Tom Clancy's The Division bétateszt

A Ubisoft mintha nem tanulna saját hibáiból, és tulajdonképpen pár év leforgása alatt sikerült elérnie, hogy egy sokak által kedvelt kiadóból az olyan gyűlölt, megbízhatatlan, pénzsóvár nagyágyúk közé verekedje fel magát, mint a negatív jelzőkkel teljesen összefonódott Electronic Arts vagy éppen az Activision. Pedig négy évvel ezelőtt még úgy tűnt, hogy pont a francia kiadó az, aki remekül tud profitálni abból a többiek iránti ellenszenvből, ami már akkoriban is jellemezte a játékipart. A Ubisoft ugyanis felismerte, hogy nem elég, ha csak a jól bejáratott címeit futtatja. Így 2012-ben bemutatkozott a Watch Dogs, mégpedig egy olyan játékmenet-bemutatóval, ami láttán valószínűleg még most is felszisszenünk. A végeredményt már ismerjük, a hasonszőrű GTA-klónokon abszolút túlmutató játék nem csak az akkor bemutatott látványt nem tudta hozni, hanem az akkor belengetett, ígéretes játékmenetből is csak töredékét tudta a megjelenéskor felmutatni.

És most pontosan ez a helyzet a Tom Clancy’s The Divisionnel is. Legalábbis ami a játékot övező botrányt illeti, annak forrása ugyanis egy az egyben ugyanazon elégedetlenkedésen alapul, mint amit a Watch Dogsnál a rajongók egyszer már végigjátszottak a kiadóval. A 2013-as E3-on bemutatott új Massive Entertainment-játékról ugyanis akkor még azt hittük, hogy az elmúlt évek egyik legambiciózusabb Ubisoft-projektje lesz. Akárhonnan is nézzük, ez talán még most is megállja a helyét, csak időközben a kiadó és a stúdió nem csak a Snowdrop motor hajtotta játék látványvilágán butított hatalmasat, hanem a korábban belengetett játékmenetbeli lehetőségekből, a térkép nagyságából és egyéb olyan funkciókból is, amelyek alapján előre borítékolható lett volna a siker. És az a gond, hogy ennek a negatív visszhangnak a premiert követően lesz csak érezhető a hatása. Mert a The Division bétájával eltöltött pár óra után azt már most kijelenthetjük, hogy bőven van potenciál a játékban, a Dark Zone kezdeti katyvasza is tisztázódik egy idő után, és igazából a látványvilág összképe se olyan kiábrándítóan elnagyolt, mint azt jó pár fotón látni lehetett.

A játék New Yorkban játszódik, és bár kezdetben úgy tűnt, hogy az egész várost bejárhatjuk, kezdve Brooklynnal, Queensszel, Bronxszal, Staten Islanddel és Manhattannel, végül csak utóbbit kapjuk majd meg a kezdetek kezdetén. A történet szerint az év egyik legforgalmasabb napján, a fekete pénteken felüti a fejét egy ismeretlen vírus, ami gyakorlatilag pár nap leforgása alatt végigsöpör a világon. A kialakult járványt egyetlen kormányszerv se képes kezelni, a víz és az élelem kifogyóban, így aki csak teheti, elhagyja a metropoliszt, de még annak környékét is, a kialakult káoszban ugyanis fosztogatók és önjelölt bandák igyekeznek megszerezni a még megmaradt készleteket. Ekkor lép színre a Strategic Homeland Division, amelynek alvó ügynökeit most aktiválta a szervezet, köztük minket is. New York szívében kell szolgálatot teljesítenünk, ahol nem csak a rendet kell helyre állítanunk, de a gyógymód után is kutatni fogunk.

A béta tartalmát illetően sajnos eléggé fukarnak bizonyult a Ubisoft, ugyanis ha Manhattan viszonylag biztonságosabb zónáiban kalandozunk, akkor egy fő küldetés mellett néhány mellékfeladat és kisebb-nagyobb csetepaté közepébe csöppenhetünk csak. Az első küldetés egyébként több szakaszra bontható: egyrészt meg kell védenünk a bázisunkat, ahol nem csak fejleszthetjük cuccainkat és karakterünk képességeit, de frissíthetjük a térképet, kereskedhetünk vagy éppen saját fegyvereket kraftolhatunk. Bázisunk legfőbb eleme a három eltérő szárny, így az orvosi, a technikai és a védelmi részlegek aktiválása lesz a feladatunk, amelyek aztán a későbbiekben különböző talentek és perkök fejlesztését is lehetővé teszik. A bétában az orvosi szárnyat kellett beindítanunk, mégpedig a rosszfiúk által fogva tartott doktor kimenekítésével. A sikeres küldetésért cserébe kapott jutalmunk például egy olyan perk volt, amivel megnövelhettük a magunkkal vihető orvosi segélycsomagok számát. Szerencsére a mellékküldetések is túlmutatnak a menj A-ból B-be típusú feladatokon, így az egyikben például meghatározott időn belül kellett aktiválnunk egy vírusszkennert, míg a másikban egy ledobott utánpótlást kellett megvédenünk a helyi gengszterektől.

