Hosszas várakozás után végre megjelent a Warhammer 40.000: Darktide, és bizony sűrűn szükségünk lesz a fenti páncélozott imák szajkózására a játék alatt. A káosz erői ugyanis a játékmeneten túl elérték a Fatshark új üdvöskéjének a technikai oldalát is, ami sajnos rendesen keresztbe tett az FPS rajtjának. De ne szaladjunk ennyire előre, hanem nézzük meg szépen sorban, hogy érdemes-e alávetni magunkat a Császár akaratának.
A Vermintide-játékokhoz hasonlóan ezúttal sem lesz túltolva a történet, de legalább kapunk egy korrekt kontextust, hogy miért kell több ezer káoszhívőt halomra szeletelnünk és/vagy lövöldöznünk. Miután elkészültünk karakterünk (viszonylag részletes) személyre szabásával rögtön a börtönrács kellemetlenebbik oldalán találjuk magunkat. Egy szerencsés szerencsétlenség következtében viszont lehetőséget kapunk, hogy szavak mellett a tetteinkkel is bizonyítsuk, hogy hűek vagyunk az Istencsászárhoz. Tertium kaptárvárosában bőven akad majd tennivaló a magunkfajta kiutasítottaknak, ha pedig mégis fűbe harapnánk az sem probléma, hiszen csak egy vagyunk a sok feláldozható kellék közül, akik a Birodalmat szolgálják.
Hőseink egyelőre négyféle kasztarchetípusból választva járulhatnak hozzá az emberiség védelméhez. A koponyaroppantó Ogrynek gyakorlatilag két lábon járó tankok: rengeteg sebzést képesek felfogni, hordányi ellenséget boríthatnak fel és a gránát(doboz)ok újraértelmezett elhajításával masszív fejfájásokat okozhatnak. A veterán mesterlövészek a nevükből adódóan a távolsági harcban jeleskednek: messziről is halálpontosan szórhatják a rusnyaságokat ólommal, lézerrel, és robbanó gránátokkal. A misztikus psykerek hatalmas területen vihetnek végbe pusztítást a warp erejét segítségül hívva, amivel ha nem vigyáznak előbb-utóbb nekik is meggyűlik a baja. A sort végül a fanatikus prédikátorok zárják, akik a hitüktől elvakulva és fennhangon üvöltve rohannak a tömegbe, ami kritikus csapások végeláthatatlan hullámait hozza magával.
Bármelyik kasztot is válasszuk egy valamiben biztosan közös nevezőn lesznek: mindegyikkel bitang élvezetes a harc. A szó szerint csontig hatoló élmény, amit a közelharc biztosít garantált volt a Vermintide-epizódokból, de a Fatsharknak sikerült emellé egy olyan markáns gunplayt is hegesztenie, amit sok erre specializálódott FPS megirigyelhetne. A kettő közötti váltás pedig gördülékeny, intuitív és bőven tartogat mélységet, ha valaki a nehezebb szinteken is káoszirtásra adná a fejét. Az utóbbival mondjuk csak óvatosan, mert a győzelemhez továbbra is hatékony csapatjátékra van szükség.
Akárhogyan is végződjön a bevetésünk, karakterünk a csapat eredményéhez igazított mennyiségű arannyal tér majd vissza a bázisra, ahol fegyverekre és öltözékekre verhetjük el az összeharácsolt zsákmányt. Az előbbi kiemelten fontos lesz, ugyanis a Vermintide 2-vel ellentétben itt jóval kevesebb fegyvert dob a játék a küldetések végén, illetve a crafting rendszer is hiányos egyelőre a Darktide-ban. Mindössze csak a minőségét tudjuk feltornászni az eddig már meglévő gyilkolóeszközeinknek. A heti feladatok teljesítésével szintén szert tehetünk némi valutára, amivel a specifikus boltban játszhatunk akár felszereléses zsákbamacskát is. A random generátor egyébként a standard boltot is érinti, de ezzel együtt is élvezetes nézni, ahogy szépen lassan egyre komolyabb vérteket és mordályokat hordoz magán az avatárunk. Habár az is igaz, hogy sajnos ez a progresszió félúton egyszerűen megfeneklik.
