Az RPG fejlesztők császára, a Bioware visszatér az alapokhoz, melynek az igen nívós hírnevüket és elismertségüket köszönhetik. A Dragon Age: Origins hű marad a single player szerepjátékok legvonzóbb elemeihez, ahol a kidolgozott történet és sötét háttérvilág a legfőbb szempont, dacára annak, hogy a legutóbbi sikerüket egy konzolosok által is fogyasztható sci-fi környezetbe ágyazott KotOR után a Mass Effecttel is tettek egy jövedelmező kitérőt a fantasy világából.
Mire is kell gondolni jelen játék forrására asszociálva? A Baldur's Gate neve egyet jelentett a minőséggel, maga a partiszellem, ahol egy kalandozó-csapatot vezetve jutottunk a siker csúcsára egy összeesküvésekkel teli történet során, ahol szabadon fejleszthettük hőseinket, mindinkább a szívünkhöz nőtt. A Dragon Age: Origins világát megtervezve a fejlesztők a legminimálisabb megkötéseket is elvethetik, hiszen nem kötődik egyetlen nagyobb szabályrendszerhez sem, a kanadai csapat végre saját kreativitásukat is kiélhetik. Már négy évvel ezelőtt szállingóztak az első infómorzsák a nagy dobásról, ám pár semmitmondó és mára már elavult grafikáról tanúskodó screenshotok alapján messzemenő következtetéseket nem lehetett levonni a Sárkányok koráról.
A készítők több éven át kitértek a kíváncsiskodó újságírók kérdései elől, inkább aktuális, nagy költségvetésű projectjeikről monológoztak, nem kellett nagy jóstehetség ahhoz, hogy arra következtessünk, vagy két évig biztosan jegelték a témát. Engedtek a nagy kiadók nyomásának, hogy megrendelésre inkább AAA-kategóriás RPG-ket tegyenek le az asztalra, saját ötleteik megvalósítása eddig váratott magára. Most nem kell már adott világokhoz igazítani a tartalmat, vagy éppen a szigorú cenzoroktól tartva a durvább, ámde hatásos jeleneteket kivenni. Igen, a stuff Mature besorolásra hivatott, szóval elfelejthetjük a mesés, tündéres, békés szemléletű kalandozást, itt az erőszak mindennapos, egy komor, sötét, elkeseredett kontinensen.
A fejlesztők elmondása szerint a legfőbb szempont játékuk megalkotása során a testreszabhatóság és az irányítás előtérbe helyezése volt. A kötöttségek nem tesznek jót a beleélésnek, ezt mindenki tudja. Alapesetben a Mass Effecthez hasonlóan Third Person-nézetből irányíthatjuk hősünket, de ha éppen az epikus csaták úgy hozzák, az átláthatóság szempontjából előnyös felső nézetből is vizslathatjuk a történéseket. Megmarad a kényelem, azaz a túlzott kapkodás elkerülése, tehát bármikor pause-olhatjuk a játékot és átfontoltan osztogathatjuk az utasításokat. Apróságok ezek, ámde lényegesek – talán az egyik legfontosabb dolog, ami megkülönbözteti egy szerepjátékot az agyatlan hack'n slashektől. A hagyományok megtartása igazi Bioware-szellem, higgyünk nekik nyugodtan.