Ennek ellenére korai lenne kijelenteni, hogy a teljes játék egészét nézve is jellemző lesz ez a változatosság, már csak azért is, mert ezeket egy-két óra alatt teljesíthetjük, utána pedig a városban való bóklászáson és gyűjtögetésen kívül nem sok izgalmat kínált a béta. Mert ahogy a küldetések változatosságáról se tudunk ítéletet mondani, úgy a játék nyújtotta lehetőségekből is csak egy nagyon aprócska szelettel ismerkedhettünk meg. Például teljes egészében elérhetetlen volt a kraftolás, a választható képességek is inkább csak mutatóban voltak jelen, és azok közül is egyedül a veszélyt vagy ellenséges erőket jelző szonár bizonyult hasznosnak. De az is igaz, hogy segítségükkel úgy szabhatjuk testre hősünket, hogy az később akár teljes egészében csapatunk érdekeit szolgálhatja, ez pedig egészen érdekes ízt adhat a játéknak, leginkább a PvP módban. A bázisunkon történő fejlesztés is fapados volt, hiszen csak az orvosi szárnyat aktiválhattuk, így a megjelenés előtt egy hónappal még mindig rengeteg kérdőjel övezi a The Divisiont. Úgy érzem, a Ubisoft valamiért nagyon nem akart mindent megmutatni, pedig a béta remek lehetőséget biztosított volna arra, hogy a játékot meghatározó főbb pilléreket most alaposan górcső alá vegyék a játékosok.

Viszont alapos kóstolót kaptunk a játék irányításából, ami alapvetően a fedezékrendszeres harcra épít. Ezen a fronton egyébként egészen kiválóan teljesít a játék. Nem csak azért, mert a rendszer az első perctől kezdve ismerős és könnyű adaptálódni hozzá, hanem azért is, mert nagyon reszponzívan reagál minden egyes kontrolleren végrehajtott mozdulatra. Emellett sokkal nagyobb szabadságot kínál, mint amit mondjuk a Gears of Warban megtapasztaltunk. Egyrészt a fedezékről fedezékre való közlekedés simább, egyszerűbb, másrészt az adott fedezéket akár könnyedén körbe is "sétálhatjuk", mindezt anélkül, hogy el kellene távolodnunk tőle. Egy parázs tűzharc kellős közepén így végre nem azzal kell foglalkoznunk, hogy másik fedezékbe átbújva keresünk új pozíciót, hanem a már meglévő helyzetünkből hozhatjuk ki a legtöbbet.

A gunplay éppen ezért inkább a taktikus vonalat képviseli, függetlenül attól, hogy a PvE módban az NPC-k mesterséges intelligenciája sajnos nem állít túlzott kihívás elé minket. Fedezéket még csak-csak keresnek, de abból előszeretettel felelőtlenül kiszaladnak vagy kihajolnak. Hiába támadnak ránk egyszerre többen, némi gránát hajigálásán kívül meg se próbálnak bekeríteni minket, így leginkább állóháborúkat kell vívnunk. Előfordult például olyan is, hogy egy sarokba rohant az összes AI, akiket így egy gránáttal sikerült kiiktatni. Az ellenfelek közül a mezei útonállók mellett még az úgynevezett cleanerekkel futottam össze, akik egyébként lángszóróval tisztítják a terepet, és ugyan szívósabb ellenfelek, mint a sima banditák tagjai, igazából taktikai szempontból ők se izzasztják meg az embert. A pocsék AI-t úgy ellensúlyozta a Ubisoft, hogy meglehetősen nagy létszámban ereszti ránk az ellenfeleket, illetve sok tárat kell beleereszteni a több hullámban érkező rosszfiúkba, bár az is igaz, hogy jól elhelyezett lövések sokkal hatásosabbak, vagyis célszerű fejre célozni, mert kifizetődik.

