Izgultunk már Hannibálért, hogy ne váljon pszichopata gyilkossá, tiszta szívünkből reméltük, hogy Anakin nem áll a sötét oldalra, s ez most se lesz másképp, hiszen a hat fős „N”, avagy Noble (jelentése nemes, talán nem véletlenül) team története hihetetlenül epikus cselekményeket ígér. A csapat tagjai igazából nem különösebben nagy személyiségek, hiszen nem is ez volt a cél, nekik nincsen karakterük, nekik nincsenek különösebben önálló döntéseik és véleményük, hiszen ők a tökéletes katonák, érzések nélkül. Számukra csak a feladat a fontos, és a módszer, amire specializálódva ezt végre tudják hajtani. Ők csak eszközök… semmi több… vagy mégsem? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok ezrei szálingóztak az agyamban, miközben a szemem előtt olyan események elevenedtek meg, amikről idáig még csak nem is álmodhattam!
A bolygó neve Reach, a dátum 2552, a háború a Covenant szövetséggel már közel harminc éve folyik, és az emberiség súlyos veszteségeket szenvedett. Reach az utolsó komoly katonai támaszpontja a UNSC-nek, többek között a Spartan programot is itt kezdték el. Ha itt is győzedelmeskedik az ellenség, akkor már semmi sem állíthatja meg őket abban, hogy megtalálják az alaposan elrejtett féltett kincsünket és egyben szülőbolygónkat, a Földet.
Gépcsomag, limitált kiadásban
A Halo Reach-csel játszani egészen különleges élmény. Nem kell hozzá a sorozat beavatott rajongójának lenni, hogy megérezzük azt a végtelenül melankolikus, elkerülhetetlenül végérvényszerű hangulatot, ami minden egyes pillanatban átjárja a kampányt. Valaminek egyértelműen vége lett, ez az utolsó rész, amit a Bungie készített. Nem lehetett könnyű döntés nekik, de megtették, és ez ugyanúgy érződik a szinte tökélyre fejlesztett grafikai engine-en, a végletekig átgondolt multin, a Forge-on, a Theater-en, a fájlmegosztáson, a Firefighton, ahogyan a legkomolyabb klasszikus zenéket is maga mögé utasító döbbenetesen epikus muzsikákon. Valami véget ért és nem is lehetne annál eredetibb ez a vég, mint hogy a történet elejével fejeződik be.
Most már a készítők is beismerték, hogy az ODST tulajdonképpen csak egy előétel akart lenni a Reach előtt, és egyfajta éhségcsillapító a Halo 3 után. A Reach valóban egy teljes értékű rész, de semmiképpen sem nevezném Halo 4-nek, maximum csak Halo 0-nak. Egészen egyedi és különleges élmény vele játszani, ez a folyamatos közeledés az elkerülhetetlen vég felé, egyfajta hattyútánc élményt nyújt a játékosnak. Minden egyes pálya befejezése, az apró sikerek melyeket elérünk, mind egy nagyobb kőként nehezednek a mellkasunkra, hiszen nagyjából tudjuk, mi vár majd minket az út végén.
Ellentétben az eddigi részekkel, itt egy pillanatra se állnak meg a történések, itt nincsen üresjárat. Tökéletesen adagolják nekünk a feladatokat, amik kellően változatosak ahhoz, hogy egy pillanatra se unatkozzunk. Különösen nagy újdonságnak számít a hatodik pálya, mely olyan szinten feldobja az egész sorozat eleve legendásan egyedi élményét, hogy arra szavak nincsenek. A Halo mindig is képes volt valamivel előrébb járni, mint a kategóriájában hasonlatos címek, és ennek a kritériumnak most is tökéletesen megfelelt. A járműhasználatok továbbra is a legkényelmesebbek és legélvezhetőbbek az összes FPS játék közül, ahogyan az irányítás is elérte végső, legtökéletesebb formáját. A bétában már kipróbálható speciális páncél-képességek száma is tovább gyarapodott. Ezúttal találkozni fogunk egy ellenséget megtévesztő, mozgó csali-hologrammal, és egy „Bubble Shiled”-et lerakó perkkel is, az eddig is meglévő futó, jetpack, lopakodó és védekező perk-ök mellett természetesen.
