UFO 50 teszt

Nevezhetjük könyörtelen vonatnak, megállíthatatlanul hömpölygő, senki akaratának be nem hódoló folyónak, vagy egy az örökkévalóságig ketyegő órának: akárhogy is hívjuk, az idő mindannyiunk életét meghatározza. Meg tudja szépíteni a rosszat, helyre tudja hozni, vagy ellenkezőleg, el tudja mélyíteni a régi sebeket, és a valós vagy kreált emlékek közreműködésével akár képes egy olyan valóságot is létrehozni, melynek ismeretlen foltjait a fantázia illúziója is ki tudja tölteni. Korábban szeretett könyvekről, filmekről, zenekarokról, játékokról alkotott sziklaszilárd véleményeket is megingathat, és ráébreszthet arra, hogy az emlékekben élő verzió nem mindig azonos a valósággal. Az életszerűnek tartott poligonfigurák több évtized után, az aktuális technológia ismeretében sokszor talán megmosolyogtatóan néznek ki, a filmszerűnek hitt átvezető videókban mintha marionett figurák gesztikulálnának vadul, ahogy az a mára már szélsőségnek és nem általánosan elterjedtnek számító nehézség is hátrányosan befolyásolhatja az élvezetet. A megszépített emlékek miatti nosztalgiázás így sokszor fájdalmas tud lenni, de az élmény idilli is lehet, pont, mint az a korszak, ahová visszarepít. Ezt pedig már sokan megpróbálták az elmúlt évtizedek alatt megfogni, és konyhakészen tálalni - legutóbb például a speedrun-kóstolókra kihegyezett Nintendo World Championships: NES Edition, de ebben a legsikeresebb pont annak japán fejlesztője, az indieszero bizonyult, amely a hazájában később trilógiává bővült, 2007-ben indult Retro Game Challenge szériával teremtett egy fiktív múltat, nem létező “klasszikusok” segítségével keltve életre a 8 és 16-bites konzolok felejthetetlen világát. És az UFO 50 most pontosan ugyanezt szeretné megtenni, csak épp minden eddiginél nagyobb léptékben gondolkozva.

A Nintendo World Championshipstől és a Retro Game Challenge-től eltérően ez ugyanis nem a kihívásra van kihegyezve, sem apró, maximum pár perces élményfoszlányokra - szó szerint ötven, teljes értékű játékot tartalmaz, amely egy képzelt, a valóságban nem létező platform egyik szintén kitalált, de világában kevesek által ismert, utánozhatatlanul termékeny kiadója, játékkészítője, az UFO Soft jegyez. A repertoár az 1982-től 1989-ig kiadott játékaik egy részét gyűjti csokorba, amely egy pókháló és por uralta raktár mélyéről került elő, és így szó szerint használat előtt le kell porolni és aztán szabadon kiélvezni.

Az UFO 50 nem kínál konkretizált célokat, nincsenek teljesítésre váró mérföldkövek, idő- vagy pontszám alapú kihívások, sőt, még instrukciók sem. Minden egyes játék alapból, a kezdetektől elérhető, és pontosan olyan sorrendben próbálható ki vagy teljesíthető, amilyenben az ember akarja, azonban ajánlott kronológiai sorrendben haladni, egyszerű oknál fogva: ahogy bármely létező platformon, úgy ezen a képzelt konzolon is iteratív mód zajlott a fejlesztés, azaz a korai próbálkozások lényegesen kidolgozatlanabbak, mint a későbbi, akár már több órányi játékidővel rendelkező darabok.

Ez a tudatos és körültekintő építkezés azonban nem azt jelenti, hogy az első évek próbálkozásai ne lennének érdemlegesek, vagy épp kidolgozottak, sőt, ellenkezőleg. Fantasztikusan nagy odafigyeléssel megalkotott, korhű korlenyomatok, ahol még nem voltak annyira jól kidolgozva az animációk, nem volt annyira finomhangolt a játékmenet, de már ott voltak azok az elemek, amik egyszerű érdeklődőből elvakult rajongót tudtak faragni az emberből, vagy le tudták fektetni sorozatok, megafranchise-ok alapjait. Az UFO 50 mögött álló csapatot ismerve ez persze egyáltalán nem meglepő, a kínálatot olyan alkotók jegyzik, mint a Spelunky-szériáról ismert Derek Yu, a modern indie klasszikusnak számító Ojiro Fumoto, a Catacomb Kidset elkövető Tyriq Plummer, és sokan mások.