A játék irányítása mellett a sokat kritizált látványvilágra se lehet igazából panaszunk. Igen, a bejelentés óta eltelt három esztendő alatt inkább csúnyult, mint szépült a The Division, de még így is akadnak olyan momentumok, amelyek piszkosul jól néznek ki. Leginkább az éjszakai fényárban úszó utcák, a földalatti helyszínek, a történet apró momentumait megelevenítő echók és a különböző időjáráseffektek azok, amelyek nagyon hatásos, meggyőző látványt mutatnak, miközben a járvány okozta káosz hangulata is tökéletesen átjön. A készítők egyszerűen képesek voltak "élettel" megtölteni Manhattant. Ehhez nem volt szükségük forgalmas városokra, sok-sok NPC-re, egyszerűen a káosz uralta környezetet sikerült nagyon autentikusan ábrázolniuk. Persze akadnak elnagyolt megvalósítások, a popup-hatás gyakorlatilag végigkíséri az egész kalandot, de ha egy ekkora méretű játékról van szó, akkor ez talán megbocsátható. Már csak azért is, mert a Destinyvel ellentétben itt töltőképernyők bámulgatása nélkül jutunk el egyik helyről a másikra. Manhattan méretei pedig egészen monumentálisak, hiszen nem csak az utcákon járva kalandozhatunk, de ha úgy tartja a kedvünk, épületekbe mehetünk be, ahol lakások zárait feltörve kereshetünk értékesebbnél értékesebb lootokat. De felmászhatunk az épületek tetejére vagy ha úgy tartja kedvünk, akkor a föld alatt is kutakodhatunk.

A kutakodásnak pedig van értelme, a The Division loot-rendszere ugyanis szerencsére sokkal igazságosabb, mint a Destinyé volt, így az NPC-k sikeres kiiktatása után mindig üti valami egészen használható is a markunkat, legyen szó egy fegyverünkre szerelhető kiegészítőről vagy egy magunkra aggatható ütősebb, golyóálló mellényről vagy térdvédőről. Hátrahagyott hátizsákokban vizes vagy üdítős palackokat találunk, amelyeket akár mi magunk is felhasználhatunk, de a városban rekedt civilek között is szétoszthatjuk, akik ezért cserébe nem lesznek hálátlanok. A gyűjtögethető cuccokat egyébként színekkel különítették el a készítők, így a zöld az általános, a kék az erősebb, a sárga tárgyak pedig a legendaryt jelölik. Sajnos a játékban a lootolás se működött tökéletesen, az értékes zsákmányokat rejtő ládák többségét ugyanis nem lehetett kinyitni.

A bétában szerencsére kipróbálhattuk a játék PvP módját is, ami az úgynevezett Dark Zone-ban játszódik. Ez a teljesen kihalt senki földje lényegében egy karantén alatt álló, Manhattanből lecsippentett terület, ahova tényleg csak a legbátrabbak merészkednek be egyedül. Egyrészt itt is összefuthatunk NPC-kkel, akik sokkal agresszívabbak, mint a karantén túlsó oldalán, ennek megfelelően sokkal értékesebb cuccokat is dobálnak, ha sikerül őket kiiktatnunk. Másrészt a játéknak ezen szekciója sokkal jobban bünteti a játékost, ha elhalálozik. Minden Dark Zone-ban összeszedett cuccunk és megszerzett tapasztalati pontunk - külön fejlődünk a Dark Zone-ban és azon kívül - elvész, ha itt ér minket a halál, így amellett, hogy baromi óvatosan kell közlekednünk, azt is érdemes megfontolni, kivel kezdünk ki. A Dark Zone éppen ezért nem az egyének, hanem a csapatok játszótere, és lehetőleg ismerősökből összeverbuvált társaságé. Az ember ugyanis farkasnak farkasa, és ez a PvP mód a lehető legjobban prezentálja ezt. A nehezen összeszedett lootjainkat úgynevezett Extraction pontoknál tudjuk kimenekíteni, amelyek bizonyos időközönként válnak csak aktívvá. Erről mindenki értesítést kap, így ha nem vagyunk kellően figyelmesek, akkor az egész csapatunkon rajta üthetnek, miközben igyekszünk csomagunkat feladni. Nekem felemás élményekben volt részem. Egyszer egy idegen társasághoz verődve csapatmunkával rendre sikerült megvédenünk egymást, de olyan is előfordult, hogy egészen az Extraction pontig nem volt gond, aztán amikor már épp feladtuk volna a csomagunkat, egész egyszerűen közelről arcon lőtt az egyik csapattársam, ezzel elveszítve mindazt, ami addig az enyém volt.

