Nincs lacafacázás, az örökkévalóságnak tűnő első töltögetés után minden fakszni nélkül kapjuk meg a kontrollt. A helyszín Ludendorff, a közép-nyugat legnagyobb hódjának otthont adó álmos kisváros North Yanktonban, az időpont kilenc évvel a főjáték jelene előtt. Balhé van… Michael és Trevor egy harmadik, fiatalabb társukkal, Braddel úgy döntöttek, hogy leugranak vidékre egy kicsit „bevásárolni”. A helyi bankfiók személyzeti részlegében járunk, a dekorációk arról árulkodnak, hogy a dolgozók karácsonyoztak, bizonyára lankadt is a figyelmük, ilyenkor az emberek rendszerint bejglit burkolnak otthon, nincs sok munka. Kezdetben a símaszkos Michaelt irányíthatjuk, a kasszákból már vaskos sporttáskákba vándorolt a zsé, a túszok a rideg fegyverek láttán a földön remegnek, a mackó még hátra van. Trevor lelép, hogy beélesítse a C4-est, nekünk a túszokat kell egyesével bezavarnunk a raktárba. Piromán barátunk gyorsan végez, jöhet a robbantás, a még régimódi mobil segítségével. Kabumm!
Sima utunk van a széfig, újabb éhes tatyók híznak bucira. Kifele menet azonban váratlanul elkap minket hátulról egy őr, és a fejünknek szorított pisztoly miatt semmit nem tehetünk, azaz egy dolgot mégis, itt köszön be a Grand Theft Auto V legnagyobb újítása, átválthatunk Trevorre. Egy tiszta fejlövés után tovább nyomul a banda. Az épület mögött már gyűlnek a zsaruk, meg is kapjuk melléjük az öt körözési csillagot, fedezékből kell őket leszedegetnünk, kisebb szakaszok megtisztítása után mindig haladhatunk valamennyit előre. Némi korlátozás azért van, teljesen szabadon nem válthatunk mindig embert, illetve bár harcolnak a társaink, jól látszik, hogy bizonyos ellenfeleket nekünk kell likvidálnunk, az NPC-k nem végzik el a játékos dolgát. Ugyanakkor van egygombos embercsere is, ahol lehet, a legjobb helyzetben levő társunkra válthatunk a másodperc töredéke alatt. A menekülőjárgány elérése után indul az autós üldözés, kezdetben egy negyedik ember sofőrködik, de hamar kilövik, ekkor Michael csusszan át a vezetőülésbe, és miénk a volán. A cél egy helikopter, meg is jelenik a térképen, a téli, jeges aszfalton derekasan csúszkál az utcai terepjáró, és rögtönzött útzárak is nehezítik a dolgunkat, mellesleg egy traktorral is találkozhatunk. Végül sikerül egy vonat előtt átvágnunk a síneken egy biztonságosnak vélt területre.
Itt viszont egy mesterlövész vár minket, bizonyára az FIB-től (ez a GTA világában az FBI megfelelője), ergo valaki köpött. A fickó kilövi Bradet és Michaelt is, mindketten harcképtelenül fekszenek, de élnek, egyéb lehetőség híján Trevorrel kell tartanunk a frontot az ismét baljós mértékben szaporodó kékek ellen. Rövid idő múltán azonban Trevor önállósítja magát, menekülőre fogja, túszul ejt egy öregasszonyt, majd el is engedi, végül elszalad a helikopter irányába, át a ködös tarlón, és nyomát veszítjük. A következő jelenetben eltemetik Michaelt, a pap próbál pozitív dolgokat sorolni az életéből, de nem igazán talál ilyet, emberünknek persze esze ágában sem volt fűbe harapni, messziről figyeli a megrendezett ceremóniát, egyértelműnek tűnik, hogy tanúvédelmi programba került. Jön a főcím és az ugrás a mai Los Santosba, Michaelt éppen a pszichiátere faggatja a fiáról, aki olyan, mint bármelyik srác, egész nap füvet szív, és ostoba videojátékokkal múlatja az időt. Oda lyukadunk ki, hogy a főszereplő dióhéjban összegzi az életét: fiatalkorában bűnözött, lányokat futtatott, drogot árult, többször ült a hűvösön, most jó élete, szerető családja és nagy háza van, tulajdonképpen elégedett lehetne azzal, ahova jutott, de a monológ közben egyre jobban felpaprikázza magát, és lejár a rendelési idő. Michael sétál még egy kicsit a tengerparton, két feka srác útbaigazítást kér tőle, meg is kapják, mi pedig az egyikük, Franklin bőrében folytatjuk az interaktív prológust.