A játék különös világában a harcosok egy dicső múltat és szokásokat követő elit szervezetbe tömörülnek, a Grey Wardensbe, ez határozza meg szokásaikat és a szigorú rendszabályozásnak köszönhetően az egyensúlyt is. A kontinens soha nem látott elkeseredést élt meg, és úgy látszik egy ősdémon jelenlétének hatásaként egy gonosz parazitafertőzés, a Blight sújtja a lakosságot. Ebbe a végeláthatatlan harcba csöppenünk bele karakterünkkel. Persze nem egyedül kell megoldanunk a nehézségeket, hanem csatlósok is szegődhetnek mellénk a cél érdekében. A társalgási rendszer szintén a fejlesztők legutóbbi játékaihoz hasonló. Több választási lehetőség van, azonban három lényeges megnyilvánulás kivehető: a barátságos, a semleges és a durva. Természetesen válaszaink, döntéseink merően befolyásolják a történet alakulását és mások hozzánk fűződő viszonyát. Hogy egy példát említsek: a városban egy ketrecben raboskodik egy meggyötört férfi, aki viszont egy kulcsot birtokol (nem a zárkájának a kulcsát persze), amire nekünk nagy szükségünk lenne egy mágikus ládikó kinyitásához, cserébe viszont ételt kér. Választhatunk, hogy szerzünk neki élelmet, vagy egyszerűen és kíméletlenül ledöfjük és elvesszük tőle, amire szükségünk van. Egyszerű példa, mérget vehetünk arra, hogy lesznek kevésbé átlátható válaszutak is, ahol csak a megérzéseinkre hagyatkozhatunk.
Kiemelném a harci rendszert és a méretezhető csatákat. Gyakran nem kell saját magunknak elejébe menni az ütközeteknek, hanem a gonoszok ostromát kell visszavernünk a védelmi állások élén, hasonlóan a debütáló trailerben látottakkal. Kapunk olyan feladatokat is, mint pl. egy torony megvédése a betolakodókkal szemben, ahol erősítés híján csupán idéző mágiánkban bízhatunk. A harcban nem csupán a történeti szempontból is fontos NPC-kre hagyatkozhatunk, hanem teljesen érdektelen városi őröket is felkérhetünk, hogy védje a hátunkat, vagy jellemünktől függően belehajszoljuk a biztos halálba. Mellesleg a parti összetétele megköveteli a változatosságot, csupa harcossal semmire sem mennénk a mágiával operáló ellenséggel szemben, így az ütésfogó kardforgatók legyenek benne a közepében, míg pl. tűzvarázslatokkal operáló mágusok, gyógyítók és íjászok hátul. Ez is alapvető RPG szabály, ugye nem kell ecsetelnem fontosságát? Fontos a taktika kialakítása is, amit a szünet gombbal bármikor kényelmesen kivitelezhetünk.
Érdemes megjegyezni, hogy a környezetre ható varázslatok az egész területet is rombolják, azaz, ha nem vigyázunk egy tűzlabda eldobása után, akkor a berendezés is lángra kaphat, ami minket is sebez, erre a gyógyír egy célzott hóvihar a láng eloltása érdekében. Boss-fightok is színesítik a palettát, ide már a megszokottnál is hatásosabb taktika szükségeltetik, hogy a behemót, szarvas fenevadakat visszaküldjük a pokolba.
Maga a karakteralkotás is a megszokott mederben zajlik, választhatunk női és férfi hős között, teljesen testre szabhatjuk ábrázatát, öltözetét – fontos előre tudni, hogy milyen kasztban akarunk érvényesülni, erre valószínűleg a hagyományos fegyverhasználó és mágiadoktor specializációk közül tehetjük le a voksunkat, esetleg ezek átmenetei közül. Mindenki megtalálja a saját ízlésének megfelelőt. A párbeszédek és az átvezetők ismét moziszerűek, briliáns vágásokkal és kamera-beállításokkal. Jó pár hatásos és emlékezetes jelenetet élhetünk át ezzel, hasonlóan a Mass Effecthez. A grafikával semmi bajunk nem lehet, ám a nagyobb területek mozgatása végett halványabb textúrákat kell vizslatunk, mint a készítők előző munkájánál, noha az engine ugyanaz. Nagyobb csatákat meg ne is akarjunk közelről vizslatni, mert nem fogjuk átlátni, fentről meg minden macska fekete.
