Bizonyára sokan vannak, akik velem együtt már tűkön ülve várták az Assassins Creed folytatását és hasonlóképpen megörültek, mikor kiderült, hogy kedvenc csodamasinánkra is ki fognak adni egy, a PSP-n megszokott különálló részt, a Bloodlinest. Olyan remek játékok után, mint mondjuk a LittleBigPlanet, igazából meg se fordult a fejemben, hogy esetlegesen felesleges volt ennyit várnom rá…
A történet pár évvel az első rész után folytatódik, Altair belsős információk alapján Ciprus szigetére utazik, hogy rendesen ellássa a baját a megmaradt Templomos lovagoknak. Elhagyja hát a Szentföldet és idegen vizekre evezv, kezdetét veszi egy új kaland, amire ezúttal magával viszi az első részből megismert és életben hagyott Mariát is, akinek éles nyelve, gyorsan pörgő esze talán jól jöhet még. Bárcsak ne tette volna!
Minden PSP tulaj tisztában van már vele, hogy mik azok a határok, amiket érdemes feszegetni ennél a kis gépnél és mik azok amiket nem. A játékfejlesztők többször is bebizonyították már, hogy ezeket a határokat könnyen át lehet hágni abban az esetben, ha elég időt fordítanak a termékükre. Sajnálatos módon a multicégek, mint mondjuk az EA és az Ubisoft, sorozatosan bebizonyítják nekünk, hogy nekik bizony nincsen ránk idejük. Sajnálatos módon pontosan ez az eset áll fenn a Bloodlinesszal is, ami egy remek játék lehetett volna… de nem az. Lássuk akkor, hogy mi is az a pár dolog, amit joggal elvárnánk egy Assassins Creedtől. Pár szóval megfogalmazva ez igencsak egyszerű: látvány, lopakodás-ugrálás, felfedezés, harc.
A külső nem minden
Tény, hogy első ránézésre meglehetősen letaglózó látvány fog minket fogadni, hiszen a játékot igencsak szép grafikával indították útjára a fejlesztők. Ami mondjuk nem is csoda, hiszen az engine adott volt, ami alapvetően hihetetlenül durva látványt biztosított nekünk már két évvel ezelőtt is, és akkor még nem is beszéltünk a második részről. Szóval volt miből butítani és még így is bőven elég maradt ahhoz, hogy elégedettek lehessünk. Altair külseje és animációja hihetetlenül szépen kidolgozott, ezzel a résszel maximálisan elégedettek leszünk. Akárcsak a minket körülvevő világgal, ami hűen tükrözi és felidézi bennünk az első részben tapasztaltakat. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy ezzel nem lesz semmi gondunk.
A kód második pontja: sose kelts feltűnést
Tekintettel arra, hogy az AC képviseli mindazt, amit egy lopakodós-akció játéktól csak elvárhat az ember, gondolom nem vagyok túlságosan mohó, mikor arra számítok, hogy a PSP-s verzió is hű lesz a hagyományokhoz. A kérdésem már csak az lenne, hogy vajon hogyan lehet képes a gémer lopakodni egy olyan városban, ahol éppen hogy csak két három ember lézeng az utcákon nagy ritkán? Vajon hogyan tudunk beleolvadni a tömegbe, ha olyan, mint tömeg, nem is létezik?! Hogyan tudnánk feltűnés nélkül házról házra osonni, ha három tömbnél messzebbre úgyse jutunk, mivel egyrészt erre a terep nem megfelelő (a pocsékul megtervezett, átgondolatlan mapek miatt) másrészt meg olyan kicsik az adott térképek, hogy két perc alatt eljutunk az egyik végéből a másikba? De most jön az, ami talán a legfontosabb; vajon miért kéne lopakodnunk egy olyan játékban, ahol az AI olyan rettenetesen buta, hogy sokszor elég csak berohannunk az áldozathoz és villámgyorsan jól tarkón szúrni? Ja, hogy ez egy lopakodós stuff, talán azért?