A véletlenül kreált tartalmak a pályákat sem kerülték el, így akárcsak a fantasy elődökben (vagy az ihletadó Left 4 Dead-játékokban), úgy itt is a színfalak mögött megbújó “rendező” random pakolja majd össze az ellenfeleinket és azok lokációját. A különleges ellenfeleknél ez egyelőre elég furcsának tűnik, mert nem egyszer fordult elő velem, hogy két ugyanolyan ellenség követte egymást, ráadásul ugyanazon az útvonalon. A pályák kialakítása viszont fix, de szerencsére a kisebb-nagyobb elágazások mindig feldobják az előrehaladás élményét.
És ha már a pályák felépítésénél tartunk, akkor érdemes rákanyarodni a Darktide külsőségeire, ami valami egészen elképesztően sikerült. Nem csak bitang látványos a grafika, de az egész játékról hangosan üvölt a nagybetűs Warhammer-hangulat. A látvány viszont komoly áldozatot is követel: hiába imádkozunk az Omnissiahhoz, jelenleg nincs olyan PC, amin kielégítően futna a játék. Remélhetőleg a közeljövő javításaiban szorgosan csiszolja majd a teljesítményt a Fatshark, mert így jelenleg nehéz elképzelni, hogy fog egyáltalán megmozdulni konzolokon a Darktide 2023-ban. Emellett pedig még a bugok, glitchek és kifagyások is egymást érik, szóval rengeteg dolga lesz még a svéd srácoknak, mire rendesen gatyába rázzák a programot.
Szerencsére a hangoknál már jóval rózsásabb a helyzet, főleg a zenét illetően, ami ismét Jesper Kyd utánozhatatlan kézjegyeit hordozza magán. A dán művész ezúttal túl is szárnyalta az alapból megszokott zsenialitását, és egy olyan soundtracket tett le az asztalra, ami ha nem nyer díja(ka)t, akkor az igazi eretnekség lesz. A muzsikában egyébként a Budapest Scoring csapata is segédkezett, így a mi szívünk még jobban megdobban majd, amikor a zúzda alá bejön a kórus fülkényeztető kántálása. A szinkron is remekül sikerült, habár a témából adódóan nem lesznek olyan emlékezetes párbeszédek, mint az ubersreiki ötös egymás közti csipkelődései.
A Darktide megítélésében nagy szerepet fog játszani, hogy Vermintide 2 veteránok vagyunk-e, vagy sem, hiszen jelenleg sok mindenben a fantasy előd győzedelmeskedik, ha összehasonlításra kerül sor. A pályák változatosabbak, többféle boss van bene, rengeteg apró kisegítő lehetőség is hiányzik egyelőre a sci-fi részből és nyilván fényévekkel optimalizáltabb a rágcsálóirtós epizód. Mindezek ellenére a Warhammer 40.000: Darktide egy szuper játék lesz, ami sok száz óra erejéig a monitor elé fogja láncolni a műfaj rajongóit, csak legyen már végre a halandó emberek gépére is jól optimalizálva. Hiszen (szerencsére) nem minden nap éljük át azt, hogy a korai béták jobban futnak, mint a launch verzió.
A Warhammer 40.000: Darktide egyelőre kizárólag PC-re jelent meg, de valamikor jövőre Xbox Series X/S-re is ellátogat majd.
Kapcsolódó cikkek
#4: Sajnos egyre valoszinubb, hogy minden fizetos lesz, ami alapjaraton nem zavarna, Vermintideban is megvan minden DLC es kari, sot neha meg kozmetikai cuccokra is elcsabulok, de itt konkretan ugy erzodik, hogy 65%-os jatekot adtak ki, hogy aztan penzert toltsek fel tartalommal. Ne legyen igazam.
Ha pedig szóba került a DLC: BrockSamson, szerintem, ha bővülni fog, akkor az tuti DLC-ken keresztül történik majd, hiszen ez már a Vermintide 2 esetében is így volt. Pedig a közösség (részleges) feldarabolása ott se bizonyult bölcs döntésnek...
DE.
Sikerült a legbénább, legáltalánosabb zombi ellenséget belepakolniuk a játékba...
Pedig adná magát egy ork invázió, génorzó kultusz, vagy ha már káosz akkor Khorne vagy Tzeentch démonai...
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.