A cseh Bohemia Interactive években mérhető várakozási idővel, végre folytatást kreált a 2001-ben megjelent Operation Flashpoint című taktikai FPS-éhez. Az Armed Assault azonban mégsem örökölte az előd nevének 2.0-ás változatát, ez azonban értékéből egy fikarcnyit sem von le. Ugyanazt a meghökkentő szabadságérzetet és valós katonai szimulációt kapjuk, amit elvárhatunk a fejlesztőgárdától, ugyanakkor továbbfejlődésről is örömmel számolhatunk be.
Nagyon sok rajongó war-okkal eltöltött álmatlan éjszakáinak okozója volt az OPF, amelynek lehetősége nem szorítkozott csupán a készítők által felkínált – egyébként meglehetősen intenzív – egyjátékos kampányra, hanem a meglepően jól kezelhető küldetésszerkesztővel, kis kreativitással már élvezetes missziókat lehetett összeütni, köszönhetően rengeteg felhasználható objektumnak és scriptelhetőségnek. Ezért aztán igen vérbő közösség épült a játék köré, a több ezer letölthető tartalom és a mind a mai napig aktív többjátékos scene által. Ám a csúnyácska kinézet és napjainkra már bizony befolyásos konkurencia termékei miatt a folytatás elkerülhetetlenné vált, így aztán a Bohemia minden igényt kielégítő továbbfejlesztett engine-nel és átgondolt új implantokkal, valamint kiadóváltás után, 5 év elteltével letette elénk az ArmA-t. Nos a gyümölcs még nem érett meg, de azért zölden is elég zamatos.
Tudvalevő, hogy az OFP név tulajdonosa továbbra is a Codemasters maradt, így a cseh fiúknak új nevet és kiadót kellett találniuk a programjuknak, ez azonban semmilyen negatívummal nem jár, ránk, játékosokra nézve meg főleg. Mivel Európában először Csehországban jelent meg a stuff, rögtön szert is tettünk egy ilyen példányra és egy kezdetleges angolosítással próbáltuk meg érthető nyelvezetet varázsolni rá, ami sikerült is, így önfeledten vethettük be magunkat a tesztelés, hosszú és zűrös fonalába. A nyúzás első pillanatai az átszerkesztett menürendszer kielemzéseivel történtek: a jól ismert pontok után (a kampány, a gyorsküldetések, multiplayer) azonban itt sem kellett hosszasan kutakodnunk. Mivel az 1.0-ás cseh verzió átka a meglehetősen optimalizálatlan grafikus motor, amelyre gyógymódot még a sebtiben kiadott patcheknek sem sikerült találnia, első utunk sajnos a látványbeli megszorítások eszközölésével telt. Az oktatóküldetések abszolválása megrögzött rajongóknak sem okoz túl nagy erőfeszítéseket, s talán bosszúságot már annál inkább, hiszen az ugrás lehetőségét ismételten nem alapszériába kapjuk ennél a taktikai FPS esetében sem. Mivel a kampányban való mojolást hagytam kicsit későbbre, ehelyett a sima Single Mission-okat teljesítettem sorba-sorba, ami belerázódásként első osztályú, de a kezdeti lelkesedés alább is hagyott, mivel a küldetések céljai a sablonosság elvén haladtak (kis járművezetés, hatolj be erre a területre, robbants fel ezt-azt, tisztítsd meg a területet), éppen ezért gyökeres koncepcióváltozásra nemigen számíthatunk.