Az életben mindenért meg kell küzdeni
Ezzel tulajdonképpen a harcrendszerre akartam célozni, amit -valljuk be tisztességesen- átvettek a nagytesó változatból. Szinte minden fegyverünk és képességünk adott, amit idáig megszokhattunk, tudunk látványosan ellentámadni, kést dobálgatni, felülről vagy hátulról sunyiban gyilkolni, sőt még a kivégző mozdulatokat is rendesen átrakták nekünk. Ha ez nem lenne elég, akkor egyfajta új upgrade rendszernek köszönhetően, ha kimegyünk a főmenübe (de miért kell kimennünk oda, miért nem lehet a pause menüben ezt megtenni?) akkor gyúrhatunk is magunkon az összegyűjtött assassin pontok segítségével. Viszont akkor most azt kérdezném, hogy mire fel van ez a rengeteg mozdulat és speckó fegyver, ha 3-4 embernél egyszerre sose fognak többen ránk támadni, ha az AI olyan félelmetesen buta, hogy legtöbbször két szúrással végzünk mindenkivel és ha még a főellenfelekkel való félelmetesen könnyű csaták során is gyakran előfordul, hogy a szimpla talpasok csak nagy bután állnak egy helyben és az ég világon semmit sem csinálnak?! Hol van az AC-feeling? Könyörgöm! Hol van az, amikor egyszerre húszan támadnak ránk és ha esetleg menekülni próbálunk és nem járunk sikerrel, akkor ez a szám a sokszorosára is növekedhet. Borzalmas gyerekek, borzalmas…
Összefoglalva a tapasztaltakat. Adott lesz nekünk egy nagyon szépen megrajzolt, remek harcrendszerrel ellátott Assassins Creed, ahol nem tudunk lopakodni, mert kihaltak az utcák, ahol nem tudunk kedvünkre ugrálgatni és várost felfedezni, a térképek rendkívül béna összeállítása miatt. Újra és újra ismétlődő, unalmas küldetéseket kell majd teljesítenünk a teljesen kihalt utcákon, a semmiből előtűnő idióta őrökkel tarkított városokban. Ha pedig véletlenül mégis lenne olyan ember, akit mindez elvarázsolna, akkor a poén kedvéért még 5-6 óra alatt végezni is tudunk mindezzel…
Azt hiszem ennyi elég is volt, mint látjátok rendesen felbosszantottam magam ezen a pocsék játékon. Igazság szerint csak azoknak az embereknek tudom ajánlani, akik vagy véresen fanatikus rajongói a sorozatnak, vagy éppenséggel messze laknak az otthonuktól és hosszabb idő kell ahhoz, hogy végre valahára hazaérjenek és tolhassák a második részt, ami pontosan az ellentéte ennek az összedobott senkiházi produktumnak… Csalódtam!
Minden PSP tulaj tisztában van már vele, hogy mik azok a határok, amiket érdemes feszegetni ennél a kis gépnél és mik azok amiket nem. A játékfejlesztők többször is
Altair
Altair a nyári égbolt, Aquila hármas csillagképének legfényesebb csillaga. A másik kettő neve Deneb és Vega. Gondolom ez volt az egyik fő kreatív ötlete a mára már legendássá vált Assassins Creed logónak. A másik persze az „A" betű az ABC-ben.
A külső nem minden
Tény, hogy első ránézésre meglehetősen letaglózó látvány fog minket fogadni, hiszen a játékot igencsak szép grafikával indították útjára a fejlesztők. Ami mondjuk nem is csoda, hiszen az engine adott volt, ami alapvetően hihetetlenül durva látványt biztosított nekünk már két évvel ezelőtt is, és akkor még nem is beszéltünk a második részről. Szóval volt miből butítani és még így is bőven elég maradt ahhoz, hogy elégedettek lehessünk. Altair külseje és animációja hihetetlenül szépen kidolgozott, ezzel a résszel maximálisan elégedettek leszünk. Akárcsak a minket körülvevő világgal, ami hűen tükrözi és felidézi bennünk az első részben tapasztaltakat. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy ezzel nem lesz semmi gondunk.
A kód második pontja: sose kelts feltűnést
Tekintettel arra, hogy az AC képviseli mindazt, amit egy lopakodós-akció játéktól csak elvárhat az ember, gondolom nem vagyok túlságosan mohó, mikor arra számítok, hogy a PSP-s verzió is hű lesz a hagyományokhoz. A kérdésem már csak
Assassin
Az „Assassin" angol szó eredetileg az arab Hashishin illetve Hashashiyyin, Hashasheen szóból ered, magyarul Asszamitának szokás nevezni.
