2004-ben egyértelműen a kézikonzolok kapták a főszerepet: a Nintendo bemutatta a Dual Screent, a Sony pedig a PlayStation Portable-t - sorozatunk folytatódik.
2004-ben egyértelműen a kézikonzolok kapták a főszerepet: a Nintendo bemutatta a Dual Screent, a Sony pedig a PlayStation Portable-t - sorozatunk folytatódik.
Régen volt már az E3-on annyi hardveres újdonság, mint akkor. A Nintendo egyedül uralta a kézikonzolos piacot, noha az mindig is csábító volt a többi konzolgyártó számára - mégis, a Gameboy sikerét senki sem tudta addig felülmúlni. Ráadásul a japánok 2004-ben mindezt csak tetézték, mikor bemutatták a Dual Screent, ismertebb nevén a DS-t. Ahogy neve is sejteti, a hordozható konzol két kijelzőt kapott, ezek közül az egyik érintésérzékeny volt, amit a mellékelt ceruzával lehetett vezérelni. A beépített mikrofon már csak a hab volt a tortán, a DS így is rendkívül sokakat hozott izgalomba.
Ahogy azt a Sony egy évvel korábban megígérte, leleplezték a PlayStation Portable-t, azaz a PSP-t. A formára hosszúkás, lapos konzol az első hordozható gépe volt a PlayStation gyártójának, és már akkor is a nagy teljesítménye és méretes kijelzője miatt tetszett a játékosoknak. Az egyedüli dolog, amit nagyon sajnáltunk, hogy gyakorlatilag csak korábbi címek átiratait mutatták be akkor az új platformra, exkluzív címet nem láttunk. A Sony egy másik bejelentéséről is illik megemlékezni, amely nem mellesleg egyúttal a hatodik konzolgeneráció leköszönését is előrevetítette: a japánok itt már elkezdtek beszélni a harmadik PlayStationről, ígéretet téve arra, hogy jövőre ugyanott látható lesz ez a gép is.
A Nintendo egyébként játékok terén is tartogatott meglepetéseket, bemutatták a hatodik generációs Zeldát, a később Wii-re is megjelent Twilight Princess-t. Donkey Kong is kapott egy új játékot, igaz, a Donkey Konga egészen más oldalról közelítette meg kedvenc főemlősünk kalandjait: a GameCube-exkluzív játék ugyanis egy zenés, ritmusérzéket próbára tevő ügyességi cucc volt, műanyag bongó kontrollerekkel. Itt leplezték le az Advance Wars 3D-s GameCube-részét, az Under Fire-t, és az új Paper Mario-t, a The Thousand-Year Doort. Az Odama tűnt még különösen érdekesnek, elvégre nem minden nap lát az ember egy flipper-stratégia keveréket. Na, ez a játék az volt.
A Sony újra kiállította az új Gran Turismót, itt mutatták be a Jak 3-at és a Hot Shots Golf Fore!-t is. Mégis, a legjobban az új horrorjátékuk a Siren érdekelte az embereket (persze csak ha nem számoljuk a Gran Turismo fanatikusokat), no meg a God of War, amely később a Sony egyik legnagyobb házon belüli sorozatává nőtte ki magát. A Microsoft még mindig a Halo 2-t mutogatta, ekkor végre ki lehetett próbálni a játék 12 fős Capture the Flag módját is. A Sega hozta a megszokott színvonalat, de felrázni nem tudta a közönséget: az Out Run 2 szép volt, a Virtua Quest érdekes, a Spikeout Battle Street pedig a Streets of Rage-es időket próbálta feleleveníteni, de nagyon nem hőköltünk hátra a bemutatóktól, talán az új Altered Beast érdekelte legjobban a játékosokat akkor.
A világ két legjobban várt játéka, a Doom 3 és a Half-Life 2 továbbra sem akart megjelenni, de akkor már nem kellett olyan sokat várni rájuk. Bár a Doom 3 egyre szebb lett az évek során, a nagyobb figyelmet akkor mégis a Half-Life 2 kapta: ha emlékeztek, nem sokkal korábban kiszivárgott a játék egy korai változata, ami állítólag nem is volt olyan jó, mint a Valve ígérte - akkor mindenki arra volt kíváncsi, hogy mi történt azóta a várva-várt folytatással. A Vivendi egyébként kiállította még a Leisure Larry legújabb részét, a nem túl jól sikerült Magna Cum Laudét, emellett bemutatkozott a The Chronicles of Riddick: Escape from Butcher Bay is, amelyet talán a mai napig a legjobb filmes játékok között emlegetünk. Itt mutatkozott be a F.E.A.R., míg a Blizzard megint a World of Warcraftot hozta ki, igaz, már Bill Roper nélkül, a mester ugyanis egy évvel korábban elhagyta a csapatot.
