Dead Island 2 teszt (videóteszttel!)

Ha a Dead Island 2-ről van szó, akkor nehéz lenne elvonatkoztatni a játék legendásan kínkeserves fejlesztési ciklusától. Miután a Techland úgy döntött, hogy a Dead Island és a Dead Island: Riptide után inkább új zombiba vágja a fejszéjét a Dying Light-szériával, a gazda nélkül maradt franchise-ra ráeresztett stúdiók úgy véreztek el Los Angeles forró aszfaltján, hogy azt még nézni is borzalmas volt. Az elmúlt bő tíz évben a Yager Development és a Sumo Digital is megpróbálkozott a feladattal, egy-egy pofás CGI trailer vagy zsákutcába futó korai build után azonban mindkét stúdió könnyezve dobta be a törölközőt. Így került át végül 2019-ben a Deep Silver távolról sem sztárcsapatnak nevezhető brigádjához, a Dambuster Studioshoz a hányattatott sorsú projekt.

A Dambuster nyúlfarknyi rezüméjét átfutva pedig pillanatok alatt levonhatjuk a konklúziót: a Dead Island 2 egyértelműen bukásra ítéltetett. A Crytek UK hamvaiból kimentett stúdió egyetlen önálló alkotása a Homefront: The Revolution volt, és hát valljuk be, azt a technikai hibáktól hemzsegő, lélektelen Far Cry-klónt még a címe ellenére sem nevezhettünk forradalminak. A Dead Island 2 teljes fejlesztési ciklusáról lesütött, hogy egy olyan velejéig elátkozott projektről van szó, amit a Deep Silver már csak azért próbál átrugdalni a célvonalon, hogy végre visszanyerhessék az elmúlt tizenvalahány évben ráköltött dollármilliók egy apró töredékét. A fene sem gondolta volna tehát, hogy a Dead Island 2 most, 2023-ban minden hozzá fűzött reményt túlszárnyal majd, sőt az elmúlt évek egyik legszórakoztatóbb zombis akciójátéka lesz! 

Márpedig ez a helyzet. Az általában sietős tempóban zajló, premier előtti tesztelések során ritkán esik meg, hogy annyira képtelen vagyok betelni egy játékkal, hogy a stáblista lepörgése után is visszajárjak repetázni, a Dead Island 2 viszont úgy magába szippantott, hogy attól én lepődtem meg a legjobban. Mielőtt azonban mélyebben elmerülnék a részletekben, érdemes kihangsúlyoznom: a Dambuster játéka semmi esetre sem szeretné megreformálni a belsőnézetes zombihentelés százszorosan elnyűtt zsánerét. Nem próbálkozik mélyen szántó gondolatokat feszegető történettel vagy a teljes iparágat lehidaltató játékmechanikákkal. Nem több egy egyszerű, közelharcra fókuszáló, ostoba húsdarálónál, a harcrendszerében azonban van egy nagyon könnyen kitapintható X-faktor, aminek köszönhetően lehetetlen betelni a zombik aprításával. Erre a különleges adalékra hamarosan visszatérek, előtte azonban beszéljünk a történetről!

Bő másfél évtized telt el a Banoi-incidens óta. Az Egyesült Államok kormánya sikeresen a szőnyeg alá seperte a zombivírus kitörését, így mindenkit meglepetésként ér, amikor a nyugati part harsányan dobogó szívében, Los Angelesben újra harapni kezdenek a fertőzöttek. A 13 millió lelket számláló metropolisz halálra ítéltetett. Az angyalok városa puszta napok leforgása alatt változott át földi pokollá, a tortúrát pedig az a néhány csibész sem ússza meg, akik az utolsó kirepülő utasszállítón próbálnak meglépni világvége elől. A lángoló gép roncsai közül kimászva emelhetjük fel először az egeret vagy a kontrollert, és habár a helyzet elsőre teljesen kilátástalannak tűnik, hamar ráébredhetünk, hogy a csoszogó élőholtaktól hemzsegő LA igazából olyan, mint egy hatalmas vidámpark - főleg akkor, ha még a vírusra is immunis az ember.

