A Hangya és a Darázs filmkritika

A Marvelnek egészen impresszív éve van idáig, hiszen a februárban bemutatott Fekete Párduc többek között azért is futott nagyot a pénztáraknál, mert ha felszínesen is, de olyan aktuális témákat feszegetett, mint a bevándorlás, az elszigeteltség, a rasszok közötti alá-fölérendeltség viszonya vagy az afroamerikaiak elnyomása. Aztán jött a Bosszúállók: Végtelen háború, amiben tízévnyi építkezés ért félig révbe, hiszen megérkezett Thanos, hogy egyensúlyt teremtsen az univerzumban. Az óriási tét, a Bosszúállók eddigi legkomolyabb kihívása után tehát adta magát, hogy egy könnyedebb, lazább hangvételű filmmel oldja fel a Marvel a következő Bosszúállókig a feszültséget, a Hangya folytatása pedig tökéletesen teljesíti küldetését. Az eddigi nagyobb lépték helyett itt végre ismét hangyányi téttel bíró nehézségekkel néznek szembe hőseink, a közvetlenebb, személyesebb hangvétel pedig kifejezetten jól áll A Hangya és a Darázsnak is.

Merthogy A Hangya után a folytatás sem akar egy megalomán pusztításcunami lenni, helyette megmaradt a földhöz ragadt történet, a hétköznapi, szerethető karaktereivel. A történet ezúttal mellőzi a heist-filmek sajátosságait, a cselekmény ennél sokkal dinamikusabb lett, így most minden egy McGuffin körül forog, amire persze nem csak főhőseinknek fáj a foga. Közben pedig a sztori magját egy kalandfilmbe bújtatott családi mozi adja, ami remekül példázza, valójában mennyire tét nélküli ez a kaland, ami lényegében egyszerre válik az előnyére és hátrányára.

A Hangya és a Darázs története időben az Amerika Kapitány: Polgárháború után évekkel később játszódik, de a cselekmény már vészesen közeledik a Végtelen háború történetfolyamához, ami aztán az első stáblista utáni extra jelenettel szépen össze is fonnak a készítők. Szóval Scott Langet (Paul Rudd) a németországi csetepaté után lefülelik, és csak azzal a feltétellel térhetett haza, hogy az Egyesült Államokban két éven át házi őrizetben tengeti mindennapjait, illetve minden kapcsolatot megszakít Pymékkel, illetve szuperhős társaival. A többéves önkényes száműzetés látszólag helyes irányba tereli Lang életét: végre minden nap találkozhat kislányával, Cassie-vel (Abby Ryder Fortson), közben pedig korábbi tettestársával, Luisszal (Michael Peña) közös biztonsági céget alapítottak. Egy nap azonban furcsa álmok kezdik el gyötörni, ami után váratlanul felbukkan Hope van Dyne (Evangeline Lilly), aki apja Hank Pym (Michael Douglas) üzenetét tolmácsolva szívességet kér Langtől, méghozzá azért, hogy hazahozhassák Hope kvantumvilágban rekedt édesanyját, Janet van Dyne-t (Michelle Pfeiffer).

Három évvel ezelőtt kifejezetten jót tett A Hangyának, hogy egy heist-moziba bújtatták a karakter bevezetését, most pedig nagyon jól áll a folytatásnak, hogy egy családi filmet kapunk, némi téttel, szerethető karakterekkel. De közben ez a Hangya és a Darázs legnagyobb gyengéje is. Egyszerűen súlytalan, hangyányi a McGuffin és annak hajkurászásának jelentősége, mégpedig két tényező miatt: egyrészt ennek a filmnek gyakorlatilag nincsen főgonosza, illetve akiket annak állítanak be, azok háttere vagy motivációja nagyon le lett egyszerűsítve. Másrészt pedig azért, mert igazából semmi sem indokolta, hogy külön filmet kapjon Janet van Dyne hazahozása, többek között azért is, mert szerepe nyúlfarknyi ebben a történetben, személyéről pedig semmit sem tudunk meg.

Cserébe viszont végig pergős a film, hőseink állandóan mozgásban vannak, miközben a folytatás cselekményének alapjára építkezve a humor is jól működik többnyire. Az egész könnyed, laza, hőseink hétköznapisága pedig még közelebb hozza a történetet, illetve személyeik konfliktusait, érzelmeit. Ezt az egészet az első részben már megismert, a szuperhősök képességeire jól építő, ötletes és látványos akció is kiszolgálja, és bár a csörtékből lehetett volna kicsit több, illetve a Hangya és a Darázs akciózhatott volna többet együtt, a filmnek így is bőven megvannak a maga látványos momentumai. Nagy kár, hogy összességében a folytatás azonban nem mutat túl az előző részen, egy kicsit megúszós biztonsági játék, ami viszont ismét elég volt ahhoz, hogy elődjéhez hasonlóan ismételten a nyár egyik legszórakoztatóbb blockbustere legyen. 

Gamekapocs értékelés: 7.0

A Hangya és a Darázs
Eredeti cím: Ant-Man and the Wasp
Rendezte: Peyton Reed
Írta: Chris McKenna, Erik Sommers, Paul Rudd
Szereplők: Paul Rudd, Evangeline Lilly, Michelle Pfeiffer, Hannah John-Kamen, Judy Greer, Walton Goggins, Michael Douglas, Michael Pena, Laurence Fishburne
Játékidő: 118 perc
Magyarországi premier: 2018. július 26.