A Capcom a máig töretlen népszerűségnek örvendő Monster Hunter első részével rukkolt elő, bemutatták a Shadows of Rome-ot és az Under the Skint is. A Konami a Metal Gear Solid harmadik részét mutogatta szorgosan, de 2004-ben leleplezték túlélő horrorsorozatuk, a Silent Hill negyedik részét is. Itt leplezték le a Rumble Roses nevű verekedős játékukat, míg a szerepjáték-rajongóknak az Ys: The Ark of Napishtimmel tudtak szolgálni. A Namco ekkor jelentette be a Tekken ötödik részét, illetve a verekedős sorozatban rendre feltűnő Nina Willams főszereplésével készült egyjátékos módra kihegyezett játékot, a Death by Degreest. A szerepjátékosok a Xenosaga folytatásának örülhettek, bejelentették nekik a Baten Kaitost, illetve megint kiállították a Tales of Symphoniát. A legnagyobb a meglepetést a Katamari Damacy okozta, mert amennyire hülye ötletlen alapult a játék, legalább annyira jól sikerült.
A Square Enix új kiegészítőt jelentett be a Final Fantasy XI-hez, bemutatták a Front Mission 4-et PlayStation 2-re, a Kingdom Hearts: Chain of Memories GBA-ra, illetve itt került bejelentésre a Fullmetal Alchemist and the Broken Angel is. A Ubi Soft akkor egy visszafogottabb bulit csapott, de a Brothers in Arms különösen tetszett a második világháborús FPS-ek szerelmeseinek, mégha a könyökükön is jött ki a rengeteg témában készült játék; ekkor leplezték le egyébként a Splinter Cell harmadik részét is. Az Electronic Arts a Burnout harmadik részét jelentette be, és itt mutatkozott be a Def Jam: Fight for NY is. A Guilty Gear Isuka PlayStation 2-n debütált, a Phantom Brave pedig szintúgy. A Dreamfall: The Longest Journey az alcímben szereplő kalandjáték folytatása volt, imádtuk. És végül, itt demózták először a harmadik generációs Unreal Engine-t - természetesen attól megint letettük a hajunkat.
A 2005-ös expó már a hetedik konzolgenerációé volt.
Régen volt már az E3-on annyi hardveres újdonság, mint akkor. A Nintendo egyedül uralta a kézikonzolos piacot, noha az mindig is csábító volt a többi konzolgyártó számára - mégis, a Gameboy sikerét senki sem tudta addig felülmúlni. Ráadásul a japánok 2004-ben mindezt csak tetézték, mikor bemutatták a Dual Screent, ismertebb nevén a DS-t. Ahogy neve is sejteti, a hordozható konzol két kijelzőt kapott, ezek közül az egyik érintésérzékeny volt, amit a mellékelt ceruzával lehetett vezérelni. A beépített mikrofon már csak a hab volt a tortán, a DS így is rendkívül sokakat hozott izgalomba.
Ahogy azt a Sony egy évvel korábban megígérte, leleplezték a PlayStation Portable-t, azaz a PSP-t. A formára hosszúkás, lapos konzol az első hordozható gépe volt a PlayStation gyártójának, és már akkor is a nagy teljesítménye és méretes kijelzője miatt tetszett a játékosoknak. Az egyedüli dolog, amit nagyon sajnáltunk, hogy gyakorlatilag csak korábbi címek átiratait mutatták be akkor az új platformra, exkluzív címet nem láttunk. A Sony egy másik bejelentéséről is illik megemlékezni, amely nem mellesleg egyúttal a hatodik konzolgeneráció leköszönését is előrevetítette: a japánok itt már elkezdtek beszélni a harmadik PlayStationről, ígéretet téve arra, hogy jövőre ugyanott látható lesz ez a gép is.
A Nintendo egyébként játékok terén is tartogatott meglepetéseket, bemutatták a hatodik generációs Zeldát, a később Wii-re is megjelent Twilight Princess-t. Donkey Kong is kapott egy új játékot, igaz, a Donkey Konga egészen más oldalról közelítette meg kedvenc főemlősünk kalandjait: a GameCube-exkluzív játék ugyanis egy zenés, ritmusérzéket próbára tevő ügyességi cucc volt, műanyag bongó kontrollerekkel. Itt leplezték le az Advance Wars 3D-s GameCube-részét, az Under Fire-t, és az új Paper Mario-t, a The Thousand-Year Doort. Az Odama tűnt még különösen érdekesnek, elvégre nem minden nap lát az ember egy flipper-stratégia keveréket. Na, ez a játék az volt.