Gyűjtői változat
Ahogyan maga a Bungie fogalmazott; ha már ki kell lépnünk, akkor ezt egy nagy durranással tesszük. Ennek minden szempontból meg is feleltek, hiszen ahogyan azt már a béta alatt is megtapasztalhattuk, az eleve sokak által tökéletesnek tartott multit pont annyira sikerült felturbózni, pár apróbb csiszolásnak köszönhetően, hogy a magamfajta CoD rajongók is élvezzék. Ugyanez vonatkozik az alaposan átgondolt Forge-ra is, ahol a saját pályáinkat tudjuk megtervezni, ezúttal már sokkal kellemesebb és felhasználóbarátibb lehetőségek segítségével. Az eddig is döbbenetes Theater mód - amikor vissza tudjuk nézni a játszott meccseinket, ahogyan akár a kampányt is – már csak attól is jobb lett, hogy maga a grafikai engine döbbenetes változásokon ment keresztül. Olyan tűéles, gyönyörű képeket és videókat tudunk magunknak szerkeszteni, hogy csak győzzük az álkapcsunkat a helyére rakni mikor végeztünk. Az ODST nagy slágere, a Firefight is visszatért, ezúttal még jobban átgondolt és még élvezetesebb köntösben. Ugyanez a fejlődés mondható el a fegyverekről, melyek nagyjából maradtak a régiek, de csupán pár új csúzlival és a dual-wield megszüntetésével sikerült végre megtalálni a tökéletes harmóniát köztük. Mindegyik halálos, könnyű a használatuk, és ami a legfontosabb; visszajött a Halo 1-es Magnum, ami jobb mint valaha.
Direkt a végére hagytam azt a semmiképpen sem elhanyagolható tényt, miszerint a Reach-csel játszani különösen nagy élmény a magyaroknak. Erre legjobb példa a Reach bolgyó egyik holdja, a Csodaszarvas, a visegrádi bázis az első pályán, a soproni származású Jorge (Noble 5), és a számtalan magyar párbeszéd, amiket igaz, nehéz megérteni, de ha bekapcsoljuk a feliratot ritka nagy hidegrázós élményben lesz részünk. Sajnos nem sikerült utánajárnom, hogy ez a magyar vonatkozás pontosan minek köszönhető, hiszen a fejlesztők között talán csak egy magyar van, de ha tippelnem kéne, akkor a Magyarországon forgatott élőszereplős előzetesek miatt alakulhatott ez így ki!
Nagy butaság lenne azt mondani, hogy a Reach-csel játszani felszabadító érzés, hiszen aki csak egy kicsikét is szereti a sorozatot, egy egészen egyedien melankolikus állapotba fog kerülni tőle. Hiába halmozzuk a sikereket egymás után, a végeredményt mindenki tudja, vagy sejti előre. Vannak reményeink és spekulációs gondolataink, melyek a végére vagy teljesülnek, vagy némi csalódást fognak okozni. De ahhoz fogható Halo-élményt, amit például (személyes nagy kedvencem) az utolsó pálya nyújtani tudott, nem igazán überelhette idáig semmi – az FPS-ek között legalábbis nem –, de sajnos hamar eljön az a bizonyos végefőcím. Ez a búcsúzás a Bungie részéről, alatta a csodálatos, szavakkal leírhatatlan Martin ’O Donnel (alias Isten) muzsikájával, lepörögnek a betűk… és ekkor hirtelen valami olyasmi fog történni, amire bizony senki se számított. Ha bárki kételkedett abban, hogy a Halo: Reach ennek a generációnak egyik dobogós játéka lett vagy lesz, az ezúttal biztos, hogy megváltoztatja majd véleményét…
InGen különvéleménye
Szép búcsúzás, legendás képsorok, felejthetetlen élmény a Halo legújabb része. A számtalan bemutató és élőszereplős videó után szinte beleégett a retinánkba az a mondat, hogy „Remember Reach”. E sorok írása közben is csak a hideg ráz tőle, hiszen már akkor tudtuk, hogy ezt bizony sose fogjuk elfelejteni. Nem tudom, hogy az új eresztésű, elvileg a világ legnagyobb rajongóiból összeállított 343 Industries mire lesz képes a Halo 4-gyel, de félek, hogy ezt bizony nem lehet már überelni. Én csak drukkolni tudok nekik, hiszen idejük van rá bőven, messze van még az a következő generáció.