Az igazság az, hogy ez a játékmód kezdetben nekem nagyon kaotikusnak és érthetetlennek tűnt. Ez egyébként a játék több szegmensére is igaz, kezdve a menürendszerrel, a minitérképen felbukkanó, idegesítően sok információval, a színes üzenetekkel. Néha túl sok és sokszor felesleges tudnivalót zúdítanak ránk, miközben a lényeg rendre elvész. A Dark Zone-ba lépve csak teljesen minimális információval támogat minket a játék, így csak elhalálozáskor szembesülünk vele, hogy ott ragadnak tapasztalati pontjaink és addig megszerzett lootjaink is. Ez nagyon bosszantó tud lenni, ahogy az is, hogy tényleg senkiben se bízhat az ember. Persze az se marad büntetlenül, aki elárulja társait. Az ilyen váratlan akciókban ugyanis ha megtámadunk egy csapatot, akkor életbe lép a Rogue-rendszer. Ilyenkor megjelöli az adott karaktert a játék, a térképen jól láthatóvá válunk és egyértelművé teszik a többi játékossal, hogy mi bizony genyó módon hátba szúrtuk a többieket. Ezzel pedig kezdetét veszi egy jópofa macska-egér játék, és imádkozunk, hogy a hátizsákunkban lapuló értékes cuccokat valahogy ki tudjuk juttatni, anélkül, hogy levadásznának minket.

A probléma az, hogy valakit teljesen véletlenül is le lehet lőni. Egy-egy ilyen kimenekítő pontnál több csapat is összeverődhet, olykor az NPC-k is rajtunk üthetnek, és ilyenkor akarva akaratlanul is megeshet, hogy egy nem a mi csapatunkba tartozó játékost lepuffantunk. Ebben az esetben is megkapjuk a Rogue-plecsnit, és ilyenkor is üldözötté válunk. Ugyan érdekes hangulata van a Dark Zone-nak, a bizonytalanság és a kihalt környezet egyszerre ijesztő és hívogató atmoszférát teremt, de néhány itteni csetepatét látva egyelőre nem vagyok benne biztos, hogy komolyabb változtatások nélkül is életképes tud maradni ez a formula. Már a bétában is inkább a kempelés, a hentelés és a többiekkel való direkt kiszúrás volt a jellemző. Velünk is megesett, hogy épp egy nagyobb NPC-társaságot szerettünk volna kifüstölni egy épületből, hogy aztán a főellenséget megölve ütős cuccokra tegyünk szert, de ez végül meghiúsult. A megtisztított terepet kihasználva egy unatkozó gyökér hátba támadt minket, ezzel pedig mindent buktunk.

Az elmúlt heteket uraló negatív The Division-hírek miatt biztosan komoly szembeszéllel kell szembenéznie a játéknak. A béta többórás nyüstölése alapján az kijelenthető, hogy bőven van potenciál a játékban, a küldetések eddig változatosnak tűntek, rengeteg teendőnk lesz, az RPG-elemek széles skáláján mozogva nem csak hősünket szabhatjuk testre, de fegyvereinket és képességeinket is. A Dark Zone egészen más hangulatú játékélményt kínál, mint a PvE mód, illetve az egész járványos körítés nagyon izgalmas, érdekes hangulatot kölcsönöz a játéknak, ami szerencsére közel sem olyan ronda, mint ahogy az előzetesen gondoltuk. Viszont még mindig tele van játékmenetet befolyásoló hibákkal a The Division, miközben a béta annyira kevés betekintést engedett, hogy továbbra sem világos, egyes főbb elemek hogyan fognak élesben működni. A Dark Zone kicsit kaotikusnak tűnik, de bőven van benne lehetőség, főleg az ott jelenlévő bizonytalanság-faktor miatt. 

Ha minden igaz, a hónap közepén nyílt bétatesztet is kap a játék, így mindenki megnézheti, érdemes-e előrendelését megtartani. Aki szereti a hasonszőrű címeket és esetleg csalódott a Destinyben, az bátran vágjon neki a The Divisionnek, mert amiket a Bungie elrontott, azok közül itt szerencsére semmi se köszön vissza. Mi a magunk részéről óvatosan, de várjuk a márciusi premiert.

A Tom Clancy’s The Division PC-re, PS4-re és Xbox One-ra jelenik meg március 8-án. Mi Xbox One-on futottunk egy kört a bétával.

Kapcsolódó cikkek

• Tom Clancy's The Division teszt
• Húsz cím, amivel játszanod kell 2016-ban
• Tom Clancy’s The Division előzetes