Mivel az újszülött báránykák csak tanácstalanul pisloghatnak az ArmA láttán, bizony mostani ifjonc gamerek többsége csalódottan dobhatja félre a programot, mondván folyamatosan pörgő akciót várnak, vérrel és béllel, nos ez a játék nem ezt az ötlettelen stílust képviseli. Kategóriájában párja nincs is, hardcore katonai szimulátorral van dolgunk, ami nem csupán egy gyalogos baka bőrébe bújhatunk bele, amellett, hogy egy egész szakasznak is dirigálhatunk a már ismerős parancskiadási rendszerrel, ugyanakkor némi arcade ízzel ugyan, de ugyanígy irányításunk alá vonhatunk különböző járműveket az egyszerű páncélozott személyszállító járművektől kezdve, tankokon, helikoptereken keresztül egészen a vadászrepülőkig. Utóbbiak ugyan nem olyan páratlan szimulációval vannak megáldva, mint a kimondott erre szakosodott programok, ám tekintve a lehetőségek és a felhozatal tárházát, szégyenkeznivalója nincs, másrészt a fanok ezt nem is várják el tőle. A játszhatóság itt is előtérbe kerül, hiszen ez mégis civil emberek ízlésének kell, hogy megfeleljen, noha katonai oktatóverziója sem ismeretlen az USA hadserege előtt. Az irányítással sincsenek különösebb gondok, az alap célzás mellett – a mostani divatnak megfelelően – képesek vagyunk visszatartani a lélegzetünket a pontosabb találat érdekében. A komolyabb harci járművek (nem az autók) mozgatásához pedig gyakorlás szükséges, vagy egy erre hivatott játékvezérlő. Mégis, a dolog kitanulható, pláne, ha már opf-os gyakorlattal ülünk neki.
A játékmenet ezúttal sincs határok közé szorítkozva, erre a 400 négyzetkilométeres változatos terep hivatott, amelyben a tengeri hadszínterek is helyett kaptak, a gazdag növényzet, úthálózat és kiépített városok, falvak szerepeltetésével. Gyakorlatilag bármerre elkalandozhatunk, amerre szeretnénk, lényeg, hogy az éppen aktuális küldetés kitűzött pontjainak megfeleljünk. A látóhatár is kiterjedt, most már bizony kilométerekre is mereszthetjük pupillánkat egy erre alkalmas hegyi szakaszon. A részletesség elvére jellemző, hogy ugyanúgy lemodellezésre kerültek a különböző időjárási állapotok - itt a processzor számolja a szél irányát, erősségét, amit leginkább a lövedékek fizikájára lesz majd hatással. A mesterséges intelligencia megalkotásánál is igyekeztek a fejlesztők elrugaszkodni a normáktól, azaz a scripteket háttérbe szorítani, ehelyett az MI szituáció függő, képes önálló gondolkodásra, adott körülmények között soha sem viselkedik ugyanúgy, legyen szó egy ellenséges katonáról, vagy egy páncélosról.
Mivel a játék elsősorban közösségi szerepéről, modolhatóságáról híres, éppen ezért a kampánymód jelentősége csupán a belerázódást szolgálja a későbbi aktív elfoglaltságainkhoz. A történet szerint egy amerikai békefenntartó baka szerepében tündöklünk a fiktív Sahrani szigetén, ahol a sziget haderejének fejlesztése a legfontosabb szerepe az US Army-nak, egészen addig, amíg észak felől mozgolódni kezd a megszálló orosz haderő, hogy keresztbe tegyen a békés lakosságnak és a vele szimpatizáns amerikai csapatoknak. Először kisebb pofozkodás és kergetőzés alakul ki, majd a történetben előrehaladva fokozatosan kézhez kapjuk a legmodernebb haditechnikai eszközöket, ahogy durvul a krízishelyzet, nyami! Végül már komplett háborúba torkollik a dolog légierővel, páncélosokkal, tüzérséggel. A küldetések előtt egy eligazítóképernyőre kerülünk, ahol térképen látjuk körültekintően „nyilazva" az elsődleges és másodlagos feladatokat. Létezik egy fő harci cselekmény, emellett különböző mellékszálakon is felvehetjük a fonalat (mint pl. elvághatjuk az ellenfél utánpótlását, vagy sorjában felrobbanthatjuk tankjait), ami után sokkal könnyebben eshetünk neki a fő feladatnak. Érdekes újdonság, a történet non-linearitásának is jót tesz. A missziók között kicsit sablonos televíziós hírekkel kívánták továbblendíteni a történetet, valamit cseppet sem érdekfeszítő katonai interjúkkal próbálták színesíteni a menthetetlent. Nem ezért fogjuk szeretni a játékot.