Természetesen a sztorinak ez csak a kezdete, előbb-utóbb jobban megismerjük a többi túlélőt, és még a zombivírus eredetét is felkutathatjuk, de felesleges lenne tagadni: ez a sablonos, baltával faragott történet éppen csak annyi célt szolgál, hogy papírvékony hátteret adjon az önfeledt trancsírozásnak. A Dead Island 2 ugyanis egy nagyon fókuszált, céltudatos játék. Nem fáraszt minket fölösleges sallangokkal ott, ahol nincs erre szükség, nem bonyolítja túl a rendszereit, nem nyújtózkodik tovább a saját takarójánál. A Dambuster Studios fejlesztői tudták, hogy csupán egy fantasztikus harcrendszert és a hozzá tartozó sandboxot kell eladniuk. Ez pedig maradéktalanul sikerült is nekik.

Ahogy az első részben és annak mellékágában, úgy a Dead Island 2-ben is a véres közelharcé a főszerep. A konyhakéstől és golfütőtől kezdve a pörölykalapácson át, egészen a bozótvágóig, szinte minden fegyver-formájú husángot kézbe vehetünk, hogy némi hibbant sufnituning után péppé verjük velük a harapós szomszédainkat. Persze Kalifornia ide vagy oda, mégiscsak Amerikáról van szó, vagyis hamar előkerülnek az ólomba öntött szabadságot szóró lőfegyverek is, az azonban egyértelmű, hogy a játék akkor villantja meg igazán a foga fehérjét, amikor testközelből pusztíthatjuk a gonosz halottakat. 

Két generációval és sok-sok megtanult leckével ezelőtt a Techland megpróbált ezen a fronton is újítani, de mindnyájan jobban járunk, ha inkább kitöröljük az emlékezetünkből az eredeti Dead Island analógkar-pörgetős közelharci rendszerét (és nem csak azért, mert borzalmasan öregedett a játék). A Dambuster Studios brigádja nem próbálkozott ilyen ökörségekkel. A harcrendszer olyan egyszerű és intuitív, hogy bárki hamar ráérez, aki fogott már first-person shootert a kezében, a közelharci ütések és szúrások pedig olyan elképesztően zsigeriek és (szó szerint) húsba maróak, hogy garantálom, ehhez hasonlót még egyetlen videojátékban sem láthattatok.

A brit stúdió ugyanis kifejezetten a Los Angeles-i zombidaráló kedvéért fejlesztette ki az úgynevezett “FLESH-rendszert”, amit korábbi bemutatókban már ugyan láthattuk, de egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez a gyakorlatban is ilyen elképesztően jól működik. A karaktermodellező rendszer lényege, hogy rajta keresztül a Dead Island 2 egy teljesen újféle módon jeleníti meg a zombik sérüléseit. Igen, megadott töréspontokon leszakadó végtagokat láthattunk már más játékokban is, a legtöbb esetben azonban csak a karaktermodellre festett vértextúrák és golyónyomok jelölik a sebesüléseket. A Dead Island 2 ennél sokkal, de sokkal tovább megy. A játék elborult készítői belülről is lemodellezték a zombik testét. Valódi fizika szerint mozgó és sérülő csontok, izmok, inak és belsőségek rejtőznek minden egyes zombi bőr- és ruharétegei alatt, ezeket pedig mi módszeresen téphetjük, vághatjuk, trancsírozhatjuk apró cafatokra. 

Mindez annyira brutális és valósághű végeredményt ad, hogy egy ponton őszintén elgondolkoztam azon, hogy vajon mennyire etikátlan az, hogy mindezt ilyen gyomorforgató részletességgel vigye képernyőre egy ennyire agyament játék. Tényleg szükség van arra, hogy gereblyével kikotorhassuk a zombi mindkét veséjét, ripityára törjük a szerencsétlen állkapcsát, aztán módszeresen beolvasszuk őt egy medence savba, hogy végül csak egy lavórnyi csontos, szőrös húspép maradjon belőle? Ó igen, nagyon is szükség van erre! 