A klasszikus elgondolásokra épülő offline szerepjátékok kifinomult megtestesítője lehet a Dragon Age: Origins. A nyugodt, nem sürgető fejlesztésen alapuló, saját elgondolásokat is megvalósító tapasztalt fejlesztők tolmácsolásában. Maga a világ komor és sötét, megkötések nélküli, cenzúrázatlan, ahogy arra már a komolyabb hangvételű eposzokra ácsingózó rajongók is várnak. Remélhetőleg valamikor 2009 elején, kizárólag PC-re érkező Bioware-monstrum igen nagy felhajtásnak örvendhet. Bevált recept, csalódni nemigen fogunk – bár még némi újdonságokat elviselne, persze könnyen lehet, hogy azokat még homály övezi.
A készítők több éven át kitértek a kíváncsiskodó újságírók kérdései elől, inkább aktuális, nagy költségvetésű projectjeikről monológoztak, nem kellett nagy jóstehetség ahhoz, hogy arra következtessünk, vagy két évig biztosan jegelték a témát. Engedtek a nagy kiadók nyomásának, hogy megrendelésre inkább AAA-kategóriás RPG-ket tegyenek le az asztalra, saját ötleteik megvalósítása eddig váratott magára. Most nem kell már adott világokhoz igazítani a tartalmat, vagy éppen a szigorú cenzoroktól tartva a durvább, ámde hatásos jeleneteket kivenni. Igen, a stuff Mature besorolásra hivatott, szóval elfelejthetjük a mesés, tündéres, békés szemléletű kalandozást, itt az erőszak mindennapos, egy komor, sötét, elkeseredett kontinensen.
A fejlesztők elmondása szerint a legfőbb szempont játékuk megalkotása során a testreszabhatóság és az irányítás előtérbe helyezése volt. A kötöttségek nem tesznek jót a beleélésnek, ezt mindenki tudja. Alapesetben a Mass Effecthez hasonlóan Third Person-nézetből irányíthatjuk hősünket, de ha éppen az epikus csaták úgy hozzák, az átláthatóság szempontjából előnyös felső nézetből is vizslathatjuk a történéseket. Megmarad a kényelem, azaz a túlzott kapkodás elkerülése, tehát bármikor pause-olhatjuk a játékot és átfontoltan osztogathatjuk az utasításokat. Apróságok ezek, ámde lényegesek – talán az egyik legfontosabb dolog, ami megkülönbözteti egy szerepjátékot az agyatlan hack'n slashektől. A hagyományok megtartása igazi Bioware-szellem, higgyünk nekik nyugodtan.
A játék különös világában a harcosok egy dicső múltat és szokásokat követő elit szervezetbe tömörülnek, a Grey Wardensbe, ez határozza meg szokásaikat és a szigorú rendszabályozásnak köszönhetően az egyensúlyt is. A kontinens soha nem látott elkeseredést élt meg, és úgy látszik egy ősdémon jelenlétének hatásaként egy gonosz parazitafertőzés, a Blight sújtja a lakosságot. Ebbe a végeláthatatlan harcba csöppenünk bele karakterünkkel. Persze nem egyedül kell megoldanunk a nehézségeket, hanem csatlósok is szegődhetnek mellénk a cél érdekében. A társalgási rendszer szintén a fejlesztők legutóbbi játékaihoz hasonló. Több választási lehetőség van, azonban három lényeges megnyilvánulás kivehető: a barátságos, a semleges és a durva. Természetesen válaszaink, döntéseink merően befolyásolják a történet alakulását és mások hozzánk fűződő viszonyát. Hogy egy példát említsek: a városban egy ketrecben raboskodik egy meggyötört férfi, aki viszont egy kulcsot birtokol (nem a zárkájának a kulcsát persze), amire nekünk nagy szükségünk lenne egy mágikus ládikó kinyitásához, cserébe viszont ételt kér. Választhatunk, hogy szerzünk neki élelmet, vagy egyszerűen és kíméletlenül ledöfjük és elvesszük tőle, amire szükségünk van. Egyszerű példa, mérget vehetünk arra, hogy lesznek kevésbé átlátható válaszutak is, ahol csak a megérzéseinkre hagyatkozhatunk.
