Risen 2: Dark Waters bétateszt

A játék hazai forgalmazójának, a CNG-nek a jóvoltából rátettük mohó kezünket a Risen 2: Dark Waters PC-s bétaverziójára, mely már csaknem a végleges formát öntő szerepjátékot mutatta be nekünk. Az első dolog, amivel szembesültünk az az, hogy a Piranha Bytes le sem tagadhatja, hogy a Karib-tenger kalózaitól vette kölcsön a játék alapötletét, nyakon öntve saját fantasy világuk számos rémségével és mágiájával. Kétségtelen, hogy a mocskosszájú rumvedelőkben több potenciál van, mint bármely más sárkányokat és orkokat bemutató unalmas kivetülésben (tisztelet a legnagyobbak felé), hiszen az újdonság varázsa engem is elkápráztatott. Lehet, kicsit erős túlzás ez - mégis a napszítta arcú, félszemű kalózokkal tarkított hangulatot szerepjátékban még igen keveset lehetett látni. Emlékeztek még a 2003-as Bethesda-féle Pirates of the Caribbeanra? Jó helyen tapogatózunk a Risen 2 esetében is. A németek viszont számos elemen újítottak a gothicos hagyományon.


Sok szörnyű év telt el azóta, hogy az istenek elhagyták a világot, a Titánok pedig lerázták béklyóikat és kiszabadultak börtönükből, elpusztítva mindent, ami az útjukba került. A Régi Birodalom déli csücskében van azonban egy kikötőváros, ami eddig úgy-ahogy biztonságosnak volt mondható. Caldera egyfajta menedékhelyként szolgált az emberek és az inkvizíció számára. Most azonban szörnyű éhínség ütötte fel a fejét, hiszen az ide érkező hajókat rendre megtámadják a tengeri szörnyek, senki sem sejti, hogy a korlátozott ellátmány meddig tart ki a falak között - a helytartó tudja, ideje cselekedni. Miután a Névtelen Hős helyre rakta a dolgokat Farangában, most bánatát rumba fojtja Calderában, ám ő se mehet el szó nélkül a krakenek terrorja mellet, küldetése az, hogy véget vessen a tengeri szörnyek uralmának egyszer és mindenkorra. Újra felölti kardját és a tettek mezejére lép, régi és új barátok közbenjárásával.


A Risen 2 jól nyit, mint bármelyik Karib-tenger kalózai film: tétlenül nézzük, hogy az legutolsó hajó is elsüllyed a partok mentén. S miután túlélőket keresünk a homokban, pár apró homoki ördögöt gyűrünk le, belebotlunk az egyetlen túlélőbe, a bájos és nagyszájú Pattybe, Steelbeard kapitány egyszem leányába. Nem tudjuk biztosan, hogy a kalózkapitánynak csak egy gyereke volt-e, lévén ahány kikötő, annyi nő. Tény, hogy bokros teendőink elszólítanak Calderából egy távoli trópusi szigetre. A leányzó velünk tart Arboreába is, ahol édesapja tölti az idejét és hajója rakterét rummal. Frappánsan oldották meg, hogy miként kezdjük az egész kalandot nulláról, de ez maradjon meglepetés. Egy szál klott gatyában és egy alap karddal térünk be a sziget déli részén található Puerto Isabellába, mely egyfajta katonai bázis. Arboreában a dzsungelek tisztásain virágzik a cukornádtermelés. S mi készül ebből a roppant fontos növényből? Nem, nemcsak cukor, hanem rum is – amire a helyi kalózok is fenik a fogukat.


Teendőink között elsőként apró-cseprő feladatokat oldhatunk meg a szigeten, levághatjuk az dezertáló rabszolgákat, ivóversenyen nyert kincsestérkép alapján mesés javakat áshatunk ki a földből, de meglátogathatjuk a kalózok telepét is a sziget északkeleti részen. A katonák és a kalózok közti leheletvékony békében is segédkeznünk kell, persze, csak ha jól forgatjuk a szavakat. A bennszülötteket igen-igen zavarja az inkvizíció jelenléte, de kétségtelen, hogy vuduvarázslatok végett hozzájuk kell ellátogatnunk és elnyerni a bizalmukat. A vadonban változatos rémségeket gyűrhetünk le, köztük való életben megtalálható veszedelmes jaguárokat is. Tény, hogy a Risen 2-ből sugárzik a hangulat és a Gothicokra jellemező mechanika még mindig jól működik. Egy-egy sziget hatalmas bejárható területtel kecseget, bár egy Skyrimmel össze se lehet hasonlítani. Ilyen területekből több is van, s ha hajóval elmerészkedünk egyről a másikra, csak akkor kell töltőképernyőt bámulnunk.