Anno az OFP multija igen sok bosszúságot okozott a klánoknak, mégis nagyon szerették. A kiforratlanságot hál' Istennek sikerült némileg kiküszöbölni, így most már sokkal szabadabb lehetőségek kínálkoznak fel elénk a jó néhány egyedi és megszokott játékmódban. Leginkább azért szidták az elődöt, hogy akár fél órákat is várnia kellett az egyszeri játékosnak, mire beléphetett a már folyó küzdelmekbe, most már minden egyéb gond nélkül képesek vagyunk oda-vissza connectolni. Ugyanígy nincsenek megkötések a többjátékos módi járműhasználattal sem, ugyanis korábban bizony nem irányíthatta több hús-vér gamer az olyan járművet, amelyhez több ember kell. Nem kell tehát minden esetben a gépi MI-re hagyatkoznunk. A beépített küldetésszerkesztő akár külön cikket is megérdemelne, a beavatott arcok már ismerősként üdvözölhetik az elvet, amellyel játszi könnyedséggel lehet új missziókat legyártani korlátok nélkül, s mivel jópár új parancs is szerepel, lehet agyalni a fogós harci szituációk megalkotásán.
Látjátok, a felkínált lehetőségek tárháza bőkezű, s mindezt egybetartani, folyamatosan futtathatóvá tenni úgy, hogy átlagos gépeken is jól menjen – az a játék jelen állapotában bizony kényes kérdés. A kinézetre semmi panaszom nincsen, a HDR és a magas textúrák jelenlétével a grafika színvonalas, a környezet gazdagsága, az izgő-mozgó, aprólékos kialakítású növényzettel talán több is, amit egy katonai FPS megkíván. Az árnyékolás az, ami talán leginkább eszi az erőforrásainkat, ezek kikapcsolás sokat dobhat frame/sec-en. Talán a játék tengerentúli megjelenésére sikerül optimalizálni az engine-t, bár jobban belegondolva, ez több hónapos pluszmunkát igényelhet, úgyhogy a patchek áradata továbbra sem fog elapadni. Ám a mostani állapotot nézve, ahol amatőr textúratöltési és környezetépítési hibák rombolják le az összképet, inkább később lesz a stuffból teljes értékű egyveleg. A hanghatások és zenék mögött jópár heti munka áll, amiért ennyire színvonalasra sikeredett az M16-os kerepelése, vagy éppen egy ádáz csata alatt felzendülő muzsika.
Ítéletet mondani az Armed Assault-ra nem könnyű, valamint minden a játék támogatásától és a kijavított bugoktól fog majd függni. Kicsit sietetve érzem a játék kiadását, még ha, csak az első, cseh verzióról van szó és csak később jut el kishazánkba a már vélhetőleg javított változat. Akárhogy is elkeseredésnek akarom felfogni az optimalizálatlanságot, mégis megenyhül a szívem, amikor felelevenítem magamban a játék leghangulatosabb éjszakai hadműveleteit többek között, meg úgy általában a fantasztikus hangulatot. Be fog érni, reméljük!
Tudvalevő, hogy az OFP név tulajdonosa továbbra is a Codemasters maradt, így a cseh fiúknak új nevet és kiadót kellett találniuk a programjuknak, ez azonban semmilyen negatívummal nem jár, ránk, játékosokra nézve meg főleg. Mivel Európában először Csehországban jelent meg a stuff, rögtön szert is tettünk egy ilyen példányra és egy kezdetleges angolosítással próbáltuk meg érthető nyelvezetet varázsolni rá, ami sikerült is, így önfeledten vethettük be magunkat a tesztelés, hosszú és zűrös fonalába. A nyúzás első pillanatai az átszerkesztett menürendszer kielemzéseivel történtek: a jól ismert pontok után (a kampány, a gyorsküldetések, multiplayer) azonban itt sem kellett hosszasan kutakodnunk. Mivel az 1.0-ás cseh verzió átka a meglehetősen optimalizálatlan grafikus motor, amelyre gyógymódot még a sebtiben kiadott patcheknek sem sikerült találnia, első utunk sajnos a látványbeli megszorítások eszközölésével telt. Az oktatóküldetések abszolválása megrögzött rajongóknak sem okoz túl nagy erőfeszítéseket, s talán bosszúságot már annál inkább, hiszen az ugrás lehetőségét ismételten nem alapszériába kapjuk ennél a taktikai FPS esetében sem. Mivel a kampányban való mojolást hagytam kicsit későbbre, ehelyett a sima Single Mission-okat teljesítettem sorba-sorba, ami belerázódásként első osztályú, de a kezdeti lelkesedés alább is hagyott, mivel a küldetések céljai a sablonosság elvén haladtak (kis járművezetés, hatolj be erre a területre, robbants fel ezt-azt, tisztítsd meg a területet), éppen ezért gyökeres koncepcióváltozásra nemigen számíthatunk.
