vásároljuk meg a programot. A Conquest az egyedüli játékmód ezen belül, nincs se DM, se CTF. A célnak azonban így is megfelel.
Minden jónak elrontója a Battlefield 2 gépigénye! Nem kell megijedni, azért nem annyira rossz a helyzet azoknak, akik az elmúlt egy év során vásároltak legalább egy középkategóriás VGA-t. A minimumnak kiírt Geforce 5700-at és Radeon 9500-at tessék szépen szentírásnak venni, mert ez alatt még az amúgy kitűnő intro sem jön be, sőt egyáltalán nem indul el. A videókártya azonban nem az egyedüli húzós követelmény. A szaggatásmentes futtatáshoz egy GB memória szükségeltetik és egy combosabb proci, úgy 2.4 Ghz felett. A multiplayer részt LAN-on, 8 fővel teszteltük (utólag is köszönet a több liter kóláért és hideg élelemért, na és persze a helyszínért a Dósa Számítástechnikának), P4 3Ghz-es, 512 MB Rammal, valamint Radeon 9600 XT-vel felszerelt gépeken, minimum (!) grafikai beállítások mellett. Szerencsére az otthoni gépemen (P4 2.6 Ghz, 1 GB Ram, Geforce 6600 GT), már szépen futott max. grafikán 1024*768-as felbontásban, kósza röccenések azért előfordultak. Már a demóval játszva is kiderült, hogy a netkódot meglepően jól megírták, lagok persze előfordultak, de nem voltak számottevően zavaróak.
A grafikai megvalósítás nagyon ott van a szeren, ha ütős konfigot tudtok magatokénak, igazi vizuális orgazmus fog kerülgetni benneteket. A részletgazdagság már rögtön az elején szemet szúr, a textúrák élessége és a bő kézzel adagolt effektek mellett a többi játék már eltörpül. A motor ugyan még a BF1942-ben debütált, de rá sem lehet ismerni, annyi ráncfelvarráson ment keresztül. A karakterek kidolgozása egészen elképesztő, a ruhájuk redői között felvillanó dinamikus árnyékok nagyon élethűek, szintúgy mint a mozgásuk animációja. A fizikai motor helyt áll, bár létezik ennél sokkal fejlettebb fizikájú program is, a rongybaba effektus némiképp túloz is. A hangok mesteriek, csupán néhány fegyverzörejjel nem voltam megelégedve. Zenét szűkmarkúan mérték, de tetszett a korábbi darabok újrafeldolgozása, egyébként csak a menüben és a betöltésnél hallgathatjuk, kár.
A Battlefield 2 megérte a hosszas várakozást, ezt minden bizonnyal az eladások is tükrözni fogják. A játék a mai igényeknek teljesen megfelelő többjátékos FPS, melynek grafikája előremutató, játszhatóságát tekintve abszolút befutó. Ha valakinek eddig nem jöttek be az előző részek, annak garantáltan tetszeni fog, mert azok ehhez képest csak előételek. Negatívumai természetesen akadnak, főleg a magas éhsége, de e figyelmetlenség jól jön azoknak, akik gépfejlesztésen törik a fejüket, megéri ezért új vasba beruházni. Remélem mindenkit meggyőztem a Battlefield 2 nagyszerűségéről, pöpec dolog ilyen pazar játékot tesztelni.
Kapcsolódó cikkek
Bazi jó játék, szerintem még a harmadik részét is veri. Pontozása nálam 10/10 az tuti:)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.