Alan Wake 2 teszt

Tizenhárom év még egy ember életében is rengeteg idő, hát még a játékiparban, ahol a technika fejlődésének köszönhetően akár egy konzolgeneráció alatt hatalmas változások mehetnek végbe. A 2010-ben megjelent Alan Wake tökéletes lenyomata volt korának, amikor a Resident Evil 4-gyel megreformált TPS-ek új reneszánszukat élték Xbox 360-on és PS3-on. A finn Remedy által fejlesztett cím azonban mégis kilógott a sorból, hiszen egyszerű, már-már kissé buta játékmenete mellett összetett, rejtélyekkel teli és elgondolkodtató történetet kínált a thriller-rajongóknak. A játék nagyon gyorsan kultuszcímmé vált, a felemás fogadtatásban részesülő American Nightmare spin-off után azonban mind a fejlesztőcsapat, mind pedig a kiadó Microsoft elfordult a horroríró történetétől. A Control sikereit meglovagolva azonban a Remedy meghúzta a váratlant: nemcsak visszaszerezték a redmondiaktól az Alan Wake jogait, hanem a folytatást is elkészítették mellé, a rajongók legnagyobb örömére.

Azért azt semmiképpen se gondoljuk, hogy ez egy kockázatoktól mentes vállalkozás lenne. Kultuszjáték ide vagy oda, a kitartó rajongóbázis ellenére is rendkívül merész húzás egy ilyen régi címhez folytatást hegeszteni. Alan Wake sztorija ráadásul borzasztó szerteágazó a felszín alatt - egy konteóktól és féligazságoktól sem mentes történet, ami esetében még a legapróbb részeletek is hatalmas megoldásokat rejthetnek; és megkockáztatom, hogy még maguk az írók sem lettek volna képesek megválaszolni minden egyes felmerülő kérdést 2010-ben.Tisztességes folytatást készíteni egy ilyen Twink Peaks-szerű kalandhoz nem éppen hálás feladat, a finn csapat azonban nem esett kétségbe, és Sam Lake vezetésével előnyt kovácsoltak ebből a hátrányból, így ezt a szerteágazó, több idősíkkal és a valósággal kooperáló világot a Remedy Connected Universe-ben egyesítették. Ennek a Controlban már csúcsra járatott univerzumnak az új darabja az Alan Wake 2, így nemcsak az első résznek, de igazából a Controlban látott eseményeknek is egyfajta folytatása, mellékszála a most megjelent Remedy-cím.

A történet tizenhárom évvel az első rész eseményei után veszi fel a fonalat, a játék elején pedig két FBI ügynök, Saga Anderson és Alex Casey nyomozásába nyerhetünk bepillantást. Ők azért érkeznek a Washington állambeli Cauldron Lake környékére, hogy az apró közösséget megrázó rituális gyilkosságok után kutakodjanak, amik során rég eltűnt személyek kerülnek elő holtan a sűrű erdővel körülvett tó partján. A cselekményből többet ennél kár is lenne elárulni, hiszen az egyik erőssége a sztorinak, hogy váratlan fordulatokkal operál az egész játékidő alatt, így az epizódokra bontott kaland szinte minden pillanatban tartogat valami meglepetést a néző számára. Annyi talán még belefér - hiszen már az előzetesekben is lelőtték a dolgot -, hogy a második részben felbukkanó FBI-ügynök Saga mellett, az első kalandból ismerős címszereplőt, Alan Wake-et is irányítani fogjuk. Míg a hölggyel az előzményekből már ismerős Bright Fallst és környékét járhatjuk be a gyilkosságok után nyomozva, addig Alannel a kvázi párhuzamos valóságként funkcionáló Dark Placeben újraálmodott sötét és mocskos New York utcáin bóklászhatunk.