Mivel az újszülött báránykák csak tanácstalanul pisloghatnak az ArmA láttán, bizony mostani ifjonc gamerek többsége csalódottan dobhatja félre a programot, mondván folyamatosan pörgő akciót várnak, vérrel és béllel, nos ez a játék nem ezt az ötlettelen stílust képviseli. Kategóriájában párja nincs is, hardcore katonai szimulátorral van dolgunk, ami nem csupán egy gyalogos baka bőrébe bújhatunk bele, amellett, hogy egy egész szakasznak is dirigálhatunk a már ismerős parancskiadási rendszerrel, ugyanakkor némi arcade ízzel ugyan, de ugyanígy irányításunk alá vonhatunk különböző járműveket az egyszerű páncélozott személyszállító járművektől kezdve, tankokon, helikoptereken keresztül egészen a vadászrepülőkig. Utóbbiak ugyan nem olyan páratlan szimulációval vannak megáldva, mint a kimondott erre szakosodott programok, ám tekintve a lehetőségek és a felhozatal tárházát, szégyenkeznivalója nincs, másrészt a fanok ezt nem is várják el tőle. A játszhatóság itt is előtérbe kerül, hiszen ez mégis civil emberek ízlésének kell, hogy megfeleljen, noha katonai oktatóverziója sem ismeretlen az USA hadserege előtt. Az irányítással sincsenek különösebb gondok, az alap célzás mellett – a mostani divatnak megfelelően – képesek vagyunk visszatartani a lélegzetünket a pontosabb találat érdekében. A komolyabb harci járművek (nem az autók) mozgatásához pedig gyakorlás szükséges, vagy egy erre hivatott játékvezérlő. Mégis, a dolog kitanulható, pláne, ha már opf-os gyakorlattal ülünk neki.
A játékmenet ezúttal sincs határok közé szorítkozva, erre a 400 négyzetkilométeres változatos terep hivatott, amelyben a tengeri hadszínterek is helyett kaptak, a gazdag növényzet, úthálózat és kiépített városok, falvak szerepeltetésével. Gyakorlatilag bármerre elkalandozhatunk, amerre szeretnénk, lényeg, hogy az éppen aktuális küldetés kitűzött pontjainak megfeleljünk. A látóhatár is kiterjedt, most már bizony kilométerekre is mereszthetjük pupillánkat egy erre alkalmas hegyi szakaszon. A részletesség elvére jellemző, hogy ugyanúgy lemodellezésre kerültek a különböző időjárási állapotok - itt a processzor számolja a szél irányát, erősségét, amit leginkább a lövedékek fizikájára lesz majd hatással. A mesterséges intelligencia megalkotásánál is igyekeztek a fejlesztők elrugaszkodni a normáktól, azaz a scripteket háttérbe szorítani, ehelyett az MI szituáció függő, képes önálló gondolkodásra, adott körülmények között soha sem viselkedik ugyanúgy, legyen szó egy ellenséges katonáról, vagy egy páncélosról.