A repertoárról pedig nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni, több okból is. Egyrészt mert sem a műfajok, sem a témák terén nem tapasztalható túlsúly: egyáltalán nincs túl sok verekedős játék, brawler, shmup, vagy épp platformer, szinte minden főbb műfaj 1-3 címmel képviselteti magát, a rövid, 15-20 perces játékidővel rendelkező egyszerű címektől kezdve a komplexebb, 2-3 órás masszív élményeken át egészen az egész estét szerepjátékokig. Ezek nem általunk ismert sikerjátékok gyatra és olcsó imitációi, legtöbbjük elemeiben idéz fel egy-egy a műfajához tartozó klasszikust, vagy egy csavarral, egy új ötlettel tiszteleg előttük, minden másban azonban egyedi, markáns, karakteres élmények… amik legtöbbje némi türelmet és rengeteg kitartást követel meg. Például azért, mert legtöbbjük semmiféle magyarázattal, útmutatással nem rendelkezik, azonnal a mély vízbe dobnak, így nem csak az irányítást kell gyorsan kitalálni (amit szerencsére a külön elérhető menü mindig azonnal megmutat, és szinte mindegyikhez csak az iránygombokra és 2 egyéb billentyűre van szükség), ráadásul a korhoz igazodva a próbálkozások száma is véges, a game over képernyő így kötelező újrakezdéssel büntet.

Ez alól azonban sok kivétel akad, elsősorban azon címek, melyek komplett kampánnyal rendelkeznek, vagy olyan előrehaladással, amely a lépcsőzetes előrehaladásra épül. Mindezt egy közös színpaletta fogja közre, azonban minden egyes cím - a kevéske folytatást leszámítva - teljesen egyedi, a többiektől eltérő látványvilággal rendelkezik, amely pár sprite és maximum pár sornyi szöveg használatával, szinte másodpercek alatt építi fel a maga önálló univerzumát. A távoli jövő űrlénycentrikus lóversenye, a gombostű méretűre zsugorodott kislány és kutyájának mikroszkopikus kalandja, a társasjátékokat idéző partiszervező, vagy a zsigeri horror felé kikacsintgató grafikus kalandjáték mind-mind annyira megkapó és felejthetetlen, hogy nehéz elhinni, ezek nem igazi, milliók által imádott és éltetett klasszikusok, hanem egy közel egy évtizeden át dédelgetett különleges projekt építőkockái.

Az egyes játékok önálló bemutatása nélkül pedig nem annyira egyszerű átadni azt a határtalan lelkesedést és rajongást, amit az UFO 50 kihoz az emberből. A 8-bites keretek közé szorított vadnyugati vonatrablás szimulátort, ahol a lopakodás mindennek a kulcsa; a Zeldát idéző, az idle játékok keretrendszere közé passzírozott akció-kaland; a Windjammerst és a Pongot házasító, szamuráj témájú sportjáték, a Bushido Ball, a gravitáció megfordítására kiélezett Metroid-utánérzés, a Vainger, a golfot és a flippert összemixelő Pingolf, a belső nézetes dungeon crawlereket lenyűgöző ötletekkel felrázó Valbrace, a Tini Nindzsa Teknőcök után más állatokat akcióhősökké avanzsáló, önmagában több műfajt felvonultató Cyber Owls, vagy a Live a Live-ra emlékeztető, vadnyugati témájú japán szerepjáték, a karakterfejlesztéssel, parti- és tárgymenedzseléssel felruházott Grimstone messze kiemelkedik abból a mezőnyből, ahol lényegesen nehezebb rosszabbnak, vagy nem túl élvezetesnek nevezhető játékot találni, mint fordítva. Mindegyik megismerését, felfedezését támogatja az is, hogy szó szerint akár csak percekre is bele lehet ugrani egyik-másikba, és nem sokkal később már egy másik világban folytatni tovább a képzelt múlt megismerését.

Az UFO 50 nem egy szimpla játékgyűjtemény, hanem egy korlenyomat, tapasztalt és bizonyított játékfejlesztők mesterien összerakott múltidézése, amely ötvenszer ugyan nem tud teljesen levenni a lábáról, de közel ennyiszer elkápráztat egyedi ötleteivel, pazar világaival, addiktív játékmenetével, és azzal, hogy megmutatja, az idő nem csak kegyetlen tud lenni, de az általa adott tapasztalatot és bizonyítási lehetőséget zsenialitásba is át tudja forgatni.

Az UFO 50 2024. szeptember 18-án jelent meg, kizárólag PC-re. A kódot a játék kiadója, a Mossmouth biztosította - köszönjük!