Kifejezetten nosztalgikus élmény volt az első részben megismert kisvárosba visszatérni, az írók pedig ügyesen lavíroznak az új történeti elemek és a múlt eseményei között. Az biztos, hogy a csapat még az előzményhez és a Controlhoz képest is feljebb tolta a furcsaság- és abszurditáscsúszkát, pedig már ott is akadtak hajmeresztő pillanatok. A Dark Place minden egyes helyszíne és pályája egy sötét hangulatbomba, ahol az írók mellett a dizájnerek és művészek is kiélhették magukat. Az egész cím teli van bátor és egyedi húzásokkal, így kifejezetten felüdülés leülni mellé az egy kaptafára épülő AAA-címek után. A csavaros cselekmény a játék utolsó harmadára ráadásul még jobban rákapcsol, a befejezés pedig olyan meglepetéseket tartogat, amire nagy eséllyel senki sem számított. Tökéletes lezárásban azért kár reménykedni, az RCU-nak nem ezzel a játékkal lesz vége.

Szerencsére a fejlesztők is érezték, hogy a sztori kezd követhetetlenül szerteágazóvá válni, így Sagával játszva az úgynevezett Mind Place-en belül lehetőségünk lesz – sőt, igazából kötelező - a megismert történet elemeit és a nyomokat összegezni. Habár néha kissé bugyuta, ahogy az egyértelmű megfejtéseket és gondolatokat a szereplő szóban is elismétli, a több mint 20 órás kaland alatt azért jól jöhet, ha egy kisebb szünet után összegeznénk, hol is tart éppen a körülöttünk kibontakozó horrorsztori. A csinos kis fatáblán képekkel és szövegekkel is illusztrálva vannak az események, így könnyen nyomonkövethetővé válnak a néhol valóban nyakatekert összefüggések.

A akcióthriller előzmény után sikerült valódi túlélőhorrort faragni a második részből. Az új rész erősen épít a Resident Evil remake epizódjaira, és igazából jól is áll a játéknak ez a fajta visszafogottabb megközelítés. Az első pár órában igazából alig-alig találkozunk majd ellenfelekkel, és inkább a hangulatkeltésre, valamint a feszült pillanatokra összpontosítottak a fejlesztők. Bár később akadnak majd komolyabb akciójelenetek is, sőt, még boss fightokat is kapunk, egy-két kivételtől eltekintve ezúttal elmaradnak az első rész második felére jellemző hatalmas akciójelenetek. Töltényből és fegyvertípusból is keveset kapunk, így érdemes taktikusan és átgondoltan puffogtatni, sőt a futás is egy teljesen működőképes lehetőség.

Bár a harcrendszert határozottan sikerült modernizálni az első részhez képest, a kortársaihoz képest az Alan Wake 2 ilyen szempontból továbbra is csak a kötelezőt hozza. Ezt nem mondanám egyébként kimondottan komoly hiányosságnak, de aki pontos, kimért puffogtatást vár, az lehet hogy csalódni fog. Érezhetően nagyobb hangsúlyt kapott a felfedezés és a történet, a lövöldözős részeket pedig teljes mértékben alárendelték ennek a célnak. Ennek ellenére azért akadnak itt-ott olyan hibák, amik a kidolgozatlanság és balansz hiánya miatt keserítik meg néha a játékos életét. A respawnoló ellenfelek sosem számítottak szép megoldásnak, egy ilyen aprólékosan kidolgozott és részletes cím esetében pedig főleg kilógnak a többi elem közül.

Remek ötlet volt azonban kiszélesíteni a pályákat és több lehetőséget kínálni a felfedezésre a játékosnak. Habár továbbra sem open world játék az Alan Wake 2, a sztori által kijelölt ösvényről többször letérhetünk, hogy felfedezzük a környéket. Elegáns módon a játék mindig értesít minket, hogy mikor érdemes elkószálni a fő száltól, így a történetet sem akasztják meg ezek a szegmensek. Ilyenkor megkereshetjük és megoldhatjuk az egyébként nagyon ötletes gyűjthető tárgyakat rejtő feladványokat, de a sztori szempontjából is tartogathatnak érdekességeket a kerülővel elérhető helyszínek. A különféle fejtörők úgy általában véve is nagyobb szerepet kaptak, amikkel néha extra felszerelésekhez, máskor pedig fegyverfejlesztésekhez juthatunk. Wake-et irányítva a Dark Place befolyásolására is lesz lehetőségünk, és a könyvünkhöz megtalált sztorielemekkel „átírhatjuk” egy-egy helyszín kinézetét vagy felépítését. Jópofa és látványos megoldás, habár túl sokat azért sosem kell gondolkodni a megoldáson.