Mivel a játék elsősorban közösségi szerepéről, modolhatóságáról híres, éppen ezért a kampánymód jelentősége csupán a belerázódást szolgálja a későbbi aktív elfoglaltságainkhoz. A történet szerint egy amerikai békefenntartó baka szerepében tündöklünk a fiktív Sahrani szigetén, ahol a sziget haderejének fejlesztése a legfontosabb szerepe az US Army-nak, egészen addig, amíg észak felől mozgolódni kezd a megszálló orosz haderő, hogy keresztbe tegyen a békés lakosságnak és a vele szimpatizáns amerikai csapatoknak. Először kisebb pofozkodás és kergetőzés alakul ki, majd a történetben előrehaladva fokozatosan kézhez kapjuk a legmodernebb haditechnikai eszközöket, ahogy durvul a krízishelyzet, nyami! Végül már komplett háborúba torkollik a dolog légierővel, páncélosokkal, tüzérséggel. A küldetések előtt egy eligazítóképernyőre kerülünk, ahol térképen látjuk körültekintően „nyilazva" az elsődleges és másodlagos feladatokat. Létezik egy fő harci cselekmény, emellett különböző mellékszálakon is felvehetjük a fonalat (mint pl. elvághatjuk az ellenfél utánpótlását, vagy sorjában felrobbanthatjuk tankjait), ami után sokkal könnyebben eshetünk neki a fő feladatnak. Érdekes újdonság, a történet non-linearitásának is jót tesz. A missziók között kicsit sablonos televíziós hírekkel kívánták továbblendíteni a történetet, valamit cseppet sem érdekfeszítő katonai interjúkkal próbálták színesíteni a menthetetlent. Nem ezért fogjuk szeretni a játékot.
Anno az OFP multija igen sok bosszúságot okozott a klánoknak, mégis nagyon szerették. A kiforratlanságot hál' Istennek sikerült némileg kiküszöbölni, így most már sokkal szabadabb lehetőségek kínálkoznak fel elénk a jó néhány egyedi és megszokott játékmódban. Leginkább azért szidták az elődöt, hogy akár fél órákat is várnia kellett az egyszeri játékosnak, mire beléphetett a már folyó küzdelmekbe, most már minden egyéb gond nélkül képesek vagyunk oda-vissza connectolni. Ugyanígy nincsenek megkötések a többjátékos módi járműhasználattal sem, ugyanis korábban bizony nem irányíthatta több hús-vér gamer az olyan járművet, amelyhez több ember kell. Nem kell tehát minden esetben a gépi MI-re hagyatkoznunk. A beépített küldetésszerkesztő akár külön cikket is megérdemelne, a beavatott arcok már ismerősként üdvözölhetik az elvet, amellyel játszi könnyedséggel lehet új missziókat legyártani korlátok nélkül, s mivel jópár új parancs is szerepel, lehet agyalni a fogós harci szituációk megalkotásán.
Látjátok, a felkínált lehetőségek tárháza bőkezű, s mindezt egybetartani, folyamatosan futtathatóvá tenni úgy, hogy átlagos gépeken is jól menjen – az a játék jelen állapotában bizony kényes kérdés. A kinézetre semmi panaszom nincsen, a HDR és a magas textúrák jelenlétével a grafika színvonalas, a környezet gazdagsága, az izgő-mozgó, aprólékos kialakítású növényzettel talán több is, amit egy katonai FPS megkíván. Az árnyékolás az, ami talán leginkább eszi az erőforrásainkat, ezek kikapcsolás sokat dobhat frame/sec-en. Talán a játék tengerentúli megjelenésére sikerül optimalizálni az engine-t, bár jobban belegondolva, ez több hónapos pluszmunkát igényelhet, úgyhogy a patchek áradata továbbra sem fog elapadni. Ám a mostani állapotot nézve, ahol amatőr textúratöltési és környezetépítési hibák rombolják le az összképet, inkább később lesz a stuffból teljes értékű egyveleg. A hanghatások és zenék mögött jópár heti munka áll, amiért ennyire színvonalasra sikeredett az M16-os kerepelése, vagy éppen egy ádáz csata alatt felzendülő muzsika.
Ítéletet mondani az Armed Assault-ra nem könnyű, valamint minden a játék támogatásától és a kijavított bugoktól fog majd függni. Kicsit sietetve érzem a játék kiadását, még ha, csak az első, cseh verzióról van szó és csak később jut el kishazánkba a már vélhetőleg javított változat. Akárhogy is elkeseredésnek akarom felfogni az optimalizálatlanságot, mégis megenyhül a szívem, amikor felelevenítem magamban a játék leghangulatosabb éjszakai hadműveleteit többek között, meg úgy általában a fantasztikus hangulatot. Be fog érni, reméljük!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.