Franklin és tanult kollégája, Lamar autókat lop vissza fizetésképtelen adósoktól, éppen egy ilyen melóba csöppenünk, egy gizda csávó két sportkocsit is vett hitelre, ezekkel kell visszahajtanunk a kereskedőhöz. Bár a vezetés alapjaiban ismerős minden régi GTA-s számára, pár apró újdonság rögtön befigyel, van például gomb a kabriók tetejének változtatására, és ilyen üldözős helyzetekben a másik kocsira fókuszálásra is. Különösebb tétje nincs a versenynek, mindenesetre úgy kell elérnünk a célt, hogy ne maradjunk le Lamartól, és értelemszerűen mind a kocsinak, mind nekünk egy darabban kell megérkeznünk. Szintén újdonság, hogy a figuráink rendelkeznek speciális képességekkel, Franklinét itt tudjuk kipróbálni: autós időlassítás, bullet time, addig aktív, amíg végig nem fut a sárga csíkja, vagy meg nem szakítjuk. Úgy tudjuk a speckót visszatölteni, ha a forgalommal szembe hajtunk, nagyon nagy sebességeket érünk el, vagy az utolsó pillanatban kerülünk el ütközéseket – már látom lelki szemeim előtt, hogy a fiatalok rossz vezetési moráljáért is a játékot fogják hibáztatni a jövőben. A száguldásunk közben belefutunk néhány Tini Nindzsa Teknőc jelmezt hordó színészbe is, ez visszatérő poénnak tűnik a játékokban, elgázolni ugyan nem próbáltam őket, de nem zárható ki, hogy akár acsi is járhat érte, mint a Retro City Rampage-ben. Az ugratóknál mellesleg döntögethetjük is a verdákat minden irányba, ez is újdonság a GTA világában, a tökéletes landolások növelik a statisztikát és a levegőben végezhető mozgást, a nagyon rossz leérkezésekből meg egyből kisodródás vagy törés is következhet.
Egy idő után ránk száll a yard, ezzel a játék betanítja az újoncokat, hogy hogyan rázzák le a kopókat. Itt is akad újdonság, amikor nem látnak közvetlenül minket, nem csak a csillagok villognak (ahogy csökken a veszély, egyre kisebb intenzitással), de a térkép pontosan mutatja azt is, hogy a közeli rendőrautók hol járnak, merre néznek, és meddig látnak el. Amikor leadjuk a kocsikat, a főnök éppen egy újabb leendő áldozatot cserkész be, aki nem más, mint Michael fia, Jimmy. Alapban az ember menne tovább, amerre kell, de érdemes visszaosonni, és meghallgatni a vicces diskurzust, rengeteg ilyenről marad le, aki csak végigrohan a Rockstar-játékokon. Innen már csak haza kell kocsikáznunk, hogy megkapjuk az első garázst és mentőpontot. Franklin mellesleg a nagynénjénél lakik kezdetben, út közben a korszerű mobilunkon szakít velünk a barátnőnk is, továbbá lőhetünk Instagram-fotókat (itt Snapmatic lett a neve), sőt netezhetünk is a telefonon. A távozó Lamartól kapunk egy tippet, hogy új frizurát is csináltathatnánk, tehát a San Andreas után visszatér a fodrász, otthon pedig már alapban válogathatunk pár betárazott ruha közül, persze ez a készlet is bővíthető lesz. Ezen a ponton, a bevezető és a hozzá ragasztott első misszió után még nem válthatunk embert, de a szalonos Simeonnál újabb feladatokat vállalhatunk Franklinnel. Nagyon üdítő még, hogy a küldetéseket sorrendtől függetlenül újrajátszhatjuk, és mindegyiknél vannak apróbb kritériumok, ha úgy tetszik belső achievementek, amikkel növelhetjük a százalékot, és rámehetünk a jobb trófeákra. E ponton kezdhetjük teljesen szabadon felfedezni a világot, ami az első alámerülés alapján lélegzetelállító, abszolút hozza a remélt, eget nyaldosó szintet. Természetesen pár óra alatt még csak a felszínt kapargattam, napokat, sőt talán heteket kell Los Santosban eltöltenie annak, aki az egész terepet be akarja járni, és szeretne mindent kipróbálni, mindenesetre mindenkinek csak ajánlani tudom.
Kapcsolódó cikkek
Egyébként asszem jelöli valamivel de a gugli a barátod (How can I buy house in GTA V?)
"De ugyan ezt a 4 be màr nem tudtam megcsinálni és ha mégis sikerült akkor se élveztem igazán
Hàt San Andreasban sose küldiztem azt haver megcsinálta... én inkàbb a kedvenc számaimmal egy fegyverkódot beütve motoron mentem a vàrosba belelöttem egy kocsiba aztàn magànzsaruként üldözni kezdtem :D
Sztem is jó lett, de ennyi. Amint megunom már adom is el, mert bár rengeteg az újdonság, de nagyrészükkel nem fogok órákig sem játszani, a sztorit se fogom kétszer lenyomni,stb. Felfedezem a játékot azt addigra már úgy is megunom az egészet.
Játszottam vele havernàl és szép meg jó meg minden de nem egy vilàgmegvàltó cucc...
Nàlam az etalon a San Andreas volt ami megreformàlta az egész stílust.
A GTA Vt leginkàbb a WoW: BC hez tudnàm hasonlítani. Nem műfajilag hanem szellemileg nem ugyan az.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.