Garantált, hogy ez az öncélú, esztelen brutalitás van annyira gyomorforgató, hogy a mimózalelkű anyukák a rókával együtt fogják kidobni a játék lemezét az ablakon. Nem véletlenül nyomtatott M ratinget a dobozra az ESRB. Akinek van gyomra hozzá és perverz örömét leli az ilyesmiben, az jobban el fog alélni, mint a Dead Space-remake bármelyik jeleneténél. A félelmetesen élethű összkép hatásosságához persze hozzá tartozik, hogy a Dead Island 2 egy fantasztikusan jól kinéző játék. Habár Los Angeles utcáit számtalan játékban bejárhattuk már, nem is kérdés, hogy a kaliforniai álomvidék digitális mása sose festett még ennyire pazarul. 

A brutális randalírozásunk során bejárhatjuk Bel-Air fényűző villáit, Beverly Hills kacskaringós lankáit, leugorhatunk a hollywoodi filmstúdiókhoz, de kocoghatunk egyet Venice Beachen is, hogy a Santa Monica Pier ikonikus óriáskerekénél osszuk le a nap utolsó pofonjait a vért köhögő lakosoknak. Mindenhol megfordulunk majd, éppen csak szigetre nem tesszük majd a lábunkat, hiába a játék címe...

Akárhogy is, a helyszínek és a nagyobb set piece-ek távolról is bámulatosak, de az elképesztően aprólékos, részletgazdag kialakításuk gondoskodik igazán arról, hogy tényleg egy élő (oké, jelen esetben inkább halott) városban érezhessük magunkat. Ráadásul nem csupán nappal, de éjjel is bebarangolhatjuk a zombiktól hemzsegő zónákat. Itt érdemes megjegyeznem, hogy a Dead Island 2 csak "félig" open world játék - az elődjeihez hasonlóan itt is számos nagyobbacska, de teljesen különálló zónát járhatunk be, melyeket rövid töltőképernyők választanak el egymástól. 

Ez a felépítés pedig abszolút a játék javára válik. Egyrészt így rendszer szinten is sokkal menedzselhetőbb marad a kooperatív játék, másrészt pedig mi is apróbb, könnyebben megemészthetőbb falatokban kapjuk meg mindazt, amit a Dead Island 2 számunkra tartogat. A Dambuster Studios mérsékelt, de tudatos megközelítése szinte minden fronton tetten érhető, és szinte mindenhol az összkép javára válik. Vegyük csak a kötelező szerepjátékos elemeket! A britek nem estek bele abba a csapdába, mint a lengyel kollégáik, és nem készítettek egy olyan pszeudo-szerepjátékot, mint amilyen a Dying Light 2 lett.

Természetesen a manapság még a sportjátékokban is kötelező RPG-elemek itt is jelen vannak. Szinteket léphetünk, testre szabhatunk pár képességet és attribútumot, na meg persze az őrült fegyvercraftolás és fejlesztés is visszatér, de sosem fogunk olyan mély, morális döntéseket hozni, amelyeken rágódva hosszú, álmatlan éjszakákat töltenénk, könnyes szemmel lapozgatva a játék wikijét és Reddit-fórumait. Ha elvállalunk egy küldetést, akkor azok ritkán lesznek sokkal komplexebbek a “menj el A-ból B-be, hozz el egy tárgyat, ölj meg pár ellenfelet elektromos fegyverrel” típusú sablonoknál. Igen, ez az a pont, ahol az áramvonalasság inkább a baltával faragott fantáziátlanságba csap át, de a parádés akció és a hangulat itt is kárpótol mindenért. 