A Sony újra kiállította az új Gran Turismót, itt mutatták be a Jak 3-at és a Hot Shots Golf Fore!-t is. Mégis, a legjobban az új horrorjátékuk a Siren érdekelte az embereket (persze csak ha nem számoljuk a Gran Turismo fanatikusokat), no meg a God of War, amely később a Sony egyik legnagyobb házon belüli sorozatává nőtte ki magát. A Microsoft még mindig a Halo 2-t mutogatta, ekkor végre ki lehetett próbálni a játék 12 fős Capture the Flag módját is. A Sega hozta a megszokott színvonalat, de felrázni nem tudta a közönséget: az Out Run 2 szép volt, a Virtua Quest érdekes, a Spikeout Battle Street pedig a Streets of Rage-es időket próbálta feleleveníteni, de nagyon nem hőköltünk hátra a bemutatóktól, talán az új Altered Beast érdekelte legjobban a játékosokat akkor.
A világ két legjobban várt játéka, a Doom 3 és a Half-Life 2 továbbra sem akart megjelenni, de akkor már nem kellett olyan sokat várni rájuk. Bár a Doom 3 egyre szebb lett az évek során, a nagyobb figyelmet akkor mégis a Half-Life 2 kapta: ha emlékeztek, nem sokkal korábban kiszivárgott a játék egy korai változata, ami állítólag nem is volt olyan jó, mint a Valve ígérte - akkor mindenki arra volt kíváncsi, hogy mi történt azóta a várva-várt folytatással. A Vivendi egyébként kiállította még a Leisure Larry legújabb részét, a nem túl jól sikerült Magna Cum Laudét, emellett bemutatkozott a The Chronicles of Riddick: Escape from Butcher Bay is, amelyet talán a mai napig a legjobb filmes játékok között emlegetünk. Itt mutatkozott be a F.E.A.R., míg a Blizzard megint a World of Warcraftot hozta ki, igaz, már Bill Roper nélkül, a mester ugyanis egy évvel korábban elhagyta a csapatot.
A Capcom a máig töretlen népszerűségnek örvendő Monster Hunter első részével rukkolt elő, bemutatták a Shadows of Rome-ot és az Under the Skint is. A Konami a Metal Gear Solid harmadik részét mutogatta szorgosan, de 2004-ben leleplezték túlélő horrorsorozatuk, a Silent Hill negyedik részét is. Itt leplezték le a Rumble Roses nevű verekedős játékukat, míg a szerepjáték-rajongóknak az Ys: The Ark of Napishtimmel tudtak szolgálni. A Namco ekkor jelentette be a Tekken ötödik részét, illetve a verekedős sorozatban rendre feltűnő Nina Willams főszereplésével készült egyjátékos módra kihegyezett játékot, a Death by Degreest. A szerepjátékosok a Xenosaga folytatásának örülhettek, bejelentették nekik a Baten Kaitost, illetve megint kiállították a Tales of Symphoniát. A legnagyobb a meglepetést a Katamari Damacy okozta, mert amennyire hülye ötletlen alapult a játék, legalább annyira jól sikerült.
A Square Enix új kiegészítőt jelentett be a Final Fantasy XI-hez, bemutatták a Front Mission 4-et PlayStation 2-re, a Kingdom Hearts: Chain of Memories GBA-ra, illetve itt került bejelentésre a Fullmetal Alchemist and the Broken Angel is. A Ubi Soft akkor egy visszafogottabb bulit csapott, de a Brothers in Arms különösen tetszett a második világháborús FPS-ek szerelmeseinek, mégha a könyökükön is jött ki a rengeteg témában készült játék; ekkor leplezték le egyébként a Splinter Cell harmadik részét is. Az Electronic Arts a Burnout harmadik részét jelentette be, és itt mutatkozott be a Def Jam: Fight for NY is. A Guilty Gear Isuka PlayStation 2-n debütált, a Phantom Brave pedig szintúgy. A Dreamfall: The Longest Journey az alcímben szereplő kalandjáték folytatása volt, imádtuk. És végül, itt demózták először a harmadik generációs Unreal Engine-t - természetesen attól megint letettük a hajunkat.
A 2005-ös expó már a hetedik konzolgenerációé volt.
Kétszer játszottam ki azt a játékot, egyszer angolul és egyszer magyar felirattal. Mind a 2-szer nagyon élveztem a játékot. Fantasztikus a sztorija, csak az a baj hogy évek óta nem hallunk felőle semmi hírt. :( Én is imádtam, még mindig szívesen játszok vele, máig az egyik legjobb kalandjátéknak tartom.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.