Az életben mindenért meg kell küzdeni
Ezzel tulajdonképpen a harcrendszerre akartam célozni, amit -valljuk be tisztességesen- átvettek a nagytesó változatból. Szinte minden fegyverünk és képességünk adott, amit idáig megszokhattunk, tudunk látványosan ellentámadni, kést dobálgatni, felülről vagy hátulról sunyiban gyilkolni, sőt még a kivégző mozdulatokat is rendesen átrakták nekünk. Ha ez nem lenne elég, akkor egyfajta új upgrade rendszernek köszönhetően, ha kimegyünk a főmenübe (de miért kell kimennünk oda, miért nem lehet a pause menüben ezt megtenni?) akkor gyúrhatunk is magunkon az összegyűjtött assassin pontok segítségével. Viszont akkor most azt kérdezném, hogy mire fel van ez a rengeteg mozdulat és speckó fegyver, ha 3-4 embernél egyszerre sose fognak többen ránk támadni, ha az AI olyan félelmetesen buta, hogy legtöbbször két szúrással végzünk mindenkivel és ha még a főellenfelekkel való félelmetesen könnyű csaták során is gyakran előfordul, hogy a szimpla talpasok csak nagy bután állnak egy helyben és az ég világon semmit sem csinálnak?! Hol van az AC-feeling? Könyörgöm! Hol van az, amikor egyszerre húszan támadnak ránk és ha esetleg menekülni próbálunk és nem járunk sikerrel, akkor ez a szám a sokszorosára is növekedhet. Borzalmas gyerekek, borzalmas…
Összefoglalva a tapasztaltakat. Adott lesz nekünk egy nagyon szépen megrajzolt, remek harcrendszerrel ellátott Assassins Creed, ahol nem tudunk lopakodni, mert kihaltak az utcák, ahol nem tudunk kedvünkre ugrálgatni és várost felfedezni, a térképek rendkívül béna összeállítása miatt. Újra és újra ismétlődő, unalmas küldetéseket kell majd teljesítenünk a teljesen kihalt utcákon, a semmiből előtűnő idióta őrökkel tarkított városokban. Ha pedig véletlenül mégis lenne olyan ember, akit mindez elvarázsolna, akkor a poén kedvéért még 5-6 óra alatt végezni is tudunk mindezzel…
Creed
Az angol „Creed" szó egyfajta hitet jelent, legtöbb esetben vallásos vonatkozású hitet. Eredetileg a latin „Credo" avagy az „én hiszek"-ből jött létre.
Azt hiszem ennyi elég is volt, mint látjátok rendesen felbosszantottam magam ezen a pocsék játékon. Igazság szerint csak azoknak az embereknek tudom ajánlani, akik vagy véresen fanatikus rajongói a sorozatnak, vagy éppenséggel messze laknak az otthonuktól és hosszabb idő kell ahhoz, hogy végre valahára hazaérjenek és tolhassák a második részt, ami pontosan az ellentéte ennek az összedobott senkiházi produktumnak… Csalódtam!
Memóriakártya: 5200+KB
Wireless Kompatibilis: Nem
Game Share: Nem
Wireless Network: Nem
PSP Danger: * * * *
Wireless Kompatibilis: Nem
Game Share: Nem
Wireless Network: Nem
PSP Danger: * * * *
Akinek ez a játék nagyon bejön,
és aki ki se törölné ezzel a se**ét.
A harcrendszer valóban király, és az irányítás nem vészes.
A tetőkön való ugrálgatással kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy látni kell a lehetőségeket.
amúgy vannak mág fasza játékok PSP-re az átportoltak sajna télleg elég igénytelenek, de mondjuk a Motorstorm : Artic Edge meg az ilyen exkluzvok rohadt jók :)
Erről az AC-ről annyit, hogy már az első rész is baromi unalmas és sablonos volt számomra. Mikor a tizedik város századik tornyának a tetejéről ugyanabba a szalma kazalba ugrottam...na akkor csak azért nem tömtem a lemezt a számba mert nem fért bele. :)) Szóval ezek után én semmit nem vártam a II. részétől. Úgy látom nem is pukkan nagyot, mert ha még egy olyan fannak se jön be mint Cash akkor ez tuti nulla!
http://i48.photobucket.com/albums/f206/darzolo/AssassinsCreedLogo.png
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/ac/Square_compasses.svg/180px-Square_compasses.svg.png
Szerintem egyértelmű a a hasonlóság.
Ezért a játékért meg nem fogok siránkozni, mert bár szépnek szép, de egyrészt nem vagyok egy nagy AC fan, másfelől meg nagyon sok jó játék jelent meg ebben az évben erre a masinára is.
Sok kva jó game van PSP-n is!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.