Az ötletes játékelemek és újítások ellenére azonban az Alan Wake 2 legnagyobb erőssége továbbra is a hangulat és a történet. A fejlesztők elég erősen ráfeküdtek a cím ezen részére, így ilyen szempontból az év egyik legjobb kalandját kapjuk. A cselekmény gyakran sötét és váratlan, nem egyszer pedig komoly témákat feszeget - a játékosra könnyen rátelepül a Silent Hillekből vagy éppen más japán horrorokból ismerős depresszív, elkeseredett, már-már beteg hangulat. Fejhallgatóval egy sötét szobában rendkívül nyomasztó és erős pillanatokat tartogat a játék, ami a lehengerlő látvány mellett az aprólékosan megkreált hanghatásoknak is köszönhető. Éppen az ilyen szépen megkomponált horrormiliő miatt volt bosszantó, hogy a játékban az átlagosnál is több jumpscare „kényezteti” a játékost. Én nem bánom, ha egy félelmetes cím esetében néha megijesztenek, de egyes pályarészeken egyértelműen túlzásokba estek a fejlesztők. Volt egy szakasz, ahol egy óra alatt 10-et számoltam, ami a fentebb említett respawnoló ellenfelekhez hasonlóan szintén olcsó húzás.

Amikor az első trailer megjelent, nem nagyon akartam elhinni, hogy valóban úgy is fog kinézni az Alan Wake 2 ahogy ott láthattuk, és inkább valamilyen előre renderelt kedvcsinálónak gondoltam a bemutatót. Aztán megjelent a játék, és az említett előzetesben felbukkanó jelenetek pontosan úgy néznek ki, ha nem jobban, mint anno láthattuk őket. A Remedy által fejlesztett Northlight Engine a Control esetében is megmutatta már, hogy mire képes, a Bureau egyenirodáit elhagyva azonban egy teljesen új arcát ismerhetjük meg a motornak. Ilyen részletes és buja erdőt még biztos nem láttál játékban, de a csapatra jellemző aprólékosan kidolgozott belső helyszínek is lehengerlőek. A csodás látvány ellenére konzolon még a 60 fps-es performance mód sem álom, és habár veszít valamennyit a játék a fényéből, teljesen vállalható ebben a módban is a cím. Sajnos PC-s fronton nem ennyire rózsás a helyzet, ugyanis a régebbi kártyák tulajdonosai egy-egy új rendelési technika miatt teljesen kimaradhatnak a játékból, igaz cserébe olyan path tracing effeketek kínál a cím, amit a piacon még megközelíteni is csak kevesen tudnak.

Az Alan Wake 2-vel bizony a Remedy megcsinálta a lehetetlent, és tizenhárom év után is sikerült megfelelni a rajongók elvárásainak. Egy olyan második részt kaptunk, ami egyszerre hasonlít az első epizódra, de mégis teljesen más és modern élményt nyújt. Az előzményre jellemző összetett történetmesélést egy teljesen új szintre emelték, és olyan élményt kapunk, ami akár még hetek múlva is gondolkodásra és Reddit-posztok bújására készteti a játékost. A játékmenetet érezhetően alárendelték a cselekménynek, így a Control után egy kevésbé kifinomult, ha úgy tetszik kissé középszerű vagy fapados puffogtatást kapunk, ennek ellenére vitathatatlan, hogy sokáig megkerülhetetlen ékköve lesz a horrorzsánernek az Alan Wake 2.

Az Alan Wake 2 PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series konzolokra jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük.

Kapcsolódó cikkek

• 2023 legjobb játékai - szerintünk
• Szavazz 2023 legjobb játékaira!
• Húsz cím, amivel játszanod kell 2023-ban