A térképen rengeteg hely van, amit célszerű felfedeznünk, hiszen találunk számos olyan társulást, ahová elszegődve tovább juthatunk a célunk felé. A főküldetés mellett érdemes ezeket is bevállalni, hiszen számos olyan zsákmányt szerezhetünk, amivel könnyebbé válnak a dolgaink. Meg aztán a pénznek is fontos szerepe van, tekintve, hogy képességeink feltornászásáért súlyos összegeket kérnek a trainerek. Maguk a mellékküldetések is elégé változatosak: egy-egy személy csak akkor segít nekünk, ha megteszünk neki egy apró szívességet. A helyi óriásrovarok például tizedelik a cukorraktárakat, a saját fészkükbe viszik a zsákokat, legyilkolásuk fontos lépcsőfok. Aztán ott van a kalózok veszedelmes fészke (értsd: egy kocsma), ahol szerencsénket is próbára tehetjük az ivóversenyen. A tengeri szörnyek legendáiról is itt hallhatunk először, hiszen ki tudná mondákat legjobban, mint az öreg tengeri medvék. S ami a legfontosabb: minden mellékesnek tűnő ténykedésünknek súlya van, a Piranha Bytes jó munkát végzet. Nem annyiból áll az egész, hogy ölj meg ennyi és ennyi szörnyet, örömmel vetettem bele magam a trópusi titkok világába és a kincskeresésbe.


Nem egyedül kell végigvinni a történetet, több alkalommal is csatlakozhat hozzánk egy követő, mint pl. Patty, aki annyira megörül, hogy viszontláthatja rég nem látott apját, hogy aztán egy darabig faképnél is hagy minket. Talán jobb választás, mint egy vállon ülő idomított papagáj. Pedig ő akart velünk jönni, még arra is képtelen voltam rávenni, hogy segédkezzen egy kicsit a Puerto Isabella konyháján, de nem is baj, elvégre igen jól bánik a lőfegyverekkel. A párbeszédrendszer szintén örökölte a Risenben látott megoldás, ha rábeszélőképességünk jó, sok esetben kenőpénzek nélkül is elérhetjük célunkat. Ezernyi a teendő, ilyenkor az egyszeri Névtelen Hős is megszomjazik, szerencsére elsajátíthatjuk a szeszfőzés rejtelmeit (igen drága mulatság), de ha szerzünk cukrot és egyéb összetevőt, jól kereshetünk az általunk főzött rummal, sőt ez felel meg a helyi életerő-italnak. A gnómok itt több esetben baráti szerzetek, akiktől szinte minden portékát beszerezhetünk és kamatoztathatjuk a tolvajlással kapcsolatos képességeinket. Stílszerűen a Tolvajok Szigetén találjuk őket.


S ha már a képességek szóba kerültek, beszéljünk egy kicsit a számok nyelvén. Öt fontosabb tulajdonságunk van a Risen 2-ben. A Blade a kardvívói képességünket takarja, a Firearms a pisztolyok és egyéb lőfegyverekhez fűződő jártasságunk, a Toughnes fizikai állapotunkat, keménységünket határozza meg, a Cunning pedig a ravaszságunkat (zárfeltörést, lopakodást). Végül a Voodoo a Risen 2 varázslataiért felel. Szintlépéskor ezek bármelyikét tornászhatjuk fel és a talentek segítségével az kategórián belül különbözött egyéb képzettségeket is szerezhetünk, illetve fejleszthetünk. Ha nem bírjuk kivárni a következő szintet és kellően meg vagyunk tollasodva, rengetegen segítenek a különféle skillek feltornászásában, a kardvívásban például az utolsó kalóz is. Csak azt nem tudjuk, hogy miként felejtette el ennyire hősünk a pengék művészetét.