Kapcsolódó cikkek
Egyébkén már-már én kezdem magam szégyelni, hogy értem mit mondanak magyarul, és mien retentő elfuserált akcentusal. Nos Guppi kommentedhez csak anyit fűznék hozzá, hogy rendben okés, hogy másik naprendszerben élnek, és több mint 500 évnyi különbség van. De akkor az angol akcentus miért is nem torzult ennek fügvényében?
Jó-jó ez már szintiszta kötözködés bocsesz. XDXD
De egy a lényeg, hogy HALO-ról beszélünk, és tényleg remek játékot hegesztettek össze.
Én szóltam.
El is képzeltem magam elött, hogy egy hatalmas nagy asztal körül ül több száz ember, és azon vitatkoznak hogy mien új dolgot tudnánk berakni amivel méghitelesebbnek tünhet ez a produktum. Erre valamiek okos kitalta, hogy egy külföldi nyelvet kéne használni, no de akkor meik is legyen. Hát fogtak egy cswoda szép arany himzéssel készült kalapot, ameikben össze gyüjtötték a Föld legérdekesebb nyelveit egy külön külön feltüntetve egy-egy papir fecnire, és az lett ameiket a legtöbaször kihuzták.
Állítom, hogy amikor meg kiderült, hogy meik nyelv lessz ez, a szinte senki sem tudta, hogy hol is van a mi kis hazánk.
No ez nem baj, mert tuti, hogy sohasem érdekelte öket a történelmünk, és nem is kellett tanulni.
Ergo nehogy azt higgye valaki is, hogy csupán szeretetből van a mi nyelvünk egy ilyen remekműben. semmi másért, csak haszon szerzésért.
Viszont mégis szomorú tény, hogy senkinek se volt annyi sütnivalója, hogy egy "toll vonással" intézzen magyar szinkronszínészeket. Ha már van egy hungarofil amcsi a történetírók között, nem hiszem el, hogy nem jutott eszébe, hogy "gyerekek, ezt így körbe fogják röhögni pont azok akiket megtisztelünk vele." :((
De tuti, hogy lejjebb nem. A Mafia 2 meg tényleg nem 6 pont, én eredetileg kevesebbet adtam neki, csak hát khm... főszerkesztői "meggyőzésre" kicsit feljebb kerekítettük. Egyébként most megjelent egy játék, ami még a Mafia 2-nél is rosszabb, hamarosan lesz róla teszt :))
Akárhogy is, pontok ide vagy oda, ez egy istentelenül jó játék, TOP 3 generációban, ez fix.
Az kicsivel talán jobb játék lett, emez meg bizonyosan hogy nem 9.5
Úgyhogy most mindenki kompenzálva lett
Első dolgom volt hogy megnézzem ki írta a cikket: Ca$h...na fasza, mondom magamban, ez bizonyosan felülértékelt pontozás lesz....hisz FAN.
:)
De ezt nem kiakadásból mondom....a saját szemszögedből nézve tényleg remek cikk lett Ca$h!
Csak épp kb annyira szubjektív, mint InGené :)
nincs ezzel baj amúgy...nekem az a cikk is tetszett, ez is tetszik!
amúgy a Mirrors Edge nagyon messze áll tőle, akkor inkább CoD, és a cikkben is felhozták hasonlításképpen.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.