Kiemelném a harci rendszert és a méretezhető csatákat. Gyakran nem kell saját magunknak elejébe menni az ütközeteknek, hanem a gonoszok ostromát kell visszavernünk a védelmi állások élén, hasonlóan a debütáló trailerben látottakkal. Kapunk olyan feladatokat is, mint pl. egy torony megvédése a betolakodókkal szemben, ahol erősítés híján csupán idéző mágiánkban bízhatunk. A harcban nem csupán a történeti szempontból is fontos NPC-kre hagyatkozhatunk, hanem teljesen érdektelen városi őröket is felkérhetünk, hogy védje a hátunkat, vagy jellemünktől függően belehajszoljuk a biztos halálba. Mellesleg a parti összetétele megköveteli a változatosságot, csupa harcossal semmire sem mennénk a mágiával operáló ellenséggel szemben, így az ütésfogó kardforgatók legyenek benne a közepében, míg pl. tűzvarázslatokkal operáló mágusok, gyógyítók és íjászok hátul. Ez is alapvető RPG szabály, ugye nem kell ecsetelnem fontosságát? Fontos a taktika kialakítása is, amit a szünet gombbal bármikor kényelmesen kivitelezhetünk.
Érdemes megjegyezni, hogy a környezetre ható varázslatok az egész területet is rombolják, azaz, ha nem vigyázunk egy tűzlabda eldobása után, akkor a berendezés is lángra kaphat, ami minket is sebez, erre a gyógyír egy célzott hóvihar a láng eloltása érdekében. Boss-fightok is színesítik a palettát, ide már a megszokottnál is hatásosabb taktika szükségeltetik, hogy a behemót, szarvas fenevadakat visszaküldjük a pokolba.
Maga a karakteralkotás is a megszokott mederben zajlik, választhatunk női és férfi hős között, teljesen testre szabhatjuk ábrázatát, öltözetét – fontos előre tudni, hogy milyen kasztban akarunk érvényesülni, erre valószínűleg a hagyományos fegyverhasználó és mágiadoktor specializációk közül tehetjük le a voksunkat, esetleg ezek átmenetei közül. Mindenki megtalálja a saját ízlésének megfelelőt. A párbeszédek és az átvezetők ismét moziszerűek, briliáns vágásokkal és kamera-beállításokkal. Jó pár hatásos és emlékezetes jelenetet élhetünk át ezzel, hasonlóan a Mass Effecthez. A grafikával semmi bajunk nem lehet, ám a nagyobb területek mozgatása végett halványabb textúrákat kell vizslatunk, mint a készítők előző munkájánál, noha az engine ugyanaz. Nagyobb csatákat meg ne is akarjunk közelről vizslatni, mert nem fogjuk átlátni, fentről meg minden macska fekete.
A klasszikus elgondolásokra épülő offline szerepjátékok kifinomult megtestesítője lehet a Dragon Age: Origins. A nyugodt, nem sürgető fejlesztésen alapuló, saját elgondolásokat is megvalósító tapasztalt fejlesztők tolmácsolásában. Maga a világ komor és sötét, megkötések nélküli, cenzúrázatlan, ahogy arra már a komolyabb hangvételű eposzokra ácsingózó rajongók is várnak. Remélhetőleg valamikor 2009 elején, kizárólag PC-re érkező Bioware-monstrum igen nagy felhajtásnak örvendhet. Bevált recept, csalódni nemigen fogunk – bár még némi újdonságokat elviselne, persze könnyen lehet, hogy azokat még homály övezi.
Kapcsolódó cikk
Azért rohadt kíváncsi vagyok a Dragon Age-re, anno 2 éve olvastam róla a GS-ban és már akkor nagyon megtetszett.
azért is vagyok erre rettenet kíváncsi (mármint a dragon age-re) mert állítólag a the old republic star wars mmo sok-sok alrendszere fog ezen játékban debütálni (pl quest rendszer)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.