A harc nem nagyon változott az előd óta, tény, hogy sokkal kifinomultabb lett az irányítás és már nyoma sincs az első Gothicokra jellemző brutális nehézségnek és kicsapongásnak. A Risen 2 harcrendszerét leginkább a Fable-ben látott megoldáshoz hasonlíthatjuk. Jól kell időzítenünk a csapásainkat: az egér jobb gombjával bármikor védhetjük magunkat. Nincs benne semmi különleges, az igazán extra dolgok az újabb talentek tanulásával jönnek elő: kétfegyveres harc, újabb látványos kombók. Tekintve, hogy a birodalmat elérte az ipari forradalom szele, kezdetleges pisztolyokat, puskákat és söréteseket is eldurrogtathatunk a küzdelem hevében. Képességeinktől és a fegyvertől függ, hogy milyen gyors az újratöltési idő és a célzás. Szerencsére csatlósaink sem unatkoznak közben, tényleg életmentők jó néhány esetben és okosan ténykednek. A rouge-beállítottságúak sem unatkoznak majd, a Dirty Trick-ek segítségével elvakíthatják az ellenfelet a pofájukba szórt homokkal.


A mágia már sokkal érdekesebb. A helyi bennszülöttek ugyan nehezen vezetnek be minket a vudu rejtelmeibe, de a törzsfőnök csábos lányánál mindig érdemes próbálkoznunk. A feketemágia gonosz és egyben hatékony támadóvarázslatokat vonultat fel, a Death Culttal egy halott lelket idézhetünk meg magunk mellett, ahogy fejődünk, annál erősebbeket. Némileg úgy éreztem, hogy a mágia nem kap olyan hangsúlyos szerepet, mint az kellene. Tény, hogy ha kellően elmélyedünk a vuduban, igen erős fegyvertényt tudhatunk magunk mellett a játék során. Felszerelésünkben jobbnál jobb tárgyak sorakoznak majd idővel, a kezelőfelület a régi hagyományokat követve átlátható, a fontosabb cuccokat gyorsbillentyűkhöz rendelhetjük. Az aktív küldetések felsorolását praktikusan helyhez kötötték, így nem fordulhat elő olyan, hogy rossz szigeten kapirgálunk. Egyedül a bal felső sarokban lévő minitérkép nem árul el túl sokat az irányon kívül. Egy-egy sziget felfedezéséhez viszont mindig térképet kell vásárolnunk a helyi intézőtől.


A játék még mindig az első Risenben látott motort használja, amin már sajnos meglátszik az idő vasfoga, annak ellenére, hogy jelentősen átdolgozták. Túl szögletes és durva az egész, a karaktermodellek arcai és főleg a belső terek kidolgozása kicsit puritán. A főbb szereplőkkel nagy gond nincs, ahogy a szörnyekkel sincs. A külső terek viszont tényleg megérintik a szépérzékeinket, a lenyugvó nap sugara átszökik a dzsungel fái között, reggelente pedig meleg fényekkel keltik életre az álmos vidéket. A vegetáció dús és látványos, egyedül a partokat mosó hullámok kaptak olcsó megvalósítást. A koros technológia ellenére a gépigény igen csekély, már ez a korai verzió is kellően jól optimalizált, lassulásokkal nem találkoztam. S mintha kevesebb bug lenne a kódban, mint az előd esetében. Nemhiába foltozgatják már évek óta a Piranha lánykái. A hangok és szinkron minőségiek, ízes és durva beszéddel találkozhatunk – a kalózok legalább szabadszájúak. Ugyan a „fuckolás” kicsit ellentmond a játék mesés hangulatának, de legalább visszatérít a valóságba. A kalózos filmekre jellemző zseniális zenei betétek nagyot dobnak a hangulaton.


Szinte mindent láttunk a Risen 2: Dark Watersből, s benyomásaink ugyan vegyesek, de tény, hogy mindenképp érdemes ránézni a műfaj szerelmeseinek - főleg, hogy kalózos atmoszférájú játékból igen kevés van manapság. Emellett persze kapunk egy hamisítatlan, gothicos hagyatékot magán viselő fantasy világot, szabadon bejárható területekkel és érdekes sztorival. Ez még mindig a Piranha Bytes csinálja a legjobban, a JoWooD bele is bukott a harmatos Gothic 4-be. Tudjuk, hogy a mai RPG-s mezőny igen erős látványban és tartalomban egyaránt, de hisszük, hogy aki kedvelte az első Risent, az most sem fog csalódni. A játékidő igen terebélyes, ha minden egyes szigetet fel alaposan akarjuk deríteni, bőven benne lesz vagy 50 óránk. A végleges verzió április 27-én érkezik, s talán ezúttal a konzolos verziókat sem sújtja majd hátrányos technológiai csorba, mint korábban. Reméljük Ríviai Geralt is megkegyelmez a kalózoknak.

Kapcsolódó cikk

• Risen 2: Dark Waters teszt