Sajnos a megjelenés előtt csak egyjátékos módban volt lehetőségem a tesztelésre, de már alig várom, hogy kooperatív módban is nekivághassak a zombiirtásnak. Részben azért, mert kíváncsi vagyok, hogy milyen az interakció a hat játszható karakter között. Az intró során kiválasztható seggfejek mindegyike némileg eltérő statisztikákkal és egy-két egyedi képességgel rendelkezik, de az őket alakító szinkronművészek adtak nekik igazán markánsan elkülöníthető karaktert. A színészek úgy kitettek magukért, hogy azt messziről sem vártam volna el egy hasonszőrű játéktól. Az első végigjátszásomat Danival, a szénné tetovált ír punk csajszival fejeztem be, akinek volt egy-két olyan elborult megszólalása, hogy attól percekre le kellett tennem a kontrollert. Ha a többiek is hozták ezt a szintet, akkor ezért valamiféle díj biztosan jár!  

Ez, a klasszikus slasher horror-vígjátékokat idéző hangulat, meg a körbeírhatatlanul szórakoztató harcrendszer az, ami miatt irtó könnyű beleszeretni a Dead Island 2-be. Néha persze egészen elsötétül a játék sztorija, ezt pedig ilyenkor a hangulat is gond nélkül leköveti. Tudatosul az emberben az egész szituáció abszurditása, megüli a gyomrot a féktelen body horror, de mielőtt jobban elmerülnénk ebben a hátborzongató spirálban, hirtelen beindul a zene, felvillannak a reflektorok, a bikiniben hörgő influencerek repkedő végtagjai pedig hatalmas vörös betűkkel írják ki a képernyőre: te most Robert Rodriguez legvadabb lázálmát éled, és te vagy benne a főszereplő! 

Ez a hangulat pedig van olyan nyomatékos, hogy még a játék nyilvánvaló hiányosságai sem hagynak rossz szájízt maguk után. Felesleges lenne ecsetelnem azokat a kisebb-nagyobb bugokat, amelyeket a Dambuster csapata szó szerint 15 oldalnyi patch note-ban orvosol majd az első napos patchben. Az nyilván mégiscsak furcsa – hogy legalábbis Xbox Series X-en – még vámpírok is vannak a játékban, hiszen egyetlen tükörben sem láttam a karakterek tükröződéseit, beleértve a sajátomat is. Valami Callisto Protocol-féle technikai malőrről lehet szó. Cserébe legalább gyönyörűen, zökkenőmentesen fut a játék, még akkor is, amikor vérben és lángokban áll a teljes nyugati part. A Digital Foundry összehasonlító videóját mindenképp érdemes lesz lecsekkolni, mert nehezen akarom elhinni, hogy ez a játék tényleg mozgásra bírható az előző generáció kivénhedt konzoljain is.

Egy szó, mint száz: a Dead Island 2 egy váratlanul remek játék lett. Nem a maga bugyuta egyszerűsége ellenére, hanem éppen emiatt. A látvány nagyszerű, az akció brutális és lehengerlően szórakoztató, a zombicsonkolás mögött meghúzódó tech pedig meglepően impozáns. Tény, hogy pár hónap múlva sem a sablonküldetésekre, sem pedig a rájuk felfűzött történetre nem fogunk emlékezni, az a látvány viszont biztosan bennünk marad majd, amikor a szemünk láttára mállik le a savba mártott zombi húsa a saját csontjairól. Ha ennél többre számítottatok, akkor kopogtassatok inkább a Techlandnél, ha viszont pont egy ilyen őszinte, megalkuvás nélküli őrültségre vágytok, akkor a Dead Island 2 nem okozhat csalódást.

A Dead Island 2 április 21-én jelenik meg PC-n, Xbox One-on, Xbox Series X/S-en, PlayStation 4-en és PlayStation 5-ön. Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot.

Kapcsolódó cikk

• Húsz cím, amivel játszanod kell 2023-ban